Gyermekvállalás

Anyu Tűsarkúban - 37. hét - Várandósnapló Zalánki Fruzsival

Hihetetlennek tartom, hogy már a 37.hetet taposom. Nemrég még azon tűnődtem, hogy mit is fogok érezni amikor először veszem észre a kis mocorgásait. Azóta ezek mindennapjaim szerves részévé és óriási rúgásokká váltak. Azt hittem én nem leszek az az anyuka, aki szomorú attól, a ténytől, hogy hamarosan ‘külön testben’ létezünk majd, de mégis úgy érzem, hogy valaminek lassan vége lesz, ami egy megismételhetetlen időszak volt(egy tesóval persze meg lehet ismételni, de akkor is feledhetetlen az első alkalom).

Sziasztok, Zalánki Fruzsina vagyok. Korábban divatmodellként jártam a világot, majd a Miss Balaton szépségversenyen próbáltam ki magam 2018-ban, ezzel nagyjából egy időben megismerkedtem Zalánki Gergő vízilabdázóval, aki azóta már a férjem. Azóta az életem fenekestül felfordult, hiszen nem elég, hogy a munkája miatt pár hónapja Olaszországba költöztünk csak ketten távol mindenkitől, de az első közös kisbabánkat várom. Őszintén mondom, hogy imádom az életem, azonban ennek ellenére is akadnak nehézségek bőven. Ezekről és a boldog pillanatokról egyaránt szívesen írok Nektek itt, a Babanet honlapján.

Az utolsó hetek egyike

Ezek a gondolatok mondjuk csak nagy ritkán fogalmazódnak meg bennem, mert kiderült, hogy a ‘Minden-készen-áll’ egy elhamarkodott kijelentés volt múlt héten, hiszen mindig akad tennivaló. Még visszamentem a boltba egy körre, hogy pár elfeledett apróságot pótoljak. A lakásban alaposan kitakarítottam, megszabadultam pár dologtól, hogy helyet csináljak a baba holmijának. A kórházi táskámat már korábban elkezdtem bepakolni, de az utolsó lemaradt dolgokat, most pótoltam. Hiába vagyok már minden szempontból a célegyenesben, nem érzem azt, hogy előre haladnék. Inkább az a benyomásom, hogy sokasodnak a tennivalók. Gergő ugyan egy az egyben kimarad ebből, hiszen ő Olaszországban van, és eleget tesz a kötelezettségeinek, de mégsem mondhatom, hogy egyedül vagyok ebben az egészben ugyanis a családom rengeteget segített. Nélkülük valószínűleg már rég besokalltam volna és sehol sem tartanék. Így telnek a mindennapok a finisben, amelyek mellett újra a Bérc utcai intézményben jártam, ahol a terhesvizsgálataimat is végzik, és részt vettem az általuk indított újszülött gondozás tanfolyamon. Az ott töltött három óra alatt rengeteg új infomációval gazdagodtam, pedig már az interneten is igyekeztem alapvető dolgoknak utánajárni korábban. Engem nagyon megnyugtatott, hogy átfogó képet kaptam hiteles forrásból, hogy mire számíthatok majd. Volt idő elmélyedni a témában és lehetőség feltenni az engem foglalkoztató kérdéseket.