Kérdés:
5 hónapos ikreim vannak, egy kisfiú és egy kislány. Terhességem alatt 4 hónapig voltam kórházban, 2 hónapig az elején vérzések miatt, 2 hónapig a végén, elõvigyázatosságból. A 38-ik héten szültem a kislányt 2600 grammal, a kisfiút 2800 grammal. Nagyon sokat sírtak és sírnak a mai napig, ami az elején csak úgy csillapodott, ha mozgott alattuk a föld. Mivel egyszerre nem tudtam felvenni õket, s ha egyiket felvettem, akkor a másik sírására a felvett baba sem nyugodott, kitaláltuk a babakocsiztatást. Persze ezt is csak a megfelelõ sebességben lehetett végezni, majd kiszakadt az ember karja. (férjem és én is ilyenek voltunk ebben a korban) Azt sikerült elérnem, hogy este mindig a kiságyba tettük le õket, s mivel szoptatás után elaludtak nem volt gond. 9 hetes koruktól átalusszák az éjszakát. De nappal ha a kiságyba teszem le õket, 10 perc múlva felébrednek, s mivel nem tudom alattuk a kiságyat mozgatni nem is alszanak tovább. Így tehát még mindig babakocsiban alszanak nappal, annyiban rosszabbodott a helyzet, hogy elaludni már ott sem tudnak, kézben kell elaltatni õket, s úgy betenni a babakocsiba. Ha nem így teszek véget nem érõ üvöltésbe kezdenek, a végén már alig kapnak levegõt. Sokáig nem is hagyhatom õket sírni, mert ha az egyik véletlenül elalszik, nagyon kell vigyáznom, hogy a másik fel ne ébressze. Ikreknél nem válnak be az egy gyerekes módszerek. Hogyan szoktassam kiságyhoz õket, s mennyit kell aludniuk az ilyen korú babáknak egy nap és milyen megosztásban?
A másik gondom, hogy egyre kevésbé tudnak egyedül eljátszani. A kisfiú sosem tudott, a kislány kisebb korában elnézelõdött. Mindent hamar megunnak. Azt viszont nagyon élvezik, ha ott vagyok mellettük s folyamatosan szórakoztatom õket, vagy cipelem õket és énekelek vagy verset mondok. De ezt nem lehet egész nap. Néha hagynám egy picit nyûgösködni õket, de ezt is csak akkor lehet, ha egyik sem alszik. Van segítségem, de alig bírják õk is. Van-e erre megoldás? Nagyon nyugtalanok mostanában, már arra is gondoltam, hogy a foguk jön, de még nem látszik.
Az utolsó gondom, hogy nem szeretnek hason lenni, rögtön sírnak ha próbálkozom, pedig a fejlõdésneurológus mondta, hogy próbáljam erõltetni. Dorottya már egyszer kétszer hasra fordult, de még nem rendszeresen. Dávid egyáltalán nem hajlandó, még fogni is csak akkor fog, amikor kedve van. Pedig csináljuk a gyógytornász által elõírt gyakorlatokat. Neurológiailag Dorottyával már nincs gond, feszült izomtónusa volt. Dávidnak még egy kicsit asszimetrikus a fejtartása, de már szépen javul. Viszont mostanában ha valami nem tetszik nekik mindketten képesek egy ívben megfeszülni és fejüket hátradobni. Jelent-e ez valami problémát és mennyire vannak õk lemaradva a fejlõdésben, ha egyáltalán le vannak?
Sokat aggódom amiatt, hogy a terhesség alatti sok stressz kihat a fejlõdésükre. Elképzelhetõ ilyesmi?
Válasz:
Mélyen együttérzek veled és maximálisan megértelek. Hiszen az elmúlt lassan másfél éved csupa feszültségben, idegeskedésben telt. Elõször a terhesség, aztán az ikrek folyamatos ellátása, aggódás az egészségi állapotuk miatt és mindehhez a hatalmas fáradtság és kimerülés, ami gondolom lassan tetõzni fog. Minden tiszteletem azoké a szülõké, akik ikreket nevelnek! Mert persze ez kívülrõl olyan jópofának tûnik, mert milyen aranyosak, meg egyszerre nõnek fel, stb, stb. De arra már kevesen gondolnak, hogy valószínûleg mindent együtt is akarnak. Enni, aludni, sétálni, járni tanulni, unatkozni, stb. Nagyon fárasztó lehet. Kicsit azt érzem a leveledbõl, hogy lelkiismeret furdalásod van, vagy szemrehányást teszel magadnak, amiért nem tudsz jobban megfelelni nekik és persze magadnak. Hidd el, nagyon gyorsan fel fognak nõni és el fogod felejteni ezeket a nehéz idõket. Tudom, hogy nagyon rossz, amikor egy kisbaba "unatkozik" ( hát még ha kettõ!) és nekünk se az a leghõbb vágyunk, hogy a háztartás, a férjünk és még ezer más dolog mellett mosolyogva gagyarásszunk egész nap az unatkozó dednek, de azt hiszem nincs sok választás. Vagy hagyjuk bõgni, de akkor meg azért lelkiismeretfurdalunk. Nem tudom, hogy lehet ezt jól csinálni, nekem nincsenek ikreim, de éppen ebbõl kiindulva az jutott eszembe, hogy fel kéne venned olyanokkal a kapcsolatot, akiknek vannak. Merthogy egymástól lehet a legtöbbet tanulni, és jó ötleteket leginkább azoktól várhat az ember, akik hasonló cipõben járnak. Körül kéne nézned az ikres topikokban, keresni ikres anyukákat szûkebb lakókörnyezetedben, megtudni, mások hogy csinálják, vagy csinálták. És próbáld meg magadat is tehermentesíteni hetente 1-2 órára, töltõdj fel, menj úszni, sétálni, olvass, vagy aludj EGYEDÜL, vagy a pároddal, de a gyerekek nélkül. Kipihent ember (anya) egész máshogy látja a világot, no meg a gyerekeit is! Az ikreknek pedig adj idõt, hogy behozzák abból fakadó "hátrányukat" hogy ketten vannak!
Légy kitartó, és türelmes, fõleg magaddal szemben!

Makai Kinga
2004.01.21

2004.01.21