Fontos rizikófaktor a mindennapi rutin
Kenessey Andrea 36 éves, orvos, két kislány anyukája, a Babanet Társalgójának aktív tagja. Olyan nő, aki megküzdött a mellrákkal és győzelemre áll. Orvosként viszont nagyobb rálátása van erre a sok nőt érintő betegségre, mint egy átlagembernek, így saját története mellett erről is beszélgettünk.
- Milyen rizikófaktorai vannak a mellráknak?
- A női nem – de férfiaknak is lehet emlőrákja -, 55 évet meghaladó életkor, korábbi emlődaganat, genetikai hajlam. Ha az első fokú rokonságban előfordult mellrák, akkor megduplázódik, az ún. BRCA mutáció pedig 80%-ra növeli a valószínűségét, hogy az illetőt az élete során mellrákkal diagnosztizálják. Rizikófaktor még a 30. életév után vállalt első gyermek, ha korán - 12. év előtt - kezdődött valakinek a menstruációja, ha későn - 55 éves kor után - jött a menopauza.
Fontosabbak azok a rizikófaktorok, amiken tudunk változtatni: a dohányzás – a passzív dohányzás is -, az elhízás, a rendszeres vagy rendszertelen, napi egy egységnél többet jelentő alkoholfogyasztás, a mozgáshiányos életmód. Heti 4-7 óra sport ajánlott, ez az a mennyiség, amennyit a tanulmányok szerint megelőzésképpen végeznünk kellene.
A legfrissebb kutatások az alacsony D-vitamin szintet is hangsúlyozzák, aminek egyébként a vastagbélrák kialakulásában is van jelentősége. Több tényező játszhat még szerepet, például a több műszakban végzett, vagy gyakori éjszakai munka, az ionizáló sugárzást is kockázatnövelőnek tartják. Egy külön cikk szólhatna a veszélyt jelentő kemikáliákról. „Az vagy, amit megeszel” – eddig nem vettem ezt komolyan, de most már tapasztalatból tudom, hogy így van. Hozzátenném: az vagy, amit magadra kensz, amihez hozzáérsz, és amit belélegzel.
Nagyobbik lányom, Eszter születésekor alig múltam 30, alacsony hormontartalmú fogamzásgátlót szedtem, de erről azt mondták, nem lehet oka a betegségemnek. Az egyik nagymamámnak volt méh eredetű daganata, de más rosszindulatú daganat, így melldaganat sem fordult elő a családban. A legfőbb rizikófaktorom a nem túl egészséges életmód volt, amit nagyon sok nő is folytat, aki magát nem helyezi elég előre a fontossági sorrendben - kevés zöldség-gyümölcs, éjszakai ügyelet és kevés alvás, mozgásszegény életmód, és mint kiderült, nagyon alacsony a D-vitamin szintem is.
Van egy fontos rizikófaktor, amiről nem ír a szakirodalom, ez a mindennapi rutin. Ébresztőóra, gyors reggeli a gyereknek, gyorsan az oviba, rohanni munkába, dolgozni, bevásárlás a gyerekkel, vacsorafőzés, és vége egy napnak, és még egy napnak, egy hétnek, egy hónapnak. Sportolni –mikor? Egészségesen enni – miből? Letenni a cigit? – hogyan? Legtöbben akkor gondolkodunk el azon, hogy ezen változtatni kellene, amikor velünk, vagy a közvetlen környezetünkben történik valami baj. Borzasztó nehéz egészségtudatosan gondolkodni és élni, pedig ez lenne az egyik legfontosabb dolog, amit a gyerekeinknek meg kellene tanítani, és hogyan másként, mint a jó példa mutatásával.
- Azt mondják, a személyiség, lelki beállítottság is hajlamosíthat a rákbetegségekre.
- A lelki oldalról nehéz nyilatkoznom. A saját betegségemet mindig úgy közelítettem meg, hogy ez is csak egy betegség, nem tudni, miért alakult ki, de megoldjuk. Viszont pár évvel ezelőtt már „jeleztem” a férjemnek, hogy én majd egyszer rákban fogok meghalni – de azért ennek a jelentkezését távolibbnak gondoltam. Nehezen nyíló, a problémákat magamba fojtó típusú személyiség vagyok, az aggódó természetem néha már engem is idegesít. Olvastam erről is, biztos van ennek is jelentősége. Nálam több tényező együtt játszhatott szerepet. Mindent meg szeretnék tenni a gyógyulásért, és azért, hogy többet ne kelljen ezzel a betegséggel szembenéznem, így most adok egy lehetőséget egy pszichiáternek, hogy megtaláljuk a lelki okot, ha van ilyen.
- Harmincévesen sokszor kvázi kidobják az embert, ha megelőzésként elmegy egy vizsgálatra.
- Az önvizsgálatot már 20 éves kortól ajánlják! Évente javasolt szakorvosi vizsgálat is, melyre a nőgyógyászati szűrést szokták ajánlani. 45 és 65 éves kor között 2 évente kapnak a nők mammográfiára behívót. A szakmai ajánlás szerint 50 éves kor felett évente ajánlott egyébként ez a vizsgálat.
