A Szülész Nõgyógyász szakmai Kollégium álláspontja az otthonszülésrõl
(2008.nov)

1. A magzat érdeke a legfontosabb.

A szülészetben még mindig az anya élete és egészsége az elsõdleges szempont, ami természetesen nem jelenti, hogy a magzat érdeke „másodlagos” lenne. Egyértelmû követelmény az, hogy az otthonszülés ne lehessen kevéssé biztonságos, mint a kórházi szülés. Ez a követelés azt feltételezi, hogy a kórházi szülés az etalon, hogy a kórházi szülés a legbiztonságosabb. Bár ez a tény minden szakmai szervezet számára evidencia, nem az a hazai otthonszülés „lobby” számára.
Hazai adatok nincsenek, mert többszöri ígéret ellenére a hazai tervezett otthonszülést (továbbiakban: otthonszülés) vállaló szakemberek nem küldenek adatokat. Az ismerté vált tragikus esetek relatíve nagy száma azonban azt sejteti, hogy a jelenlegi, illegalitásban mûködõ, otthonszülések mortalitási rátája magas, az azonos kórházi értéknél magasabb, de semmiképpen sem alacsonyabb, azaz a nemzetközi értékek körül járhat, ami a külföldi szakmai szervezetek szerint mindenhol magasabb, vagy azonos az azonosan válogatott kórházi estek hasonló statisztikai adataival.
Könnyen belátható, hogy ez törvényszerû. Azonosan, un. low risk betegként, válogatott esetek között is van, mintegy 10% olyan eset, mely miatt az otthonra tervezett szüléseket kórházba kell szállítani. Természetesen közel ennyi van az ilyen betegek kórházi szülései között is. Nyilvánvaló, hogy a kórházban ezek az esetek lényegesen gyorsabban jutnak szaksegítséghez, ha kell mûtõhöz, mint a kórháztól bármilyen távolságra és közlekedési eszközt igénylõ esetek. Az idõkülönbség pedig egyértelmûen az otthon megindult szülések esetében kedvezõtlenebb kimenetelt vetít elõre.
Mindezek alapján, hasonlóan a külföldi szakmai szervezetkehez a magyar Szülészeti és nõgyógyászati Szakmai Kollégium sem támogatja az otthonszülést, azaz az intézeten kívüli szülésnek azon formáját, ami a jól szervezett szülõszoba-mûtõ egységektõl jelentõs távolságban zajlik. Más a helyzet azokkal, a külföldön „birth centernek” nevezett szülészeti egységekkel, amelyek közvetlenül a szülészeti osztályok mellett, azzal együttmûködve tevékenykednek, mert ezek esetében a megfelelõ szakmai válogatás után elvileg sem lehet lényeges különbséget találni.
Társadalmi nyomást sem érzünk. A sajtó túlzottan felnagyítja az otthonszülés igényt, ami az eddig ott tevékenykedõk szerint is jelenleg 100-150 eset évente, ami a közel 100 000-es hazai szülésszámnak elenyészõ része, és e tevékenység legálissá válása után sem várható ennek a számnak 1000 fölé emelkedése, azaz a szülészeti tevékenység 1%-t sem alkotja. Mindazonáltal a demokratikus elveknek, az önrendelkezés elvének figyelembe vételével, nemzetközi tapasztalatok alapján a Szakmai Kollégium részt kíván venni a legálissá tétel folyamatában, és az anyák és magzatok biztonsága érdekében a rendelkezések szakmai részének kidolgozásában, mint eddig is, alapvetõ szerepet kíván játszani.

2. Legyen legális lehetõség Magyarországon az otthonszülés választására.

Fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy legyen legális lehetõség Magyarországon az otthonszülés választására. Úgy véljük, hogy a legálissá, és ellenõrzötté válás mindenképpen az anyák és újszülötteik biztonságát szolgálja, mert a legalitás a szakmai és statisztikai kontrollt is jelentik. Úgy véljük, hogy a legálissá válás megszünteti a jelenlegi jogi helyezet és azonos jogi feltételek jelent az országban minden szülõ nõ és a szülésénél dolgozó szakember számára.

3. Az otthonszülés feltételrendszere széleskörû szakmai, társadalmi egyeztetésen alapuljon.

A Szakmai Kollégium egyetért azzal, hogy az otthonszülés feltételrendszere széleskörû társadalmi egyeztetésen alapuljon, de a szakmai feltételek kidolgozását a nemzetközi és hazai viszonyok és tapasztalatok alapján nem bízná, társadalmi szervezetre. Szakmai kérdésekben véleményünk szerint csak szorosan vett szakmai szervezetek jogosak dönteni, legyen ez a Szakmai Kollégium, vagy a szakma bizalmát élvezõ ad hoc bizottság. Elsõsorban az otthonszülésre „alkalmas” terhesek kiválasztásának szempontjait és a sürgõsséget-kórházi ellátást igénylõ szakmai szempontokat kívánjuk meghatározni. A korábbi rendelettervezethez csatolt javaslatokat, melyek már „társadalmi vitában” alakultak ki fenntarthatónak gondoljuk.

