Mekkora pocak!

Az első három hónapban a tükör előtt állva lestem, mikor jelenik meg már végre a hasam, az a jellegzetes terhes-vagyok kismama pocak. Amikor végre előrebukott a méhem, és lett egy kis domborulatom, még nem sejtettem, hogy a végére egy hatalmas görögdinnyével fogok tolatni ide-oda.

Pedig sejthettem volna: azt mondják, a has mérete a terhesség folyamán ugyanúgy öröklődik, mint a striákraterhességi csíkokra – való hajlam. Vagyis, ha jóanyánknak nagy hasa volt, várható, hogy nekünk is az lesz. Persze, ezt több minden befolyásolja még.

Függhet a pocak mérete a has izomzatától, feszességétől, és persze attól is, hogy első vagy többedik babánkat hordjuk a szívünk alatt. Ahogy attól is, hogy mennyi a magzatvíz, mekkora a magzat – a méh űrtartalma a terhesség végére ezektől függően 4-7 liter között változik -, illetve a kismama korától és testsúlyától is, vagyis hogy soványan vagy túlsúllyal esett-e teherbe.

Általánosságban elmondható, hogy a harmadik hónap végén már észrevehető némi domborulat a kismama hasán, de határozott változás csak a 16-20. héttől várható, addigra válik nyilvánvalóvá a környezet számára is az állapotunk. Hacsak persze nem extra nagy lebernyegekkel próbáljuk palástolni a helyzetet, bár miért is próbálnánk.

Én legalábbis élveztem azt a görögdinnyét, amit magammal cipeltem. Pedig nagy lehetett, mert mikor összefutottam egy volt kollégámmal, megkérdezte, hogy nem nehéz? Nem volt az, hiszen fokozatosan lett akkora és hozzászoktam a plusz súly cipeléséhez. Semmi bajom nem volt tőle – pedig tényleg nagy volt, előfordult, hogy az ultrahangon a doki eszeveszetten kereste a másik gyereket -, maximum annyi, hogy az utolsó két hónapban már elég gyakran kínzott a gyomorégés. De nem volt légszomjam, sem egyéb panaszom.

Persze, ez érthető, hiszen egy háromkilós magzat meg az őt körülvevő magzatvíz rengeteg helyet igényel, és ilyenkor a kismama szervei nem kicsit összenyomódnak. Erről láttam egy fantasztikus animációt a chicagói Tudomány- és Iparmúzeum honlapján, érdemes megnézni: tökéletesen bemutatja, miképp változik a kismama szerveinek elhelyezkedése attól, ahogy a magzata egyre érettebbé válik.

Mondjuk, van egy ismerősöm, akiről nem sokkal az első találkozásunk után kiderült, hogy terhes. Mármint nekem derült ki, mert semmi sem látszódott rajta kívülről. Pedig akkor már a nyolcadik hónapban volt a harmadik gyerekével, mégis szinte tökéletesen lapos volt a hasa. Elmesélte, hogy a másik két gyerekkel is ugyanez volt, és bár első látásra szerencsésnek tűnhet, valójában nem az, a gyerekei odabent még nagyobb kupit csináltak, mint ahogy azt a magzatok szokták tenni általában. Ennek következtében aztán minden hátulütője jelentkezett nála a terhességnek: nem kapott levegőt, a szíve is küzdött, a belei erős nyomás alatt álltak, akárcsak a húgyhólyagja.

Úgyhogy én úgy vagyok vele, szerencsésebb az, akinek állandóan azt mondják: Mekkora pocak! Mint Éva-Timi, akire magánban fogadásokat kötöttünk, vajon Csongor születése előtt eléri-e a pocakja a fotókon a törülközőszárítót vagy sem. Nektek mekkora volt a hasatok a terhesség végére, és okozott-e kellemetlenséget?

Szilágyi Diána , 2012. január 12.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(7 hozzászólás) 

2012 01 13. 14:59
Nagy hasam volt mindkettő fiammal, de lehet, hogy én vagyok kicsi :D ... mindkettő 10.41-kor született, a nagy 3800g-mal és 57cm-rel , sajnos a kisebbik 35. hétre született, 3500g-mal és 55cm-rel :) ..... nem is gondolok bele mekkora lett volna a 40. hétre, hát még ha túlhordom :D ! A legfontosabb, hogy egészségesek :) !
→ válasz erre
2012 01 13. 20:18
Nekem az elsővel szinte nem is volt hasam, csak egy kis domborulat, de ő elég korán és kis súllyal született. (33 hétre, 1370 gramm és 38 cm) Viszont a gyomrom már a második harmadtól égett, szinte állandóan. A mondás szerint nagy haja lesz, hát tényleg az volt, a méreteit nézve. Ha kivárja az időt, lehet, hogy fonni kellett volna.
A második fiammal hatalmas hordó volt az egész törzsem, pedig ő sem volt óriási. (39. hét, 2800 gramm és 48 cm) A nagyobbik fiam pont akkor érte el ezt a súlyt, amikor meg kellett volna születnie.
Viszont egyik terhességemnél sem domborodott ki a köldököm és sötét csíkom sem volt.
→ válasz erre
2012 01 15. 14:20
Érdekes, hogy a középsővel volt a legnagyobb a pocakom. Az elsővel az utolsó két hetet nagyon nehezen csináltam végig, ő a kiírt napon jött. Nem tudtam hogy feküdni, hogy mozogni. Egyéb gondom nem volt. A középsőm végigszenvesztett :) belobbant a derekam, az ülőidegem, nyomta az epevezetőm, emiatt viszkettem, majd' belebolondultam, aztán a 32. héttől megkönnyebbültem. Eztán büszkén és panaszmentesen hordtam hatalmasra terebélyesedett hasam :D. Vele nem volt utolsó két hét, biztos azért, mert 37+1-re született. A kicsivel a gyomorégésen kívül nem sok bajom volt.
Egyébként az első kettő méretileg tök egyforma volt (54 cm, 3300 g, 36 cm fej), Lacika kicsit kisebbre nőtt (53 cm, 3150 g, 33 fej).
→ válasz erre
Összes hozzászólás (7) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?