Új élet az otthonodban – 1. rész

„A csecsemőket csak etetni, itatni, altatni és pelenkázni kell” – Igazán egyszerűnek tűnik, nemde?! De vajon mikor, mennyit, hogyan? Amikor a kezedben fogod végre a kis jövevényt, hirtelen rengeteg kérdés merülhet fel Benned; ebben próbálunk meg most segíteni.

A várandósság kilenc hónapja nem csak a magzat kifejlődésének időszaka, hanem számotokra – friss anyuka és apuka számára- is egy felkészülési időszak. Ezekben a hetekben-hónapokban rendezitek be a babaszobát, beszerzitek a babaholmikat és minden egyéb kiegészítőt, amire szüksége lesz majd a kicsinek.  
Ám akadnak olyan dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Minden újszülött különböző, picit más a ritmusuk, szokásaik, nem szabad semmit sem erőltetni, de azért van néhány időbeli és mennyiségbeli korlát, ami támpontot nyújthat az első 24 óra „átvészelésére”.

 

Etetés

 

A kolosztrum (előtej) az anyatej egy fajtája, amit a terhesség utolsó szakaszában, ill. a szülés utáni első órákban állítanak elő az anya emlőmirigyei. Állaga sűrű, színe sárgás, magas fehérje-, szénhidrát-, antitest- (IgA), és alacsony zsírtartalmú, elősegíti az újszülött szervezetének megtisztulását az elpusztult vörösvértestektől és a salakanyagoktól, valamint a bébi immunrendszerének és emésztőrendszerének megerősödését.

Mivel az újszülöttek gyomra nagyon pici még – nagyjából cseresznyeméretű- és fejletlen, ezért gyakran kell táplálni őket, mindössze pár grammos mennyiséggel. Élete első órájában pár csepp kolosztrummal fog táplálkozni, az első 24 óra nagyjából itt ki is merül. az elkövetkezendő 1 hónapban apránként nő a mennyiség, majd az első félévben beáll kb. 150 ml-re:

Az első pár napban teljesen normális, hogy veszítenek súlyukból (kb. annak 7%-át), ám a 2 hetes „mérlegelésre” nagyjából visszaállnak a születési súlyukra. Az éhséget különböző módon juttatják tudtunkra; egyesek hangosan sírnak, cuppogó hangot adnak vagy szopásra nyitják szájukat, mások az öklüket a szájukba próbálják tömni, sóhajtoznak vagy nyalogatják ajkaikat.

Evés utáni büfizés, csuklás, „bukás”

Erre sincs aranyszabály; néhány babát folyamatosan büfiztetni kell, mások a maguk ritmusában, akár kevés segítséggel is büfiznek. Pár nap után kiismered porontyod szokásait, addig pedig megpróbálhatod cici-váltáskor vagy etetés közben; néhány milinként is büfiztetni, nem csak a végén. Közben nem kell veregetni a hátát, elég finom, körkörös mozdulatokkal simogatni.

Ne ijedj meg, ha babád csuklik vagy bukik (a bukás más néven regurgitáció vagy reflux) – az is normális. A lenyelő képessége még nem tökéletes (a nyelőcső záróizmai még fejletlenek), kezdetben az evés ritmusát sem annyira tudja kontrollálni (mohó), ezért valamennyit visszacsurgathat a táplálékból, ám ha a súlya szépen gyarapszik, minden rendben van.

Ha azonban nem fejlődik egészségesen a súlya, túl sokat és sokszor bukik, esetleg sugárban jön vissza a „kaja” és rémült, fájdalmas arcot is vág közben a pici; mindenképp fordulj orvoshoz!

Cikkünk folytatásában szót ejtünk többek közt arról is, mikor, miért sír a baba, melyek a „normális” emésztési szokásai egy újszülöttnek, s mennyit kell aludnia.

Plézer Panna , 2016. november 08.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?