Kisbabánk lesz! De vajon mennyi?
Az egész 2000 év tavaszán kezdődött. Egy kolleganőm javaslatára a barátainkkal megnéztünk egy darabot a Madách kamarában, aminek címe: A sors bolondjai. A darab nagyon jó, az egyik szereplője pedig Pikali Gerda volt, akkor még főiskolai hallgató, de férjemnek nagyon megtetszett a játéka, így a szünetben rögtön memorizáltuk a művésznő nevét. Még akkor megfogadtuk egymásnak, ha kislányunk fog születni, Gerdának nevezzük, bár én halkan megjegyzem, kisfiút szerettem volna elsőnek.
Petevezeték átfújás után - ami nem volt egy leányálom! - derült ki, hogy nem csoda, hogy nem jött össze, hiszen mindkét vezetékem elzáródott, és nem lehet rajta segíteni. Háromnapos bőgés után egyenes út vezetett a Kaáli Intézetbe, ahol a legnagyobb sikerrel "csináltak" gyerekeket. Minden ötödik beavatkozás ikerterhességgel zárult. Elkezdődött a hajcihő!
Ismételt hormonkezelés, rengeteg injekció, vizsgálat, újabb szuri kezelés, újabb vizsgálat, mígnem jött az utolsó szuri, aztán a punkció, vagyis a petesejtek leszívása. Ezt altatásban végezték, de nem tartott sokáig a műtét, csak kb. 15-20 percig. Másnap fel kellett hívni az intézetet, hogy megtermékenyültek-e a sejtjeim. Hurrá! A 11 sejtből 9 osztódni kezdett! Másnapra, azaz vasárnapra még egy osztódott. Ez egész jó arány, nem?
Hétfő a nagy nap! 11:30-ra kellett menni a várva várt beültetésre. Doktorral előtte egyeztettünk, hogy két embriót ültet be. A beavatkozás után 2 hétre terhességi tesztet kellett csinálni. Naná, hogy nem bírtam ki hétfőig! Előzőleg vettem még egy tesztet, így pénteken reggel megcsináltam. Negatív volt.
Igyekeztem tartani magam. Az elkövetkezendő három nap maga volt a pokol! Hétfő, hajnali egy óra: az intézetben kapott tesztet megcsináltam. Néztem, néztem, és nem tudtam, hogy a kontroll csík mellettit csak én képzelem oda, vagy valóban ott is van! Nyugalom! Ha nem az én tesztem lenne, akkor biztos látnám, mi újság! Mi lenne, ha nem is akarnék gyereket? Akkor valószínű nagyon idegesítene az a másik csík, ami ugyan halványabb, mint a kontroll, de akkor is jelen van! TERHES VAGYOK! KISBABÁNK LESZ! DE VAJON MENNYI?
Reggel telefon a Doktornak, aki 2 héttel későbbre adott időpontot egy ultrahangra. Rém lassan telt el az a két hét! Közben szombaton, magánszorgalomból még egy tesztet csináltam, azon már sokkal határozottabb volt a csík - nagyobb koncentrációban volt jelen a szervezetemben a HCG nevű hormon.
Kaáli intézet, ultrahang: 1 baba, 3,4mm-es. Láttam a szíve dobogását is. Második ultrahang: babukánk már 19,2 mm-es és van keze meg lába, izeg-mozog. Ezzel a gyönyörrel véget ért a Kaális pályafutásunk!
Felhívtam új Doki bácsinkat. A szakirodalom szerint, ha már megmozdul a baba, elmúlnak a rosszullétek. Hát nem egészen! Gyermekem már majdnem 2 hete mozgolódik, én mégis undorodok a kajától. 2005.01.04-én Doktor bácsi ultrahangon megállapította, hogy kislányunk lesz. Nincs semmi tévedés! Május elején Gerda nevű lányzóval gyarapszik a család! Ezt követően volt egy sima hónap, amit szülésig a gyomorsav túltengés váltott fel. Olykor-olykor már az orromon jött ki a sav. Amikor már rég meg kellett volna fordulnia, Gerduska még mindig a bal bordámat böködte a buksijával. Féltünk, hogy már nem lesz helye a bukfenchez!
