Új privát üzeneted érkezett!

Kukacz,
lehet, hogy több olvasata is van a hozzászólásodnak, eszerint én a másikat olvastam, bocsi. De azért nincs harag? Kép
Az abortusz filmmel nem értek egyet. Mondom ezt annak ellenére, hogy én is láttam, engem is örökre megfogott, azok a képek kitörölhetetlenek... De azt tartom, hogy az ilyen filmeknek meg kell találniuk az arra érett embert, s ha csak úgy kötelezően kell megnézni, az iskolai oktatás keretében pl., akkor nem érik, nem érhetik el a céljukat. Sokkal fontosabbnak tartom hosszan, okosan felkészíteni a gyerekeket arra, hogy mit jelent a fogamzás, a gyermek születése, az élet, a család tisztelete. Most ez nagyon fennkölt volt, nem szoktam ilyen lenni, és nem is ilyen "papírízűen" képzelem el a dolgot. De egyre jobban bosszant az, hogy a nem időben bekövetkezett fogantatást csak pillanatnyi zavarnak, egy rossz lépésnek képzeljük el, amit ilyen egyszerűen, egy oktatófilm levetítésével, vagy fogamzásgátló szerek használatával el lehet kerülni.
Az a tény, hogy Zsunyára, rám, és nyilván másokra is nagyon hatott a film, annak köszönhető, hogy mi már felnőtt, érett fejjel láttuk, hogy mi már előtte is nagyon sokat gondolkodtuk ezen a témán, rengeteg hatás ért minket. 13-14 éves gyerekekkel megnézetni? Őrültség! Nem emlékeztek a hajdani biológia órákra, amikor kötelezően folyt a szexuális felvilágosítás? Mit össze vihogtak a fiúk - meg persze a lányok is - már csak az olyan szavakon is, mint pénisz, mint közösülés, stb? Őket nem ilyen filmekkel kell stresszelni, hanem sok odafigyeléssel ráérezni arra, mitől kielégületlenek, miért rohannak a szexbe, mit várnak tőle, amit természetesen onnan nem kaphatnak meg? Mert azért azt látni kell, hogy egy ilyen korú gyerek nem azért létesít szexuális kapcsolatot, mert nem tudja, így készül a gyerek, hanem azért, mert innen várja megkapni azt a figyelmet és szeretetet, azt az izgalmat, amit otthon nem kapott meg. És ezért a plusz izgalomért, ezért, amivel még jól fel is bosszantja a felnőtteket, akik nem figyelnek rá, beáldozza akár még az ártatlanságát, a nemi egészségét is. Mert éppen azt nem tudja, hogy mivel játszik: nem pusztán arról van itt szó, hogy elemészt egy életet, amelyet nem tud kihordani, nem tud vállalni, hanem arról is, hogy ezzel a cselekedtével saját magában tesz helyrehozhatatlan kárt.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, remélem, nem untátok.
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Dehogy untuk! Legalábbis én nem. Kép
Igazad van abban hogy nem lehet 14 éveseknek biológia órán beadni. Én gimnazista koromban láttam, véletlenül a tévében. Minden voltam, csak nem felnőtt. (Lehet hogy számitott, hogy 15 voltam mikor a tesóm született.) Ezért gondoltam és gondolom most is, hogy 16-17 évesen már nem vicces, hanem felfogható a dolog. Persze ebben az én szép utópiámban a tanárnak is óriási szerepe van. Mert ha olyan akkor attól úgyis komolyan veszik, ha meg nem olyan akkor a feje tetején ugrálhat.

Ezért irtam korábban, hogy ez mindenki felelőssége. Pl hogy a tanári pálya ne egy holtvágány legyen, ahova az megy aki máshova nem bir. Hogy ne legyen csömör. Hogy legyenek működő módszerek.

