Megelőzhető a koraszülés?

A legjobb módszer a koraszülés megelőzésére, ha a kismama odafigyel a saját egészségére. Táplálkozzon egészségesen és kiegyensúlyozottan, és kerülje a cigarettát, az alkoholt és a kábítószereket. A koraszülések megelőzése miatt fontos, hogy a kívánt terhesség előtt lehetőség szerint ne történjen terhesség-megszakítás. A szülést követően a következő terhességig ajánlatos megfelelő ideig - kb. egy évig - várni az újabb baba vállalásával, hogy biztosítva legyen a méh regenerálódásához szükséges idő.

Ideális esetben a kismama már a terhesség legelejétől rendszeresen terhesgondozásra jár, hogy minden rendellenességet időben fel lehessen ismerni, és kezelni lehessen. Bár kínos terület, de fontos, hogy a várandósnak rendszeres és laza széklete legyen, ugyanis a többnapos székrekedés is kiválthatja a korai méhösszehúzódások beindulását. Kerülni kell a megerőltető fizikai munkákat, a nagyobb súlyok emelgetését - mint pl. a nagyobb gyermek -, és ha mindezek ellenére fennáll a koraszülés veszélye, mondjunk le a tornáról és a szexuális életről.

Milyen tünetek utalhatnak a koraszülésre?

Ha a várandós kismama sűrűbben érez méhgörcsöket, rendszeressé vált jóslófájásokat, kellemetlen alhasi, menstruációszerű görcsölést, gáttáji feszülést,  vagy esetleg magzatvíz folyását gyanítja, akkor joggal gyanakodhat az idő előtti szülés beindulására. Amennyiben a tünetek pihenés után sem múlnak el, minél hamarabb orvosi vizsgálatra van szükség.

Mit tehet a szülész?

Ahogy a szülés, úgy a koraszülés is fájásokkal vagy burokrepedéssel indulhat. A fájások - méhösszehúzódások - élettanáról még nem tudunk mindent. Különösen arról tudunk keveset, hogy mikor és miért kezdődnek a fájások. A kezelés szempontjából élesen külön kell választani a nagy kockázatú és a valódi fenyegető koraszülés esetét.

Nagy kockázatú fenyegető koraszülésről akkor beszélünk, ha felmerült, hogy a szülés idő előtt beindulna, ám még nincsenek tünetek. Ennek észlelése csak akkor lehetséges, ha a kismama rendszeresen eljár terhesgondozásra. Fenyegető koraszülés esetén a - várandós számára nem vagy alig érezhető - méhtevékenység méhszájtáguláshoz vagy méhszájrövidüléshez is vezet.

A magas rizikójú kismamák kiszűrésére egyre pontosabb módszerek válnak ismertté és elérhetővé. Ha a fenyegető koraszülés gyanúja felmerül, a legfontosabb annak eldöntése, hogy ténylegesen emelkedett kockázatról, esetleg valódi fenyegető koraszüléssel vagy csak fokozott méhaktivitással állunk-e szemben. Ha egy terhes nő méhösszehúzódásokat érez, még egyáltalán nem biztos, hogy a közeljövőben szülni fog. Utóbbi esetben ugyanis a terhes semmilyen kezelést nem igényel.

A kórelőzményen kívül a hüvelyi ultrahangvizsgálat a legfontosabb eszköz. Egy egyszerű hüvelyi ultrahangvizsgálattal kizárható vagy bizonyítható a fenyegető koraszülés ténye. Ha egy terhes nő méhszája zárt és 1,5 centiméternél hosszabb, akkor az egy héten belül bekövetkező koraszülés esélye kevesebb egy százaléknál.

A magyar gyakorlatban még nem igazán terjedt el a magzati-fibrinonectin vizsgálat, amely a legújabb kutatások szerint a koraszülés előrejelzésének – a hüvelyi ultrahangvizsgálattal együtt – leghatékonyabb módja. Így a 22–24. héten végzett magzati fibrinonectin meghatározás hasznos eszköz a koraszülés tekintetében.

A fenyegető koraszülés, illetve a koraszülés tekintetében magas kockázatú terhesek kezelése az utóbbi időben paradigmaváltáson megy keresztül. A korábban és sok helyütt manapság is gyakran alkalmazott eljárásokról kiderült, hogy kérdéses a hatásfokuk és néha akár veszélyesek is lehetnek. A kórházba fektetés, és ott alkalmazott szigorú ágynyugalom nagy felmérések szerint nem csökkenti a koraszülés esélyét, viszont stresszt, vénás trombózist és anyai izomatrófiát - nem használat miatt kialakuló izomsorvadást - okozhat. Ikerterheseknél végzett felmérés szerint az ágynyugalom nemhogy csökkenti, hanem növeli a koraszülés kockázatát. Ez persze nem azt jelenti, hogy otthon nem kell pihenni és a stresszt, nehéz fizikai munkát nem kellene kizárni az életből, de az óvatos mozgás, séta továbbra is javallható.

