Így hat a gyerek a házasságra!

Éljetek bár házasságban vagy párkapcsolatban, egy biztosan előre megjósolható: gyökeres változást jelent a gyerek érkezése. A változások egy része objektíven nézve nem mondható kellemesnek, más részük viszont nagyon is az. Most csak pár példát sorolunk fel a teljesség igénye nélkül, de természetesen kommentben szívesen olvasnánk a további tapasztalatokat is.

  • A hitvesi ágyba beférkőzik a harmadik is

    Először még csak leplezett formában, a mama egyre növekvő pocakjával. Később viszont, miután a baba kibújt, még akkor is esélyes, hogy végül hármasban alszotok majd az ágyatokban, ha egyébként szentül megfogadtátok, sosem veszitek magatok közé a gyereket. Van, akinek ezt nehéz megemészteni, sokan viszont kifejezetten élvezik ezt a helyzetet.


 

  • A melleidnek új tulaja lesz

    Ez elég sok problémát okozhat a párok között. A szoptatással a mellek elsősorban a baba táplálékforrásává válnak, és sok nő a gyerekkel való intim kapcsolat és a mellek érzékenysége miatt nem veszi túl szívesen, ha apa is igényt tartana legalább olykor – más indokból – a kebleire. Pedig ilyenkor még teltebbek, még kerekebbek, még kívánatosabbak. Beszéljetek erről őszintén egymással, ha gondot jelent.
     
  • A szex ritkábbá válhat, és kevésbé lesz spontán

    Ha nem is voltatok az a pár, akik úton-útfélen egymásnak estek, de eddig legalább megvolt rá a lehetőségetek. Babával a családban gyakran előfordul, hogy tervezitek az együttlétet, de aztán mégis inkább elmarad. Szülés után előfordulhat, hogy fizikailag kevés fájdalommal jár a dolog, de ennél gyakoribb az, hogy a fáradtság és az állandó időhiány hat negatívan a párok libidójára. És ha mégis belevágtok, tuti, hogy a gyerek felébred közben. Érdemes pár hónap elteltével akár a nagyszülők segítségét is igénybe véve alkalmat és lehetőséget teremteni magatoknak úgy, hogy senki se zavarhasson meg.


 

  • A hétvégi lustálkodásnak lőttek

    Bármennyire is jól esett egy hosszú és munkás hét után legalább a hétvégén sokáig ágyban maradni, lazítani, lustálkodni, esetleg együtt reggelizni – hogy mást ne is említsünk -, a baba érkeztével ennek sajnos vége szakad néhány évre. Mert a gyerekek korán kelnek, sokkal korábban, mint az egy átlag felnőtt elképzelésének megfelelne. Ráadásul szombaton és vasárnap is. Ha ehhez még hozzávesszük az éjszakai ébredéseket is… Érdemes esetenként beosztani egymás között az éjszakákat, ha a pici már nem szopik.
     
  • Állandó készenlét és szolgálat

    Nem, tényleg nem viccből szokták azt mondani, hogy egy baba gondozása napi 24 órás szolgálat. Tényleg az. A kisbabás szülők számíthatnak rá, hogy napirendjük felett a gyerek veszi át az irányítást, az ő alvásideje, étkezései és gondozása fogja meghatározni a szülőkét is. Az biztos, hogy a szülők közti együttműködést és kommunikációt ez remekül meg tudja erősíteni, már abban az esetben, ha megosztják a feladatokat. És az is fix, hogy eszünkbe sem jut majd elszalasztani a délutáni szunyókálás lehetőségét.
     
  • Több lehet a veszekedés

    Egy baba elképesztő mértékű igénybevételt jelent fizikailag és pszichésen is, emellett pedig drasztikus alváshiányt is okoz a szülőknél - a nőknél pedig szülés után még a hormonok is tombolnak -, főképp az első életévében. Így nem csoda, ha az indulatok olykor egészen magasra csapnak a felnőttek között. Bármennyire is gyakoriak a viták-veszekedések, azt a hibát ne kövessük el, hogy ebből próbálunk következtetéseket levonni a párkapcsolat minőségére vonatkozóan. Ahogy kicsit rutinosabban kezeljük a szülőséget, és belerázódunk a napi teendőkbe-kihívásokba, a veszekedések is ritkulni fognak. Addig pedig kitartás – és ne felejtsétek el megbocsátani a másik, no meg a magatok hibáit.