Én igy visszanézve azt hiszem nálunk, az én osztályomban befért volna egy ilyen film. Volt egy abortusz. Meg is szenvedte az a lány. Nem a válránditós tipus volt. De mi vidéken voltunk és tizenkilencen. Egy pici gimiben ahol mindenki ismert mindenkit. Lehet hogy Budapesten egy 35 fős osztályban nem lehet megcsinálni. Nem tudom.

zsunya
 
 


Hello,
Nem untam én sem egyiktek hozzaszolasat sem!!!
Szerintem is nagyon fontos a felkészités, a filmröl meg annyit, hogy el nem tudom képzelni, hogyan vették ezt fel, ki engedte, hogy felvegyék az abortuszat, volt valaki, aki kommentalta, vagy csak történtek a dolgok???En biztosan végigbögtem volna mar 14 évesen is, de szerintem se jo, ha mindenkit ilyen filmekkel készitenek fel az életre...
Nagyon szeretném, ha az emberekben ugy altalaban több lenne a felelösségtudat, ha minden szülö idöben, kellöképpen felkészitené a gyerekét...Ezt nem tudom, hogy lehetne elérni???Ha mi, akik itt irkalunk, majd idöben beszélünk erröl a gyerekeinkkel, ök az ö gyerekeikkel, stb, mar az is vmi...De a tanulatlan, rossz körülmények közt élö szülöknek hogyan lehetne ezt megmagyarazni???
Kép
Vendég
 

 
 

Sziasztok!
néhány napja olvasgatlak Titeket...Az archívot nem volt még időm átlapozni, bocsi, ha valamit/valakit ismételek.
Kukacz!
A tanult, és jó körülmények között élők éppolyan "setétek" tudnak lenni, ez nem kimondottan összeköthető dolog. Mondom ezt azért, mert barátosném egy elég jó kerület nőgyógyászatán dolgozott, mint asszisztens, és bizony minden társadalmi réteg képviseltette magát a sötétség díjáért vívott harcban. Itt természetesen nem az abortuszról beszélek, hanem a szexualitással-nemi érintkezéssel kapcsolatban. Nem példálozok, mert talán el sem hinnétek, ha leírnék egy-egy történetet...

Ha valaki rossz körülmények között él, az éppúgy figyelhet a gyermeke nevelésére, sőt...

Abortusz film--én is láttam, és nagy hatással volt rám. De nekem csak rémképként jött elő, többnyire az "esemény után", elrettentésként sosem hatott, nem volt visszatartó erő.

27 évesen szültem először. Addig a percig számomra megfoghatatlan volt az "élet", ami megszületése felett döntenem lehet. Azt gondolom, persze magamból kiindulva, hogy akinek van már gyermeke, az másként látja a dolgokat. Ezért nem is tudom elítélni azokat, akik látszólag érzelemmentesen, akár többször is az abortusz mellett döntenek. Nem tudják, mit veszítenek el ilyenkor.

Tökéletesen egyetértek Zsunyával, Kíváncsival, és Nikie-vel, hogy családban, vagy közösségben kell megértetni a fiatalokkal, hogy mi is történik. Nálunk ezt elintézték a film levetítésével. A mi közösségünk is olyan volt, mint Zsunyáé-vevők voltunk rá, nem is kellett igazán több(de nem is volt).
Csak azóta nincsenek már közösségek, sőt, talán már családok sincsenek. Mire gyerekeink felnőnek, a felelősség, mint olyan, szintén kevesebb értelmet nyer majd.

Nem is biztos, hogy a nemi életre való felkészítés lesz majd a megoldás, hanem inkább a "felelősséggel tartozunk egymás iránt" megértetése.

Van itt még valami. hallottam, hogy van egy olyan megoldás, hogy ha már megtörtént az aktus, akkor fel lehet keresni egy kórházat, ahol megakadályozzák az élet kialakulását. Mi erről a véleményetek? Ez is "abortusz"?

Egyébként nem ítélem el azokat, akik az abortusz mellett döntenek. Az viszont nagyon elszomorít, mikor nagyon fiatal lánykák kerülnek ilyen helyzetbe, illetve akkor elítélem, amikor mondvacsinált ürügyet keres az illető, önigazolásképp.

Sziasztok
Csi
csii
 
 


Csi, szívemhez szólóan írtál, majd válaszolok is, de ma leesem a székről a fáradtságtól Kép!
kíváncsi
 
 


Sziasztok!
Igen, Csi, tanult emberek is lehetnek bunkok. Ezért is irtam többször, hogy nagyon nehéz ez a téma. Pusssz.
Vendég
 


Sziasztok!

