Terhesnapló 6. - „Charlie” angyalai
Ötödik terhesnaplónk Koppány születésével véget ért, bár Csumpi - kis fáziskéséssel - jelentkezni fog még a Babanet oldalain. Most viszont szeretnénk nektek bemutatni Lénát, a Babanet hatodik terhesnaplójának szerzőjét. Léna Skóciában él 2,5 éves kislányával és lett származású férjével, így várhatóan igazi multikulturális terhesnaplót olvashattok a következő hónapokban.
Megtiszteltetésként ért, hogy én írhatom a következő babanaplót, immáron a hatodik leszek a sorban. Nagyon sokat segített a Babanet, mikor első gyermeket vártam. Rengeteg megválaszolatlan kérdés volt a fejemben, amit akkor a 2011 januári babásokkal tudtunk megvitatni. A „tudatlanságomnak” oka pedig az, hogy Skóciában találtam meg a szerencsémet - immáron öt éve, hogy itt élek.
Második babánkat várjuk, jelenleg a 8. hétben járunk. Döcögősen indult a terhességem.
Áprilisban, rögtön az esküvőnk után - igen, mi nem követtük a „hagyományos” előbb esküvő, aztán a gyerekek sorrendet -, eldöntöttünk, hogy jöhet a kistesó. Amint lehetett, befejeztem a fogamzásgátló szedését, és láss csodát, júliusban már két csíkos tesztet tarthattam a kezemben. Örömünk felhőtlen volt, hiszen a tesztelés napján költözhettünk be az új otthonunkba, ahová többek közt azért is költöztünk, mert kelleni fog a nagyobb tér a második babához - no meg persze a férjem odáig volt a házhoz tartozó garázsért.
Nem sokkal ezután jött a hideg zuhany. A hatodik hét után vetélés tünetei jelentkeztek nálam. Ahogyan már megszoktam az itteni „nemtörődöm” egészségügyet, nem voltam meglepődve, mikor a vetélést is simán elbagatelizálták. Pihenjek, szedjek be paracetamolt, ami itt a lábtöréstől a vakbélig mindenre gyógyír, aztán jelentkezzem, ha nagyon fáj. Elkerekedett szemmel néztem férjemre, aki nem értette, hogy min csodálkozom ennyire.
Persze, hogy fájt. De nem is annyira testileg, inkább lelkileg. Egy világ omlott össze bennem akkor. Két nap kínlódás után, természetes úton elment a babánk. Amíg az ember lánya nem éli át ezeket a borzalmakat, addig esze ágába se jut, hogy ilyen vele megtörténhet. És tényleg...
Aztán teltek a hetek, a lelki sebek gyógyulni kezdtek, mi pedig reménykedtünk, hogy nem kell majd sokat várnunk a következő baba érkezéséig. 4-6 hetet javasoltak, azt mondták, annyi idő alatt kell majd visszatérnie a menzeszemnek. Négy hét után éreztem, hogy valami nincs rendben. Vagy talán nagyon is rendben van.
Volt itthon egy utolsó, majdnem elfelejtett terhességi tesztem, amit szeptember 7-én délután megcsináltam. Pozitív lett!
Az első örömteli pillanatok után belémhasított a gondolat, hogy mi van, ha ez túl korai volt? Mi lesz, ha ez a baba sem marad meg? Gyorsan elhesegettem a sötét gondolatokat, és átadtam magam az érzésnek, hogy ismét babát hordok a szívem alatt.
A vizsgálatok még messze vannak, viszont egy privát klinikán történt ultrahangon már túl vagyunk. Ennek a vizsgálatnak is oka volt, mivel pár napja ismét véreztem. Megint jött a pánik, az elkeseredettség, viszont most valami más volt. Kiderült, hogy kettő babánk volt, csak sajnos az egyik iker felszívódott, és a hátramaradt petezsák ürült ki. Viszont a másik picike jól van, és ez az, ami számít jelen pillanatban.
És hogy honnan jött a cikk címe? Kislányom, Molly nevezte el a babát Charlie-nak. Nem tudom, hogy honnan szedte, de rajta maradt. Molly pedig napokig lelkesen lobogtatta az ultrahangon készült képet.
Léna
Léna, 2013. október 11.
