Hull a pelyhes Babanet-Est TV Magazin
December elején már a legapróbb gyerkőcök is alig férnek a bőrükbe, annyira várják a piros ruhás, fehér szakállú Télapót. Némelyikük olyannyira be van zsongva, hogy az utcákat is Mikulás-nótákat énekelve rója, a nagyobbak pedig nem győzik gyártani a hosszabbnál hosszabb, és elképesztő változatosságú kívánságlistáikat. Aztán ötödikén este kikerülnek a kiscsizmák az ablakba, és miután az izgatottságtól felpörgetett gyereket sikerül lenyomni az ágyba, következhet anya-apa csizmatöltögető magánakciója. Hogy másnap reggel ismét tökéletes legyen a varázslat.
Természetesen a nagyszülők és a rokonság más tagjai sem szeretnének kimaradni a télapózásból, ami tökéletesen érthető, ám sokszor rengeteg súrlódást is okozhat. Mint minden olyan esemény, ami ajándékozással és nem kevés titkolózással jár. Mert a varázslat csak akkor működik, ha tökéletes az illúzió, és ha a gyerek minden keresztkérdésére hihető választ kap.
Keresztkérdések pedig lesznek, ezért érdemes nagy vonalakban előre egyeztetni a rokonsággal, pontosan milyen paraméterekkel is rendelkezik a család kollektív Télapója: az ablakon át juttatja be az ajándékot vagy sem, rénszarvasok vontatta szánon közlekedik a hó hiánya ellenére vagy más csodát vesz igénybe, puttonyából a legkülönfélébb ajándékok kerülnek elő, vagy csak apróságokra futja így, karácsony előtt.
Ajándékok tekintetében is érdemes előzetes megbeszélést tartani, a rokonság ugyanis hajlamos ilyenkor enyhe túlzásokba esni. Ennek következtében pedig esetleg olyan helyzettel kell szembesülnünk, hogy kocsival sem bírjuk hazacipelni a csokoládé ellátmányt, vagy a játékok tömkelegét. A beszélgetés során azonban érdemes észben tartani, hogy az ajándékokkal a családtagok csak szeretetüket szeretnék kifejezni, és ilyenkor nehezen tartják szem előtt a kevesebb több alapszabályt.
Amennyiben nem szeretnénk, ha egy-két éves gyermekünk a következő egy hónapban permanens csokoládémérgezésben szenvedne, kérjük meg a rokonokat, hogy inkább mandarinnal, naranccsal, banánnal, almával, nagyobb gyereket mogyoróval, aszalt gyümölccsel lepjenek meg. A rostban dús gyümölcsök mellett jó alternatíva lehet egy készlet zsírkréta vagy színes ceruza, egy színező, egy kisebb mesekönyv vagy mese CD. Netán egy baba vagy plüssállat.
A csokoládék tekintetében is érdemes előre lefektetni néhány alapvetést. Kérjük meg a rokonokat, hogy kerüljék a kakaós tejbevonóból készült olcsó, de drabális méretű figurákat, és helyette inkább a kisebb, esetleg drágább, de minőségi figurákat válasszák. Vélhetően így is lesz a zsákmányban néhány silány csokiutánzat, ezeket jobb, ha oda sem adjuk a gyereknek, hanem később, némi feljavítást követően, csokiöntet formájában hasznosítjuk.
- Télapóra már csak azért sem érdemes nagy ajándékokat vásárolni, mert a gyermeki logika szerint Karácsonyra még annál is nagyobb ajándék dukál.
- Ha szeretnénk kompromisszumos megoldást találni a csoki és gyümölcs között, készítsünk félig csokiba mártott aszalt gyümölcsfinomságot a gyereknek.
- Különféle családi hagyományokkal még teljesebbé tehetjük a Télapó-várás örömét: a kikészített listát „emeljük el” a Télapó nevében, készítsünk mi is közösen apró meglepetést Neki, amit természetesen aznap éjjel „vigyen is magával”.
- Sose riogassuk azzal a gyereket, hogy a rosszak nem kapnak ajándékot. Persze, a kiscsizmába kerülhet virgács is, sőt, a Télapó hagyhat üzenetet is, hogy miben érdemel dicséretet a gyerek, és mi az, amin még javítani lehetne.
- A demokrácia jegyében némi önkritikával a szülők is kaphatnak egy-egy virgácsot. A gyerekek nagy örömmel látják, hogy szüleik sem feltétlenül tökéletesek.
Szilágyi Diána, 2008. december 04.