Eszembe jutott, hogy én láttam még általánosban egy filmet. Abortuszról. Talán 8. osztályban?! Eddig eszembe sem jutott az a film, sőt mi több még részleteire sem emlékszem és arra sem hogy mit éreztem. VAlószinű -ahogy az osztálytársaimra visszagondolok- jól el lett marháskodva a diákok részéről.
Ezt a filmet valóban nem ilyen korban kéne megmutatni, mert biztos vagyok benne, hogy sokakban nem maradt meg. Középiskolában meg nem foglalkoztak ilyenekkel, amikor meg szükség is lett volna rá, hiszen ilyenkor jön az első pasi... Legalábbis nekem 16 évesen volt először fiúm, de addigra már egy osztálytársnőm túl volt at abortuszon.

Ha ma vagy akár 16 évesen (mennyit számít ilyenkor akár 2-3 év) láttam volna valószinű mélyebb nyomokat hagyott volna a lelkemben-szívemben.

puszis
sasha

Kép
sasha
 
 


Most jöjjön a dolog másik oldala, hogy mit élhet át az a nő, aki végigviszi a döntését:
Fiatal lányka voltam, aki nagyon büszke volt arra, hogy van annyi esze, hogy hamár nemi életbe kezd, elballag egy dokihoz. Így illik, ugyebár...
KOMOLYAN büszkén ültem életem első nőgyógyászati vizsgálata előtt az SZTK várójában. Csak pár "alkalom" volt mögöttem, és minden esetben védekeztünk. Szándékomban állt gyógyszert is felíratni a dokival.
Behívott-belibbentem-vizsgálni kezdett. Kenet, miegyéb, majd egy elkomoruló arc, és megkérdezte, hogy mikor voltam utoljára fiúval. Mondtam, hogy kb. két és fél hete. Mire ő flegmán: nem terhes maga egy kicsikét? Mit mond erre egy pironkodó lányka, aki örül, hogy legyőzte a szégyenérzetét a doki előtt? Mondtam, hogy nem, BIZTOSAN nem. Elzavart pisilni, majd győzködni kezdett, hogy biza' itt van valami. Mindezt olyan stílusban, hogy ott süllyedtem el. Akkor még nem volt UH, csak "békás" vizsgálat. Elküldött. Nekem pont azokban a napokban kellett volna megjönnie. Mondanom sem kell hogy nem jött meg. Több alkalommal mentem vissza hozzá, mert a vizsgálat sikertelen volt. Több laboros vizsgálat, a napok teltek, én meg teljesen magam alatt voltam. Már több hét/!/ is eltelt, mire az utolsó laborbeutaló írásakor azt mondta a doki, hogy ha ez is sikertelen lesz, akkor jövő hétre a kórházban kijelöli a műtét időpontját, mert ő még most is úgy érzi, hogy terhes vagyok. Hiába hebegtem, hogy nem vagyok az, ő gusztustalanul azt mondta: Miért, talán meg akarja tartani?
Szépen kaptam egy könyvecskét, amibe a vérvizsgálat eredményét írják fel a műtétekhez, ezzel leballagtam a laborba, levették a vért, miközben a laborosok úgy néztek rám, mint a véres rongyra.
Szerda reggel kellett volna bevonulnom a műtétre. Kedden reggel menstruálni kezdtem, rendesen, minden különösebb dolog nélkül.
Életem legnehezebb napjait éltem át ezalatt a pár hét alatt. Szüleimnek nem szóltam, mert kímélni akartam őket. Egyedül éreztem magam, mint a kisujjam, sem egy védőnő, sem egy normális ember nem szólt hozzám ezzel kapcsolatban.
El tudjátok képzelni, hogy milyen érzés az, amikor valakit megalázóan a földbe döngölnek?
Könyörgöm, fiatal lányka voltam, mégcsak nem is a felelőtlenebb fajtáből!!! Hogy meri venni valaki a bátorságot, aki dokinak tartja magát, hogy ilyen aljas legyen??? Ilyen szavakkal bíztatni egy lányt?
Mondanom sem kell, hogy ezzel csak azt érte el, hogy a szülésemig véletlenül SEM mentem dokihoz. Rettegtem a nőgyógyászati vizsgálatoktól, ami azért valljuk be, önmagában sem kellemes érzés, hát még ilyen "előélettel".
Ja, és egyetlen alkalommal nem került szóba az, hogy értesíteni kéne a szüleimet. Még kiskorú voltam.

