Csodálatos magzatvíz

Életünk első kilenc hónapját vizes közegben töltjük, békésen lebegve anyánk testének biztonságában. A magzatvíz óvja a babát, segít neki a mozgásban és sok szempontból a kinti életre készülődésben, majd a kifelé vezető útját is megkönnyíti. De mit lehet tudni a magzatvízről?

A magzatvíz (liquor amnii) semleges vegyhatású, édeskés illatú, vízszerű folyadék. Körülbelül két héttel a fogantatás után, mikor már kialakul a magzatburok, elkezd termelődni a magzatvíz is – kb. a 10. hétig a mama szervezete a magzatburok sejtjeivel karöltve állítják elő. Ezután kapcsolódik be a magzat szervezete is a 14. hétig – a bőre és a veséje választják ki. A 20. héttől a magzatburok belső rétege (amnion) és a köldökzsinór (funiculus umbilicalis) veszik át a termelést. A magzat a 8-11. hét környékén kezd el nyelni és vizelni, így a későbbi időszakban a magzati vizelet is a magzatvíz részét képezi.

A 12. héten ez a folyadék már fehérjéket, szénhidrátokat, lipideket és foszfolipideket, karbamidot és elektrolitokat is tartalmaz, amelyek mind hozzájárulnak a magzat fejlődéséhez. A magzatvíz folyamatosan cserélődik: 3-4 óránként teljesen friss folyadék veszi körül a babát, elektrolittartalma pedig körülbelül 8 óránként frissül. A magzatvíz íze is változhat attól függően, hogy a mama milyen aromás ételeket fogyaszt – egyes kutatások szerint összefüggés áll fenn aközött, hogy a baba milyen ételeket szeret majd és aközött, hogy a mama mi evett a terhessége során.

Ahogy a baba nő, úgy nő a magzatvíz mennyisége is. A negyedik hónap táján még csak 1 deci folyadékban lubickol a gyerek, ám később ennek többszöröse veszi körül. A magzatvíz mennyisége úgy a 34. héten a legtöbb, mintegy 1000-1500 ml. Ezután a folyadék mennyisége csökkenni kezd, születéskor körülbelül 700-1000 ml távozik.

A vajúdás alatt vagy előtt, ha megreped a magzatburok, a magzatvíz távozik – vagy esetleg csak csordogál, attól függően, hol található a burkon a repedés. Ha ez a megfelelő időpontban, vagyis terminusban történik, úgy spontán magzatburok repedésről beszélhetünk. Ha viszont korábban, úgy idő előtti magzatburok repedésről. Ha a vajúdás során semmilyen jel nem mutat arra, hogy spontán megtörténik, úgy előfordul, hogy a magzatburkot az orvos mesterségesen repeszti meg – ez sokszor segít pl. a fájások rendszerezésében.

Makacsul tartja magát egy legenda, mely szerint, ha a magzatvíz távozik, akkor a baba „szárazon”, vagyis természetes hüvelyi síkosítás nélkül születik majd meg. Ez nem igaz, mivel általában nem a magzatvíz teljes mennyisége távozik, hanem jó része még bent marad a baba körül. Másfelől egészen addig termelődik is, míg a magzatburok meg nem születik.

Mire jó a magzatvíz?

A magzat ki- és belélegzi a magzatvizet – ez elengedhetetlen a tüdők megfelelő fejlődéséhez. Persze, jut belőle a baba gyomrába is, ez aztán vizeletet termel, sőt, a mekónium, vagyis a magzatszurok termeléséhez is hozzájárul, ami majd a kicsi születése után köszön vissza a pelenkában.

Persze, mechanikus védelmet is ad az anya hasában fejlődő magzatnak, megvédi az ütődésektől és a hőmérsékletváltozásoktól – hőmérséklete 36-37 fok, de a forró fürdőt, szaunát már nem tudja kiegyenlíteni, így azt tilos a terhesség során -, és a nyomáskülönbségtől is. A magzatvízben a köldökzsinór megtörése sem valószínű, és kevésbé fordulhat elő annak összenyomódása is.

Ebben a közegben a magzat kiszáradása sem fenyeget, miközben optimális környezetet jelent a fejlődéshez. A vízben a kicsi szabadon mozoghat, így pedig könnyebben fejlődhet a csont és izomrendszere is. Amikor már a pici nyelni is képes, a magzatvíz az emésztőrendszer fejlődéséhez is hozzájárul.

