Szeparációs szorongás babáknál: 7 tanács a pszichológustól, ami segíthet

Normális, hogy a babád sír, amikor elmész , de ez tagadhatatlanul fájdalmas. Sosem könnyű magára hagyni a babát, de különösen nehéz, ha a kisbaba sír és kapaszkodik, amikor elindulsz kifelé. A szeparációs szorongás azonban a fejlődés normális része. “Ez annak a jele, hogy a gyermek kötődik a szüleihez” – mondja Ross A. Thompson, a kaliforniai UC Davis Egyetem pszichológia professzora. Végső soron ez az erős biztonságérzet segít a babának megtanulni, hogy önálló legyen. 

Mikor kezdődik a szeparációs szorongás a csecsemőknél?

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) szerint a szeparációs szorongás kezdete és intenzitása babánként eltérő. Már 4-5 hónapos korban is kezdődhet, azonban jellemzőbb, hogy 9 hónapos kor körül jelentkezik, és 15 hónapos korban - amikor egy időre esetleg már eltűnt - újra előjöhet.

Körülbelül 8 hónapos korára a csecsemő már különbséget tud tenni az emberek között, és erős érzelmi kötődést alakít ki a gondozójával. Ebben a korban tanulja a tárgyállandóság fogalmát is: azaz azt, hogy a dolgok és az emberek (beleértve a szüleiket is) akkor is léteznek, ha már nem látja őket. A gyerek ilyenkor már értheti, hogy máshol vagy, azt azonban nem tudja, hogy 10 percre vagy örökre távozol.

A szeparációs szorongás jelei babáknál

Biztosan tapasztaltad, hogy nem számít, hogy a bölcsődében, a kiságyban vagy a nagymama házában van a baba, a könnyek általában ettől függetlenül is hullani kezdenek. A szeparációs szorongás tünetei a következők:

• Sír, amikor elmész
• Sírás és kapaszkodás új helyzetekben
• Éjszakai sírás, miután előzőleg átaludta az éjszakát
• Alvási nehézségek, ha nem vagy a közelben

Bár a baba sírása arra késztethet, hogy lemond a teendőidet, de ha így teszel, azzal csak rontasz a helyzeten, amikor legközelebb el kell menned. A szakember azt tanácsolja, próbálj meg megnyugodni, mert valószínű nem sokkal azután, hogy kilépsz az ajtón, a babád is megnyugszik.

Tippek a szeparációs szorongás kezelésére

A pszichológus a következőket tanácsolja, hogy hamarabb és könnyebben legyőzd a szorongást.

1.Gyakorold az elválasztást!

Ahhoz, hogy az elválás kevésbé legyen sokkoló, játssz kukucskálósdit a babával, hogy megerősítsd azt az elképzelést, hogy mindig vissza fogsz térni. Plüssállatokat vagy babákat is küldhetsz kis “utazásokra”, majd újra egyesítheted őket a gyermekeddel. Végül pedig próbáld meg, hogy néhányszor rövid időre – fél órára, órára – magára hagyod a babát valakivel, akit ismer és akiben megbízik. Így látni fogja, hogy mindig visszatérsz.

2.Alakíts ki egy búcsúrituálét!

A rutin különösen fontos a kisebb babák számára, ezért próbálj meg kialakítani egy búcsúrituálét, amely mindkettőtöket megnyugtat, és felkészíti a babát az elválásra. Énekelj egy dalt, öleld meg és adj puszit, vagy integess a kicsinek közvetlenül az ajtón való kilépés előtt. Találd meg azt, ami neked beválik, és ragaszkodj hozzá – még akkor is, ha a baba sír.

3.Kerüld a kiosonást!

Nagy hiba, ha akkor próbálsz elmenni, amikor a babád nem figyel, vagy akkor osonsz el, amikor a baba éppen egy tevékenységet végez, anélkül, hogy elköszönnél tőle. Ilyenkor ugyanis váratlanul éri az, hogy egyedül maradt:

“A gyermek hirtelen szorongani kezdhet vagy feldúlt lehet, hogy nem volt lehetősége elköszönni vagy búcsúpuszit adni”.

4.Ne késleltesd az indulást, amikor elmész otthonról!

Normális és egészséges, ha a baba sír, amikor elmész, ezért ne bátortalanítsd el.

“Az a képesség, hogy az ember tudatában legyen az érzelmeinek, és ki tudja fejezni azokat, fontos érzelmi alapot jelent az életünkben”.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy késleltetni kellene a távozást , vagy hogy bűntudatot kellene érezned. Ha ott maradsz, és megpróbálod megvigasztalni őt, azzal csak meghosszabbíthatod a gyötrelmet. Ehelyett inkább öled meg, adj egy puszit a babádnak, mondd meg neki, hogy szereted, és add át annak, aki vigyázni fog rá. Hamarosan abba fogja hagyni a sírást.

5.A cél, hogy nyugodt maradj!

Tegyél meg mindent, hogy kordában tartsd az érzelmeidet. Bármilyen nehéz is, tartsd vissza a könnyeidet – legalábbis addig, amíg a ki nem lépsz az ajtón. Ha a gyermeked látja, hogy feldúlt vagy, az csak fokozza a szorongását. Ha nyugodt vagy, ő is nagyobb biztonságban érzi magát, és végül megtanulja majd ezt az érzést is modellezni.

6.Tervezz egy boldog viszontlátást!

“Szülőként gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szétválási folyamat egy fontos részét: az újraegyesülést” – mondja Dr. Thompson. 

Dr. Thompson azt javasolja, hogy kövesd gyermeked jeleit. Ha az érkezésedkor feléd nyúl, öleld meg, és maradj vele egy kicsit, mielőtt tovább haladsz a házban. Ha játékkal integet, menj oda, és játssz vele néhány percig. “Ezek a fajta boldog visszatérések arra emlékeztetik a gyereket, hogy nem számít, milyen szomorú, amikor anyu és apu elmennek, mert mindig csodálatos, amikor visszajönnek” - mondja Dr. Thompson.

7.Alakíts ki egy nyugtató lefekvés előtti rutint!

Éjszakai szeparációs szorongással küzdesz? Próbálj ki egy nyugtató rutint, amelyet lefekvéskor követsz: fürdés, könyvek, jóéjt puszi. Ez a következetes rutin felkészíti a babát a közelgő alvásra.

Felveheted magadat is, amint mesét olvasol vagy altatódalt énekelsz, és bekapcsolhatod, amikor a baba egyedül érzi magát vagy fél. Elalvás előtt is ugyanazt javasolja a pszichológus, mint amikor elmész otthonról: alakíts ki rutint, tartsd magad hozzá, igyekezz nyugodt maradni, és ne húzd a távozást (ebben az esetben a szomszéd szobába).

Az elválással való megküzdés létfontosságú a baba számára

Tény, hogy szívszorító a babánktól eltávolodni, főleg akkor, amikor sír. De a pszichológus arra emlékeztet, hogy a kitartásunk és a következetességünk a babának és nekünk is jót tesz. Kiemeli, hogy a baba könnyei ilyenkor "csak" azt jelentik, hogy feldolgozza az érzelmeit, ami jó dolog. Az elválással való megküzdés és a bizalom abban, hogy visszatérünk, létfontosságú része a baba fejlődésének, és nekünk is szükségünk van egy kis saját idődre, akár munka, ügyintézés, szórakozás vagy pihenés céljából. Amikor pedig újra együtt vagytok, megmutatjuk neki, hogy mindig számíthat ránk, ami még erősebbé teszi a kapcsolódást.