Az eset pikantériája az az, hogy egy kis ideig/fél percig/ úgy tűnt, ez a "doki" lesz a szülészem. Rengeteg ismerősöm szült nála, mert ő az egyik leghíresebb/legjobb budapesti orvos. Évekkel később barátnőmet kísértem hozzá, a doki roppant bájosan bemutatkozott nekem, és nagyon kedves volt velem...

Mindezt két dolog miatt meséltem el:
1.)Cseppet sem könnyű az abortuszt végigélni, amikor az orvosok/személyzet oly mértékben megalázza az embert, amennyire csak tudja.
2.)Ha az, akinek segítenie kéne így viselkedik, akkor mit várunk a közösségtől, tanároktól?!

Sosem volt abortuszom, remélem nem is lesz. De ebben az esetben felmerült a lehetősége, és nem volt elég, hogy bajban voltam, még jól belém is rúgtak...
Azt még nem mondtam, hogy MAGAMTÓL elmentem a SOTE-ra, ahol már akkor volt valami olyan vizsgálat, ami a hormonokból megállapította a terhesség létét. Negatív lett. Mikor megtudtam, másnap kezdtem menstruálni.
Kukacz! Valóban nehéz téma ez!

Csi
csii
 
 


Na itt van ez a szélsőség, amit nem birok megérteni.
Egyik részről gyilkos aki erre szánja magát és közösitik persze. Másrészről megértés és együttérzés, mert szegénynek mit kell kiállnia. Saját hibájából vagy sem, ez most mindegy. Tegyük fel, hogy érzelmileg érintett, ahogy Csi is volt.

Miért nem lehet itélkezés nélkül korrektül eljárni? Miért kell mindig mindenkinél jobban tudnunk mi a helyes? Olyan bosszantó.

Én is nagyon büszkén mentem dokihoz, de ezt már irtam korábban. Továbbra is állitom, hogy ennek kellene a normálisnak lenni.

zsunya
 
 


