#baba#anya

Anya fórumozik

A múlt félévben szervezetszociológia tantárgyból "Konfliktusok a szervezetben" címmel írtam esszét. Ahogy haladtam előre a téma kutatásában, úgy vált számomra egyre bizonyosabbá, hogy a csoportdinamika szabályai bizony nagyon is ráhúzhatók a netes fórumok életciklusára, ugyanazok a törvényszerűségek ismerhetők fel. A csoportok életének szakaszait (formálódás, viharzás, normálódás, teljesítés, felbomlás) felismerhetjük a topikok életében is.

Jó, ha tisztában vagyunk vele: a fórumozásnak is megvannak a maga normái –és ezzel nem a fórumszabályzat betartására gondolok, noha természetesen annak ismerete és alkalmazása nagyban meghatározza fórumozós pályafutásunkat.

Elárulok egy titkot: legelőször a Babaneten kezdtem el fórumozni - pontosabban Társalgózni -, több mint 10 éve. Ekkor már várandós voltam az első gyerekemmel, és igencsak információ-éhes. Akkor még viszonylag kis létszámú, állandó közösség volt jelen, mondhatnám, mindenki ismert mindenkit, még ha csak nicknévről is. Azok a régi szép idők… felelőtlenül megosztottunk egymással minden olyan információt, amit ma már természetesen nem tennénk meg egy nyílt oldalon. Még szerencse, hogy a digitális fényképezők nem voltak túl elterjedtek, legalább a fotóinkat nem kellett utólag töröltetni.

Aztán az utóbbi 10 évben tag voltam… hm, inkább meg sem írom, hány babás-mamás fórumon, mert még ki leszek kiáltva fórumszédelgőnek. Legyen elég annyi, hogy a csoportdinamikai elveket eddig még minden fórumra rá tudtam húzni.

Egy olyan fórumon, mint a Babanet Társalgó, általában magától értetődik a közösségbe tömörülés oka: gyerekünk van/lesz. Kezdetben, amíg formálódik a csoport, mindenki nagyon lelkes, és igyekszik teljes szívvel-lélekkel részt venni a csoport életében. Elmondunk magunkról mindent, amit szerintünk másoknak rólunk tudni érdemes, igyekszünk jó színben feltüntetni magunkat, hajlamosak vagyunk csak a szebbik arcunkat mutatni. Ilyenkor még nem jellemzőek a konfliktusok.

Aztán kialakulnak a szerepek: könnyen felismerhető, ki a vezető, a bohóc, az ügynök, a hírhozó, a szürke egér, a mindent tudó stb. Vannak, akik naponta belépnek, míg mások csak alkalmanként. Egyesek mindenre és mindenkire reagálnak, megint mások csak időnként írnak, akkor is inkább magukról: jajj, ne haragudjatok, most csak magunkról van időm gyorsan!.

Minden fórum életében eljön a viharzás ideje. Még sosem vettem részt sem aktív, sem passzív tagként egy olyan fórumban sem, ahol mindig, mindenben béke és egyetértés honolt volna. Valószínűleg ilyen nincs is. A konfliktusok feloldására viszont már sokféle megoldást láttam: a virtuális ordítozástól az önkéntes döntőbíróságon át a moderátor beavatkozásáig számos úton haladhat tovább a topik élete egy-egy nagy válság után.

Szinte biztosan bekövetkezik kisebb-nagyobb vita a következő témákban - továbbra is babás fórumokról beszélek: természetes szülés kontra császármetszés; otthonszülés kontra kórházi szülés; szoptatás kontra tápszerezés; cumisüveg kontra cici; hozzátáplálás kontra elválasztás; korai fejlesztés kontra természetes fejlődés; sírni hagyás kontra kötődő nevelés… A sor természetesen korántsem teljes.

 

A babás blogok fejlődéstana

Zsuzska érdekes, elgondolkodtató és egy hangyányit ironikus írásában azt taglalja, miféle fejlődési görbét mutatnak az anyukák naplói - és ezzel együtt az azokat író anyukák is. Bővebben...

Ezekre a helyzetekre habitusunktól függően különféle módon reagálunk. Van, aki megírja: nem akarok beleszólni, de – és már bele is szól. Van, aki tényleg nem szól bele, a véleményét megtartja magának, konfliktuskerülés okán. És persze vannak a kolerikus természetűek, akik nem képesek magukban tartani a nagyon is vehemens és határozott véleményüket - és nem feltétlenül csomagolják azt selyempapírba. Ha meg több ilyen vérmérsékletű, ámde eltérő álláspontú emberke van egy csoportban, akkor garantált a cirkusz napokon át.