Mammográfiát akkor végeznek 40-45 éves kor alatt, ha magasabb a rizikó a betegségre, vagy valamilyen tünet jelentkezik. Ha bármi eltérést észlelünk magunkon, semmiképp ne várjunk sokat, és nem szabad, hogy bárki eltántorítson minket attól az igénytől, hogy valaki korrektül megvizsgáljon minket! Minden betegségre igaz, de a rákbetegségre különösen, hogy az idő a legnagyobb ellenség! Mammográfiát 30 éves kor alatt magas rizikó esetén sem végeznek, egyrészt a sugárterhelés, másrészt az alacsonyabb használhatóság miatt - a fiataloknál az emlő szövettani szerkezete „sűrűbb” -, ilyenkor az emlő ultrahangos vizsgálata az első. Bizonyos esetekben indokolt lehet az MRI-vizsgálat.
- Sokszor hallani, hogy a hosszú távú szoptatás véd a mellráktól. Valóban így van?
- A legalább egy éven át tartó szoptatás védő hatású, de annyi rizikófaktor van, hogy nem lehet kijelenteni: bármelyik hiánya vagy megléte egyértelműen kizárná a betegség lehetőségét. Én mindkét lányomat szoptattam, 15 illetve 17 hónapig.
- Jártál genetikai vizsgálaton a mellrákkal kapcsolatban?
- Ezt a vizsgálatot szükséges fiatalkori emlőrák esetén elvégezni. Ráadásul két lányom van, így lényeges, hogy van-e genetikai érintettség és milyen erős. Erre eddig kevesebb figyelem jutott, de már bejelentkeztem a vizsgálatra. A betegségem nemcsak a lányaimnak jelent nagyobb kockázatot, de a húgomnak és édesanyámnak is, akiknek ráadásul eleve nagyobb a rizikójuk - túlsúly, dohányzás, csak, hogy kiemeljem a legfontosabb tényezőket. Aggódom is miattuk…
- Volt olyan hely, például önsegítő csoport, ahová egyéb kapaszkodóért tudtál nyúlni?
- Önsegítő csoport? A Babanet egy óriási önsegítő csoport! Nem tudtam elmenni olyan csoportba, ahol más beteg emberek vannak, féltem tőle, hogy magával ragad, és pont az ellenkezőt érem el vele. Rengeteget olvastam az interneten, és egy idő után eljött az a pont, hogy nem akartam már másokkal a betegségemről beszélgetni, egyszerűen untam, és egy kicsit hárítottam is. Sok időbe telt, amíg tudtam panaszkodni. Bármikor megkérdezték, hogy vagyok, azt feleltem, kösz jól. Végül is lehetnék sokkal rosszabbul is.
- Mit tanácsolsz az Olvasóknak?
- A megelőzést! Maximális esély akkor van, ha időben kiderül, ezért ez a legfontosabb. Ennek része az egészséges életmód, a rendszeres havi önvizsgálat és a szűrővizsgálatokon való részvétel. Az egészséges életmódot nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nagy a felelősségünk abban, hogy a gyerekeinknek természetes legyen a rendszeres sport, az egészséges táplálkozás, hogy az egészséget értéknek tekintsék, amiért hajlandóak tenni.
Szilágyi Diána, 2011. október 27.
Babanet hozzászólások(3 hozzászólás)
Nagyon sajnálom, hogy ilyen orvossal hozott akkor össze a sors! Még, ha biztonsággal ki is tudja zárni a betegséget (amit ebben az esetben nyílvánvalóan nem lehet ránézésre megmondani), akkor is alapvető kötelessége megnyugtatni az embert. Arról nem is beszélve, hogy az orvosnak az a feladata, hogy megvizsgálja a beteget...
Az ilyen hozzáállású emberek sem szabad, hogy eltántorítsanak bennünket! Igenis oda kell magunkra figyelni, még akkor is, ha le akarnak beszélni róla!
Orvosként Te ezt tudod, de nyílván történt ilyen másokkal is, akik talán elhitték, amit egy ilyen hozzáállású orvos mond. Ez szerintem veszélyes és felelőtlen.
A jókívánságokat köszönöm! az életem boldog és jó úton vagyok afelé, hogy hosszú is legyen ;) és viszont kívánom!
andrea
Sajnos annak az orvosnak az empatikus készsége úgyszolván zéró volt, többen is panaszkodtak rá, munkatársak és betegek is egyaránt...Mindenesetre a lényeg az, hogy elég hamar túltettem magam ezen, azóta született nekem is egy tündéri, okos kislányom. Ő épp a jövő héten lesz 2 éves, és amellett, hogy szerencsére jó az étvágya, a mai napig is kéri még az anyatejet naponta háromszor-és van is mit adni:)!
Én is nagyon szépen köszönöm a jókívánságot, mégegyszer minden jót Neked! Viki