Csi, döbbenettel olvastam soraidat.
Köszönöm, hogy mindezt elmesélted.
Akkor most én is elmesélem a saját történetemet. 17 éves voltam, amikor olyan szerelmes lettem, mint a nagyágyú. Amikor arra került a sor, hogy a szerelmünket "realizáljuk", én is felkerestem a nőgyógyászt, illetve többet is. Az első egy nő volt, idősebb, meglehetősen ridegen viselkedett, többet nem mentem hozzá. Akkor felkerestem egy másikat, érzelem nélküli fapofa volt, elmeséltem, hogy szeretnék védekezni a teherbeesés ellen, de mivel csak néha találkozunk a fiúmmal - katona volt akkortájt -, valami alacsonyabb hormontartalmú készítmény lenne jó. Erre rögtön a Postinort javasolta, nem tudom, van-e még ilyen, de az a bizonyos esemény utáni tabletta volt az.
Mi lelkiismeretesen, az utasításokat betartva használtuk is a szert, ám, hogy-hogy nem, a mensesem mégis elmaradt. Akkor a SOTE I-be (ott akkoriban indult gyereknőgyógyászat) mentem el, mivel azt tanácsolták, hogy a 18 éven aluliak ott jelentkezzenek. Szép, napsütéses késő téli nap volt, az érettségi előtt néhány hónappal. Persze, hogy terhes voltam. Amikor bizonyossá vált, kedélyes doktorbácsi kicsit pikírt asszisztensnővel azon élcelődtek, hogy talán védekezni kellett volna. Kétségbeesve mondtam a dokinak, hogy hiszen mi azt a tabelettát használtuk, amit a kollégája felírt, cinikusan mosolyogva közölte, ilyen erővel akár C vitamint is szedhettem volna, vagy aszpirint, erősen a térdem közé szorítva... Hogy mindenki tudja, mennyire hatástalan a Postinor. Meg efféléket. Még fél év volt hátra a nagykorúságomig, negyed év az érettségiig, ezek meg azon kacarásztak, hogy én milyen kis hülye vagyok azért, mert hallgattam rájuk...
Aztán elmentem egy rokon által ajánlott nőgyógyászhoz, hogy megbeszéljük, mi legyen most a teendő, aki kereken megtiltotta, hogy kihordjam a babát. Na persze, ragaszkodhattam volna jobban a gyerekhez, de magam is az voltam még, sokkal jobban irányítható, mint manapság. Ráadásul végre látszólag emberi hangot használt, megértő volt, de keményen kifejtette, hogy előttem még az élet, nem szabad kerékbe törnöm a jövőmet most egy babával. Viszont megígérte, hogy ad nekem egy akkor még be nem vezetett, csak klinikailag használt szérumot - azt hiszem, itthon azóta sem vezették be -, amitől majd elmegy a terhesség. Beadott egy injekciót, ami persze nem használt. Máig nem tudom, nem egyszerű élettani sóoldatot fecskendezett-e be, pszichoterápiás céllal, de lényeg az, hogy ezek után nem mertem megtartani a babát, attól féltem, hogy valami rendellenessége lesz a hormoninjekciótól. Akkor aztán anyukám elé kellett állnom, s elmondani, hogy mi történt. Akkoriban még nem lehetett AB-ra menni, csak szülői engedéllyel. Anyuék éppen kisbabát szerettek volna, de még nem mertek belevágni, mert volt egy súlyosan fogyatékos húgom, és még nem voltak túl azokon a vizsgálatokon, amelyek kizárták, illetve kis valószínűséget tulajdonítottak az újabb fogyatékosságnak. Gondolhatod, neki is milyen érzés volt, hogy mi ment végbe akkor benne! Azt mondta, olyan szívesen átvenné tőlem a terhességet...
Aztán jött az abortusz bizottság...De jó, hogy nem volt AB-d, és soha nem kellett odaállnod! Olyan ellenséges légkör talán még soha nem vett körül, mint ott! Hiába mondtam, hogy elkövettünk mindent a bekövetkezettek ellen, csak az elutasítás, a szóbeli gyomorszájon rúgás maradt nekem.
Az abortuszt Tivadar napján hajtották végre. Abban a kórteremben, ahol vártam a műtétre, meg ahova aztán visszavittek, együtt voltam a frissen szült kismamákkal. Láttam azt a sok aranyos babát, miközben engem épp megszabadítani készültek az enyémtől, láttam a szemükben a megvetést...Beszéltem a műtő előtt egy "anyukával", aki már az ötödik kaparására várt...
Az a gyerek mostmár 21 éves felnőtt lenne.
Sosem fogom kiheverni, hogy így történt, noha tudom, hogy végülis így jobb, mert az a kapcsolat nem állta volna ki az idő próbáját.
Nos, ettől a lelki tusától szeretném én a legjobb tudásom szerint megóvni mindazokat, akik még előtte vannak.
De tiltani sose tiltanám, mert vannak indokolt esetek. Hogy az enyém az volt-e? Talán igen, talán nem. Valóban nehéz kérdések ezek.
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Zsunya,
ne haragudj, de nem értelek. Biztos bennem van a hiba, de kérlek, fejtsd ki bővebben, mire gondolsz!
kíváncsi
 
 


A toleranciát hiányolom, ahogy ti is. Azt hogy bár ez nem egy jó megoldás, de vannak, igenis vannak esetek amikor ez a legjobb a lehetőségek közül. És a döntésben nem lehet elitélni senkit. Sem azt aki megtartja 17 évesen. Sem azt aki nem vállalja diploma előtt. Nyilván itt azokról beszélek akik védekeztek, csak valami okból hatástalan maradt. És nem magamról, aki elfelejtettem bevenni...

Az anyám mindig a férje nyomására válalt gyereket. Egész ifjuságát az lengte körül, hogy önálló akart lenni és alkotó művész. Minden adottsága megvolt és van hozzá. Csak nem akkor szült amikor ő akart, hanem amikor már nem birta cérnával a férje nyüstölését. Ma 48 éves, és mostanában van életében először kicsit valóban magára forditható ideje. Végre azt csinálhat amit mindig is akart.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érződik a viszonyunkon ez a dolog. A hugom és közte már tapintható. Kép

Na ezen logikán alapul az, hogy én igenis megértem, ha valaki úgy érzi, hogy nem most, és nem igy. Nekem ez érv. De csak akkor, ahogy ti is irtátok, ha valóban tett valamit, ami megelőző jellegű.

