Kiemelt témák

Szia Névtelen!

Én újraolvastam a fenti hozzászólásokat és nem találtam lenézõnek õket. Nem látom bennük azt sem, hogy a hozzászólók ne fogadnák el mindazt, amit leírtál (hogy van anyuka, aki a legnagyobb elszánás ellenére is a kelleténél korábban hagyja abba a szoptatást, pedig mindent megtett,...).
Viszont az a tapasztalatom, hogy itt a babaneten rengeteg segítséget kaptam, azért hogy szoptatni tudjak, pedig nálunk a védõnõ és a gyerekdoki is 100%-ig szoptatáspárti.

Ez a topic a tévhitek összegyûjtésérõl szól, abból pedig - a fentiek nélkül is tudjuk - létezik rengeteg.

Azt hiszem senki nem akar ítélkezni az anyák felett (fõleg nem anyatársaik), annál inkább "utat mutatni" a "jótanácsok" sûrûjében.

Szia
Milla

Kedves Névtelen!

Lehet, hogy tévedek, de talán Te is azok közé tartozol, akiknek nem úgy sikerült a szoptatás-téma, ahogy szeretted volna. És bizony az is lehet, hogy nem benned vagy a babádban van a hiba, hanem a "jószándékú" szakemberekben.
Ezen a fórumon senki nem minõsítette azokat, akik nem szoptatnak, annál inkább azokat, akik rossz tanácsokat adnak. Mert azokból bizony nem kevés van.

A védõnõm, mikor megemlítettem, hogy adja meg a telefonszámom, ha esetleg véletlenül netalántán egy anyukának olyan gondjai vannak, hogy nem tud segíteni, azt válaszolta:

"... Az újszülötteknek muszáj enniük valamit az elsõ napokban, míg megindul a tej!"

Nem tudom, hogy jutott eszébe ez erre a kérésre, mindenesetre várjuk Iboly az 5 ml-es válaszodat.

Névteleneknek nem szeretünk válaszolni, de most kivételt teszek.

Bizonyára nem tudod, ezért leírom. Magyarországon 2 nemzetközi laktációs szaktanácsadó van. Ez azt jelenti, hogy olyan sokat tudnak a szoptatásról, az esetlegesen felmerülõ problémákról, a szoptatás alatt szedhetõ gyógyszerekrõl, és minden-mindenrõl, ami összefügg a nõi mellel, az anyasággal, mint senki más az országban. Iszonyatos sokat tanultak errõl, hihetetlen tudásanyaguk, és saját anyai tapasztalatuk van. Az egyik dr. Sarlai Katalin, aki a Szent István Kórházban neonatológus (azt hiszem fõorvos). A másik Rózsa Ibolya, vagy a nickjén Iboly, aki ezt a topicot nyitotta. Rengetegszer fordultam már hozzá tanácsért, és nagyon sokat tanultam tõle. Teljesen megalapozott a magabiztossága, miszerint többet tud, mint szinte bármelyik védõnõ vagy gyermekorvos avagy szülész errõl a témáról. Uff.

Virág

Én vagyok a Névtelen, aki a stílust kritizálta.
Ma azok az anyukák (én is), akiknek valami miatt nem úgy jön össze a szoptatás, ahogy kéne, igenis kénytelenek szégyenkezni, nem csak én tapasztaltam így. A Kismama és a többi újság úgy kezeli az ilyen anyákat, mintha mindegyik azért tápszerezné a szegény gyereket, mert az ilyen anya egy hiú némber, aki félti a mellét. Ez persze nonszensz, hisz aki ennyire félti magát, az nem szül. Mégis kicsit ilyen a ma divatos hozzáállás a nem szoptató anyákhoz.

A védõnõk tanácsai - amit hülyeségnek tartotok - sokszor jogosak. Ha egy gyerek egy hónapon át nem hízik szinte semmit, akkor a védõnõnek valamit tennie kell, mert az a gyerek érdeke. Azt teszi, amit tanult, hogy tenni kell. Kontárkodjon bele a saját szakmájába egy kis füzetecske tájékoztatása alapján?

Az LLL pedig a kampányát kissé túlzásba viszi. A cél jó, de a stílust nagyon sokan kifogásolják, mert sértõ és túl erõszakos. A Kismamában is van néhány levél, ami errõl szól.

Ismerek olyan anyukát, aki szoptatásbarát szülészeten hozta világra csemetéjét, de az besárgult, és nem tudott hatékonyan szopni. Nem adtak neki semmit, nehogy bezavarjanak a szoptatásba. A gyerek napokig csak cicizett, eredmény nélkül. És mikor már a kiszáradás határán volt, meg persze éhezett, akkor infúziózni kezdték. A pár napos gyereket. Emiatt késõbb is tudtak csak hazamenni. Ez csak egy a túlkapások közül.
Ja, én meg az LLL-es füzet tanácsai alapján nem adtam vizet a gyereknek, mondván, hogy az anyatej elég arra is, hogy a szomját oltsa. A védõnõ meg néhány - szerintetek nyilván butuska - anya mondta, hogy azért nyáron kell neki víz. Hallgattam rájuk. Szerencsére.

Üdv.
Névtelen

Nevtelen,
Mielott tul nagy kritikat kapnek toled a hozzaszolasomert hozzateszem: az elso ket gyerekemet nem tudtam szoptatni. Onbizalomhiany, es szaksegitseg hianya miatt elbizonytalanodtam, feladtam, elkezdtem fejni. 10 evet leeltem lelkibetegkent, hogy selejtes vagyok, bena es nyomorek, es hulye, hogy meg szoptatni sem tudok, ami a vilag legtermeszetesebb dolga. Megkaptam en is sokszor, hogy "hogyhogy nem szopik?!?!"!
Harmadik babamat otthon szultem, csodalatos szulesznovel, aki az elso perctol kezdve tudta, hogy a szopi miatt nagyon oda kell ram figyelnie. Nem volt egyszeru kor, egyedul megintcsak nem ment volna, de sikerult- eddig! A szulesznom az elso hat hetben tamogatott, azota a Babanetes lanyok nyujtjak a lelki es szakmai tamaszt! Mert megerositesre, tanacsra a legtobbunknek szuksegunk van!
Senki nem nez le egy anyat azert, mert tapszert ad a gyerekenek. Akik itt irnak, nem azert "kritizalnak", mert megvetnenek barkit is, hanem azert, hogy a nyilvanossaggal eljusson a JO INFORMACIO azokhoz is, akik mast hallanak, raadasul olyan szemelyektol, akikben megbiznak, mert elvileg arra hivatottak, hogy ertsenek hozza!

Megyek, mert nyekereg a gyerkoc!

Zsuzsi

Kedves Névtelen, aki a stílust kritizálta!
(azért ez a megszólítás, mert úgy látom ketten vagytok)

Elolvastam még egyszer a hozzászólásokat, én sem találtam bennük semmi sértõt, bántót az orvosokra, védõnõkre nézve. A legtöbb helyen ott van: anyós, ovistárs anyukája stb. a tévhit v. tény forrása.

