Hülye kérdések, frappáns válaszok, avagy vágjon az eszed, ha kismama vagy!

Én azért is toltam ki az időt, mire az anyaságra adtam a fejemet, mert tudat alatt, valahol mélyen, a zsigereimben, mindig is éreztem, hogy ezt fogom a legnehezebben tolerálni. Abban biztos voltam, hogy én aztán senkivel nem fogom megvitatni a szülés körülményeit, a szoptatás és egyéb témakör szintén tabu kategóriás lesz. Nem hiszem, hogy azért hozunk világra egy gyereket, hogy elveszítsük az identitásunkat, a nyitottságunkat a világ egyéb témáit tekintve, és innentől kezdve csak róla tudjunk beszélgetni. Ezért, ha bárki próbálta a gyerek témát kicsit is tovább feszegetni mint amennyit én elviselhetőnek találtam, nagyon gyorsan témát váltottam alattomosan. Imádom én a lányomat, na de hát álljon meg a menet…
Azért még élénken él az emlékezetemben amikor mindenki aggódva próbált tanácsokat adni a mennyit kéne ennie, és szarnia témakörben, és főleg a legközpontibb kérdésre: SZOPIK MÉG?!
Erre néha a párom válaszolt már amikor látta, hogy bekékültem, sokatmondóan megsimogatta a fejemet és annyit mondott: – de még hogy, csak mostanában kevesebb az ideje rá!
Ezt az okosabbak értették, a többieknek meg tök mindegy …

A napokban rátaláltam a Kismama blog facebook oldalára, és szétröhögtem az agyam, mert a legtöbb párbeszéd tök ismerősnek tűnt. Köbösacc ez az amitől be voltam rezelve gyerekvállalás előtt… ud83dude42

Hülye kérdések, frappáns válaszok (ha gyerekvállalás előtt állsz, sürgősen magold be őket, hidd el kelleni fog!):

– Na, és van elég tejed?
– Mi az, hogy?! Beszállítok a Milkának!

– 8 hónapos és még nem mászik?
– Lehet, hogy még nem mászik, de tegnap lekúszta a Bécs-Budapest maratont.

– 6 hónapos és még mindig csak anyatejet kap? Miért nem adsz neki egy kis jó körömpörköltet? Azt biztos megenné!
– Pacallal, a tatárbifsztekkel és sült disznóvérrel is próbálkoztam már, de ő valahogy ragaszkodik a tejhez.

– Jaj, de édes baba! Na és kire hasonlít?
– Nem tudom, be voltam rúgva és amilyen sokan azon a bulin voltunk…

– Mitől ilyen sovány ez a gyerek? Nem adsz neki rendesen enni?
– Úgy döntött, fényevő lesz, ezért evés helyett a napra visszük. Mi tiszteletben tartjuk a gyerek döntéseit.

– Micsoda hurkák! Nincs ez a baba kicsit elhízva?
– Csak UPDATE 1 anyatejet kap és minden nap 12 órában nyomja a fekvőtámaszokat a játszószőnyegen, azóta sokkal szálkásabb.

– Másfél éves és még nem beszél?
– De igen, 4 nyelven is tud, csak tudod nem áll szóba akárkivel.

– Még mindig pelusos?
– Hát, igazából születése óta szeretne a wc-be pisilni, de úgy döntöttünk, kényelmesebb nekünk, ha pelus van rajta, majd ha 18 lesz, levesszük róla…

– Nem beszél?
– De igen, csak még nem jöttünk rá milyen nyelven.

– Tiéd?
– Nem, a babakocsihoz adták…

Újdonsült apukát megkérdezik:
– De szép baba, fiú, vagy lány?
– Nem tudom, a feleségem szokta pelenkázni…

– Rossz baba?
– Nem, sokat iszik, későn jár haza, de ezt leszámítva egész jó!
Mikor megállapítják, hogy hasonlít ránk:
– Komolyan?! Pedig örökbe fogadtuk!

Talpig rózsaszínbe és megkérdezik, kislány?
Válasz: “Nem kismalac, azért rózsaszín!”

– Egy éves és meg szopizik?
– Nem tudtad, hogy brit kutatók szerint jobb érettségi eredményt érnek el a 18 éves korig szoptatott gyerekek? Mi biztosra akarunk menni.

Szürke-kék focis szabadidőruha Marcin…
– De szép kislány, hogy hívják?
– Márton…
– De miért adtatok neki fiú nevet…?

Babakocsiban toltam haza a gyerekorvostól a pár hónapos kisbabámat.. persze ordított szegény… erre két idős néni megszólít: – jaj mi a baja csak nem éhes???
– Nem tudom, most találtam…

Én hordozós anyuka vagyok, és amikor megyünk postára, zöldségeshez, orvoshoz, vagy csak egy sima sétára, valaki mindig megkérdezi?
– Jó ennek a babának ez a kendő? Nem fog el deformálódni?
– De, természetesen azért szültem meg, hogy eldeformáljam, mert imádom az eldeformálódott gyerekeket…

Balatoni hétvégéről tartottunk haza a 3 hónapos gyerekkel, apa vezet, anya hűségesen hátul a kicsivel. Közúti ellenőrzésen rendőr megkérdezi: – Maguké a gyerek?
– Nem, találtuk, és a kocsi is lopott…

1. Ikrek?
– Nem, az egyik gyerek, a másik a vacsora.
2. Kislányok? (full pinkben)
– Majd eldöntik, ha felnőnek.

5-6 hónapos volt a fiam :
– És miket tud már?
– Ül, áll, öl, és természetesen visszahozza a labdát!

– Tiszta apja…
– Még jó, legalább nem kell magyarázkodnom..

– Kap levegőt? (a kendőben)
– Nem egy oxigénhiányos félholt gyereket hurcolok, mert az olyan jó! (meglepődés, csend majd)
– Jaj, csak vicceltem …
– Igen, én is.

– Még mindig nem szoba tiszta??
– De, szoba tiszta csak annyira szeretek pelenkázni hogy rá adom..

Szürke farmer virághímzéssel, rózsaszín felső, pink-fekete babakocsiba a lányom.
– Kisfiú?
– Nem kislány.
– Jaaaa! Akkor miért van rajta szürke nadrág?
– Mert jól áll neki vazze…

– Jaj, veletek alszik? Sose szokik ki onnan!
– Nem baj, majd ha lesz neki nője, mi is befekszünk közéjük és akkor egálban leszünk!

– És jó baba?
– Most hoztuk ki az előzetesből, amúgy nem lehet rá panaszunk.

– Jó baba?
– Miért, van rossz is? Mit értenek ez alatt?
Válasz, hogy átalussza-e az éjszakát.
– Nem mert nem olvasta a szakirodalmat hogy neki már át kéne.

– És beszél már?
– Persze, a Walesi bárdokat tanuljuk…

Amikor terhes lettem, mindenki megkérdezte, hogy a férjed mit szól hozzá? Együtt csináltuk, mit szólna? Aztán az ötödik ilyen után mondtam, hogy először megrugdosott, de aztán beletörődött…

Nyitókép: Gettyimages.com
A cikk forrása és további fotók : zacc.cafeblog.hu