Fejtetű a közösségben Tűnj el, tetű!

Ezt az emlékezetkiesését a mai napig nem értem, nekem valahogy állandóan ott volt a fejemben, hogy a gyerek fertőzhet. De mindegy is, mert a lényeg, hogy ezután két hónapos elszánt és lekeseredett küzdelmet vívtam a tetvekkel. A végén csak mi nyertünk, de ezzel én és a gyerek is elvesztettük a hajunkat: lenyírtam mindkettőnkét úgy egy centisre, miután tízezreket költöttünk tetűirtó szerekre. Nem minden eredmény nélkül – bár volt olyan irtószer, amit az előírásoknak megfelelően felkentem, rajtahagytam, és utána vígan rúgkapáló dögöket fésültem ki a hajunkból. De lévén, hogy mindkettőnk haja nagyon sűrű és göndör, folyamatosan találtam magunkban még élő serkéket.

Ezért most álljon itt némi információ és tanács tetű-ügyben, hátha mást megkímélhetek attól, hogy heteken át ezzel keljen és feküdjön.

Tetűtudomány, avagy ismerd meg az ellenséget!

A fejtetű (Pediculus humanus capitis), vagy más néven hajtetű egy emberen élő szárnyatlan, vérszívó rovar, mely teljes életciklusát az emberi hajban tölti.. Csak az emberben képes tartósan fennmaradni, természetes körülmények között állatokat nem fertőz. Karmos lábai rövidek, ezekkel jól mászik az hajban, és erősen rögzíti is magát hozzá, de arra alkalmatlanok, hogy ugorjon, vagy bármilyen más aljzaton, felületen másszon. A fejtetű szerencsére nem hordoz fertőző betegségeket, ellentétben a ruhatetűvel.

A Wikipedia szerint a tetű minden jel szerint fajunk kialakulása óta folyamatosan együtt él velünk. Együttélésünk egyik hétköznapi motívuma a fésű feltalálása és mindennapi használata. Az ősi fésűk fogazatának sűrűsége és mérete is jelzi, hogy ezeket a tetvek eltávolítására (is) használták.

Mikor gyanakodj?

Tetűfertőzés leggyakrabban az óvodás és iskolás (4-13 éves) korosztályban fordul elő. Gyakorlatilag kizárólag közvetlen testi érintkezéssel terjed, rendszerint akkor, mikor a gyerekek összedugják a fejüket – márpedig erre játék közben többször is sor kerül. A közhiedelemmel ellentétben a tetű nagyon szereti a tiszta fejbőrt és hajat. Elviekben nem terjed viszont a közösen használt ruhák, sapkák, törülközők vagy fésűk által – de azért én erre nem vennék mérget.

Maga a tetű szürkés színű vagy vörösesbarnás, ha megszívta magát vérrel. Elég gyorsan mozog a hajban, a fénytől menekül. A fülek mögötti és a tarkó környéki hajat szeretik leginkább – és a copfok alját -, és serkéiket is főként ide rakják.

A fejtetű a serkét (petét) az egyes hajszálak tövéhez rögzítik, gyakran pár milliméterre a fejbőrtől. A serkék oválisak, és kb. 0,8 mm hosszúak. Színük áttetsző barnás – vagy szürke -, majd kikelés után fehérré válnak. A kelési idő 6-9 nap.

A serkék roppantmód hasonlítanak a korpára – egyébként a tetűt is simán lehet koszmónak nézni -, de ellentétben azzal, csak fésűvel lehet eltávolítani. A fejtetves gyerek elsősorban arról ismerhető fel, hogy fülei mögött a hajban szúnyogcsípésre emlékeztető, viszkető szívásnyomok vannak, amiket gyakran vakarnak – bár az enyém egyáltalán nem vakarta a fejét.

A gyakori vakarózás felsebezheti a bőrt, ezek a sérülések pedig elfertőződhetnek: gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg, előfordulhat a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is. Ilyenkor érdemes meglátogatni az orvost.