Kiváncsi, ne haragudj a kérdésért, de lehet ez a tapasztalat ami miatt ennyi gyermeket vállaltál? Lehet hogy hülyeség, de én a mai viszonyok között heroikusnak találom két gyereknél több vállalását. Úgyhogy minden tiszteletem a tiéd. Kép Eredetileg is nagy családot terveztél? Tele lennék kérdéssel, hogy hogyan oldod meg, hogyan osztod be az idődet, a feladatokat, de ez nagyon off lenne. Mert néha ha soknak érzem ezt az egyet, akkor eszembe jutsz, hogy vajon hogy csinálod. Kép

zsunya
 
 


Sziasztok, Lanyok!!!
Zsunyanak (is) igaza van: nem szabad itélkezni masok felett. Mégis sokan ezt teszik allandoan. A doki Csii esetében, vagy az emberek az utcan, vagy a szomszédok, ha egy 15 éves lanyt fiuval latnak sétalni (nem biztos, hogy le is fekszik vele!!!).
Ez borzaszto.
Nekem is volt 1 Csiiéhez hasonlo KELLEMES élményem, amit nem kivanok részletezni. 16 éves voltam, és nem volt rendszeres menstruaciom, csak évente 1-2. EZERT mentem el a dokihoz. (Késöbb kiderült, a pajzsmirigyem nem müködött jol, azért volt ez a sok nöi problémam...). Nos, a doki azzal fogadott: "Mi nem jön meg, kislany???" Viccesnek képzelte magat, én meg majdnem bögtem. Erröl ennyit.
Tudjatok, lanyok, nem csak itélkezni nem szabad masok felett, de dönteni sem lehet helyettük. Barmennyire is gyilkossag az abortusz, senki nem tudhatja ki, mikor miért dönt mellette.
Nekem több egészségügyi küretem volt, ami tulajdonképpen ua, mint az abortusz, gyilkolas nélkül. Haaaaat, nagyon szar volt igy is!!!
Vendég
 


21 éve sírtam utoljára a gyerekem miatt. Meg most...
kíváncsi
 
 


Sziasztok!
Sajnos többünknek volt már hasonló, de legalább is igen negatív élménye ebben a témában. Mi tudjuk és érezzük, hogy nem szabad mások felett ítélkeznünk, Jó lenne, hogy az örök ítélkezők sem tennék, azért sem, mert soha nem tudhatják, hogy mit hoz a holnap és Isten ne adja de bizony ők is vagy szeretteik is kerülhetnek hasonló helyzetbe.

Kíváncsi esetéhez velem is hasonló történt 17évesen. Orvos írta fel a Postinort és a pontos bevétele ellenére terhes maradtam. AB-bizottság kellemes élménye örökre az emlékeimben marad Kép Én is az SZTK-ba mentem nőgyógyászatra, ugyan ahhoz az orvoshoz, aki a Postinort felírta. A viselkedését nem akarom részletezni, de amikor megkérdezte, hogy 'egyáltalán tudja, hogy ki a gyerek apja?'. A kórházi hozzáállásról nem is beszélve. Nem kívánom senkinek ezt a pár hetet.

Egy kicsit más, de ez is az alaptalan ítélkezésről és a megaláztatásról szól.
16 évesen elmentem a bőrgyógyászatra, mert a fodrász vegyszerrel leégette a fejbőrömet (a barátom, ma már a férjem kísért el). Ahova tartoztam (SZTK) egyben volt a bőrgyógyászat a nemi beteg gondozóval. A rendelés vége előtt értünk oda kb 10-15perccel. Oda akartam adni a személyimet (akkoriban ugye ez volt a bejelentkezés formája) és a nővér a zsebéből tüntetően előhúzott egy gumi kesztyűt, felvette és csak utána nyúlt a papíromért. Mindezt megtetézte, hogy jó hangosan - természetesen mások is hallják - közölte, hogy a nemi beteg gondozóba hamarabb kellett volna jönni és ha eddig ráértünk visszamehetnénk akár másnap is. Én pedig a fejem búbjáig vörösen próbáltam megmagyarázni, hogy a fejbőröm miatt jöttem, amit szinte meg sem hallgatott, hanem morogva távozott a személyimmel.