Szerintem ez a topic pont azért nyílt, hogy eloszlasson olyan tévhiteket, mint pl. megfázik a tej, a tej csak "maszatos" lötty. Én úgy látom, hogy Iboly szinte az összes dologról elmagyarázza, hogy mi az igazság benne és mi nem. (Hiszen pl. Õ is leírta, hogy a baba nem nézi a naptárt, két hét minusz a hozzátáplálásba is belefér, tehát a védõnõnek tulajdonképpen igaza van, csak nem mondott el minden információt.)
Ha jól tudom a LLL leírja azt is, hogy amennyiben igény szerint szoptatjuk a babát, akkor nincs szükség itatásra. Logikusan ha nem tesszük folyamatosan mellre, akkor kell valamit inni adnunk neki. Legalábbis én így értelmeztem a dolgot .
Nem érzem lenézõnek a topic mondatait, pedig én is a pótlást adó anyukák közé tartozom és ezért itt a Babaneten bántó szavakat még nem kaptam. Adtak viszont tanácsot, hogy mit tegyek, hogy minél tovább szoptathassam Leventét.
Inkább annak kell szégyelni magát, aki elõtt egy kiegyensúlyozott, boldog gyerek anyukájának szégyenkeznie "kellene" azért mert nem a mellébõl táplálja a babát!

Nagyon szeretném, ha ez a topic megmaradna az, ami a címe: Tények és tévhitek, jó ? Jártam már más fórumokon és hihetetlenül csúnya viták alakultak már ki a LLL-ról és nem szeretném ha itt is hasonló alakulna ki. Én szeretek ide járni és olvasgatni mindenféle érdekességeket ;).

Üdv, Virág

U.i.: Nehogy azt hidd, hogy én is a könnyedén szoptatók közé tartozom: jómagam is olyan anyuka vagyok, aki szoptatáspárti kórházban szült és a baba kétnaposan, lázasan, kiszáradva intenzívre került, infúziót kapott és kékfényt a sárgaság miatt. Ennek "köszönhetõen" 8 napot töltöttünk kórházban, és a karácsony napjai is közte voltak . És ez csak a kezdet volt...

Hahó,
Névtelen,
ha esetleg van idõd/kedved, és beleolvasgatsz az én hozzászólásaimba (akármelyik topikban), láthatod, hogy nálunk sem egyszerû. Maximálisan átérzem, hogy tényleg van, aki pótlásra, tápszerre stb. szorul. Nálunk speciel az a probléma állt elõ, hogy a gyerek három hétig egyfolytában aludt volna, ha hagyjuk, szopni se igen akkart, hatékonyan se ment neki, a kórházban mindenki vért izzadt vele, a záróján az van, hogy a hazajövetel elõtti napon nem etethetõ. És most jön mindennek a teteje: nem fogadott el semmit, de semmit, csak a cicit. Se tápot, se cumisüveget egyáltalán (se vízzel, se lefejt tejjel), se poharat, se semmit. A kórházból nagy csomag tápszerrel jöttünk haza, én kisírt szemekkel, a gyerek ájultan alva. Nem akarom taglalni, de ebben a helyzetben én meg egyszerûen semmi mást nem tehettem, mint hogy muszáj volt neki cicibõl megteremteni és beletölteni valahogy azt, amire szüksége van. És senki, de senki nem tudott tanácsot adni. Egyszercsak eltaláltam ide, és mivel a babák nagyon nem egyformák, az itteni tanácsok közül se jön be minden, és ami bejön, az sem mindig, de nagy erõt ad, hogy nem vagyok egyedül végre! Van itt olyan, aki látott már ilyet, meg olyan is, aki most lát.
A kislányom most öt hónapos. Csak szopik. Véres verítéket produkálok vele most is minden egyes alkalommal (most már azért, mert nagyon eleven). Továbbra sem fogad el pótlást (már nem is igen próbálkozom). Ilyen is van.
Csak annyit akartam mondani, hogy ha eljutsz pl. a Szoptatás topikba, és olvasgatsz egy kis archívot, látod, hogy ott sem sikerül mindenkinek. És nem dobálnak köveket arra, aki pótlást ad a babának, ha annak szüksége van rá. Ahogy itt sem

Üdv,
Kriszi

Sziasztok mindenki!

Kicsit riadtan olvastam Névtelen (jún. 2.) sorait: talán van, aki szerint én bújtam be a névtelenség álorcájába. De nem. (Az elmúlt napokban betegeskedtem és csak itt-ott tettem rövid megjegyzéseket egyes témákhoz, ilyen összeszedetten fogalmazni nem is bírtam volna. Mellette még apukám könyvelésével is jól el vagyok maradva, most is azt kellene csinálnom... .)
Ezzel együtt, habár én amióta feltûntem itt, és amióta összecsaptunk Ibolyjal, kicsit árnyaltabban látom a dolgot, megt tudom érteni Névtelent. Tényleg, amíg hús-vér LLL-essel nem jön össze az ember, addig - pusztán az olvasnivalók alapján - alakulhat ki ilyen kép a sok bölcs, de talán nem mindig bölcsen megfogalmazott tanács alapján az egyszeri kimamában. Tudom, hogy nem ezért van itt ez a topik, és nem is akarom én ezt a vitát itt tovább folytatni, csak úgy érzem, Névtelen mellé kellett állnom, már annyiban, hogy megértem a gondolatait, és arra biztassam ugyanakkor, hogy jöjjön továbbra is közénk, esetleg regisztráljon is, hátha a személyes kapcsolatok révén kicsit neki is formálódik a véleménye, s talán még tejet is tud adni... (Nekem most egész jól megy, bár voltak megint gyönge napok.)

Lányok,
még egy kicsit hagy legyek én is OFF! Sajnos azt kell mondanom, hogy Névtelennel egyetértek. Annak idején, amikor nekem lett volna szükségem szopis tanácsra, még nem használtam a babanetet, csak olvasgattalak benneteket, akkor egy pillanat alatt fordultam ki a szoptatás topicból. Mert olyan hangon folyt a beszélgetés, hogy úgy éreztem, nekem innen menekülnöm kell. És most, amikor megtaláltam ezt a topicot, elõször megörültem neki, bár már nem szoptatok, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövõ. És nekem is rosszul esett egy-két megjegyzés. Mert igenis elképzelhetõ, hogy egy friss anya, teljesen tapasztalatlanul, másokra szorulva esetleg butaságokat csinál. De nagyon sokszor már csak ezek a butaságok maradnak meg esélynek. És amikor ugyanazt mondja a drnéni, a védõnõ az anyós és az anyukád... Megtörsz és adsz cukros vizet, teát és egy idõ után almát is. Majd amikor tényleg nincs már elég tejed, a fenti okokból kifolyólag, akkor megkapod, hogy ugye megmondtam, el fog menni a tejed?! Tessék csak szépen hozzátáplálni. És amikor vki ilyen lelkiállapotban beállít ebbe a topicba, és esetleg nem Iboly tárgyszerû magyarázatait találja meg elsõnek, akkor lehet, hogy kérdezés nélkül áll tovább, mert megijed, hogy õt is kvázi lehülyézitek. És ez alól nem mentség az sem, hogy nehezen szoptattok vagy sem. Aztán lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, esetleg pont azért, mert így a harcomat egyedül kellett megélnem.
bocsi,
ON
Solya

Sziasztok Lányok!
Teljesen egyetértek "StílusNévtelennel" és Solyával.
Talán egy kicsit valóban elment a topic a tájékoztatásból a nevetségsség irányába, bár bizton tudom, hogy senki sem akart rosszat, amikor beírta ide a véleményét. Talán nem kéne kacarásznunk, vagy továbbfejtegetni a már önmagában is szomorú tévhiteket, mert mint a példa is mutatja, kikezdhetõvé válik a topic. Talán nem kéne azzá válnia. Vitákra ott a másik, a "negatív" szopitopic.
VVirág fogalmazta meg jól:
Nagyon szeretném, ha ez a topic megmaradna az, ami a címe: Tények és tévhitek, jó? Jártam már más fórumokon és hihetetlenül csúnya viták alakultak már ki a LLL-ról és nem szeretném ha itt is hasonló alakulna ki. Én szeretek ide járni és olvasgatni mindenféle érdekességeket.
Szívembõl szólt. Ne adjunk okot a kikezdhetõségre.
Csi