Nem kívánunk beleszólni abba, hogy az otthonszülés során az ott tevékenykedõk milyen elvek és gyakorlat alapján dolgoznak, ezt mindenki tegye a saját legjobb belátása szerint. A tevékenységet az eredmények minõsítsék és az esetleges hibákért, éppúgy mint eddig is független jogászok vonják felelõségre a felelõsöket.

4. Az otthonszülés intézeten kívüli szülés. „Szülõotthon” létrehozása nem támogatandó.

A Szakmai Kollégium, mint ezt az 1. pontban kifejtettük nem támogatja a tervezett otthonszülést, inkább az un. birt center-ek intézményesítését. Ezek nem tekinthetõk a korábbi szülõotthonok utódainak, mert a gyors és azonnal elérhetõ, magas szintû orvosi segítség rendelkezésre áll, a biztonság az otthonszüléshez képest magasabb fokú. Olyan otthonszülõ-intézmények kialakítását, mely nem a szülõ nõ saját otthona, és a korábbi szülõotthonok szakmai színvonalát képviselik a szakmai kollégium is elutasítja, ez súlyos visszalépés lenne.

5. Meg kell teremteni az önálló szülésvezetés kompetenciáit, mely jelenleg hiányzik. Ehhez megfelelõ képzés és gyakorlat szükséges.

Véleményünk szerint az otthon vezetett (kísért) szülés lefolyása semmiben sem tér el a „kórházi” szülésektõl. A biológia mindenütt egyformán mûködik. Gyakorlott szakemberek számára semmilyen továbbképzés ehhez nem szükséges, ilyen szakemberek megfelelõ képzettséggel rendelkeznek és kellõ gyakorlatuk is van.
Meghatározandó azon szakemberek köre, akik önállóan vezethetnek (kísérhetnek) otthonszülést. A készülõ rendeletnek pontosan ki kell jelölnie, hogy milyen szakmai gyakorlat után lehetséges ez. A Kollégium korábbi javaslata 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezõ szakorvosnak gondolta ezt lehetõvé tenni. A szülésznõk szakmai kompetenciájuk szerint, orvosi felügyelettel, vezethetnek önállóan élettani szülést, ezért, amennyiben az orvosi felügyelet megoldható, szülésznõk is kaphatnak megfelelõ engedélyt, késõbb a felsõfokú végzettség birtokában önállósulási jogot is.

6. Sürgõsségi betegellátás biztosítása nem szükséges és a rendelkezésre álló kapacitások ismeretében nem is lehetséges.

Nem egészen világos, hogy ez a cím mire utal. Nyilvánvalóan meg kell teremteni a lehetõséget, hogy az OMSZ vagy más szolgálat igénybe vételével lehessen az otthonszülés során sürgõs kórházi ellátást igénylõ szülõ nõket biztonságos, kórházi környezetbe helyezni. Az un. háttérkórház mindig a legkönnyebben elérhetõ szülészeti osztály legyen, ahol már elõre értesítve és felkészülten várják a bajba került szülõ nõt és ellátását beszállítás után azonnal elkezdik. Kívánatos, hogy a szülõ nõt az eddig õt kezelõ személyzet kísérje, akik szükség esetén az ellátásban is rész vehetnek.

7. A jogi és szakmai felelõsségi szabályokat egyértelmûen meg kell határozni.

Az otthonszülés körülményeinek szakmai, szülészeti, szabályozásán felül szükséges jogi szabályokat a Kollégium már javasolta és álláspontunk nem változott. Ezeket lényegében a korábban készült rendelettervezet is tartalmazta. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy véleményünk szerint, függetlenül a finanszírozás formájától, a szakemberek mûködésének engedélyezése az országos szakfelügyelõ fõorvos, illetve az általa megbízott területi vezetõk kompetenciája legyen.

• Míg a kórházi szülések esetében a dokumentáció módja egy kidolgozott rendszerben folyik, addig az otthonszülésekrõl semmilyen dokumentáció nem áll rendelkezésre, és nem vesznek részt a kötelezõ adatszolgáltatásban sem. Véleményünk szerint ennek kidolgozása haladéktalanul szükséges.
• Nem megoldott az otthonszületettek anyakönyvezése.
• Nem megoldott az újszülöttek kötelezõ oltása.
• Nem megoldott az Anti-D profilaxis kérdése.

            A szakmai felelõsség kérdésérõl már nyilatkoztunk a 3.pontban, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a szülést vezetõ (kísérõ) szakemberek önálló felelõsségbiztosítással rendelkezzenek, és felelõsségük terjedjen ki a kórházba szállítással kapcsolatos ellátásra is, az esetleg felelõsség-megosztással kapcsolatos viták elkerülése céljából. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy az otthonról kórházba került szülõ nõ ellátásában az eddigi személyzet a kórházban is vegyen részt.

8. Az állami finanszírozás kérdése kizárólag az elõbbiekben rögzítettek rendezése után merülhet fel.

Szilárd meggyõzõdésünk, hogy a tervezett otthonszülés a magánegészségügy keretében történjék, (szerzõdés, számla szerinti – tehát adózott) ami nem zárja ki, hogy mint pl. a vesedializálás esetében, államilag finanszírozott legyen. Kidolgozandó a finanszírozás a kórházba szállítottak esetében.