Hogy ne legyél ciki mami a facebookon? Három dolog amit sose csinálj!

Nagyon jó, hogy létezik és ilyen népszerű a facebook, de egyáltalán nem mindegy mit és milyen mennyiségben posztolunk a gyerekeink és a saját érdekünkben is. Lássuk csak mi az, amivel még nem megyünk a gyermektelen ismerőseinknek az agyára és mi az, amivel olyan mamik maradunk, amivel a gyerekeket sem  hozzuk később kellemetlen helyzetbe:

1. Első és talán a legfontosabb, hogy ne rakjunk ki meztelen képet babánkról! Tartsuk tiszteletben, hogy később, ha már kamasz lesz a kisdedből, nem fogja ezt nekünk megköszönni. Még azok a képek is cinkesek, ahol a baba intim testrészét egy vigyorgó fej takarja el gondosan. Ugye te sem feltétlen örülnél, ha ezeket mindenki látná rólad? Tudom a gyerekek még nem szemérmeskednek, de később bizony lehetnek belőle konfliktusok, ezért mindenképpen jobb az ilyet nem kockáztatni.
2. Hidd el, ha baba születik bárki környezetében, baromi kíváncsiak rá az emberek születés után. Messzi rokonok, régi barátok egyszerűen Mindenki. Na de nem kell naponta posztolni Pistikét csak azért, mert olyan cukin mosolyog, eszik, bukik, bilibe pisil vagy mert már ül, feláll, lépked és egyedül fújja ki az orrát. Minden nagymozgásról beszámolni is szerintem kicsit „túl sok”! Gondolj csak bele, mit érezhet az az anyuka, akinek a gyereke a mozgásfejlődésben éppen le van maradva. Benne bizony rossz érzést fog kelteni a dolog. Akinek pedig nincs gyereke, az marhára nem fogja értékelni a képáradatot, ami minden egyes nap fogadja a facebookon. Cuki a gyerekünk! De csak nekünk a legcukibb, ezt mindig tartsuk észben.
3. Van aki valahol ott rontja el a dolgot, hogy ugyan keveset posztol, de ha posztol akkor aztán minden képet kitesz amit csak a gyerekről éppen készített. Értem én, hogy olyan cuki Zsuzsika a kiflivel a kezében miközben még tornázik is, de totál felesleges ugyanazt több féle szemszögből posztolni, főleg ha a képek zöme totál homályos vagy el is van mosódva. A kevesebb itt is több.

Én is anyuka vagyok. Időnként én is posztolok a gyerekemről. De nem minden pillanatunkat. Olyannyira meggondolom mit és mikor teszek ki róla, és önmagamról is, hogy több ismerős is szinte már kérni szokta, hogy ugyan ajándékozzam meg őket pár képpel időnként, hogy lássák milyen nagy már a lányom. Úgy érzem az anyavilágban, ebben a sok otthon töltött magányos órákban sokan fordulnak a facebook posztokhoz némi a világtól kapott pozitív reakció reményében. És már-már úgy érzem, ha én nem lájkolom a másik anyukát a gyerekével, talán azt hiheti, hogy nem szeretem Őket, vagy nem tetszik a képük. Holott ez nem erről szól. Talán már megy is az oda vissza lájk a kisgyerekeseknél csak, hogy senki ne higgye azt, hogy nem szép nem cuki vagy nem szemet gyönyörködtető a gyereke…