|
Kedves Szülõk!
Válaszaim értékelésénél kérem, vegyék figyelembe, hogy
az csak az Önök által közölt adatok alapján, és a kórelõzmény
valamint a gyermek vizsgálata nélkül kialakított vélemény.
Dr. Péter György
Kérdés:
Kisfiam
lassan betölti a 16. hónapot. Problémánk a következõ. kb.
5 hónapos volt amikor egyszer csak elkezdett sírni szinte
teljesen elkékült és nem vett levegõt elég hosszú ideig.
Ezt volt úgy hogy többször is megcsinálta egy nap anélkül
, hogy valami különös dolog történt volna. Sokszor az egyik
percrõl a másikra történt. Akkor a gyermekorvosunk elküldött
kivizsgálásra de ott semmi különöset nem állapítottak
meg. Balázs azóta ezt a lilulós sírást mai napig nem
hagyta abba. Voltunk már másik gyerekorvosnál azt mondta ,
hogy "hiszti". Elég hasfájós volt úgy 9 hónapos
koráig és azt figyeltem meg hogy tényleg gyakrabban fordul
olyankor elõ ha fáj a hasa. Meg amikor a foga jön is sûrûbben
fordulnak elõ ezek a
lilulós sírások. A gyerekorvos és a védõnõ tanácsára
próbáltuk kizökkenteni a sírás alatt , de nem nagyon sikerült.
Javasolták a pohár vizet , de mire elérünk a fürdõszobáig
általában már fellélegzik. Az egyik orvos megnyugtatott hogy
a természetes reflex miatt elõbb utóbb úgyis vesz levegõt
nagy baj nem történhet. Azért, ha bárhol elõfordul ez az
esemény szinte mindenki frászt kap - fõleg ha nem tudja mirõl
van szó. Balázs ugyan 35 hétre született 2,96 kg volt a súlya.
Szerencsére nem került inkubátorba, de lehet , hogy nem elég
érett a tüdeje és emiatt csinálja? Ki fogja ezt nõni, mert
nem szeretném ha késõbb fegyverként használná!? Érheti õt
emiatt valami károsodás? Egyáltalán miért csinálja ezt? Balázst
a mai napig szoptatom , de gondolom ezzel kapcsolatban nem sok
összefüggés lehet.
Válasz:
A kisfiánál elõforduló állapotot régebben un. affektív
apnoénak nevezték. Nagyobb csecsemõknél és kisdedkorban észlelhetõ,
tehát 6 hónapostól 4 éves korig. Ez egy eszköz a környezet
feletti uralom megszerzésére, mely akkor kezd kialakulni,
amikor a kicsi el
akar érni dolgokat, helyzeteket, babusgatást, de nincs meg
hozzá a szükséges motoros készsége( járás, beszéd),
ereje, gyakorlata, ismerete. Tehát hevesen, látványosan
kifejezi haragját, csalódottságát a környezete felé. Természetesen,
ha valamilyen testi baj még fokozza a rossz közérzetét (hasfájás,
fogzás), nyilván még türelmetlenebb. A légzésvisszatartás
ijesztõ látvány, elkéküléssel , megfeszüléssel járhat,
de ritkán jut el eszméletvesztésig. Ha ez bekövetkezik, még
un. rángógörcs is jelentkezhet. Semmi köze tehát ennek a
dolognak a légzõrendszer, a tüdõk állapotához. Amennyiben
ez gyakran ismétlõdik, természetesen gyermekgyógyászati,
neurológiai kivizsgálás szükséges, ahogy ez Önöknél is
megtörtént. Ha ez eredmények negatívak, teendõjük a következõ:
lehetõleg ne reagáljanak a zsaroló magatartásformára, csak
akkor avatkozzanak be, ha már szükséges, határozottan zökkentsék
ki ebbõl az állapotból a gyermeket, ha elkerülhetetlen,
alkalmazzanak erõs ingert, ráfújást, akár hideg vizet.
Sokszor fordul elõ, hogy a gyermek, látva az elõkészületeket,
már elkezd levegõt venni. Önöknél is bekövetkezik ez már
a fürdõszoba elõtt. Ha okosan, jól kezelik ezt a helyzetet,
tehát az Önök szülõi aggodalma miatti engedékenység ezt
nem erõsíti meg, ez el fog maradni, meg fog szûnni. Késõi károsodást
ez nem okoz, táplálkozással tehát nincs összefüggésben.
Dr. Gömöri Ágnes
Kérdés:
11
hónapos (fiú)gyermekünk van és néha nagyon megijeszt
azzal, hogy nagyobb ijedtség esetén (pl. elesik, vagy nagyobb
unokatestvére játékból feldönti, stb.), hirtelen elkezd sírni
és az elsõ síró-görcsnél (az elsõ levegõkifúvás után)
hosszú másodperceknek tûnnek amíg levegõt vesz. (Azután
pedig nincs gond, rendesen veszi a levegõt.) Pontosan nem mértük,
csak 6-7 -szer történt meg, de nagyon megijedtünk. Az utolsó
eset volt a legszörnyûbb, a baba elkékült, és ráztuk, azt
gondoltuk, meghal. Aztán késõre magától vett levegõt. Õ
is megijedt, többet akkor nem sírt. Azt szeretném megkérdezni
a Tisztelt Doktor urat, hogy ez mennyire reális az ijedtségünk
és ha igen, mit lehet tenni ha nem vesz levegõt egy ilyen
esetben.
Válasz:
Az Ön által leírt jelenség jól ismert
csecsemõkori, kisdedkori rosszullét, az úgynevezett affektív
apnoe vagy hozzávetõleg magyarítva: indulatgörcs.
Mint a nevében szerepel a gyermek számára valami kellemetlen
inger, hatás kapcsán, rendszerint erõs sírást követõen átmenetileg
nem vesznek levegõt, komolyabb esetekben kékülésig. Azután
ezek a rosszullétek spontán oldódnak, és a gyermek újra
felsír.
Ezen rosszullétek általában szenzitívebb, impulzívabb
csecsemõknél alakulnak ki, és nem okoznak komolyabb következményeket.
Abban az esetben, ha a gyermek kórelõzményében egyébként
terhelõ adatokat - eseteleges neurológiai eltérés, születéskori
problémák nem szerepelnek, önmagában ezek elõfordulásából
messzemenõ következményeket levonni nem kell. A gyermek növekedésével
ilyen jelenség elõfordulásának valószínûsége csökken,
illetve
a gyerek ezeket rendszerint "kinövi".
Inkább a megelõzésben kell gondolkodni: a csecsemõhöz határozottan,
de megértõen kell viszonyulni, igyekezni kell ügyesen kezelni
az óhatatlanul kialakuló konfliktusokat. Meg kell próbálni a
gyermek által bármi okból elszenvedett sérelmet
"diplomatikusan" kezelni.
Ha mégis a légzés elakadásáig fajuló rosszullétrõl van
szó, akkor a gyermek szóval, érintéssel, gesztusokkal történõ
megnyugtatásán túl, rá lehet fújni, vagy esetleg benedvesített
kezünkkel arcát meg lehet simogatni.
Azonban ha a rosszullétek feltûnõen gyakran fordulnak elõ,
illetve ha esetleg egyéb idegrendszeri tünetek - görcs - kísérik,
akkor a gyermekorvosi vizsgálaton és megbeszélésen túl
felmerülhet neurológiai szakvizsgálat szükségessége is.
Dr. Péter György
2002.06.04
|