A másik korábban koraszülést megelőző csodaszernek tartott módszer a rendszeres magnézium-bevitel, amelyet néha akkor is adnak, ha nincs is jele fenyegető koraszülésnek. A magnéziumról bebizonyosodott, hogy nem minden esetben segít megelőzni a koraszülést vagy késleltetni a szülést, ugyanakkor használata néha anyai és magzati mellékhatásokkal járhat. Viszont terhességi magasvérnyomás vagy preeklampszia – amelyek néha szintén koraszüléshez vezethetnek – kezelésében még mindig igen hatásos szerről van szó.

Amikor a koraszülésnek nagy a kockázata, de még nem beszélhetünk ténylegesen fenyegető koraszülésről, eredményes lehet a terhességet védő, úgynevezett progeszteron hormon adása, és a terhes szoros megfigyelése - akár gyakoribb terhesgondozással -, ami a fenyegető koraszülés jeleinek azonnali felismerését teszi lehetővé. Megoldás lehet még a mechanikus megközelítés is: méhszájat záró úgynevezett cerclage öltések behelyezése, de ezt épp a mehanikus, tüneti szemlélete miatt - azaz, hogy az okot nem oldja meg –, ritkán használják. Egyéb kiegészítő kezelés – például a méhösszehúzódásokat csökkentő gyógyszer, folsav, vitaminok – ebben az esetben nem hatásos.

Valódi fenyegető koraszülés esetén, ha már beindult méhtevékenység miatt merül fel a koraszülés veszélye, az időben elkezdett gyógyszeres kezeléssel sokszor, ha csak időlegesen is, de sikeresen le lehet állítani a fájásokat. A rendelkezésünkre álló kezelési módok közül egyik sem a koraszülés okát, csak a tüneteit kezeli. A terápia legfőbb célja, hogy a magzati tüdő érését – az annak felületén kialakuló, felületaktív anyag termelődését –, koraszülésről lévén szó, idő előtt elérjük. Ez az anyag képes arra, hogy az első levegővételek után az újszülött tüdejének léghólyagocskáit kipányvázza, és a gázcsere megkezdődjön. A felületaktív anyag magától csak az érett terhességben jelenik meg, termelődését azonban szteroiddal serkenthetjük. A szteroidok az agyvérzés kockázatát is csökkentik a koraszülötteknél.

A szteroid megfelelő hatásához a beadás után néhány napnak el kell telnie. A fenyegető koraszülés kezelésének legfontosabb momentuma, hogy a szülés bekövetkeztét legalább két nappal késleltetni tudjuk. Erre vannak hatásos készítmények, amik a méh aktivitásának csökkentésével fejtik ki hatásukat. Injekciók, infúziók intravénás alkalmazása válhat szükségessé - természetesen csak kórházi körülmények között -, amelyek lelassítják vagy leállítják a méhösszehúzódásokat.

Az újszülött egészség- és életkilátásai szempontjából meghatározó, hogy a koraszülés hol zajlik. Ezek a kilátások azokban az intézetekben a legjobbak, amelyeknek megvan a megfelelő újszülött intenzív terápiás hátterük, ahol a szülést követően minden eszköz rendelkezésre áll a koraszülött szakszerű ellátásához. Az intenzív újszülött-osztályok felszereltsége és szakemberei biztosítják ezeket a feltételeket.

Ne érjen váratlanul egy kismamát sem, ha koraszülés esetén a kezelőorvosa – ha nem ilyen centrumban dolgozik – átírányítja a megfelelő ellátó intézménybe. Nem lerázni akarja a nehéz helyzetbe került várandóst, hanem éppen a megfelelő, lehető legjobb ellátást kívánja biztosítani neki és magzatának.

A terhesség 36. hetéig fellépő idő előtti - vagyis a nem fájások hatására bekövetkezett - burokrepedés szintén koraszülést jelent és szinte mindig magzatburok-gyulladás következménye. Ennek megelőzésére a terhesség alatt fellépő esetleges hüvelyfertőzéseket és hólyaghurutot időben kezelni kell. Elfolyt magzatvíz esetén, ha a kismama a terhesség 34. hete előtt jár, megpróbálják késleltetni a szülést, hogy a magzat megkaphassa a számára nagyon fontos, tüdőérést segítő sztreroidinjekciót.

Végezetül álljon itt ismét a legfontosabb dolog, amit a kismama megtehet a koraszülés elkerülésért: tessék rendszeresen részt venni a terhesgondozáson!