#baba#anya

Alapozzam meg a biztonságos kötődést, de szabjak határokat, legyek a gyerekem bizalmasa, de ne a barátja, ne fegyelmezzem szigorúan, de érezze a kereteket…Mi van?

Lehetetlen anélkül böngészni a közösségi médiában, hogy ne érjen utol legalább egy coach, hirdetés formájában. Ebből levontam azt a következtetést, hogy vagy az univerzum üzen, hogy irányba kellene tennem magam, vagy kis túlzással, tízmillió coach országa lettünk. Realista beállítottságom révén az utóbbira tippelek, ami viszont arra utal, hogy sokan keresik az irányt.

Most már talán nincs is olyan kérdés, probléma, élethelyzet, amelyre ne találhatnánk képesített coachot. Munkahelyet szeretnél váltani? Beszélj egy coachcsal! Párkapcsolati gondjaid vannak? Fordulj coachoz! Nem tudod, mit sportolj, egyél, vegyél, tegyél? Irány a coach!

Leszögezem, hogy ezzel nem a coachokat szeretném megbántani, hiszen a mindennapi elakadások hívták életre ezt a hivatást, az emberek többsége, úgy gondolom, vágyik arra, hogy valaki segítsen megtalálni nekik a helyes irányt bármilyen területen, és egy külső, szakavatott szem feltehetőleg jobban látja az összefüggéseket, a szükséges lépéseket.

Amennyiben az adott coach valóban hivatásként, nem pusztán könnyű pénzkereseti lehetőségként tekint a szakmára, jó esetben tud is segíteni a hozzá fordulóknak. Én például a gyereknevelésben akadok el rendszeresen.

Alapozzam meg a biztonságos kötődést, de szabjak határokat, legyek a gyerekem bizalmasa, de ne a barátja, ne fegyelmezzem szigorúan, de érezze a kereteket…Mi van?

És ez „csak” a gyereknevelés. A „csak” arra vonatkozik, hogy az életünk egyik szegmense. Emellett ott van a munkánk, a kapcsolataink, az életvitelünk és a többi. És minderről rengeteg információ érhető el. Maximálisan egyetértek azzal, hogy az információ hatalom, de az is biztos, hogy ekkora mennyiségben, ránk ömölve összezavar.

Túl sok a választási lehetőségünk a bolti kínálattól kezdve egészen odáig, hogy mit nézzünk a TV-ben. Életünk nagy kérdésein felül jelentéktelen semmiségekről is folyamatosan döntenünk kell, ami rendkívül fárasztó és frusztráló.

A nap végén azt érezzük, hogy azért nem ájulunk el a fáradtságtól, mert inkább felrobbanunk a felgyülemlett feszültségtől? Nem csoda.

Egy látszólag pihentető, félperces hírfolyamgörgetés során több információ jut el hozzánk, mint a nagyszüleinkhez egy hét alatt. Az evolúció viszont nem ilyen gyors folyamat, az agyunk nem képes ekkora sebességgel alkalmazkodni az információdömpinghez.

És ott van a széles kínálat szó szerint mindenben: programban, öltözetben, dobozos tejben, párkapcsolatban, hiszen a társkeresőkön pont úgy válogatunk, mint az egyéb webshopokban.

Visszakanyarodva a gyerekneveléshez: ez az a terület, ahol tényleg folyamatosan döntenünk kell, problémát megoldani, kreatívnak lenni. Hogy ez mennyire fárasztó? NAGYON. Kegyetlenül.

Persze hogy vágyunk arra, hogy valaki, akár egy coach, döntsön helyettünk vagy legalább segítsen meghatározni, melyik irányba induljunk. A hegyekben autózva merengtem azon, mennyivel gyorsabban haladunk, amikor keresztülszáguldunk egy több kilométeres alagúton, mint amikor a kacskaringós hegyi utakon araszolunk – ám mennyivel szebb ekkor a kilátás.

Ha egy coach meg tudja mutatni nekünk, merre van az alagút (és főleg a végén a fény), vagy segít megmászni a hegyünket, kérjük bátran a segítségét, a gyereknevelés útvesztőiben pedig időnként a legtöbb, amit tehetünk, hogy élvezzük a kilátást.

A szerzőről: Juhász-Barna Sarolta kommunikációs szakértő, egy 4 éves energiabomba anyukájaként túlzás nélkül kaland számára minden nap. Oviidő alatt kulturális kommunikációval foglalkozik, a szívügye pedig az olvasásnépszerűsítés: könyves-kávés pillanatait a Kultúrklisék Instagram-oldalon követhetitek. 

Juhász-Barna Sarolta, 2023. november 10.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?