P
P
 


Sziasztok!!!
Kivancsi, miért sirtal???
P, hat, amikor ilyen emberekkel, mint az a növérke, akad össze az ember, nem tudja, hogy reagaljon...Legszivesebben elsüllyedne, vagy kiabalna, vagy elküldené a francba az illetöt...Nem lehet sohase tudni, miért rohadt undok vki...Rossz a hazassaga???Egyedül él???Beteg???Kitalalni nem lehet. De egyik sem indokk arra, hogy masokat alazzon meg, szekirozzon.
Van 1 aranyos történetem 1 szomszéd növel... 2éve lakunk itt, ahol lakunk, nos, ez a nö az elejitül fogva nem köszönt nekem vissza, ha mögötte mentem ki a lépcsöhazbol, ramcsapta a kaput, stb. Egy ideig türtem, aztan 1x megkértem, nyissa mar ki nekem a kaput, mivel babakocsival voltam. Morgott, mondogatta, hogy Még ilyet, stb. Na, nem birtam tovabb. Megkérdeztem töle, miért ilyen undok mindig. Nos, kiabalni kezdett, hogy mit képzelek, én meg aszontam neki, hogy beteg...Utanna egész nap szégyelltem magam...Hazafelé vettem neki 1 sziv alaku dobozban csokit, egy post-it-en pedig bocsanatot kértem, mindezt odapakoltam a labtörlöjére.30 percenként kukucskaltam, megtalalta-e a csomagot...Nos, este az én labtörlömön volt 1 hosszu levél az öreglanytol(65lehet), hogy ö is sajnalja, ami történt, és nehéz idöszakat éli az életének, most nyugdijazzak, amugy ügyvéd, a nagynénje haldoklik, stb... Azota mindig harsanyan köszön, gügyörög a fiamhoz, Akit azelött meg sem latott (pedig gyönyörüüü Kép), elmeséli, mi a napi programja, stb... Egész rendes nö!!!
Tehat sosem lehet tudni ki, mikor, miért dönt igy, vagy ugy, ki, mikor, miért undok masokkal... Nem szabadna masokat kinozni, ha valaki nincs jol a börében...
Vendég
 


Nem szabad itélkezni. de olyan nagyon nehéz. Most tanulom. Folyton rajtakapom magam, hogy miért akkor inditja a motort, amikor pont az autó mőgé érek a babakocsival (gyerek feje a kipufogo magasságában 30centire) stb. Pedig nekem kell figyelnem, mert nem várhatom el, hogy más tegye. Dehát. Ezek apró dolgok, de talán itt kezdődik.

zsunya
 
 


Kimaradt hogy pl. Kicsit szétszórt vagyok....

zsunya
 
 


