Kommunikáljunk a magzattal

A terhesség hatodik-hetedik hónapja körül az anyuka felveheti a kapcsolatot a babával. Persze korábban is beszélhetünk a picihez, énekelhetünk neki, "simogathatjuk" pocakon keresztül, de a szakemberek szerint a hatodik-hetedik hónaptól kezdve a magzat már reagál a hangokra, a simogatásra és a zenére.

A hatodik hónap körül a magzat felismeri édesanyja, és talán az apuka hangját is. Mindezt a magzatvíz teszi lehetővé, amely egyfajta hangszekrényként funkcionál, segíti a kívülről érkező hangok terjedését. Felmérések szerint, ha az anya a terhesség alatt egy bizonyos dalt énekelt a magzatnak, később, amikor megszületik, nyugtatólag hat rá, lehet, hogy a sírást is abbahagyja, és könnyebben elalszik, ha meghallja az ismerős dalt. Az éneklésen kívül a mesemondással hasonló hatást érhetünk el.

Noha a várandós anyuka nem tudja közvetlenül simogatni a babát, de hasát simogatva a baba érzi érintését, biztonságérzetet kelt benne. A haptonómia, az érintéses érzelmi közeledés az egyik leggyakoribb formája a szülők magzattal való érintkezésének, melyben szintén részt vehet az apa. Érdemes akkor elkezdeni a magzat közvetett babusgatását, amikor elkezd rugdalózni.

Az ultrahang-diagnosztika segítségével kimutatható, hogyan reagál a magzat bizonyos zenékre. Az anyaméhben lévő babák a nyugodtabb zenéket kedvelik, a klasszikus zenétől megnyugszanak, míg az élénkebb ritmusoktól idegesek lesznek, gyorsul a szívverésük, gyorsabban mozognak. Ha a várandós anyuka nyugtató, lágy zenét hallgat, jó hatással van a magzatra is, majd miután a baba megszületik, a zenét felismerve megnyugszik. Egyes vélemények szerint a magzati korban hallgatott zene pozitív hatást fejt ki az agy fejlődésére, amely később bizonyos ismeretek (humán tárgyak, természettudomány) könnyebb elsajátításában nyilvánul meg.