Hogyan vehetjük észre újszülött babánknál, ha gond van a látással?

Amikor egy édesanya szoptatja a csecsemőjét, akkor a baba először mindig az anya szemébe kezd nézni. A csecsemő, körülbelül 6 hetes korától így kezdi megtanulni és használni a látás képességét. Úgy élesedik a látása, hogy a látóhártyáján keresztül az éleslátás helyére fókuszál, ami első stabil pontként az édesanya szeme. Ilyenkor azt kell megfigyelni, hogy bár az első pár hónapban a szemeknek még nem teljesen összerendezett a mozgása - vagyis egy-egy pillanatra eltérhet a két szem mozgása egymástól, amelyet kis kancsalításként látunk, azonban, ha a gyermek szeme állandóan kancsal helyzetben marad, illetve valamerre nem mozog az egyik szeme, akkor rögtön gyermekszemészhez kell fordulni. Meg kell vizsgálni, mi a gond. Hiszen az éleslátás biztonságérzetünk alapja. Ha a baba fejlődése nem megfelelő csecsemő korára, az kihathat a további fejlődési folyamatokra, mint például a járás vagy még későbbi életkorban a tanulás képessége – hangsúlyozza Szekeres főorvosnő.

A babák 3-4 hónapos korára alakul ki a kétszemes együttműködés, amikor már a kancsalítás mindenképpen kórósnak számít. Azonban sokszor a csecsemőknek széles-lapos még az orrnyergük, így az orruk mellett nem látszik ki a szemfehérje. Ez gyakran csak azt a benyomást kelti, mintha a gyermek kancsalítana. Nagyon fontos azonban, hogy a szülő megfigyelje a szemek állását, a szemmozgást, hogy megy-e oldalra, minden irányba a gyermek szeme. Olyan családokban, ahol a gyermek koraszülött volt, vagy nagyon kis súllyal született, vagy oxigént kapott, vagy újszülött korában komoly fertőző betegsége volt, akkor is el kell vinni a babát egy éves kora körül gyerekszemészeti vizsgálatra, ha semmilyen panasza nincs. Hasonló a helyzet akkor is, ha a családban, a szülőknél vagy a közeli rokonságban hordtak gyerekkorban szemüveget, illetve diagnosztizáltak kancsalságot, tompalátást – hangsúlyozza Dr. Szekeres Márta.  Ha valamelyik szülő például szemüveges, esetleg mindkettő, lényegesen nagyobb az esélye annak, hogy a gyermeknek is előbb-utóbb segítségre lesz szüksége az éleslátáshoz. A legfontosabb, hogy időben felfedezzük, mert például topmalátás esetén az agy egy idő után, a fárasztó erőlködés miatt automatikusan kikapcsolja a gyengébben látó szemet, s a másik szem élességére fókuszál. Így nagy a veszélye annak, hogy a gyermek térlátása szenved csorbát – mondja a gyermekszemész főorvosnő.

A gyermek 10-12 hónapos korában már a szülő számára is észrevehető, ha a gyermek nem használja mindkét szemét a látáshoz. Az édesanya úgy tudja megfigyelni, hogy a gyermeke mind a két szemét egyformán használja-e, hogy ölbe veszi az asztal mellett, vagy ha a gyermeknek van etetőasztalkája, pár szem morzsát, vagy csokidara darabocskáit leteszi elé.  A lényeg, hogy minél apróbb darabokat. Ha a gyermek egyformán biztosan szedegeti a morzsákat, biztosan nyúl a darabkákért, miközben az egyik, majd a másik szemét letakarja az anyuka, akkor minden rendben lehet. Azonban, ha az egyik szem takarását tűri és fölszedni a morzsát, de a másik szem takarása alól kibújik, valahányszor próbálja a szülő ugyan azt a szemét takarni, akkor gyanús, hogy amelyik szem a takarást nem tűri el, az a jól látó szeme a gyermeknek, azért akar kibújni a takarásból, mert a másikkal nem látja biztosan a morzsa helyét. Ekkor érdemes azonnal szakemberhez fordulni. Minél kisebb korban kapja meg a gyermek szeme a korrekciót, vagyis a gyógyszert, a szemüveget, annál biztosabban teljesít majd az iskolában illetve annál nagyobb az esélye, hogy egy idő után elhagyhatja a szemüveget – hangsúlyozza Szekeres főorvosnő.

Később 2 és fél, 3 éves gyereknél már a távoli látóélességet is meg tudja nézni a szülő. Ennek az a módja, hogy fekete filctollal másfél centis kis óvodai jeleket rajzol egy fehér lapra, kis ház, hajó, napocska, gomba mindegy, a lényeg, hogy nem kiszínezett, csupán a formák kontúrját mutató rajzok legyenek. Ekkor, szintén a gyermek egyik szemét papírral betakarva, körülbelül 4-5 méterről jól megvilágított helységben megmutatja a gyermeknek a rajzokat. Ha csak akkor veszi észre a gyermek, hogy mi is van azon a képen, amikor egy méterrel közelebb kell vinni a képet, az már azt jelzi, hogy a gyermek nem lát elég élesen akár egyik, akár mind a két szemével. Ezt a kis játékos vizsgálatot a gyermek fejlődése közben érdemes fél évente ellenőrizni, mert így tényleg egy egyszerű otthoni módszerrel meg lehet győződni az eredményről, és ha szükséges, akkor még időben eljut a gyermek a szemész szakorvoshoz. nem győzöm eléggé hangsúlyozni, milyen lényeges szerepet játszik ebben az esetben is az IDŐ – mondja Dr. Szekeres Márta főorvos.

Fontos, hogy szülőként tudjuk, nem az a fő gond a kancsítással, hogy a gyermek szeme első pillantásra nem megfelelően áll. Hanem az, hogy ez egy olyan működési zavar, ahogy fentebb már utaltunk rá, amikor a két szemes együttműködés befolyásolja a térlátás kialakulását. A finom-mélységlátás csak a két szem együttműködése mellett valósul meg. Egy fél szemmel élesen látó gyermek esetén nincs mélységlátás és ahogy említettük, a kancsalító szemen úgynevezett tompalátás alakul ki ami azt jelenti, hogy egy anatómiailag teljesen épp szemen az éleslátás helye mellett néz a gyermek.  Vagyis nem képes 100%-os látásra az a látóhártya rész. Ennek oka legtöbbször egy dioptria hiba. Mivel ez a gond a leggyakrabban az úgynevezett túllátó gyerekeknél jelentkezik, a szemüveg és szükség esetén a takarás (a jó szem letakarása) segít a gond megoldásában. Ritka esetben jelentkezik a kancsalság veleszületetten. Ez általában nehezebben orvosolható, mert itt a gondot nem a fénytörési hiba okozza. Ez lehet, befelé vagy kifelé kancsalítás is. Általában idegrendszeri problémák esetén inkább kifelé kancsalít a gyermek. Nehéz szülés, vagy oxigénhiányos állapotot követően pedig a befelé kancsalítás a gyakoribb. Ekkor is segít a gyermekszemész, amint hozzá kerül a gyermek, hiszen a további fejlődést, mint már említettem befolyásolja a látás élessége – emeli ki Szekeres főorvosnő.

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet, OptoKid Szemészeti Centrum