Levél a 6 hónapos gyermekemnek arról, hogy vissza kell mennem dolgozni

A döntés, hogy ismét munkába állok, nem egyik napról a másikra született meg. Nagyon hosszú és nehéz folyamat volt, amíg a férjemmel együtt alaposan átgondoltuk, rengetegszer átrágtuk, minden nehézséget átbeszélve, mégis arra jutottunk, hogy így lesz a legjobb mindannyiunknak (remélhetőleg te sem látod majd kárát, Kicsikém!).

Számtalan különböző ok vezethet oda, hogy egy pár úgy dönt, hogy a frissen szült anyuka, pár hónappal a baba megérkezése után, ismét munkába áll. Korábban, az első gyermekünknél, ez szóba sem jött, és Dóri körülbelül kétéves volt, mikor visszamentem a korábbi munkahelyemre. Őszintén szólva, már rettentően vágytam rá, mert mindig is imádtam ott dolgozni, sőt, egyáltalán imádtam dolgozni, hasznosnak érezni magam és nap, mint nap visszajelzéseket, elismeréseket szerezni. Nem igazán mondanám magam e miatt karrieristának, de az az igazi „családanya típus” sem vagyok, aki lebabázik és onnantól kezdve csak a család létezik számára. Ma már merek erről nyíltan beszélni, de nem volt ez mindig így.

Sok minden rossz irányba tart ebben a világban, ez tény, de az biztos, hogy számomra felemelő érzés, hogy egyre több lehetőség és fórum létezik arra, hogy felvállald magad; például azt is, hogy egyáltalán nem szégyenletes, ha a kicsi gyerekek mellett is dolgozni akarsz, ha nőként is úgy találod meg a balanszot, ha a háztartás és az anyaság mellett igenis építgeted a karriered!

Úgyhogy a második kislányunk, Flóra születése után pár hónappal, ismét munkába álltam. Az egész terhesség alatt rengeteget beszéltünk erről a férjemmel, és amikor a kicsi világra jött, már tudtam, hogy Vele nem leszek otthon olyan sokáig, mint a nagyobbikkal. Az érzéseim persze vegyesek, és jó lenne, ha ezt egyszer Ő is megértené…

Drága Kicsi Lányom!

Ha már tudnál olvasni, és értenéd a soraim, a következőket mondanám (írnám) Neked. Holnap újra dolgozni kezdek, és ez nagyon nehéz a számomra (remélem, számodra kevésbé lesz az!). Csak remélni tudom, hogy nem úgy éled majd meg, hogy rossz anya vagyok, hogy nem törődök Veled, hogy elhagytalak, elhanyagoltalak.

Az első hat hónap Veled hamarabb elrepült, mint azt gondoltam volna, és azt hittem, hogy sokkal könnyebben fogok visszatérni a dolgozó anyuka létbe utánad, hiszen Te már a második gyerkőcöm vagy, mégis szinte fáj, hogy holnap már nem leszek Veled a nap 24 órájában.

Tudom, hogy az esetlegesen kihagyott perceket, élményeket semmi és senki nem hozhatja majd vissza, mégis holnap vissza kell mennem dolgozni, ezt kérlek, értsd meg.

Sokat gondolkodtunk apáddal ezen a helyzeten, de sok erőt merítettem mások szavaiból is. Ha már elég idős leszel ahhoz, hogy megértsd a döntésünket, biztos vagyok benne, hogy büszke leszel rám, és egy olyan példa áll majd előtted, ami megtanít a munka értékére, és, hogy mi is az a tisztességes, kemény munka, amit első sorban a családodért végzel. Más dolgozó anyukák azt is elmesélték, hogy az az idő, amit a gyermekükkel tudnak tölteni, sokkal értékesebb így, az valóban minőségi együttlét.

Tudod, a mai világban a legtöbb anyukának szüksége van munkahelyre, arra, hogy dolgozzon, és remélem, semmilyen negatív dolog nem ér Téged e miatt! Szeretném, ha egyszer megértenéd, hogy mennyire imádom a munkámat, és, hogy nem lecseréltelek arra, hanem mindkettőtöket választottam egyszerre!

Ugyanakkor azt is meg kell, hogy értsd, hogy egy keresetből szinte lehetetlen fentartani egy négyfős családot, és mi mindent meg szeretnénk adni Neked és a nővérednek. Szerencsések vagyunk, hogy Édesapád beosztása miatt, rengeteg időt tudsz majd Vele is tölteni, amíg én dolgozom. Ne feledd, egyikünk mindig ott lesz melletted, de ha baj van, mindketten segítünk!

Szerencsés vagyok, hogy szeretem a munkám, szerencsés vagyok, hogy rengetegen vesznek körül, akik mind tudnak segíteni, ha a nővéredre és rád kell vigyázni, és tudd, hogyha majd Neked is lesznek gyerekeid és te is úgy döntesz, hogy visszamész dolgozni, számíthatsz rám!

És végezetül szeretném, ha tudnád, hogy amint hazajövök, csak a tiétek vagyok, leteszem a telefont, 100%-os figyelmem a Tiétek, hiszen az első és legfontosabb „állásom” az, hogy ANYA vagyok!

Szeretlek, Kicsi Bogaram!

Ölel: Anya

Zsuzsi , 2018. augusztus 30.
 
 
 
Címkék:  

anyaság

anya és a munka

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?