Babanet hozzászólások(12 hozzászólás)
Elorebocsatom, ez nem lesz tul kedves udvozlet. En is Nagy-Britannia-ban elek - kicsit regebben, mint te - es az itteni egeszsegugyben dolgozom. Kozep-europaiak koreben valahogy nagyon nagy divat a itteni eu-t szidni, nemtorodomnek ill. hanyagnak belyegezni. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, ha tenyleg ennyire nemtorodomok es megbizhatatlanok vagyunk, kedves hazankfia ugyan miert nem utazik haza es veszi igenybe a magyar eu szolgaltatasait. Az allampolgarsag es a taj kartya gondolom meg meg van, hat akkor? Hogy a tavolsag miatt nem praktikus? Hat nem a baba egeszsege a legfontosabb?
Azt irod, ateltel it egy vetelest. En is, csak nem 6, hanem 8 hetesen. Bementem verzessel, csinaltak egy ultrahagot, a doki kozolte, hogy 80% esellyel megmarad a baba de ha nem, akkor sem tehetnek semmit, mert a korai vetelesek oka nagy %-bank kromoszoma-rendellenesseg, majd hazakuldott. Paracetamol nelkul. A baba nem maradt meg, nem is hibaztattam erte senkit.
Azt irod, a ferjed nem ertette, min is csodalkozol, en sem ertem. Egesz pontosan mit is kellett volna tenniuk erted, amit nem tettek meg?
A fentiektol fuggetlenul kivanok neked problemamentes terhesseget es egeszseges babat a vegen.
Örülök, hogy jól vagytok a kicsivel és várom a heti beszámolókat nagy izgalommal!
Kelica: Szerintem Léna sem hibáztatta az ottani egészségügyet. De az akkor sem normális, hogy egy vetélő nővel ne foglalkozzanak. Én is elvetéltem volna, ha nem itthon kapok ellátást. Egyszerűen felírtak duphastont és magnéziumot. Láss csodát, van egy nagy és egészséges fiam! Barátnőmet mg sem uh-ozták, nem kapott semmit és hazaküldték. Így el is vetélt.
Lénának gratulálok a babához, nagyon remélem, hogy minden rendben lesz veletek:)
A kialakult vitához csatlakoznék egy picit. Szerintem is elég felületes volt az ottani eü. Nekem van egy 11 hónapos fiam. Kis tesóval júliusban lettem terhes. Augusztusban vetélés tüneteivel elmentem a kórházba. Megvizsgáltak és mondták, ha akarom adnak duphastont. Örültem neki, mert a fiam is ezért születhetett meg. Viszont ez az orvos elmondta, amit a másik nem. A duphaston mellett akkor is megmarad a baba, ha valami komoly baja van. Na ezek után nem kértem a gyógyszert. 4 hét múlva állapították meg, hogy elhalt a magzat. 10 hetes terhes voltam, amikor egészségügyi kaparást végeztek, mert nem tisztult ki. Ha olyan felületesek lettek volna az orvosok, mint Lénával lehet, hogy többet nem lehetne babám.
Szóval, lehet, hogy a Magyar eü.-ben is vannak nagy problémák, de ezek szerint jobban odafigyelnek.
Kedves kelica,
Nem véletlenül írtam, hogy "nemtörődöm" az egészségügy. Ha 25 éve élnék itt is ezt mondanám, tehát nem hinném, hogy az itt eltöltött évek száma ezt bármennyire is befolyásolná. Az előző szülésem, ami nem sikerült fényesen (kitérek majd erre is következő cikkemben) teljesen elrontotta az egészségügyről kialakult, és azóta sem makulátlan véleményemet.
És ha figyelmesebb lettél volna, nem hiába nem megyek haza. A férjem, aki magyarul nem tud, mégis mit kezdene magával Magyarországon? Vagy a gyerekért mindent? Azt hiszem, hogy a "nemtörődöm" jelző nem jelentette azt, hogy életveszélyben lennénk. Mindenkinek meg lehet a véleménye, és általában ilyenkor mindig azt kapom, hogy mit is keresek itt? És aki az otthoni eü-t szidja? Az hová menjen?
Emellett mindenkinek köszönöm a drukkokat :)
Számomra a "majd elmegy, biztos beteg volt"-hozzáállás eléggé ókori. Mi van pl. a nehezen/rosszul megtapadó, de amúgy egészséges fétuszokkal, meg a többivel a 20%-ból? Vesszenek?
Az ellátások és állampolgárság, lakcimkártya témában küldj egy privi-t benne egy mail cimmel. Próbálok segíteni, mit is lehet tenned.