Csi,
egyetértek.
És rögtön egy kérdés: nemigen értem a fejés témát. Anno én azt hallottam mindenkitõl, hogy fejni márpedig muszáj, mert akkor termelõdik elég tej, ha az ember minden szoptatás után lefeji a maradékot. Azóta itt megtanultam, hogy a cici nem egészen így mûködik, és hogy a fejés elvileg nem feltétele az elégséges tejtermelésnek. Én magam a paraszti eszemmel arra gondolok, hogy ha a baba kiszippantja a maga adagját (már nem az "elõírtat", hanem a neki személyre szabottan szükségeset), akkor annyi is fog termelõdni mindig, és ha többet akar enni, akkor a cici is alkalmazkodik, és több lesz egy rövid idõ múlva.
De hogy van a dolog akkor, ha szopi után sok marad a ciciben, illetve ha a baba rapszodikusan eszik, hol ennyit, hol annyit? Akkor sem kell fejni?
És egy szerintem tévhit: ha nem tud az ember szopi után fejni, akkor nem elég a tej.

OFF:
Amúgy én kezdtem el jókat szórkozni, nem gúnyolódásnak szántam, elnézést kérek érte. De az elképesztõ és nyilvánvaló tévhitek lelkes "szakmai" képviselete, noha nyilván a legjobb szándékbõl ered, sajnos nagyon sok bajt tud okozni.
Üdv
Kriszi

Kriszi!

A tévhitet helyesnek tartom. Én egy csepp tejet sem tudok fejni szopi után. Kisfiam mégis 7 hónaposan 10 kg 13 dkg-ot nyomott. A hozzátáplálást nem venném valami hangsúlyos dolognak, ugyanis ha a foga jön akkor nem eszik, csak szopik, márpedig 2 hónap alatt 6 foga jött ki... Vagyis ritka a fogzás mentes nap Tehát a fiamnak éhen kellett volna már halnia, de ehelyett hízik mint egy kismalac.
Mindezek mellett az elsõ hónapokban a tejcsi termelés megalapozása miatt rendszeresen fejtem. Nem biztos hogy szükség lett volna rá, de ezt már nem fogom megtudni.
Gábor is rapszodikusan eszik, mert igény szerint szopik. Hol többeb hol kevesebbet. Ha egyszer keveset eszik akkor a "következõ etetésnél" már érzem a súlyát a cicinek, de akkor meg totál leszív.
A legtöbb tévhiten én is jót szórakoztam, bár ha nekem sincs netem lehet, én is hasonló dolgoknak bedõlök. Itt a telepen is hangoztatja az egyik anyuka, hogy ez és ez nem tudott szoptatni mert vizes volt a teje és a gyerek nem hízott megfelelõen. Az már senkinek nem jut eszébe,hogy külömbõzõek vagyunk és ha egy anyuka 40 kg egy apuka 50 kg mitõl lenne a gyerekük fél évesen 10 kg?

puszi
sasha

Sziasztok,
Kriszi:
a kérdésedre a válasz:
régen mikor 3 óránként, majd néhány hetes koruktól kezdve 4 óránként etették a babákat, szükséges volt a fejés, hiszen a babák nem annyit ettek, amennyi a mellben termelõdött. Ráadásul sokáig divat volt egy mellbõl etetni, aminek egyenes következménye volt sok esetben a mellgyulladás. A fejéssel ez sokx megelõzhetõ volt. És hogy miért nem ettek azok babák többet?: az elsõ naptól kezdve jó magyar szokás szerint teáztatták és 6-8 hetes koruktól hozzátáplálták õket. Így kisebb igényük volt a szopizásra is (cumisüveg és cumi miatt- hiszen sokáig még a fõzelékeket is cumisüvegbõl adták, kérdezzétek meg a nagyikat) és jobban tele volt a pocijuk, hiszen a szilárd ételt nem tudták olyan gyorsan emészteni, mint az anyatejet.
Ha valaki igény szerint (ebben benne van amama igénye is, tehát ha feszül, mellre tenni a babát) szoptat, akkor valóban annyi termelõdik (általában), mint amennyire a babának szüksége van. Mivel, ha több inger éri a mellet, több tejcsi termelõdik, ezért szoktuk ajánlani, ha kicsit tejszaporításra van szükség, a sûrûbb szoptatást, illetve a szopik utáni fejést. Ilyenkor ugyanis (leegyszerûsítve) a szervezet azt az infot kapja, hogy a baba összesen (szopi+fejés) ennyit evett, akkor ekkora az igény, így többet kell termelni...
Vannak olyan anyukák, akiknél vmilyen oknál fogva sokkal több tejet termel a szervezetük, ez lehet hajlam, túl gyakori váltogatása az oldalaknak, felesleges fejés, vagy ritkán hormonális. Ilyenkor természetesen jó a fejés, ha nagyon sok van (jól jön a tejtestvéreknek ), de szépen le lehet állítani a felesleges termelésrõl (zsálya vagy menta tea, egyszerre csak egy mellbõl szoptat, homeopátiás szerek segítségével). Ezeket azért sokx nem tudják, és így alakulhat ki, hgoy hónapokig még az anyatejgyûjtõ állomásnak adják a feleslegeset. Ami azért nem rossz, hiszen sok beteg kisbaba is innen kapja. Én ismerek olyan anyukát, akinek a kislányának van vagy 6 tejtestvére.

Ágci

Sziasztok!

Már olvasgattam korábban is, de igazán egy dolog keltette meg, szintén tévhitként irta Névtelen:
"Vagy hogy vannak anyukák, akiknek az elsõ hónapban minden kúrálgatás ellenére vérzik a cicijük, ezért nem szoptathatnak megfelelõ gyakorisággal (véres tej kimondottan ellenjavallt a babáknak)"
Mivel hasonló gondokkal küzdöttem (vérzö, sebes mellbimbó), fontos volt számomra is, hogy mi az igazság. Ha a mellbimbó berepedése miatt véres a tej (tehát nem a tej véres, csak akkor vérzik épp a mellbimbó, amikor szopik a baba), akkor szabad szoptatni. Iboly ezt irta kb. tavaly szept. környékén a Szoptatás topicban:
"a véres tejcsit ugyan visszabukja a baba, de a vérzés nem akadálya a szoptatásnak, ellenben gennyes mellbõl nem szabad szoptatni"
Mindezt csak azért irtam le, hogy bár nagyon fájdalmas tud lenni, és sok akaraterö kell sebes mellel szoptatni, ez ne legyen olyan tévhit, ami miatt valaki abbahagyja a szoptatást!

Beszti

A mell mitõl sebesedik ki? A baba technikája a rossz olyankor, vagy alkat kérdése? Vagy az anyuka nem tanulta meg helyesen mellre tenni a babát?
Solya

Kedves Beszti!
Nem ugyanaz a szoptatást abbahagyni, mint "csak" normális sûrûségben szoptatni. Kisebesedett mellbimbóval nem lehet és nem is szabad kétóránként negyven percet szoptatni, ahogy az a tejszaporításhoz kéne. Egyébként a gyerekorvos nem engedi a véres tej adását. Szerintem igaza van.