Még a diagnosztikában is segítséget nyújt, hiszen a magzatvízvétel (amniocentézis) során világos képet ad a baba genetikai állapotáról. Ez azért is lehetséges, mert a folyadékban magzati sejtek is megtalálhatók, ezeken tudják megtalálni az esetleges genetikai hibákat (pl. Down-kór, vagy RH összeférhetetlenség miatti károsodás). A legfrissebb tanulmányok szerint a magzatvíz jelentős mennyiségű őssejtet is tartalmaz.

Ha kevés, ha sok, ha színes

Előfordulhat, hogy valamelyik ultrahangos vizsgálaton kiderül – vagy a mama maga figyel fel a gyenge, de fájdalmas magzatmozgásokra és a normálisnál kisebb hasra -, hogy túl kevés a magzatvíz, vagyis oligohydramnion áll fenn. A terhességek nagy részében ez a tünet nem okoz problémát, és végül egészséges baba születik, ám ez nem mindig van így. Ultrahangos vizsgálatra mindenképpen szükség van, hogy ellenőrizzék, nem a baba vese- vagy húgyúti fejlődési rendellenessége okozza-e a problémát.

Oligohydramnion további okai lehetnek a baba részéről még a következők: túlhordás, oxigénhiány vagy a méhen belül lassan fejlődő magzat. A mama részéről hüvelyi fertőzés vagy méhnyak probléma okozhat ilyen tünetet.

Ha túl kevés a magzatvíz, akkor a magzatnak kisebb hely áll rendelkezésére, így előfordulhat, hogy deformálódik a csípője, dongalába lesz, megnyomódik a füle vagy az orra. Sokszor előfordul, hogy a kevés magzatvíz mellett a baba fejlődése is elmarad a kívánt ütemtől. Problémát jelenthet ez a tüdő fejlődésében is, szélsőséges esetben a baba hypoplasiás, vagyis fejletlen tüdővel születhet, ami élettel össze nem egyeztethető probléma.

Ilyen esetekben ágynyugalmat javasolnak, szájon át és intravénásan folyadékot adnak a kismamának, emellett antibiotikumot, szteroidot is javasolhatnak. Általában kórházba fektetik a terhes nőt, és szükség esetén császármetszéssel segítik világra a babát.

A másik véglet az, mikor túl sok a magzatvíz – ez a polyhydramnion. Szerencsére csak a terhességek 1%-ban fordul elő, és csak azokra az esetekre használják, ha az adott terhességi hétnek megfelelő vízmennyiségnek legalább másfélszeresét találják. Anyai részről tünetei lehetnek a túl gyors súlynövekedés, az adott héthez képest túl nagy has, ödémásodó végtagok, nehézlégzés és a gyengén érzékelhető magzatmozgás.

Hátterében anyai részről legtöbbször a terhességi cukorbetegség áll – nem véletlenül gyűrjük le azt az édes löttyöt, ugye -, de szifilisz és más fertőzés, ikerterhesség, vesegyulladás is okozhatják. Magzati részről méhen belüli fertőzés, Down-kór vagy más fejlődési rendellenesség – például velőcső-záródási probléma, illetve nyelőcső-elzáródás vagy bélfejlődési probléma - állhat a háttérben.

Önmagában a polyhydramnion nem okoz problémát a babának, ám ilyen esetekben a túl nagy nyomás miatt könnyebben megrepedhet a magzatburok, vagyis a koraszülés esélye megnő. Ezért leggyakrabban ágynyugalomra ítélik a kismamát. A túl sok magzatvíz veszélye lehet még a korai lepényleválás, az esetleges fájásgyengeség és a szülés után elhúzódó vérzés is.

Ha a magzatvíz mennyisége nem megfelelő, előfordul, hogy a minősége is megváltozik. Szülés előtt amnioszkóppal lehet megvizsgálni, ilyenkor szokott előfordulni, hogy mekóniumos magzatvizet lát az orvos. Ilyenkor a magzatvíz zöldesre színeződik, mert a baba oxigénhiányos állapot miatt beleürít. Mivel ez komoly veszélyt jelenthet a baba számára –a mekóniumos, bélsaras magzatvíz belégzése, és így esetleg meconium aspiratios syndroma kialakulása miatt -, ezért ilyenkor akár sürgősségi császármetszést végezhetnek az orvosok.

Szilágyi Diána , 2011. augusztus 16.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?