 

  • Az apaság szexi

    A nők nagy része már az első pillanattól kezdve el-eltűnődik azon, milyen apa lenne az aktuális férfiből. Aztán ha egy pár a közös gyerekvállalás mellett dönt, ez a kérdés jó eséllyel afelé billen, hogy bizony, remek apa válik belőle! Ha pedig azt látjuk, ahogy a babánkat-gyermekünket dédelgeti az apja, ahogy megböfizteti, fürdeti, netán még pelenkát is cserél rajta, később pedig amikor önfeledten hancúroznak, képesek vagyunk újra és újra beleszeretni az Emberbe. Sőt, az olvadozó szív mellett ez komoly libidónövelő hatással is lehet egy nőre. Szóval, apukák, kapjátok ki a gyereket az anyja karjai közül, legalább néha!
     
  • Az esti kimenőkön is a gyerek jár az eszedben

    Ha végre sikerül majd kiszabadulni, készülj fel rá, hogy önkéntelenül is a gyerek körül forognak majd a gondolataid. Olyan rémképek is gyötörhetnek majd, hogy biztos vigasztalhatatlanul sír otthon, és senki sem tudja megnyugtatni, meg hogy most aztán örökre oda az ősbizalom és a szoros anya-gyerek kapcsolat, kamaszkorában már tutira rossz társaságba fog keveredni. Azt tanácsolnám, hogy tessék ezeket a gondolatok jó messzire hessegetni, de gyorsan. Persze, nem baj, ha pár mondatban elmondod a párodnak, mi jár a fejedben, de ne lovald bele magad, és törekedj arra, hogy másról is szó essen, ne csak a gyerekről. És igenis, tessék kimozdulni, szükség van olykor némi távolságra a gyerektől, és persze a közös, kettesben szerzett élményekre is.


 

  • Kevesebb lesz a kényeztetés

    Már egymás spontán ajándékozására gondolok. Amíg nincs a gyerek, addig szinte bármit megveszünk a másiknak, amiről az eszünkbe jut, van rá pénzünk és tudjuk, hogy vágyik rá. Legyen az a kedvenc csokija vagy egy trendi kütyü. Mikor megérkezik a baba, a családi költségvetésbe már nem férnek bele ezek a kiadások. A saját igényeink, vágyaink a háttérbe szorulnak, a gyerek érdekében képessé válunk lemondani dolgokról, meghozni olyan áldozatokat, amelyekre korábban nem is gondoltunk volna. Ez akárhogy is nézzük, alapvetően jó dolog. Más kérdés, hogy némi kreativitással igenis adhatunk apró meglepetéseket egymásnak – egy zsebbe csempészett üzenettel, stb. Aminek ugyanúgy lehet örülni.
     
  • Közös vállalás-közös munka

    És tényleg így van. A gyereknevelés a legfantasztikusabb feladat, amire a párunkkal valaha is vállalkozunk. Ez pedig eltéphetetlen köteléket, kötődést alakít ki a párok között. Ezért ha épp elégedetlenek vagyunk a másikkal, érdemes elmélázni azon, milyen odaadó szülő is és hogy milyen jó, hogy vele alapítottunk családot. Egyes tanulmányok szerint ugyan a gyermektelen párok boldogabbnak vallják magukat, mint a gyerekesek, ám utóbbiak szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy úgy érzik, a gyereknek köszönhetően sokkal céltudatosabbak lettek. A férjünkkel-feleségünkkel együtt dolgozunk ezen a hatalmas, élethosszig tartó feladaton, ez pedig amellett, hogy önmagában is elképesztő érzés, csak még erősebbé teszi a két szülő közötti köteléket. Hiszen egy csónakban evezünk, együtt.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Hogyan változtatta meg a gyerekvállalás – jó vagy rossz irányban – a párkapcsolatotokat?

Szilágyi Diána, 2012. március 05.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(16 hozzászólás) 