Arra meg nem kaptam választ, hogy mit tegyen az anyuka, ha a gyerek egyszerûen nem szeret szopni. Például hõség van, és nem kíván táplálkozni, vagy nincs hozzá türelme, hogy kiszívja, vagy valami miatt kellemetlen számára a szopás. Vagy besárgult, és emiatt minduntalan belealszik, akár több napon át is. (Mindegyikre személyes ismerõsöm a példa, mégpedig olyan, aki nagyon akart szoptatni.)
És ha egy egész nap üvöltõ gyerek csak a cumira hallgat el, akkor mit tegyen az ember? Üljön be a baba szájába cumi helyett gyakorlatilag egész napra? Vagy ne adjon cumit, hanem "hagyja sírni" a babát? Vagy találjon ki mást? És ha a más mellett is igényli a cumit?
És még valami, ami szerintem az LLL tévhite: azt írják, ha a baba sír, nyugodtan vegyük vel, és ringassuk meg. Ezt persze megteszi az ember az LLL javaslata nélkül is. De az LLL valamelyik kiadványa azt is állítja, hogy erre azért még nem fog egy ekkora baba rászokni. Hát, errõl meg lehet kérdezni azokat a szülõket, akik ringatták a gyereket... Nem rossz, ha a baba karban van, de ne állítsa senki, hogy nem fog rászokni, mert igenis rá fog.

Névtelen!

Nem vagy regisztrálva ugyan, ezt megértem, de azért az aláirhatnád az irásodat, ugy könnyebb lenne beszélgetni.

-"Gyerekorvos nem engedi a véres tej adását":
1. lehet, hogy másnál másképp van, de nálam nem állandóan vérzett a seb, illetve késöbb is elöfordult, hogy megharapott, de csak utólag láttam, hogy vérzett is. Ilyenkor (mivel a babát amugy nem zavarta) megakadályozthatatlan volt, hogy véres tejet igyon, mert nem köpte ki, csak utólag látszott a száján (és esetleg a pociját zavarta és visszabukta). Kiszámithatatlan volt, hogy fog-e vérezni (3 hónap kisebesedés alatt kb. 3-4-szer vérzett, és nem egymás után), hisz az esetek nagy többségében nem tette!!!
2. elözöleg azt irtad, "kellö gyakorisággal szoptatni", nem azt, hogy tejszaporitás miatt. A vérzés a baba szopása miatt van, ezért fejéssel ez a gond megoldható, ha tényleg kerülni akarod a gyakori, hosszabb szopit. Persze lehet, hogy a fejögépek ugyanugy gondot okoznak (húzzák a mellet), viszont a kézi fejés egész bizosan nem okoz ilyen esetben vérzést. Tehát nem lesz véres a tej.

Ne haragudj, ez lehet, hogy elitélendö, de nálam nem indok az, hogy a gyerekorvos nem engedi. Vannak negativ tapasztalataim, és egyáltalán nem gondolom, hogy minden gyerekorvos naprakész szoptatásból. Az országban már vannak olyan szakemberek, akik ezt tanulták, akik nagyon sok idöt töltöttek el azzal, hogy képzettek legyenek szoptatásból.
Ajánlom figyelmedbe W. Ungváry Renáta Szoptatós füzetét, amelynek felelös kiadója, illyetve egyik szakmai lektora is Dr. Sarlai Katalin, a Szt. Isván Kórház gyermekgyógyász föorvosa, laktációs tanácsadó. Csak egy kis részlet:

"Érzékeny mellû nõknél még a sokadik gyermek születése után is elõfordulhat, hogy kisebesedik, érzékennyé válik a mellbimbó néhány napos szoptatás után. Ez a probléma ugyan csupán átmeneti jellegû (három nap-két hét) ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, nedvszívó melltartóbetétbe, és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja."...
"Mit NE tegyél, ha sebes lett a mellbimbód?"...
"A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerû abbahagyni, mert így csak elhúzódik az az idõszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta ingert. A fájdalom elviselhetõ a kisbaba érdekében, és általában két héten belül, vagy még hamarabb megszûnik, ha a fentiekre odafigyelsz."

-"nem lehet és nem is szabad kétóránként negyven percet szoptatni":
???????
Miért is nem? Itt nem irtál semmi indokot. Ha fájdalmas, akkor tényleg nehezebb, de lehetni lehet. Kérdés, kibirod-e. Ha nem, akkor persze nem kell, illetve ilyenkor a komfortszopi csökkentését/elhagyását ajánlják.
Nem szabad? Miért?

Persze figyelni kell dolgokra: pl. nem fertözödjön be a seb, jól legyen mellen a baba, ha sokáig tart az állapot (2 héténél tovább), akkor pedig szakemberhez (pl. szoptatási ambulancia) kell fordulni. Azt nagyon fontosnak tartom még egyszer, hogy szakemberhez, ami jelen esetben nem biztos, hogy a gyerekorvos. Hisz ö maga is továbbküldi a babát szakrendelésre, ha valami olyan gond van, ami már speciálisabb, ilyen esetben ugyanezt kellene tenni.

A többi kérdésedre én nem szeretnék válaszolni, mert nem érzem magamat elég felkészültnek hozzá, és tapasztalatom sincs benne.

Beszti

Névtelen,
én a lányomat kisebesedett mellbimbóval szoptattam 2 óránként 45 percet. Egy ideig kenegettem Garmastannal, bórvízzel, mindennel, hogy gyógyuljon, és ne fertõzõdjön. Aztán vki azt mondta, hogy a baba nyála a legjobb. Begyógyult.
Ez tévhitnek minõsül? Ezeket tényleg komolyan kérdezem.
Solya

csatlakozom
én lányom ráadásul kékfény alatt volt, utána itthon is még 3 hétig sárga, aluszékony volt, mégis sikerült a szoptatás. Ilyen is van, úgyhogy nem feladni, lányok!

Ja, nem rémlik, hogy olvastam volna a tévhitek közt a szoptatás sikere és a mell mérete közti összefüggést.

-Afonya

Hahó,

Solya,
azt én is olvastam több helyen, hogy a baba nyála és a rászáradó anyatej, meg a szellõzés a legjobb a kisebesedett cicire. Személyes tapasztalatom nincs róla, és nem is vagyok szekértõ, úgyhogy csak ennyit mondhatok.

Névtelen,
az én babám aluszékony volt, sárga és nem kékfényezett (a pofiján nem látsztott, nem volt sárga színû, csak aludt volna egész nap). Hogy mit lehet csinálni? Hááát, nem sokat. Ébresztgetni éjszaka is, ébren tartogatni (a nálam okosabbak írtak már erre technikákat, de most nem tudom visszakeresni, másik topikban is volt), illetve félálomban szoptatni, ha hajlandó (Cicóka nem volt). És persze fejni, meg reménykedni, hogy jobb lesz.
És nem akar szopni? Nálunk ilyen is volt/van. Azóta sem valami lelkes, kb. két hónapos kora óta minden elvonja a figyelmét, most már az is, ha apa levegõt vesz a másik szobában (!). És sosem volt cumija, cumisüvege, semmi. Hát, trükközök, váltogatom a cicit, a pozíciókat, és igyekszem nem pánikolni, hogy éhen hal a kölköm. Öt hónaposan már majdnem dupláztunk, úgyhogy eddig bejött.

