Kérdés:
Kata, a lányom 8 hetes. Napközben sokat sír, szinte vígasztalhatatlan. Ha nagy nehezen sikerül elaltatni, akkor is nagyon nyugtalanul alszik, könnyen felébred. Sajnos nem tudunk itthon tölteni egy délelõttöt sem emiatt. Ha sétálok, vagy autózok vele könnyen elalszik, ilyenkor képes 3-4 órát is pihenni. Az éjszakánként legalább 5-6 esetleg 7 órát is alszik egyhuzamban, ha felkel enni utána könnyen elalszik. 
Nem szeretném minden nap az utcákat róni ahhoz, hogy tudjon pihenni. Sem a cumi, sem a ringatás, dúdolás, zenélõ forgó az ágy felett ...semmilyen ajánlott és gyakran alkalmazott módszer nem válik be, csak a szoptatás. A sírással tartja magát ébren.
Hogyan lehetne napközben könnyen elaltatni úgy, hogy ne legyen állandóan a kezemben, vagy a babakocsiban? Mennyiben befolyásolja viselkedését az, hogy császárral született? Mi a véleményük a "felkapatásról"?
Válasz:
Nem tartom valószínûnek, hogy kisbabája nyugtalanságát a császármetszéssel születés okozza, habár keveset tudunk arról, hogy a szülési stressz milyen hatással van a csecsemõkre. Olyan esetben, amikor a baba jól gyarapszik (átlagosan hetente 20 dkg), a széklete rendben van, nem beteg, igenis azt tanácsoljuk, hogy a csecsemõt szoktassák az ágyába. Ha felmerül, hogy sírásait hasfájás okozza - ami az elsõ 3 hónapban gyakori - érdemes azt megfelelõ puffadáscsökkentõ, görcsoldó folyadékkal enyhíteni. Minél tovább sétálnak ölben a babával, ill. autóznak órákat vele, annál nehezebb lesz a picivel elfogadtatni az ágyát, ill. azt, hogy egyedül is nézegessen, késõbb játsszon. Tehát a "felkapatás" kialakul. A szoptatási idõközökben is érdemes betartani bizonyos ritmust. Ahhoz a baba szépen, lassan hozzászokik. Érdemes tehát nagy türelemmel bírni a sírdogálást, miután ellenõrizték, annak nincs-e valami konkrét oka. 
Dr. Gömöri Ágnes

Kérdés:
Kisfiam 10 hónapos. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám gyerek. Pár hete azonban furcsa szokást vett fel, egyik percrõl a másikra ökölbe szorítja a kis kezét, megfeszíti magát, kiabál, üveghangon visít. Van, hogy ha rászólunk abbahagyja, van, hogy sírásig hergeli magát, és akkor nehéz megnyugtatni. Nem tudom másképp jellemezni, elönti a düh, ha tudna járni,
toporzékolna. Nem mindig látjuk okát a dühkitörésének.
Kérdésem, hogy ez életkori sajátosság-e, vagy félhetünk attól, hogy idegi
problémája van a gyermeknek. Sajnos a családomban elõfordult idegi eredetû
probléma, ezért félünk, hogy esetleg örökölte.
Válasz:
Bár nem vagyok neurológus, sem pszichiáter, mégis - persze így látatlanban nagyon nehéz - arra hajlok, hogy ez amolyan kezdõdõ szárnypróbálgatás, vagyis az akarat érvényesítésének elsõ jele. Egy dolgot azonban mindenképpen ki kell zárni: nem valami fájdalom okozza -e ezeket a "rohamokat"! Gondolok itt pl. arra, hogy csíp a pisi, vagy fájdalmas a kakilás stb. Persze lehet,
hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük a tünetekhez, mégis érdemes odafigyelni rájuk. Én azt tanácsolnám, hogy próbáld türelemmel és talán kisebb pánikkal kezelni a dolgot, vagy egyszerûen nem észrevenni, hátha elmúlik. Aztán ha nem javul a helyzet, akkor érdemes megkérdezni - a körülmények alaposabb ismeretében - egy gyerekorvost. (ez a saját megnyugtatásodra a legfontosabb!)
Makai Kinga

Kérdés:
Kisfiam 3,5 hónapos. Szoptatom és mást nem is adok neki. Kb. fél-egy hónapja kezdõdött, hogy el kezd sírni szoptatás alatt. Hol rögtön az elsõ 5 perc után, hol késõbb, hol a végén. Néha úgy gondoltam, a mohósága az oka, hogy gyorsabban szeretne szívni, de nem jön annyira. Volt úgy, hogy megbüfiztettem szopi közben; vagy áttettem másik mellre, aztán vissza; vagy, ha a 20 perc után sírt, abbahagytam a szopit. A tej úgy tûnik, elég neki, mert kibírja a 4 órás szünetet és a kilókkal sincs baj. 
Tanácstalannak érzem magam, mert nem akar múlni ez a sírós korszaka, és így a szoptatás is csak szenvedés.
Válasz:
Nehéz kérdés, amit feltettél, és nem is hiszem, hogy létezik rá válasz, hiszen annyi mindentõl sírhat az a baba!
Nemrégiben egy kedves barátnõmnél fordultak elõ hasonló tünetek, nagyjából ennyi idõs gyerekénél, mint a Tied. A létezõ összes jótanácsot kipróbálta, és mire a végükre ért, addigra elmúlt a sírás! Hogy mitõl? Õ sem tudta igazán. De az sem derült ki, hogy mi is volt a gondja a kicsinek. Egy szó mint száz: Böfiztesd gyakran, próbáld meg bekenni az ínyét fogzáskor használatos kencével szopi elõtt, változtass a szoptatási helyzeten. Tudom, nem lettél okosabb a tanácsaimtól, de bízz abban, hogyha komolyabb gond lenne, akkor nyûgös lenne szoptatások közötti idõben is, és a súlya se gyarapodna!
Makai Kinga
2003.12.18

Kérdés:
Most 3 hónapos kisbabám kb. 1 hónapja álmában rendszeresen hangosan felsír, majd teljes erõvel szinte ordít úgy, hogy láthatóan nem ébred fel, mindezt olyan hangszínnel, amit egyébként nem a megszokott sírására jellemzõ. Nagyon ijesztõ, mert nagyon kétségbeesetten kiabál és nehezen tudom csak felébreszteni és megnyugtatni. Esetleg rosszat álmodik, vagy álmában fáj a hasa? De akkor mért nem ébrenléti állapotban sír?
Válasz:
Próbáld meg magadhoz ölelni és megszoptatni, az meg kell hogy nyugtassa! Nem kell felébreszteni, elég, ha érzi, hogy ott vagy vele és õ biztonságban van.
Nem tudom mi okozhatja a sírásokat, de azt gondolom, hogy ha érezni fogja a nyugalmat és biztonságot maga körül, akkor abba fogja ezt hagyni. Bár nem vagyok híve, de mégis tanácsolom, hogy pár napra próbáld magad mellé venni az ágyadba, aludjon veled, veletek. Aztán ha elmúltak a sírások, akkor szép lassan vissza lehet szoktatni az ágyikójába!
Makai Kinga
2003.12.18

2002.09.28