2012 03 06. 08:32
Ez ismét egy olyan téma, amiről tudnék oldalakat írni...Mielőtt párommal gyermeket vállaltunk illetve még a terhesség alatt én-mint ahogy szerintem többen is-a szülés utáni időszakot egy rózsaszín felhőként képzeltem el. Nos az a felhő minden volt, csak rózsaszín nem...A lényeg az, hogy miután hazajöttünk a kórházból, az azt követő időszak, főleg az első félév egy elég komoly mélypont volt kapcsolatunkban, akkor már majdnem bekövetkezett a legrosszabb. Utána fokozatosan megtanultunk alkalmazkodni az új helyzethez és ahogy egyre inkább egymáshoz csiszolódtunk (mindhárman) szerencsére úgy érzem sikeresen átlendültünk a holtponton (azért néha vannak súrlódások most is, de már jobban tudjuk kezelni azokat).
→ válasz erre
2012 03 06. 22:25
SOK A SIRÁNKOZÁS!MINDENKI MAGA ALAKÍTJA AZ ÉLETÉT,S A GYEREKET IS EBBE MÁR AZ ELSŐ PILLANATÓL KEZDVE BELE KELL VENNI.
A GYEREK CSAK JÓTÉKONYAN HAT!
FŐLEG AHOL SOK GYEREK VAN,MINIMUM HÁROM!!!!
→ válasz erre
2012 03 07. 11:11
dia
Hát Memara, attól, hogy "hangosan mondod", sajnos még nem lesz igazad... Ha igazad lenne, nem lenne annyi válás a gyerek érkezése utáni első három évben. Márpedig a párok közül nagyon sokan itt véreznek el. Nyilván nem a gyerek hibája, hanem a felnőtteké, de gyerek nélkül lehet, hogy a büdös életben soha nem kell olyan problémákkal és krízishelyzetekkel szembesülniük, mint a gyerekkel. Szóval, hagyjuk szerintem a rózsaszín cukros takonyt, és merjük beismerni, hogy a gyerek igenis nehéz feladat, mi meg olykor vagyunk olyan balgák, hogy elcsesszük.
→ válasz erre
2012 03 07. 21:15
SAJNOS,A VÁLÁSOK SZÁMA A MEGGONDOLATLANSÁGOK NE TOVÁBBJA!!AZ ÖNZŐSÉG HATÁRTALAN...DE ILYEN EMBEREKNEK NEM KELL GYEREK.MIT GONDOLTAK??????FÉLRETESZIK,MINT A JÁTÉKBABÁT A POLCRA ÉS KÉSZ????NA NEEEEEEEEEEEE....
SOK IDIÓTA VÁLLAL GYEREKET A SEMMIRE!!!!!!
→ válasz erre
2012 03 07. 21:17
SOKSZOR ELCSODÁLKOZOM,HOGY CSAK NEKEM MESEBELI AZ ÉLETEM 3 GYEREKKEL,S EGY SZUPER PASIVAL-VAGYIS FÉRJJEL?????????????

→ válasz erre
2012 03 07. 21:24
JAJJJJJJJJ,DIA!!!
MINDENKI TUDJA,MIT JELENT GYEREKET GONDOZNI ÉS NEVELNI....
ÉN MÁR MEGÍRTAM NÉHÁNYSZOR:NEKEM MINDEN ÉVBEN SZÜLETETT EGY GYEREK-MERT ÍGY AKARTUK,NAGY CSALÁDOT- A FÉRJEMMEL.ÉS ÍGY JÓ.A HATÁRTALAN ÖNBIZALMAT PEDIG Ő ADJA-AZ ÉLETEM SZERELME, A FÉRJEM,GYERMEKEIM APJA.CSALÁDI SZEMPONTBÓL,ANYAGILAG EGYARÁNT.
SOKSZOR KAPOK LESZÚRÁST.DE PONT EZ A LÉNYEG:KIRÁLYNŐI STÁTUSZ.
→ válasz erre
2012 03 08. 13:36
dia
memara, próbálok eltekinteni a benyomva tartott caps lockodtól, de attól függetlenül is ismét úgy érzem, előbb ítélkezel, mintsem hogy végiggondolnád.

A válás két felnőtt ember döntése, és már ne is haragudj, de nem értem, milyen jogon jelented ki bárkiről is, hogy minek az ilyennek gyerek. Illetve értem én, tipikus bezzeganyaként úgy érzed, jogod van döngetni a melled, csak hát az a ciki, hogy az élet bármikor keresztbe húzhatja a számításaid, aztán előfordulhat, hogy azzal kell szembesülnöd, te is csak olyan ember lettél, akinek minek a gyerek - szerinted.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy örülünk, hogy mintaéleted van a férjeddel és a három gyerekeddel, gratulálunk, további sok sikert hozzá.

Viszont kénytelen vagyok cáfolni azt a feltevésedet, hogy mindenki tudja, mit jelent gyereket gondozni és nevelni. Nem, nem mindenki tudja, főleg az nem, aki az első gyerekére vár, mert valahogy addig a büdös életben nem volt még ilyen helyzetbe, nem kellett szembesülnie adott problémákkal egy olykor igen erősen szembeszegülő akarattal a hátában. De tudod mit? Még a második gyereknél is sokszor érik meglepetések az embert, sőt, a harmadiknál is.