Ennyit tudok most mondani, de persze azt is tudom, hogy vannak ennél sokkal nehezebb esetek, amikor az ember tényleg nem tud mit csinálni. Olyan nagyon én sem tudtam, de úgy néz ki, ezzel együtt mûködõképes kölkecet sikerült szülni (még ha idõnként nem is úgy néz ki)
OFF:
Én is örülnék, ha tudnál adni egy aláírást. Én sem vagyok regisztrálva, de azért nem bánom, ha szólítanak valahogyan Persze rajtad múlik, nem erõszak

Üdv
Kriszi

Beszti,
Iboly akkor, amikor sebes volt gomba miatt a mellem, és iszonyatosan fájt, akkor azt tanácsolta, hogy szopizzon Ráhel, mikor kér, de az max. 20 percig tartson, ne hagyjam konfortszopizni. Nem mindenki és nem mindenfajta fájdalmat visel el. Tudom, hogy ezt írtad, csak Névtelen kedvéért kiemeltem.

Névtelen (szerintem is írd alá)!
A babák megszokják, hogy felveszik õket, naná, és így a jó. Csak elkényeztetni nem lehet õket ezzel, és ez a két fogalom nem összekeverendõ! Ez azt jelenti, hogy biztonságban érzik magukat. Megtaníthatod neki, hogy sírjon, úgysem veszed fel, meg is fogja tanulni, nem is fog sírni = megtanulja, hogy felesleges kifejeznie a SZÜKSÉGLETEIT, mert úgysem törõdik vele senki. Igen, nagyon fárasztó tud lenni. 4 gyerek anyukájaként (a legnagyobb 5 éves volt tavaly nyáron, a legkisebb 2 hónapos, köztük egy 4 és egy 2 éves, oviszünet 3 hónap, szóval tudom, mirõl beszélek), éltem már át iszonyatosan nehéz perceket, órákat, napokat, és azt tudom mondani, hogy megérte végigszenvedni az állandó cipelést, és igen, volt, hogy zokogva hívtam a barátnõmet, aki tovább segített, és a mai napig is szükségem van a bensõséges barátaim támogatására a terheim továbbcipeléséhez, de megéri.

Virág

Kedves Névtelen

Jó ha, tudod, hogy úgy irok ide, hogy nekem sem úgy sikerült a szoptatás, ahogy akartam.
De ettöl függetlenül ez a topic nem lenézö, nem csúfolódó.
A munkám során rengetegszer látom azt, hogy sokkal egyszerübb felirni a tápszert, mint kimenni, és segiteni az anyának. Az LLL néha szerintem is túlzottan erölteti a szoptatást, de rájöttem, hogy csak azért, mert nem szeretnék, ha mindig csak pusztába kiáltott szó lenne amit mondanak... Én megértem öket De ez nem volt ám mindig igy (igaz Virág?)

Amit arról irtál, hogy egy LLL-es füzetke alapján csak nem fog egy védönö dolgozni (bocs, nem tudom pontosan idézni, mert nem találom): van nálunk egy védönö, aki bizony olvassa füzeteket, amiket vittem, és rendszeresen érdeklödik, hogy hallottam-e valami újat az LLL-töl. Viszont: kimegy a szoptatási problémás mamákhoz akár hetente többször is, segit nekik, órákat tölt velük, ééééééééééés talán ebböl következik: nem jön tápszerreceptért...

A kiszáradás-szoptatás témában: szerintem mindannyian tudjuk, hogy vannak a "mindenáron szoptatásnak" is határai. Én pl. ezerrel nyomtam a vizet a gyerekembe, amikor úgy besárgult, hogy intenzivre került.

Szopni nem szeretös babák: hát, szerintem van olyan De soksok türelemmel biztosan meg lehet azért etetni...

Na, megyek, jóéjtpuszizni.

zsani

Sziasztok,

az LLL-rõl néhány szóban. Úgy gondolom, sok anyukának az LLL arról szól, hogy néhány mûkedvelõ anyuka összedugta a fejét, és kitalálták, hogy így szoptatni, meg úgy. Ezt aztán összegyûjtötték és ezeket szajkózzuk nap mint nap. A képlet azonban nem ilyen egyszerû. A LLL-t 1956 (!)-ban alapították, szóval azért már megért néhány évtizedet, nemzetközi szervezet, a honlapjukon ( http://www.lalecheleague.org/ )bárki megtekintheti, melyek azok az országok, ahol hivatalosan is helyet kaptak, ha jól számoltam 42 ország Afrikától-Ázsiáig, köztük pl. Kína, Gabon, Argentína, Írország, Szaud-Arábia, Litvánia, hogy csak 1-1-et soroljak a földrészekrõl.
Neves orvosok, biológusok kutatják a ma még megoldatlan problémákra a válaszokat, vizsgálják a különbözõ élettani hatásokat, foglalkoznak a család mint fogalommal, szakirodalommal segítik a szülõket és örökbefogadó szülõket az élet számos területén, katalógusokból pedig számtalan dolgot rendelhetnek a szülõséggel kapcsolatban az érintettek... (ha lesz egy kis idõtök, és a honlapon egy kicsit barangoltok, ti is látjátok ezeket)
Úgy gondoltam ezeket meg kell osztanom veletek, még ha kicsit hosszúra sikerült is. A magyaroszági szervezet nem nagy. Ingyen, szabadidõjükben dolgoznak a tanácsadók, akik, talán leginkább a nyelvi akadályok miatt, ma még elég kevesen vannak. Bízom azonban, hogy a felnövekvõ nemzedéknek vagy nem lesz rá szüksége, hogy több és még több tanácsadó legyen, vagy az akadályokat leküzdve az egész országban rövid idõn belül személyesen is elérhetõk lesznek a jól képzett tanácsadók.

Solya,
sebes mellbimbónak sok oka lehetséges:
ilyen a rossz mellre helyezés, ami a legtöbb esetben szokott lenni, ezen jó pozicionálással könnyen segíthetünk (azért van olyan, hgoy a kisbaba ezt a rossz tchnikát tanulja meg, és igen csak kell dolgozni, hogy beállítsák ahelyes szopira), ezenkívül, rövid nyelvfék, lapos vagy befelé forduló mellbimbó, helytelen leválasztás a szoptatás végén, helytelen fejés, bimbóvédõ használata, nedves melltartóbetét viselése hosszabb idõn át, rosszul szellõzõ öltözék, krémek, olajok vagy különféle bõrbetegségek, különösen a szájpenész, ritkán allergia.

Nekem volt részem 6 hétig üvöltõ dervist imitáló babához, aki minden alkalommal eljátszotta, mikor mellre szerették volna tenni. A saját gyermekem. Egy évvel ezelõtti Kismama újságban részletesen leírtam a történetünket, és azt is, hogyan tanítottam meg szopni. Nem volt könnyû, de azóta számtalan eset bebizonyította, hogy igenis meg lehet tanítani egy ilyen babát is, az enyém még mindig a szopizik (18 hónapos). Cumi téma, az enyém cumizott, sarkítva: ez tanította meg egyáltalán, hogyan kell alakítani a száját. Nem erõltettük, csak akkor kapta, mikor szüksége volt rá, étel, szopi helyett soha sem dugtam a szájába. 1 éves korában gyakorlatilag cumi nélkül volt egész nap, majd kb. rá 1 hónapra, lerakta és azóta teljesen meglepõdik, ha a véleltlenül a játékok közül elõkerülve a szájába rakja. Nem tud vele mit kezdeni.

A sárgaságra kis idõt kérek, mert hosszú begépelni.


A bimbóudvar felszínén találhatóak a Montgomery-mirigyek, melyek enyhén fertõtlenítõ és védõ váladékot termelnek ezért sem kell lemosni pl. bórvízzel, ami amúgy is az érzékeny bõrt még jobban szárítja.

