Becézem a magzatom

Még nem volt rá bizonyíték, hogy igazam van-e vagy sem abban, hogy lány lapul a hasamban, így igazából neve sem volt, de mivel sokat beszéltem hozzá magamban, valahogy meg kellett neveznem. Eleinte a sokatmondó és vérlázítóan fantáziátlan Kicsim dívott, mert hát tényleg kicsi volt, még a hasamon sem látszott, hogy ott van.

Később Babuska lett, tetszett az oroszos hangzása miatt, bár sejtettem, hogy nem a nagyanyámat hordom a szívem alatt. De mégis, olyan kedvesnek éreztem ezt a becenevet, bumfordian gömbölyűnek, brummogósan szeretettelinek. Jó volt így elképzelni őt, ahogy ott kucorog a méhem mélyén, és vár, és nő.

Aztán mikor már erőteljesen használatba vette a kezeit-lábait, kvázi jelezve, hogy fejlődésének-létének új szakaszába lépett, úgy éreztem, új becenév is dukál neki. Így vált a gyerek Babuskából Ficánkává. Mert annyit ficánkolt, egyik reggel például konkrétan úgy nézett ki a hasam, mint az Alien filmekben a szerencsétlen áldozatok mellkasa a kis szörny születése előtt, de hát mégsem hívhattam Szörnyecskémnek vagy én kicsi Alienemnek!

Az apja, mivel képtelen volt elhinni nekem, hogy lánya lesz – persze, hogy fiúra vágyott első blikkre, melyik férfi nem –, sokáig a megtisztelő Töki illetve a férfiasan macsó Pöcsi névvel illette a domborodó hasban lakó utódot. Én ugyan rendre figyelmeztettem, hogy vigyázzon ezzel, mert hát egy lány mégsem biztos, hogy odavan ezekért a becézési formákért, ő egy mindentudó mosollyal az arcán folytatta a beszélgetést Töki-Pöcsivel.

Nekem a Ficánka korszak már kitartott szülésig, pontosabban nem is addig, mert a 36. heti ultrahangon végül kiderült, hogy kisasszony lesz. És bár addig nem volt fix lánynevünk – gondolkodtunk sok mindenen, de ez egy másik történet -, akkor hirtelen megtaláltuk a csak neki való tökéletes keresztnevet. És onnantól már azon is szólítgattuk, ha például a CTG-n nem volt hajlandó felébredni.

De nemcsak mi adtunk becenevet leendő porontyunknak, a legtöbb gyereket váró ismerősünk-barátunk is pontosan így volt ezzel. Egyikük Pöttynek hívta a picit, első terhesnaplónk szerzői, K. és Á. Bababogyónak, majd Babababnak és Bababilónak – hiába, kreatívabbak, mint mi -, más ismerős Picurinak, Pindurinak becézgette még nemtelen – jó, van neki, de nem tudni még - gyermekét.

Ti hogyan becéztétek a picit, mielőtt döntöttetek volna a neve felől?

Szilágyi Diána , 2012. január 25.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(15 hozzászólás) 

2012 04 04. 12:31
Sziasztok!Én elejétől kezdve Babócának hívom :-) bár még nemtudjuk a nemét,kislányra gyanakszom,ígynéha a nevén is szólítom :-)
→ válasz erre
2012 10 19. 11:14
Nálunk Tojás lett a neve :) Az első nőgyógyászati vizsgálat során ugyanis az szerepelt az orvos által kiadott ambuláns lapon, (mellyel elküldött az ultrahangra,hogy valóban bizonyossá váljon az egyértelmű ), hogy tojás nagyságnyi az embrió. S miközben a váróban ültünk a párom egyszer csak megszólalt: "add ide tojást", jelezve hogy megnézné a papírokat.Na innentől tojás lett a gyerek neve.A párom pl. hónapokig nem volt hajlandó emiatt tojást sem enni :) édes,nem? Egyébként ez a jelző még mindig játszik,noha már van rendes becsületes nevünk is :)
→ válasz erre
2012 10 22. 23:13
Nálunk nem volt különösebb becenév, én általában "Kicsikémnek", "Kincsemnek", párom pedig egész egyszerűen "Babának" szólította lányunkat, amíg ki nem derült, hogy lány lesz. Akkor kb. 5 perc alatt megbeszéltük, mi legyen a neve és onnantól kezdve a Timikének, Timcsikének hívtuk-ahogy születés után is. Érdekességképpen: annak idején, amikor Anyukám velem volt várandós, még nem végeztek rutinszerűen ultrahang vizsgálatot. Mivel én első gyermek vagyok, Apuval úgy gondolták, csakis fiú lehetek...így 9 hónapig Gábor volt a nevem:)! Aztán a szülőszobán volt meglepetés...:))))!
→ válasz erre
Összes hozzászólás (15) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?