Pompás lehet királynőnek érezned magad - én magam tökéletesen elégedett vagyok az ember státusszal is -, de azért a határtalan önbizalommal óvatosan. Magasról lehet nagyot koppanni. És bár költői kérdés, de folyton itt motoszkál bennem: vajon mit hárítasz ennyire? Vajon miért érzed ennyire szükségét annak, hogy mindenkinél jobbnak érezhesd magad? Érdekes.

→ válasz erre
2012 03 08. 15:31
@Dia: ,, hagyjuk szerintem a rózsaszín cukros takonyt" :))) na ebben van a lényeg! Aki azt hiszi, hogy minden csupa rózsaszín, meg cukor a gyerekvállalás+házasság kombóban, az lehet, hogy nagyon fog taknyolni.
→ válasz erre
2012 03 08. 21:09
KÖSZÖNÖM!
HÁRÍTANI????MI A KONKRÉT KÉRDÉS???HISZEN NINCS PONTOSÍTVA???
OLYAN HIHETETLEN,HOGY VANNAK MÉG A HAGYOMÁNY SZERINT ÉLŐ CSALÁDOK,NAGYCSALÁDOSOK???AKIKNEK NEM MENŐ AZ AZONOS"FÉLÉK" KAPCSOLATA,A TETKÓ,PIRSZING ÉS SZÁZ AGYAMENT DOLOG!AZ,HOGY HÁZASSÁGBA SZÜLETIK A GYEREK,HOGY ÉRTÉKREND VAN...EZ OLYAN NAGYBAJ???
ITT SEMMI KRITIKÁT NEM LEHET ÍRNI,CSAK ELÁJULNI,HA VALAKI VALAMIT ITT MEGJELENTET.
ÉLJENEK A KIRÁLYNŐK!
→ válasz erre
2012 03 08. 21:10
AZ UTOLSÓ ELŐTTI MONDATBAN 2X ISMÉTLŐDÖTT AZ ITT...
→ válasz erre
2012 03 13. 21:41
Kedves memara!

Először is, nem értem minek kell ordítoznod. Attól még nem lesz igazad. Másodsorban elmondanám, hogy nem minden nő teheti meg azt, hogy a férje dolgozik, míg ő évente szül egy gyereket. Ettől érzed magad anyakirálynőnek? Szerintem csak szerencsés voltál. Ennyi. Ez nem kizárólag a te érdemed. Ha nem dolgozna a férjed már rég éhen halt volna a fantasztikus nagy családod.
A válások felett pedig nem hiszem, hogy joga van bárkinek is ítélkezni. Van, hogy az az egyetlen kiút.
A tetoválás és piercing pedig senkit nem tett még rossz szülővé. Sőt! Elmondanám, hogy még "hagyományos család" sem kell ahhoz, hogy normális gyereket neveljen az ember. Egy meleg pár is nevelhet teljes értékű gyermeket! Jó lenne ha levennéd a szemellenzőt és szétnéznél a világban.
→ válasz erre
2012 03 14. 15:13
Sziasztok!

Én már egy másik téma kapcsán is feltettem ezt a kérdést....memara, neked lételemed hogy vkit piszkálj? De komolyan, én nem nagyon értem, hogyha egy tündérmesében élsz, tökéletes férjjel, tökéletes gyerekekkel, márpedig biztosan így van, miért is hazudnál róla és ennek őszintén örülök, sztem másokkal egyetemben akkor miért ragadod meg az össze alkalmat hogy kiforgasd mások hozzászólásait, személyeskedj, vitát szíts, mert azért valljuk be nem először és nem is másodszor teszed el. Néha csak ordítozol és oltogatsz, néha eljutsz egy olyan kulturáltági szintre amit már Dia kénytelen törölni, mert nem tolerálható ....és most le ne írd megint hogy mit törődöm vele, meg nem az én dolgom, mert igenis az, ha lépten-nyomon olvasnom kell egy édesanyáknak szóló, babás-mamás fórumon. Sőt, kérlek azt a joker kártyádat se dobd be megint kb 8. alkalommal,hogy dehát itt már szabadon sem lehet véleményt formálni, mert deigen, lehet, csak a Te véleményeddel igencsak célozgatva, elferdítve megbántasz ám sok embert, úgy hogy észre sem veszed, aztán meg jössz azzal hogy kb. mindenki selejt csak Te vagy tökéletes....