A nagy mell kis mellre röviden: A mirigyállományt ( a képen világoskék szín) egyénenként különbözõ mennyiségû zsírszövet veszi körül. A zsírszövet elsõsorban a mell külsõ méreteiért felelõs, ezért semmilyen összefüggés nincs a mell mérete és tejképzõ képessége között.


Üvöltõ gyerkõc:
sajnos van ilyen. Többemberes babáknak hívja õket a szakirodalom, a Rendelõben olvashatsz a megoldási lehetõségekrõl. Valaki nem rég egy másik topikban azt írta a cipeljük vagy sem kérdésre: a babáknak egyéntõl függöen igényük van arra, hgoy cipeljék õket, karban legyenek. Amennyiben ezt megkapják az elsõ hónapokban szépen lassan leszoknak róla. Ha nem akkor is megmarad az igény csak mondjuk nem a 6 kilós hanem a 16 kilós kisgyereket kell majd. Mindenki saját maga döntse el. ( ()-ben megjegyezném: csak ekkor már sokan nem gondolnak arra, hogy még ezekre a dolgokra lehet visszavezetni ennyi idõsen, le akarom pattintani a 7-8 hónapost, ne adj isten a 2-3 hónapost, és miért bújik állandóan a szoknyámba 1-2 évesen. Cipelem és hordozom kendõben, karban, ölelem és szeretgetem az elsõ 1 évben, és 14 hónaposan, másfél, két évesen stb. semmi gondot nem okoz, hogy kicsit anya nélkül is legyen...)

Azt hiszem eleget van mára belõlem,
üdv:
Ágci

Dehogy, gyere még.

Virág

Hali!

Reagálnék Névtelen "karban ringatós" állítására.
Nos a fiam hasfájós volt és bizony éjjel-nappal karban ringattam, hogy ne sírjon. Ma már 8 hónapos és nem tudom karban ringatva elaltatni, mert csak jobban üvölt... Karban szeret lenni egyébként, de inkább a szonyegen mászik és rosszalkodik, fedezi fel a "világot"
A másik. Én bizony az elején élo cumi voltam. Sokszor 5 órákat cicizett a fiatalúr a sebes mellembol. És igen, még így is utána cumit kellett neki adni. És mikor meguntam az 5 órákat lecsökkentettem a szopi idot 2 órára és csak utána vertem át a cumival. Vannak nagy igényu babák is, de tudni kell, hogy mikor lakott végre már jól. Ez is változott mára már. 5 perc alatt kiszivja a cicim és megy tovább, mint aki jól végezte dolgát. Örökmozgó kis ördögfióka. Ez már így van kb 5-6 hónapos kora óta és a cicin eltöltött ido egyre rövidült szép fokozatosan

puszi
sasha és a ma 8 hónapos Gábor

Gratula Gábornak!

Lányok,
Névtelen (aki a stílust kritizálta) fellépése még egy dologra felhívta a figyelmemet, ami szerintem szintén tévhit. Lehet, hogy mások szerint nem, szerintem igen, és kicsit bonyolultabb, mint pl. a megfázós tej. ( )

Minden egyes babaápolási szakkönyv abból indul ki, hogy ha a mama mindent jól csinál (a baba jól van mellen, kap levegõt, a mama fej - errõl már volt szó, tudom, köszönöm Ágcinak a részletes kifejtést -, beindult a tejtermelés, nem gyulladt be és nem sebes a cici, stb.), akkor minden rendben van, akkor a szoptatásnak márpedig mennie kell. A szakkönyvekben tényleg a legritkább esetben esik szó arról, hogy a babák mennyire különbözõek, és igen nehezen szoptathatók is akadnak közöttük. Belõlem itt persze a személyes keserûség beszél, de tényleg így van. És akkor teljesen jogosan a mama azt gondolja, hogy ha a dolgok nem mennek jól, akkor õ a hibás. Én a magam részérõl talán most kezdek kigyógyulni belõle, hogy minden alkalommal, amikor probléma van, körülbástyázzam magamat szakirodalommal (ide számítva ezt a topikot is), és rögeszmésen újra meg újra elolvassam, amit már kívülrõl tudok, mert biztosan van valami, amit nem tudok, elkerülte a figyelmemet, nem találtam meg a neten, nem tanultam meg, és azért ilyen nehéz etetni Cicókát...
Biztosan sokan vannak így, és ez szerintem annak a tévhitnek köszönhetõ, hogy ha nem megy, akkor biztosan a mama csinál rosszul valamit.

Mit gondoltok?
Üdv
Kriszi

Köszönöm a válaszokat!

Kriszi,
a mai világ teljesítménycentrikus. A szoptatás terén is az szerintem.
Amirõl beszélsz, az inkább emberfüggõ, nem? Van, aki saját magát hibáztatja, ha vmi nem sikerül és van, aki másra hárít.
Inkább azt a tévhitet kellene kiverni a leendõ anyukák fejébõl, hogy mindenáron, görcsösen szoptatni akarjanak, különben a babájuk nem fejlõdik rendesen.
Én azt vallom, hogy egy baba akkor lesz nyugodt és kiegyensúlyozott, ha az anyja is az. Márpedig egy állandó kényszerben és kételyben élõ nõ hogyan lehetne kiegyensúlyozott?! A szakirodalomról pedig csak annyit, hogy ahányszor hozzá fordultam, két könyv mindig mást állított. Kétségbeesett anya tessék, válassz, melyik elméletet találod helyesnek? Dönts, és ennek a döntésnek a súlya is a Te válladat nyomja. Szerencsére angyali türelmû drnénink van, így bármikor bármi hülyeséggel felhívhattam. De a szakirodalmat lassan és biztosan dobtam a sutba. (Egy élõ topic egészen más elbírálás alá esik. )

Solya

LÁNYOK, LÁNYOK!

Ezt olvassátok el, mindenki! Sikeresen szoptatók és Névtelenek! Nagyon tanulságos4
Ágci
[url=http://www.vitalitas.hu/konyvek/babsir/babsir7.htm" TARGET="_top]http://www.vitalitas.hu/konyvek/babsir/babsir7.htm[/url]

Ágci,

Nekem ez tetszett: "Persze ilyenkor is felmerül, hogy mit kell tenni a szabálytalankodó csecsemõvel, aki pl. két etetés között sír."

Solya

Solya,
olvasd tovább az oldalakat, nagyjából átolvastam. Nagyon helyes a szerzõ, tényleg. Az utószó fõleg nagyon jól sikerült.
Pontosítanám az oldalt:
[url=http://vitalitas.hu/konyvek/babsir/babsir1.htm" TARGET="_top]http://vitalitas.hu/konyvek/babsir/babsir1.htm[/url]
így teljes. Olvassátok el végig, nagyon sok jó dolog van benne.
Ágci

Én disznó módon az orvosok reagálását olvastam elöször... Némelyik elég... khm... spártai. Még szerencse, hogy az én dokinénim "engedte", hogy éjjel is szoptassak, söt uram bocsá még hajnalban is megetethettem Julit

zsani

Hahó,

Ágci,
köszönöm a fejéses kifejtést, én nem tudtam ilyen szisztematikusan.
Elolvastam a sírós könyvet, az utószó tényleg szép. Amúgy a sírás körül is legalább annyi a tévhit, mint a szoptatás körül

