7 káros szokás, amelyet a mérgező szülők elkövetnek, anélkül, hogy észrevennék azt

Ha egy embernek gyereke születik, az egész élete onnantól kezdve megváltozik. A legtöbb szülő pedig a legjobbat akarja a gyerekének. Azonban sokszor megtörténik az, hogy a szülőn eluralkodik a félelem, a kishitűség, ami végül a gyerekeken csapódik le, és máris kialakult a mérgező környezet a családban.

Most azokról a rossz nevelési szokásokról, szülői magatartásokról lesz szó, amelyek ártanak a gyerekek fejlődésének.

1. A következetesség hiánya

A szabályok lefektetésére minden családban szükség van. Vannak bizonyos időpontok, amiket be kell tartani mindenkinek, ilyen például a reggeli, az ebédidő, vagy a vacsora. És ezt lehetőleg nem csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is be kell tartaniuk. A szülőknek azt is meg kell érteniük, hogy a kamasz gyerekük szobáját nem kutathatják át, nem olvashatják el a leveleiket, mert az magánügynek számít.

2. A biztonságérzet hiánya

Ha a felnőttek nem képesek biztonságos környezetet, legyen szó lelkiről, vagy fizikairól, teremteni, akkor a gyerekekből bizonytalan felnőttek válnak. Az sem jó, ha egy szülő túlzottan félti a gyerekét, mert vannak olyan dolgok, amiket a gyerekeknek maguktól kell megtanulniuk, megtapasztalniuk.

3. A túlzott kritizálás

Egy szülő beszéljen őszintén a gyerekével, és szeresse, fogadja el úgy, ahogy van. Ha valami nem tetszik, meg lehet mondani a gyereknek, de a szülőnek elsősorban az a dolga, hogy támogassa, megértse a gyerekét, és ne kritizálja, támadja.

4. Ha a szülők rátelepednek a gyerekükre

Ahogy a gyerek nő, úgy igényel több olyan időt, amit külön tölthet a szüleitől, és ez így normális. Minden generáció ezzel szembe kellett és kell nézzen, mert ez ennek a rendje. Ha a szülők nem engedik el a gyerekük kezét, akkor konfliktus törhet ki, ha ez mégis előfordul a gyerek sosem lesz képes saját döntéseket hozni, és önállóan élni.

5. Kiszolgálni a felnőtt gyereket

Az a szülő, aki állandóan elintézi a gyereke helyett a dolgokat, nem segít, hanem kárt okoz, főként hosszú távon. Ez általában akkor látszik leginkább, amikor a “gyerek” betöltötte a 30-at. A szülőnek tudatosítania kell magában, hogy egy 20-30 éves gyerek, már csak informálisan gyerek, voltaképpen egy felnőtt ember, aki képes megállni a saját lábán. Ha a szülő ezt nem fogadja el, abból sok galiba fog kialakulni.

6. Fenyegetés, megfélemlítés

A pszichológusok szerint a kiabálás, szidás, netán testi fenyítés mély lelki nyomokat hagy a mai gyerekekben. A gyakori hangos üvöltözések rombolják a gyerek önbizalmát, az iskolában rosszabbul teljesíthet, és később magatartásbeli gondok is adódhatnak nála.

7. Ha a szülő nem hallgatja meg a gyereket

A gyerek nem hülye. Ha pedig a szülő azt gondolja, hogy az, akkor később könnyen kicsúszhatnak a dolgok a kezéből. Legyen szó négy, vagy tizennégy évesről, a szülőnek meg kell hallgatnia a gyerekét, időt kell szakítania rá, meg kell ismerni a gondolatait. Így működik az egészséges szülő-gyerek kapcsolat.

A cikk forrása: filantropikum.com