Melyik kutyafajta veszélyes a gyerekre?
A legtöbb kutyatámadás célpontja a felügyelet nélkül hagyott kisgyermek, az elkövetők pedig általában családi kedvencek. Ez egy nagyszabású amerikai kutatásból derült ki, amely megállapította azt is, hogy első támadást többnyire továbbiak követik, amelyek brutalitása fokozódik.
A témában végzett legátfogóbb kutatást Vikram Durairaj, a Coloradói Egyetem Orvosi Iskolájának segédprofesszora vezette. Az eredmények szerint a kutyák általában a gyermek arcát és szemeit veszik célba, az érintett fajták pedig többnyire barátságos állatok hírében állnak, mint például a labrador - írja a ScienceDaily tudományos hírportál nyomán az InfoRádió.
A közvélemény úgy tartja a családi kedvencekről, hogy ártalmatlanok, pedig nem azok - hangsúlyozta Durairaj, aki fej- és nyaksebész. Látott szemkörnyéki harapásokat, letépett szemhéjakat, könnycsatorna- és szemgolyó-sérüléseket is. Néhány eset olyan súlyosnak bizonyult, hogy többszörös helyreállító műtét vált szükségessé.
Közlése szerint annak valószínűsége, hogy egy gyermeket - későbbi, felnőtt életét is beleértve - megharap egy kutya, ötven százalék körüli. A harapások nyolcvan százaléka fejre és nyakra irányul.
A kutatás 537, 2003 és 2008 között arcon harapott gyermek diagnózisán alapult. A harapások áldozatainak 68 százaléka ötéves vagy annál fiatalabb gyermek, a legérintettebb a hároméves korosztály volt. Az esetek többségében a gyermek ismerte a kutyát, a felében pedig ő váltotta ki a támadást - túl agresszív simogatással, ijesztgetéssel vagy azzal, hogy rálépett.
A támadások 23 százalékát keverék kutyák, 13,7 százalékát labradorok, 4,9 százalékát rottweilerek, 4,4 százalékát német juhászkutyák, 3 százalékát golden retrieverek okozták. Durairai ebből azt az egyszerű következtetést vonta le, hogy gyakorlatilag minden kutyafajta haraphat.
A kutató hangsúlyozta, attól, hogy ismeri a gyermek a kutyát, az még megharaphatja, és ha egyszer már bekövetkezett a támadás, valószínűsíthető, hogy az eset megismétlődik, gyakran még nagyobb intenzitással, mint először.
Ezért már az első alkalom után el kell távolítani az ebet. A szülők felelőssége pedig az, hogy soha ne hagyják kisgyermeküket felügyelet nélkül semmilyen kutyával.
Babanet hozzászólások(1 hozzászólás)
A legtöbb kutya betartja a lépcsőfokokat, ha olyan helyzetbe kerül, hogy megtámadva/rendellenes szituációban érzi magát:
- megrökönyödés, megtorpanás, felhúzott fül, zászlórúd farok, "kihúzza magát"
- farokcsóválás megáll
- szőr feláll a gerincén, - na, ha eddig még nem, akkor most már kapjuk fel a gyereket és menjünk el lassan, határozottan!!!!!
- esetleg ezzel együtt halkan morog is
- kicsit hangosabb morgás
- "mosolyog": látszanak a fogai
- ha eddig nem tettünk semmit, ne csodálkozzunk, ha ezután már harapni is fog: "hát ez nem érti, hogy hagyjon már békén???!"
Amikor kutyánk volt, nagyon nem szerettem kisgyerekek közelében lenni vele, pedig sok ember közül csak a vízórást akarta megenni. Mert pont, ahogy a cikk írja: odajöttek, belemartak, simogatás helyett ütögették (naná, hát egy pici gyerknek még nem pontos a kéz-szem koordinációja, erről nem ő tehet, egy pillanatra sem; ez életkori sajátosság!). Vagy, a szeméhez nyúltak...
Gondoljunk bele: ha hozzánk odadöcögne egy óriás (v legalábbis nálunk esetleg nagyobb valaki), szokatlan mozdulatokat tenne, huzigálná a végtagjainkat, nyomkorászná a szemünket, mi nem éreznénk késztetést lecsavarni neki egy oltári maflást? Kezet a szívre!
Nagyon egyszerű a képlet. Ahogy természetes, hogy gyufát gyújtani se engedjük a picit, így ne vigyük kutya közelébe. És vegyünk vissza az emberiségi egónkból, vegyük a fáradságot odafigyelni és értelmezni a köröttünk levő világ más tagjainak a jelzéseit.
Ez nem elmélet... voltam már olyan helyzetben, hogy túrázás közben egy tanyánál bukkantunk ki, két farkaskutya-méretű keverék házőrző állta el az utunkat. Elfogadtam, hogy igazuk van, behatoltunk a területükre. A srác, akivel mentem, félt a kutyáktól és hülye volt, elkezdett hadonászni meg kiabálni, így először vele kellett "megküzdeni": csend legyen, maradj mögöttem és ne nézz rájuk. Halkan, kedvesen folyamatosan dicsértem őket, nagyon ügyes kutya, értem, elhiszem, megyünk innen. Lassan, hátrálva távolodtunk, elengedtek, semmi baj nem történt. Csak az útvonalat kellett átrajzolnunk :-)