Solya,
sok minden emberfüggõ, de szerintem azért az elsõgyerekes mamák között van hasonlóság, nem?
Amúgy igazad lehet, a görcsösség senkinek sem jó. Viszont én a magam részérõl azért mindent megpróbálok, ami eszembe jut, meg amit hallok, mert szeretném, ha sokáig szopizna a lányom. Erre az általános, és vsz. mindenki által ismert okokon (amit éppen ezért nem részletezek) túl speciális egyedi indokaim is vannak:
1, Cicóka nem fogad el tápit. Semmilyet, soha.
2, Cicóka nem fogadja el a cumisüveget. Nem is tud mit kezdeni vele.
3, Cicóka egyelõre nagyon nehezen/lassan iszik pohárból, bár nem is nagyon akarja meginni, ami benne van.
4, Cicóka nem fogadja el a fagyasztott anyatejet.
5, Az elején sem nagyon ment a fejés, pedig nagyon igyekeztem - mára odáig jutott a dolog, hogy ha becsomósodik, azt sem tudom kifejni (meg kell várnom, hogy Cicóka megkönyörüljön rajtam . Tökéletesen kivitelezhetetlen tehát, hogy lefejt friss tejcibõl tartsam fenn a lányomat.
Na jó, ez mind az én személyes nyomorom, és a babák természetesen teljesen különbözõek, és szerintem is lehet eset, amikor minden jóakarat és igyekezet mellett sem megy a szoptatás. Viszont szerintem a szoptatás propagálásában - mint mindenben - meg kell találni az arany középutat. Az sem volna jó, ha most hirtelen lazulna a nagy közhozzáállás, mert biztosan sok anyuka lenne (és itt persze nem a jelenlevõkre gondolok!), aki azt mondaná, na bumm, akkor ha elmegyek dolgozni/ügyintézni/kikapcsolódni, azalatt akár tápit is kaphat a kölök cumisüvegbõl, az sem tragédia, akkor meg minek gyötörjem magam a fejéssel, és így más is meg tudja etetni, milyen klassz. És ez egyenes út a pici baba elválasztásához is akár, és az anyatej annál azért fontosabb, mint hogy ilyenek történjenek. Pedig hasonló dolgok így is, minden lll-es "agresszív" propaganda mellett is történnek
Éppen ma mesélte egy nagymama, hogy a lánya a 3200 g-mal született másfél hetes (!) bébijének minden második alkalommal a lefejt fagyasztott tejét melegíti fel, azon a címen, hogy azt könnyebben megeszi üvegbõl, mint ha szopizna. A baba császárral született lombikbébi, de szép fejlett, erõs, minden oké vele, a mamának rengeteg teje van, errõl mi a véleményetek??? Vajon tejapasztó célzattal csinálja? Ezt teljesen komolyan kérdezem.

Na jó, az ilyeneknek egyébként a negatív topikban a helye, én is csak a példa kedvéért idéztem,
üdv
Kriszi

Hahó,
megint én... Nagyon elnéptelenedett ez a topik, csak nem miattam?! Úgy letettem a garast, hogy már senkinek nincs kedve hozzászólni?

Pedig eszembe jutott egy egészen biztosan tévhit, ami kapcsolódik a negatív topikban felvetett hozzátáplálási kérdéshez. A védőnők a mai napig azt tanulják az iskolában (legalábbis a szomszédom, aki idén diplomázott védőnő, így tanulta a főiskolán), hogy a másféle kaját szoptatás előtt kell megkóstoltatni a babával. A kérdésem, hogy vajon honnan keletkezett ez a dogma, mert szerintem bízvást tekinthetjük annak, hiszen makacsul tartja magát, holott a csecsemőtáplálás szempontjából finoman szólva sem nem logikus, sem nem hasznos. A "hivatalos" vélemény szerint szoptatás után már nem fogja érdekelni a babát a más kaja. Szerintem a "hozzátáplálásnak" ez a módja elsősorban arra való, hogy fokozatosan (?), de elég gyorsan elválasszuk a babát. Ebből én arra következtetek, hogy valahol a "ne szopjon túl sokáig a baba, hogy a mama mehessen dolgozni" típusú, Magyarországon az ötvenes-hatvanas években kialakult és virágzó (GYES előtti) szemlélet körül keresendő az eredet...
Jól gondolom?
Ha így van, elszomorító, hogy ez a hozzáállás még mindig, szoptatásbarátnak nevezett környezetben is uralkodó (ezzel kapcsolatban szívesen szolgálok példákkal, az a közvetlen környezetemben is túl sok van, de szerintem mindenkinek), amikor az alapjául szolgáló körülmények már régen megváltoztak.
Üdv
Kriszi

Kriszi!

Pontosan. A dolog abból az időből való, amikor még elválasztottak, nem hozzátápláltak. Ahhoz ez volt a logikus sorrend. A hozzátápláláshoz nem. Az baj, hogy vannak védőnők, dokik, akik még mindig nem értik.
Ildi

Ildi,
köszi, én is erre gondoltam.

ÉÉÉs, most hozom az új csemegét
Elmentem a nőgyógyászhoz a mellgyuszimmal ("vidéki nagyváros", nőgyógyászati ambuláns rendelés). A dokit nem akarom szó szerint idézni (nem a negatív topikba vágyom), de a következő dolgok derültek ki a mondandójából:
1. Hat hónapos kor után az anyatejben nincs tápanyag, tehát már nem érdemes szoptatni (meg is volt lepve, hogy még mindig szoptatok).
2. Ha két óránként szopik a kölök, abból a fenti világosan kiderül.
3. Ha fejek, akkor annak márpedig ki kell jönnie.
4. A fejés akkor jó, ha fáj (ezt nem bírom ki, idézem: "ha már káromkodik, és lerúgja a plafont, akkor jó").
5. Ha mégsem jön, akkor el kell választani a kölköt (l. 1.).
Leszögezem: NEM az orvosokat akarom bántani, magam is rettentő nagyot csalódtam és megdöbbentem, hogy egy olyan rendelésen, ahová az ember a mellével megy, mert nem tud máshová, ilyeneknek van kitéve. Ennyire ilyeneknek De az azért szomorú, hogy a WHO ajánlását sem ismeri - és ebben a kérdésben felelős orvosi kijelentéseket tesz. És rossz belegondolni, ha nem járok ide, talán még meg is fogadom minden egyes szavát...
Jobbakat mindenkinek
üdv
Kriszi

Szerbusztok!

Olvastam az itteni leveleket, és úgy gondoltam, hogy segítséget kérek! Azt hiszem vannak itt már olyanok akikkel más topicban találkoztam, és ez is bizalmat adott.
Szóval azt szeretném kérdezni, hogy a fejés tényleg mminden szoptatás után kötelező, vagy csak ha feszül a mell? Mitől függ ez?
És van még egy kérdésem amit már máshol fel tettem, de két különböző választ kaptam és kiváncsi vagyok melyik igaz. / Valószínüleg azért kaptam csak ennyit mert heves vita volt ott, ami nagyon érdekes volt, és tanulságos, és általában mindenki azzal volt el foglalva/ Tehát az lenne a kérdésem, hogy kell-e itatni a babát szoptatás mellett, vagy mennyi idős kortól kell, illetve mennyi idős kortól nem kell egyáltalán itatni. Hozzáteszem csak a forralás után lehűtött cukor nélküli vízre gondolok. Köszönettel!

Sziasztok!

LOLA!
Szerintem a kérdéseiddel nyugodtan fordulj a 'Szoptatás' topikba irogatókhoz . Vagy már jártál ott? Mert a 'Kitől ne fogadj el tanácsot' szerintem nem a legmegfelelőbb most, illetve ez a topik sem .
Biztos vagyok benne, hogy nem fogják leharapni a fejedet ott sem, még ha nem is találkoztál még velük más topikban. Egyszer mindannyian elkezdtük valahogy .