Törpike a 38.-ik héten fordult be. Jaj, de jó, megúszom a császárt, és szülhetek rendesen, mint mindenki más. A negyvenedik héten, szerdán a reggeli CTG-n nem produkáltunk semmi extrát. Be kell feküdnöm! Meg kell várni, míg magától beindul a szülés.
Apa erre ritka ingerült lett, hiszen nem erre számítottunk. Az adminisztráció a felvételi irodán órákig tartott. Nem tudtam, hogy a veszekedés és az idegeskedés miatt érzem úgy, mintha sűrűbben lennének görcseim, vagy Gerda megérezte, hogy Anya nem akar a kórházban több időt eltölteni, mint amennyit feltétlenül muszáj. Egyszóval, mire lett szobám és ágyam a terhes pathológián, újabb CTG-re került sor. Alig néhány órája mondták, hogy itt ma baba még nem lesz, de a pocakom igen erősen görcsölni kezdett.
Apa addigra már haza ment. Biztos fáradt vagyok - gondoltam én, de nem a fáradtságtól volt. A nővér azonnal hívta az orvost, amitől kezdtem idegeskedni, mert nem árulta el, hogy mi a baj! A doktor megnézte a papírcsíkot, és azonnal megvizsgált! Csak ezeket a vizsgálatokat úsznám meg valahogy. Ő sem mondott semmit, csak annyit, hogy ma végre anya leszek!
Lekísért a vajúdóba, mondta, hogy hívjam vissza a férjem, mert ma szülünk! Mivel a CTG eredménye nem javult, félő volt, hogy "piszkos" a magzatvizem, ezért burkot repesztett az orvos, de megállapítottuk - én is megnéztem -, hogy a víz tiszta. Ettől kezdve a görcsök erősebbek lettek. Apa vissza is fordult, és már mellettem volt, ami egy kicsit enyhített a görcsökön.
Egyszer csak felszabadult egy hely a szülőszobán. Már délután volt, és én még nem ettem, nem ittam. Már kezdtem nagyon szomjas lenni, de ebben az állapotban már nem lehetet semmi ilyesmit tenni. A kiszáradástól félve infúzióra kötöttek, amivel sajna nem közlekedhettem kedvemre. De jó lett volna, ha beállhatok a forró zuhany alá, de ez csak álom maradt. "Szelep" a bal csuklómban, bekötve az infúzió, és még néhány cucc, amit beadtak.
A szülésznő adott egy koktélt, és szólt, ha kakilási ingerem támadna, szóljunk. Röhögő görcsöm lett. Kakilási inger? Hát mindjárt besz...ok, úgy fáj már a hasam. De valóban lett. Apa szólt a nővérnek, kössenek ki, mert dolog van! Közben negyedóránként vizsgált meg vagy az orvos, vagy a szülészhallgató lány.
Jött egy fiatal orvos, aki bemutatkozott, és a "szelepemen" keresztül beadott egy újabb löttyit, ha jól emlékszem savkötő volt. Hurrá! Hol volt az utóbbi néhány hónapban? Véletlenül pont most nincs savam! Néhány óra elteltével, már lehetett sejteni, hogy császár lesz. Így is lett!
Alszom egy jót, és mire felébredek, már megvan a baba. Szerintem nem csak savkötőt nyomtak belém, hanem különböző "hallucinogént" is, mert kínomban már mindenen nevetni tudtam - volna, ha van rá kellő energiám! Először is a dokin egy a Beatricés, Nagy Ferót idéző "babos kendő" volt, a "hagyományos" műtős zöld fityula helyett. Közben a lábamra húztak egy térdig érő zöld "zoknit". Jézusom! A sok kínlódás alatt így megizzadt és bebüdösödött a lábam? Aztán rám tettek egy oxigén maszkot, amin egy idő után nem oxigén jött, hanem gáz! Ezt is viccesnek találtam, hogy itt elgázosítják a kismamákat.
Aztán 2005.05.04-én, 16:43-kor megszületett a mi kis Gerdánk, egy igazi kis mikrolady, 2540 grammal és 52 centivel!