Fiatal fórumokon ilyenkor még könnyen jön a normálódás fázisa, hiszen paradox módon a nemrégiben szerveződött csoportok sokkal inkább egyben akarják tartani a topikukat, mint azok, akik már megéltek több nagy vihart is. Az öreg motorosoknál a klikkekre osztódás, a zárt helyre vonulás, vagy a végleges felbomlás felé visz gyakran az út. Hiszitek vagy sem, van olyan ember, akikkel éveken át együtt fórumoztam, személyesen is találkoztam –és most visszautasítja a jelölésemet a Facebook-on. Ennyire el tudnak távolodni egymástól a régi ,,barátok”.

Olyan ez, mint a szerelem, amiről nem hisszük el a kezdetén, hogy valaha is véget ér. Ahogy a dalban szerepel: ,,Elhisszük, mindörökké tart, s a törvény nálunk dől le majd”. De a fórumok nem örök életűek, előbb-utóbb mindegyik - legalábbis majdnem mindegyik - felbomlik, vagy érdektelenségbe fullad. A tagok tesznek még néhány langyos kísérletet, hogy életet leheljenek bele, de aztán mindenki éli az életét tovább, kilépve a virtuális térből vagy más fórumokon, más topikban találva új barátokra.

Zsuzska

Zsuzska, 2011. július 04.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(11 hozzászólás) 

2011 07 04. 13:44
azért vannak kivételek is:)mi is itt találtunk egymásra,mikor 2009.februári babáinkat vártunk,azóta elköltöztünk,de együtt vagyunk,személyes találkozásokkal is és még mindig egységben,segítségben ha kell.
→ válasz erre
2011 07 04. 14:06
A 2007. szeptemberi fórum is együtt van, januárban volt 4 éves a topic ;)
→ válasz erre
2011 07 04. 14:38
én nagyon örülök ezeknek, lányok :)
→ válasz erre
2011 07 04. 14:44
és a 2005 ősziek? - ez a szerelem még tart :)
→ válasz erre
2011 07 04. 15:06
dia
Na, akkor keresztkérdés: és voltak viharok? És ha voltak, hogyan oldódtak meg?
→ válasz erre
2011 07 04. 15:44
+ 2005ös kockák is

→ válasz erre
2011 07 04. 16:19
azt is kéretik összeszámolni, hogy a kezdeti létszámhoz képest most mekkora az állandó tagság ;)
→ válasz erre
2011 07 04. 17:43
Biztos, hogy egy idő után felbomlik a fórum, de addig is olyan jó tartozni valahová a virtuális világban is. Sőt, az igazi barátságok itt is köthetők, nem feltétlenül fog megszakadni személyesen, még ha a fórum be is zár.Sok anyukának, meg mondjuk nekem is,mikor pici volt a lányom, és nem tudtam tőle menni sehová, örültem tudok "beszélgetni2 valakivel,ha van egy kis időm. Én személy szerint kifejezetten örülök,hogy vannak fórumok,és hogy van a chat.
→ válasz erre
2011 07 05. 09:41
a 2005 őszieknél még mindig van egy 20-as létszám, természetesen aktív és sokkal kevésbé aktív tagokkal. Nem tudom, meddig fog ez még menni, nehéz elképzelni tényleg, hogy egyszer csak már nem 8így több, mint 6 év után...)
→ válasz erre
2011 07 05. 22:55
Ezen már én is gondolkodtam, hogy mi lesz, ha évek múltán feloszlik a csapatunk, komolyan hiányoznának sokan! Mi is találkoztunk már személyesen, a pécsi anyukák heti rendszerességgel össze is járnak, megvannak egymás telefonszámai, és olyan jó beszélgetni, megosztani másokkal a gondjainkat, örömünket, segíteni egymásnak! Lehet, hogy mostanában nem tudok napi szinten írni a fórumunkba, de olvasással igyekszem a lépést tartani és hiányzik is az, hogy rendszeresen írjak, de egy majdnem 1 éves örökmozgó mellett most kicsit nehézkes. :) Emlékszem, mennyire izgultunk, mikor kapjuk a legújabb születési híreket, kivel mi újság, miért nem jön... Olyan jó -ha csak virtuálisan is- de tartozni valahová, és tudni, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, kérdéseinkkel, aggályainkkal! Ha néha vitatkozunk is, mindig kibékülünk, átbeszéljük a dolgokat, legalábbis én így látom. És lehet, hogy idővel csökken a létszám, de én is úgy látom, igazi barátságok itt is köttethetnek! :)
→ válasz erre
2011 07 08. 14:11
Szerencsére, ha a teljes fórumtársasággal nem is, egy-egy taggal való barátság hosszú éveken át is tarthat, és ez pont olyan, mint az összes más felnőttkorban szerzett barátság. A fórumvilág is csak egyik színtere az emberi kapcsolatoknak, miért lenne itt másként, mint a való életben?
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?