Egy kicsit érthetőbbé vált számomra A legszebb dolog - Un hereux évenement
Egy kicsit féltem ettől a filmtől. Annyit hallottam róla, hogy őszintén, köntörfalazás nélkül mutatja be a gyermekvállalás jó és rossz oldalát, így attól tartottam, hogy többek között magát a szülést kell majd „élőben” végignézni, de ez szerencsére nem így lett.
Nagyon érdekes, hogy mindig minden ilyen témájú film, illetve minden könyv és videókazetta a terhesség nehéz hónapjairól szól, sőt, a kismamákat a való életben is csak erre készítik fel, arról nem szól semmi-senki, hogy az igazi nehézségek csak ezután jönnek. A film tökéletesen szemléltette, milyen lehet, amikor az ember alig várja 9 hónapig, hogy megszülessen a baba és végre láthassa, aztán hirtelen ott marad a gyerekkel, a várakozás izgalma elmúlik és fogalma sincs, hogy mit kell a babával csinálni. Jönnek az ébren töltött éjszakák, az állandó sírás. Én még nem szültem gyereket, de nekem ez volt a legnyomasztóbb a filmben. Talán így egy kicsit érthetőbbé vált számomra a szülés utáni depresszió is.
A párkapcsolati nehézségeket is érdekes külső szemlélőként végignézni. Talán az a legnagyobb baj a szülés után, hogy a párok annyira csak a gyerekkel vannak elfoglalva, hogy egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogy ezen túl közöttük is minden megváltozik. Lehet, hogy a terhesség alatt erre is fel kéne készíteni a párokat. Sokan elfelejtik, hogy milyen fontos ápolni a párkapcsolatot a gyerek születése után, de nem a szokásos „utazás, vacsora stb.” által, hanem csak egyszerűen sok-sok elfogadással és főleg tudatossággal.
Sok olyan dolog volt a filmben, ami már bennem is megfogalmazódott: például számomra mindig nagyon ijesztő belegondolni, hogy van valamilyen kis „lény” a hasamban, ami mozog és rugdos, egyelőre erről még az Alien-filmek jutnak eszembe - remélem, ez idővel megváltozik. De örülök, hogy ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, akinek hasonló dolgok járnak a fejében.
27 éves vagyok és mindig megdöbbent, hogy ennyi idősen, a környezetemben szinte mindenki, akik velem hasonló korúak, milyen messze állnak a gyermekvállalástól, de ezt a filmet megnézve ez talán nem is olyan nagy baj. Talán az ember huszonévesen nehezebben tudja feldolgozni ezeket a nehézségeket, és azt, ha hónapokra vagy talán évekre egy lakásba van zárva.
Lehet, hogy érettebb fejjel ezt könnyebb kezelni, de persze ez csak feltételezés részemről. Én ezt most el sem tudom képzelni. A film által bemutatott nehézségek ellenére azért összességében úgy gondolom, hogy tényleg nem létezhet fantasztikusabb dolog, mint amikor először a kezedbe adják a saját babádat. És biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinél felülírja a várandósság és a szülés összes gondját és baját, és elég erőt ad ahhoz, hogy átvészeljük a kezdeti nehéz időszakot. Ezt nagyon szeretném én is átélni.
Tóth Eszter
Tóth Eszter, 2012. március 29.