Irtási útmutató

Emlékszem, gyerekkorunkban anyám az öcsém fejtetvességét petróleummal kezelte, illetve jó rövidre vágta a haját. Nagyanyáink idejében a kopaszra borotválás volt a tuti módszer. Manapság a fejtetveket főként rovarölő hatóanyagot – peszticidet – tartalmazó samponokkal vagy hajszeszekkel irtjuk, ezt gyakran sűrű fogazatú tetűfésű használatával egészítik ki.

Ám a gyógyszertárakban is kapható samponok gyakran hatástalanok – lásd a mi esetünket is -, mert a tetvek viszonylag gyorsan rezisztenciát alakítanak ki, vagyis ellenállóvá válnak a hatóanyagaikkal szemben. Fontos tudni, hogy ezek a hatóanyagok hatástalanok a petékkel (serkékkel) szemben – még akkor is, ha a gyártó úgy hirdeti a terméket, hogy egész biztos elpusztítja a serkéket is -, ezért a kezelést 7-10 nap múlva meg kell ismételni, különben a fertőzés kiújul.

A serkéket lehetőleg teljesen el kell távolítani. Van, aki az egyenként, kézzel történő lehúzásra esküszik, nálunk az ecetes vízbe mártott sűrű fogazatú fésű is hozott eredményt. Az ecet ugyanis feloldja azt a cementszerű kötőanyagot, amivel a tetű a serkét a hajszálhoz rögzíti. Természetesen az ecetes hajöblítés is beválhat.

A gyógyszertárakban egyébként sampont vagy krémet, hajszeszt és spray formájú tetűirtó készítményeket lehet kapni. A samponoknál tapasztalatom szerint a hajszesz sokkal hatékonyabb, ám mivel alkoholt tartalmaz, a fejbőrt is szárítja, esetleg kisebesíti. A spray-t még sosem próbáltam, de ha valakinek van tapasztalata, ossza meg velünk kommentben.

A biztonság kedvéért mi minden olyan textilt és plüssjátékot is kezelésbe vettünk otthon, amivel esetleg érintkeztünk. Az ágyneműket, ruhákat, játékmackókat a mosógépben 60 fokos mosásra tettem, a lakást gyakrabban porszívóztuk, különös tekintettel a szőnyegekre és a kárpitozott bútorokra.

Természetesen ezernyi házi praktika is bevethető ellenük, bár ezek hatékonyságáról nem tudok információval szolgálni. Olvastam különféle illóolajakról, amelyek állítólag megölik és később távol is tartják a tetveket, ahogy arról is, hogy állítólag a hajfestékeket – de főleg a peroxidot – nincs az a tetű vagy serke, amely túlélné. A legextrémebb házilagos tetűirtószer-ötlet, amivel találkoztam, a majonéz volt.

Előzzük meg a fertőzést!

Ha arról értesülünk, hogy a gyerek csoportjában, osztályában tetűt találtak valamelyik kispajtáson, érdemes megelőzni a fertőzést. A tetűirtó szerek közül jó pár alkalmas lehet erre: ehhez nem kell mást tenni, mint felkenni, alaposan eloszlatni a teljes hajon, bedörzsölni a fejbőrbe, majd hagyni, hogy rászáradjon a gyerek hajára. Kiöblíteni tilos, a vízzel való lemosástól hatását veszti a szer. Nem árt újra és újra átnézni a gyerek fejét alaposan, hogy ha mégis beköltöznek a kis dögök, még az elején elkaphassuk őket.

Érdemes az egész családot kezelés alá venni, ha a gyerek haját már támadás érte. A megelőző kezeléseket egészen addig folytassuk, míg már a fertőzött fején 2-3 hete nem veszünk észre sem tetűt, sem serkét.

Végül nálunk, mint említettem, az oldotta meg a helyzetet, hogy előkaptam a hajnyírót. Egy alapos nyírás után még egy hétig folytattam a kezelést, és sikerült az, ami előtte sehogy sem akart: megszabadultunk tőlük. Ám most ismét van hajunk, a gyerek ragaszkodna is hozzá, ámde ismét tetűveszély fenyeget. Próbáljuk megelőzni a bajt, de valójában már a gondolattól is viszketni kezd a fejem.

Ti harcoltatok már a fejtetvekkel? Mi volt a leghatásosabb ellenük?