Mindent a szülinaposnak!
Huszonhatan járnak az óvodai csoportba, ez évente nagyjából tizenkét-tizennégy zsúrra szóló meghívást jelent. Plusz azt az egyet, amit a saját gyerekünknek rendezünk. És bár a fentiek szerint már rutinos versenyzőnek számítunk, mindig elképedve olvassuk az újabb meghívókat.
A miértre egyszerű a válasz: a legtöbb esetben nem is gyerekzsúrra szól az a meghívó, hanem rongyrázós játszóházas bulira vagy az egyik ismert gyorsétterem-lánc valamelyik alegységébe. De kaptunk már meghívást csónakházba és más érdekes helyekre is. Ahol aztán van minden: dekoráció, terülj-terülj asztalkám ezerféle étellel és itallal, bohóc, hatalmas torta, szervezett és levezényelt programok. És persze ajándék: búcsúzásképpen az ünnepelttől is jár valami a vendégeknek.
Elhiszem, hogy születésnapozás ezen formája sokkal kényelmesebb valahol a szülőknek. Nem kell kitakarítani a vendégek fogadása előtt, nem kell számolni a sok-sok szeméttel, mosogatnivalóval, és szükségtelen órákat tölteni az ételek előállításával – megrendelésével, beszerzésével -, a rendezgetéssel. Ahogy attól sem kell félni, hogy a meghívottak unatkozni kezdenek, és fél pillanat alatt kapják szét az egész lakást. Arról nem is beszélve, hogy ugyan mit kezdene pár szülő azzal a sok gyerekkel?
De bevallom, akkor sem értem. Őrületes összegeket kiadni a gyerek születésnapi zsúrjára szerintem nonszensz. És nem feltétlen smucigságból. Hanem azért, mert sokszor az az érzésem, az efféle bulik és a félhavi fizetésbe - vagy akár még annál is több, egy régi felmérés szerint sokan akár százezres összegeket is képesek áldozni rá - kerülő zsúrok mögött valójában az ötlettelenséget és sok esetben, tisztelet a kivételnek, a magamutogatást érzem. Nemcsak azt mutatják meg vele, hogy ők megtehetik, hogy egy gyerekzsúrra ennyit áldoznak, hanem azt is, hogy ők aztán bármit megtennének az ő kicsikéjükért, annyira szeretik.
Pedig valami fontos eltűnik ezekkel az otthonokból kiszervezett születésnapokkal. Emlékszem, milyen jó volt közelebbről, más közegben is megismerni a többieket gyerekkoromban az ilyen házizsúrok alkalmával. Mert ilyenkor persze kihagyhatatlan az ünnepelt szobája, szemrevételezni a játékait, könyveit, a képeit. Többet megtudhatnak így egymásról a gyerekek, mint gondolnánk.
Arra is érdemes szerintem gondolni, hogy sok gyerek családja egyáltalán nem engedhet meg magának ekkora kiadást. És amikor a „hiperszuper” buli után egy kevésbé tehetős család gyermeke készül zsúrt rendezni, szembesülnie kell azzal is, hogy a meghívott gyerekek már egész komoly elvárásokat támaszthatnak ez ügyben. Annál rosszabb érzés pedig kevés van, mint amikor valakinek azt vetik oda az óvodástársak, hogy a Bandi bulija mennyivel jobb volt, mert ott volt csoki-szökőkút, és karaoke ködgéppel meg fényekkel. Merthogy odavetik, abban biztosak lehetünk – maximum nem akkor, mikor a felnőttek is hallják.
Ha pedig már az elvárásoknál tartunk: ha 3-5 éves korban ekkora felhajtást rendeznek a szülők a gyerek születésnapja körül anyagi értelemben, vajon mit vár majd el az egyre cseperedő utód a későbbiekben? Sarkítva nyilván, de ma egy bohóc, a tizennyolcadikra már egy kocsi? Az elkapatás, elkényeztetés is itt kezdődik valahol.
Mert tény, hogy egyes szülők nemcsak a zsúrt illetően hajlamosak túllőni a célon, hanem az ajándékok terén is. Elsősorban persze a saját gyerekükkel szemben – annyira, örülne neki, és nekem sem volt gyerekkoromban, pedig jaj, de vágytam rá -, de ugyanígy vendégként is. Számomra például emészthetetlen volt az az eset, mikor az egyik szülő a gyereke nevében a megbeszélt 2-3 ezer forintos keretet messze túlhaladva egy komplett LEGO-készlettel lepte meg az ünnepeltet. Akinek persze, hogy az tetszett a legjobban.
Szerintem nem ártana ésszerű keretek közé szorítani az efféle ünnepségeket. Legyen zsúr, persze, de ne mások véleménye miatt. Legyen ajándék is, de ne essünk túlzásokba. Legyenek programok is, de miért kell ehhez külső segítség? A legjobb, ha a szülők maguk is bevonódnak ilyenkor, ekkor még a gyerekek is ezt élvezik a legjobban. És mi is egy kicsit újra gyerekek lehetünk: falhatjuk kéz nélkül a csokit, küzdhetünk a megmaradt székek elfoglalásáért, felszabadultan. Később már úgyis megkapjuk majd a gyerektől, hogy mi, az ősök csak ne legyünk ott, mert az ciki.
Mi a véleményetek? Milyen az ideális – vagy ésszerű - gyerekzsúr?
Szilágyi Diána, 2011. január 14.
Babanet hozzászólások(5 hozzászólás)
Ha valaki csak azért rendel zsúrt, hogy le legyen foglalva a gyerek és egy gonddal kevesebb, akkor az az ember hétköznap sem foglalkozik a gyerekével: nem játszik vele, nem olvas neki, nem beszélgetnek. Ott önzés van meg karrierizmus aminek a gyerek látja a kárát. Ott babysitter van hogy a műkörmös, meg a kozmetikus, meg a barinőkkel el lehessen menni wellnesselni, mert anyának az jár. Sok ilyen helyen járunk mi is. És voltunk olyan helyen is ahol anya 1 évig havi 1000Ftjával gyüjtötte össze a bohócra valót - persze kenyér gondok nem voltak ott sem - és elképesztően izgatott volt, hogy a gyerek mit szól hozzá, majd kishíjján elsírta magát, amikor a gyerek csillogó szemmel köszönte meg, hogy bohócos szülinapja volt! És ezt nem pótolja semmi. A játékokkal lehet játszani hétköznap is, vendégsége lehet menni bármikor, kukorica csuhéjj bábokat lehet csinálni bármilyen falunapon vagy rendezvényen, de szülinap az szülinap!
És az meg csak hab a tortára, ha egy jól sikerült, saját szervezésű buli után minden gyerek erről beszél napokig. (és az anyukák is)
Saját parti szervezéséhez ötleteket a kölyökzsúr oldalán találtok.
A legújabb témaparti ötletek, meghívók saját kézzel készítve, köszöntő és búcsúajándékok. Ha ezek neked most ezek a szavak titokzatosan hangzanak, gyorsan keresd kölyökzsúrt a google-ban.