Terhesnapló 9. - Végre láttuk a babát!

Apa is folyamatosan próbált megerősíteni ebben. Én mégis izgultam. Egészen addig a percig, amíg el nem indultunk a kórházba. Akkor valahogy minden a helyére került a lelkemben, és valahogy már fel sem merült bennem, hogy itt valami gond lesz.

A kórházba reggelre kaptunk időpontot, így Apa is el tudott jönni, csak kicsit később ért be dolgozni. A kórházhoz vezető úton elég nagy dugó volt. Igaz, haladt a forgalom, de rendkívül lassan. Végre a parkolóházba értünk. Soha nem kedveltem a parkolóházakat, hát most sem nőttek a szívemhez. Csak mentünk, kanyarogtunk egyre feljebb a sok-sok emeletes, szűk úton, és végül a 6. emeleten találtunk magunknak helyet. Mire leparkoltunk, már futhattunk is az ultrahangot megkeresni. Késésben voltunk.

Az ultrahangnál bejelentkeztünk a recepción, ami abból állt, hogy egyeztették az adatok alapján, hogy valóban én vagyok-e ott (név, cím), majd elkérték a terheskönyvemet. A váróban mindenféle kismama újságok voltak, mi azonban a két mesekönyvet böngésztük Kismanóval, amik a gyerekek kedvéért voltak kikészítve. Nem telt el sok idő, szólítottak is minket.

Rögtön feltűnt egy tündéri kis baba a monitoron!  Mondta is az ultrahangos nő, hogy ver a szíve, de mielőtt jobban megvizsgálná, megnézi, egyedül van-e. Ekkor egy pillanatra elgondolkodtam, hogy azért csodaszép dolog lehet ikreknek életet adni, de inkább egyszerre csak egyre gondoltam. És igen, egy kicsi babácska fickándozott a magzatvízben. Ez az ultrahang csak arra irányul, hogy megmérjék a baba hosszát, a nyaki redő vastagságát, megnézzék, ver-e a szív, megvan-e két kéz és két láb, és a belső szervek. Ezt az ultrahangos néni mondta így. Nem is mért mást, és nem is tartott túl sok ideig a vizsgálat. Oh, pedig órákig tudtam volna nézni! Bár a vizsgálat itt az alapellátás része, a fényképekért kellett fizetni. Én 6 darabot is választottam (vagyis mindet, amit csak lehetett), így 20 fontba került (kb. 8600 Ft). Utána egy másik osztályra át kellett menni, hogy a kombinált teszthez vért vegyenek, de az pár perc alatt megvolt, nem kellett várakozni.

Kismanó szerintem élvezte az egészet, mert Apa velünk töltötte így a délelőttöt. A nyakában vitte, sütit vett neki a vizsgálat után, és szokásosan a tenyerén hordozta. Aztán Apát bevittük dolgozni, és mi is bementünk, hogy megnézzük, hol dolgozik. Voltunk már korábban is, de most kezdi Kismanó összerakni a fejében, hogy Apa sokszor nincs itthon, mert dolgozik, és gondoltuk, jót tesz neki, ha látja, hol történik mindez.

Én az első trimeszteres tüneteken teljesen túl vagyok, újra több az erőm, így élvezzük a szép őszi napokat!