Kriszi!
Ez elég borzasztóan hangzik .
Adott egyáltalán valami értelmes tanácsot a mellgyuszival kapcsolatban?
Tényleg pang ez a topik, úgy tűnik nincs több tévhit . De sajnos van .

Üdv, Virág

Kriszi,
na ne hülyéskedj, miért miattad pangana? Most pihenés van, máskor meg pörög a topic.

LOLA,
a fejés nem kötelező minden szoptatás után! (Nem tudom, mennyi idős a kicsid.)Az első időkben érdemes fejni, hogy legyen mit lefagyasztani, hogy ha szükséged lenne rá később (ne legyen, de jobb a biztonság). De egy idő után, mikor kialakult a kereslet-kínálat a cicik és a baba között, ha nem akarsz már félretenni vagy adni más babának, akkor fokozatosan fejj egyre kevesebbet (nehogy drasztikusan abbahagyd!!!), míg végül nem fejsz.
Itatás: nem, nem kell itatni a manókat még nagy melegben sem, mert akkor szopiznak, és a szoptatás elején egy hígabb, úgynevezett elsőtej jön, ami szomjoltó. Ilyenkor szoktak pár korty erejéig felcsatlakozni a cicire a kicsik. Én akkor kezdtem itatni (és azt hiszem, az LLL egyetért ezzel, ha nem, kiabáljatok), amikor már szilárd ételt is evett. Ha szomjas a kicsi, és cici helyett vízzel kínálod, lehetséges következmény, hogy kicsivel kevesebb lesz a tejed. Szerintem szoptasd meg bátran, nem kell víz.

Virág

Sziasztok!
Az archivban kutattam mellgyuszi témában és többek közt ezt is előhozta a kereső. Egyszerűen nem bírom ki, meg kell mutatnom nektek.

...Én meg így röpke 14 hónap után sikeresen összeszedtem egy mellgyulladást. Ráadásul az orvosom éppen szabin van, így elmentem az éppen ügyeletes nőgyógyászhoz a klinikán, még az volt a szerencsém, hogy a váróban a nővér először felküldött a tejkonyhára és ott lefejték ill. kimasszírozták a csomókat, mert a doki rám sem nézett. Megkérdezte, hogy mikor született Peti és amikor megtudta, hogy mennyi idős, közölte, hogy már abba kellene hagynom a szoptatást, a mellgyulladás is annak a jele, hogy már be kellene fejeznünk. Én erre felkaptam a vizet és közöltem a dokival, hogy amíg a gyerekem szeretné, igenis szoptatni fogom. Erre közölte, hogy akkor készüljek fel, hogy sűrűn lesz mellgyulladásom!(nem tudom ezt mire alapozta) És felírt egy olyan antibigyót, ami mellett (szerinte) nem lehet szoptatni. Közben beszéltem a gyerekorvossal és Ibollyal is és mindketten megerősítettek, hogy szoptathatok mellette is...

Most már tudjuk. A hosszú ideig tartó szoptatás ellen a szervezet sorozatos mellgyulladásokkal tiltakozik.

A vízitatásról nekem saját a tapasztalatom nem egyezik az LLL-es ajánlással. Nekem a nagyobbik olyan volt és most a kicsi is olyan, ha szomjas, de nem éhes, kiköpi a cicit. Egyszerűen már fekve is homorú a kutacsa, de még nem telt el 3-4 óra(nálunk ilyen az "igény szerinti" )az előző evés óta, akkor nem kell neki. Meg nem is tudja az ember előkapni bárhol a mellét, pedig én már nem vagyok szívbajos ilyen szempontból.
Szóval egy pár korty víz SZERINTEM nem árt meg 40 fokban. Azért írtam direkt nagy betűkkel, mert tényleg nem akarok sem itt, sem a szopis topicban vitázni, meggyőző érveket és ellenérveket írni, olvasni, csak az én két gyerek utáni tapasztalatomat írtam le.

Sziasztok!

A kutacs. Nálunk a gyerekeknek össze-vissza volt "homorú" a kutacsa. Volt olyan, hogy evés (szopi) után 15-20 perccel ijesztően homorú volt, aztán minden itatás nélkül újabb 15 perc múlva meg már nem. (szopi előtt sem volt homorú) Szóval nem tudom, de valaki meggyőzhetne róla, hogy miért besüppedt ha szomjas, illetve mi minden mástól lehet még ilyen?

Ildi

rjuli,
valóban nem árt egy-két korty 40 fokban. Viszont ha a baba elfogadja azt, hogy ciciből kap inni is, akkor teljességgel felesleges külön itatni. Legalábbis az én négy gyerekem nem igényelt a szopi mellett külön itatást. És - bár tudom, hogy sokan sokkal szégyellősebbek, mint én, és nem tartom magam feltétlenül követendő példának ebben - én bárhol előkapom a cicit, ha a kicsi szopizni akar. De ezt biztos a gyakorlat teszi.

Virág

Vacskamati,
Én úgy tapasztaltam, hogy a szoptatás első pár hónapjában jóval többször fordul elő mellgyulladás. Ezt mivel magyarázná az az észlény?

Virág

Én csak mostanában itatom, vízzel, vagy teával, amikor már annyira nem kéri a cicit, csak alváshoz használja. Szerencsére még napközben is alszik Na meg a reggeli cici. DE viszont a 9 hónaposom képes egyhuzamban akár fél litert is meginni... Cici nem kell, tea igen. Már el sem indulhatok legalább 1 liter folyadék nélkül, mert akkor balhé van. Így is alig bírja kivárni hogy újratöltsem az üvegét... Ezt mondjuk csak nagy melegekben tapasztaltam Pisis pelusok számát sejthetitek Na meg kajálás közben. Úgy eszik mint az apja. Egy-két falat kaja, 3 korty iszi.

puszi
sasha

Pildi,
Valószínű, hogy , ha homorú a kutacsa két étkezés között, sír is, majd vízivás után megnyugszik és a kutacs is a "helyére" kerül, akkor nem tévedtem nagyot a szomjúságát illetően.

Juli, oké, értem én, csak nálunk nem működött igy, azért érdekelne általánosabban a kutacs dolog.

Ildi

Sziasztok!

Köszönöm a tanácsokat, nagyon kedvesek vagytok. Egyébként én még csak várandós vagyok, de szeretnék felkészülni a ránk váró dolgokra, és tisztázni azt amiben nem vagyok járatos, mert ez lessz az első babám. Mindent köszönök. Már csak az érdekelne, hogy ha lefagyasztom az anyatejet akkor azt fel kell forralni a felolvasztás után, vagy teljesen higiénikus így is? Köszönöm, és ígérem nem zavarok többet ilyen együgyü kérdésekkel. :-)))

Sziasztok!

LOLA!
Nem kell felforralni a lefagyasztott anyatejet! Elég ha hagyod, hogy felengedjen a hűtőben vagy ha sürgősen kell, akkor vízfürdőben (a tartójában pl. Avent zacskóban beállítod meleg vízbe így fokozatosan felenged). Újra nem fagyasztható!

Üdv, Virág

Kedves LOLA! Csak még egyetlen nagyon egyszerű tanács, ne haragudj érte! Vedd meg és olvasd el alaposan a KISMAMA-magazint (ne a BABA-magazint) minden hónapban. Vagy, ha nincs már hátra sok időd, de most ráérsz, olvasd el a múlt évi összeset. Utána garantáltan te adhatsz itt tanácsokat másoknak

Laura