Mert igenis lehetnek nehézségek egy kapcsolatban, sőt továbbmegyek, tarts csak szaranyának, de egyenesen lehet rémálom is az első időszak egy olyan beteg babával, akiről 19 hónap alatt 4 kórház és 6 orvos nem tudta megállapítani hogy mi a baja...mert nem tudják, fogalmuk sincs, én meg egész nap hányást takarítok, nincs időm magamra sem, a férjemre sem, aki 3 műszakban dolgozik. Ha az ember hónapokat kórházban tölt a gyermekével és fizikailag sem tud együtt lenni élete párjával az azért mély nyomot hagy, elhiheted! stb...És az első gyermekemet is műteni kellett, de ez már egy másik történet, én még így is hiszek abban hogy ami nem öl meg az csak erősít! Úgyhogy én azt gondolom állj meg egy percre és mondj egy pár soros imát/köszönetet a Jóistennek, hogy a gyermekid egészségesek, a férjed szeret, tökéletes életet építettetek fel, ami nem azt mondom hogy nem a Ti érdemetek, de nem CSAK a Ti/Te érdemed. S ha ez vki másnak nem működik ennyire flottul, mert alapesetben is lehetnek problémák, én csak az egyéni történetemet tudom példaként hozni, de abszolút megértem, ha egy egészséges, de többemberes baba komoly terhet ró egy (lehet hogy nagyon friss) házasságra, és ha ezen a terhen, problémán dolgozni kell, attól még egy szülőpár ne érezze magát vacakul.
Ha belegondolsz, idejön egy amúgy becsületes, kedves, (számodra is megfelelő értékrenddel rendelkező) fiatal anyuka, aki szereti élete párját, de szülés utáni pediben, hormonháborúban ül, problémái vannak a szopival, éjjelekkel és még sorolhatnám és elolvas Téged, a Te mély kedvességedet, szted hogy fogja magát érezni? Lehet hogy Ő abban az állapotban nem tud csak szimplán "szépeket" gondolni rólad, hanem na adj Isten még magára veszi és még mélyebbre taszítod....
úgyhogy: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess....!" (Mt 7:1-5) Sztem szánj rá 3 percet és olvasd el...

→ válasz erre
2012 03 15. 20:59
Aprooka! Téged a leírtak alapján egy tuti csajnak tartalak.Sajna többet nem tudok mondani-rólad-mert nem ismerlek.De minden jót és sok erőt kívánok neked!
Nem ítéllek,mert nincs miért!
→ válasz erre
2012 03 19. 08:52
dia
Memara, úgy látom, végleg trollkodásra adtad a fejed, ami nem gond - végül is, minden oldalra kell minima egy troll -, csak sajnos ismét kénytelen vagyok moderálni.
→ válasz erre
2012 08 03. 01:33
Én, mint hosszú évekig gyermekét egyedül nevelő apuka azt mondom, semmi sem biztos (csak az adók és a halál). A gyermekem anyjából hiányzott a szülői ösztön (hála az égnek, hogy nem volt a feleségem), már a kórházból én hoztam el a gyereket. Most végre találtam egy értelmes nőt, aki szereti a fiam, és most a közös gyermekünket várjuk. Ezt senki sem jósolhatta volna meg előre. Megjegyzem: intézetben nőttem fel, és tetovált vagyok. :P :)
→ válasz erre
2012 08 03. 15:36
Ja! Másik cikknél láttam láttam egy érdekes bejegyzést miszerint "jól kell tudni férjhez menni". Erre csak annyit idéznék Molnár Évától (Vavyan Fable) "..nem az a nagy cucc, hanem ott maradni. Az ám a triplaszaltó!" A címzett nem kérdéses, gondolom.... :) (egyébként ez a jól kell... duma, úgy hangzik, mintha inkább megfontolásból, mint szerelemből házasodnál, ez pedig hidegfejű, számító húzásnak tűnik, ami nem éppen egy őszinte, szerelmes megnyilvánulás. Akinek szerelemből van sikerült házassága, az egy értelmes, figyelmes, érzőszívű ember, akkor pedig nem földbe döngöl másokat, hanem a kevésbé szerencséseknek próbál segíteni TANÁCSOKKAL, hogy ők is célba érjenek. Persze csak szerintem. :)
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?