Gyerekkel a vásárlás
Az még hagyján, hogy a gyerekkel napi látogatást tegyek a család élelemmel való ellátása érdekében a sarki boltban és a zöldségesben. Nem egyszerű eset, hiszen a kosaramban egyik pillanatról a másikra olyan cuccok is megjelennek, amiket tuti, hogy nem én pakoltam bele, és némi szirénázással van összekötve a nem kívánatos elemek eltávolítása, ráadásul a pénztárig vezető út csokoládépolcokkal van kikövezve.
Ennél nagyobb kihívás azonban, ha olyan bevásárlásra viszem magammal, ami gondos válogatást igényel, vagy esetleg helyszíni ötletelést. Mert ilyenkor tuti, hogy elő kell kapnom a nők híres megosztott figyelemre való képességét, és az idő 80%-ban a gyereket kell kajtatnom. Mert bemászik a polcokra, lepakol, nézeget, tapogatna, ha hagynám, a ruhás állványok alatt bújócskázik, mert szerinte az mekkora móka már, én meg próbálom megnyugtatni magam, hogy nem eltűnt és nem elrabolták, csak már megint játszik.
Aztán az sem egyszerű, hogy persze, ilyenkor kell sűrűn pisilnie-kakilnia, sürgősen ennie-innia. És rohangálni, vég nélkül, mintha addig nem tepert volna a nap során legalább 200 kilométernyi távolságot, mintha három nyuszis elemet egybe építettek volna, és azt dugták volna a belsejébe.
Persze, megértem én, a vásárlás, válogatás gyerekfejjel és szemmel rém unalmas tevékenység, talán még értelmetlennek is látszó, kell bele vinni valami színt, mókát és vidámságot. Ha meg mégis megragadja a figyelmét a sok-sok színes, ízes áru a bolt polcain, akkor érthető, ha egyiket-másikat szeretné anya minden tiltakozása ellenére hazavinni magával. És szülőként sem kellemes, ha állandóan nemet kell mondani a gyereknek, vagy ha másról sem szól a vásárlás, minthogy nevelünk.
Úgyhogy én bizony átpártoltam a netes vásárláshoz. Bármit be tudok szerezni az internet segítségével, amit csak szeretnék, hiánycikk nincs, kényelem van. Mert a gyerek így aztán lehet éhes-szomjas, de biztosan nem fogja magát halálra unni, mert maximum akkor ülök le a gép elé, amikor ő már alszik. A webshop meg akkor is nyitva van, ugye.
Az utóbbi években a gyereknek szinte mindent a netről szerzek be: ruhát, cipőt, kabátot, játékot, könyvet, de volt már rá példa, hogy bútort és egyéb kiegészítőt is a neten keresztül rendeltem. Karácsony előtt különösen hálát adok az égnek a netes vásárlás lehetőségéért: nincs tömeg, nincs sor, nincsenek bugyuta karácsonyi dalocskák a háttérben – hacsak fel nem teszek egy kis zenét, de nem szoktam. Van viszont választék, akciók és értem való árverseny, gyors postázás és kiszállítás, bónuszpontok vagy ajándékok.
Sőt, még magamnak is sokszor a neten vásárolok könyvet, ruhát, cipőt. Mert a magam szempontjából is egyszerűbb az élet, ha nem akarok épp boltról-boltra rohangálni a vadászat hevétől tüzelve. Jó, persze, van benne némi rizikó, hogy nem fog tetszeni mégsem, amit kapok, vagy kicsi, esetleg nagy lesz, de eddig még nem nagyon ért negatív élmény, és úgy tapasztaltam, hogy a webshopok leírásai szinte kivétel nélkül kínosan precízek. Hiszen az az érdekük, hogy legközelebb is inkább a gép elé üljek le, minthogy a buszra fel.
Ti szoktatok a neten vásárolni? És mik a tapasztalataitok?
Szilágyi Diána, 2012. szeptember 05.
Babanet hozzászólások(7 hozzászólás)
Ráadásul: nem tudom, hogy csak az én lányom működik-e így, de ha elviszem a boltba, ott sosem jó, sosem tetszik, amit mutatok neki, de ha a postás hozza, akkor totál meg van elégedve, teljesen el van ájulva az összes cucctól.:)