Bevallom 17 evesen en is nehez dontes elott alltam. Nagyon szar volt. Nem tudtam mit hoz a jovo, mi lesz velem 1, 5, 10 ev mulva. Jo lett volna tudni elore. Elkepzeltem minden variacioban. Egyik percben el akartam vetetni, a masikban elbogtem magam, hogy megsem. Ejszaka azt almodtam, hogy terhes vagyok, sirtam. Aztan kicsit felebredtem, gondoltam, de jo, hogy csak alom volt, aztan egy masodperc mulva leeset, hogy dehogy alom ez! Oktober volt, akkor kezdtem a negyediket a gimiben. Pont erettsegire szuletett volna meg. Terveim voltak, nagyok, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Aztan eldontottem, megtartom. Tamas (most mar ferjem) is ezt akarta, ha mar igy alakult. Faterja eljott hozzank, orvos letere azt mondta, vetessem el minel elobb, "5 hetes abortusz meg nem abortusz". Es hogy en direkt lettem terhes, hogy "megfogjam" a fiat! Jolesett, nem mondom!
Aztan meg jott az SZTK. Ugy latszik ebben az intezmenyben csupa "jolelku" ember dolgozik. Amikor odamentem, rendelesi idoben, ket ora varakozas utan elkuldtek. Mar nem emlekszem pontosan miert, de nagyon rosszul esett, bogtem az idegessegtol. Apam visszakisert, helyretette oket, mindjart meg tudtak vizsgalni. Es mivel abortusz elott is ugyanezeket a vizsgalatokat vegeznek el, altalatok fentebb mar jol vazolt stilusban belem is rugtak lepten-nyomon. Azzal, hogy megtartom altalanos szajtatast valtottam ki mindenhol. De hogy valami pozitivumot is mondjak, egy doki odajott hozzam, es egy meleg kezfogassal gratulalt a dontesemhez! Kép Vicces volt!
Azt nem erte, hogy azok, akik az AB-bizottsagban csucsulnek, pikans, es szemet megjegyzesekkel illetik a szerencsetlen megesett tinedzsert, soha nem voltak hasonlo szituacioban? El sem tudjak kepzelni, hogy valaha valamely csaladtagjukkal is megtortenhet? Vagy az mas?
Aztan persze mi meg a gyamhatosagon is voltunk, hazasaggi engedelyt kerni, meg igazolast, a korzeti fobelgyogyasztol, vagy kitol, hogy alkalmas vagyok a hazassagra. PErsze azt senki nem tudta, hogy mit is kell ilynekor vizsgalni...

Kivancsi,
Sajnalom, hogy ennyire bant meg mindig! Kép En is elpityeredtem most a torteneteden!

Bocs, ha vannak benne ertelmetlen mondatok, orak ota szulom ezt a hozzaszolast, korulottem 3 gyerekkel.

Zsuzsi
zsuzsi74
 
 


Belendültünk...Kép

Nálam még talán a történethez tartozik, hogy a fentebb említett barátosnőm, aki a nőgyógyászaton dolgozott, mint asszisztens, igen sokat "fejtágított" engem...Ő magyarázta el, hogy a Postinor pont elősegíti a megtermékenyülést, mert...húúú, hogy is volt?? Valami olyan, hogy a használata után, talán rögtön peteérést okoz(?), így a következő alkalomkor nagyobb az esély a megtermékenyülésre...már nem emlékszem pontosan, de valami ilyesmi volt a lényeg. Tehát pont nem a védekezést szolgáltaKép
Az injekció: akkoriban néhány doki a magánrendelőjében igen jó pénzért árulta ezt. Valójában akkor ez nem is létezett, azaz csak akkor "hozta" meg a menstruációt, ha a terhesség nem állt fent. Azóta vannak valóban ilyen injekciók, de igen nagy vita van körülöttük, éppúgy, mint az abortusz körül, de akkoriban NEM léteztek.

Még azt kihagytam, hogy egyszer mégis elmentem egy nőgyógyászati vizsgálatra, amikor a combomon belül igen nagy ekcéma alakult ki, mindenre allergiás vagyok... Elmentem az SZTK-ba, direkt egy dokinőhöz, hátha..., de nem. Azt akartam tőle megtudni, hogy ez az ekcéma "beljebb" is kerülhet-e. Szintén gumikesztyűs utálat, majd egy flegma hang, hogy ezzel a nemibeteg-gondozóba kell menni. Ja, vagy úgy?! Meg sem vizsgált "belülről"...
Végül sima allergia-vizsgálatra mentem el, eltiltottak a fekete harisnyától, és hintőport kaptam.

Tényleg ott van a gond, hogy ilyen negatív hangulatot árasztó légkörben, hogyan kérhet/kaphat MEGELŐZŐ gondoskodást egy lány/nő???

Jó, hogy ilyen őszinték vagytok/vagyunk. Ha egy valaki is másként látja majd eztán a dolgokat, vagy elgondolkozik, akkor már megérte. És talán sikerül neki, vagy gyermekének kevesebb buktatóval megmaradni ebben a könyörtelen világban.

Sziasztok
Csi
csii
 
 


Akkor leszek megint ellenpélda. Nekem nem volt semmi traumatikus élményem a nőgyógyászaton. Elég távolságtartó volt a doki, mondhatni rideg. de korrekt. SzTK-ba járok én is, a mai napig. Volt most kis kalandom egy pancserral, de eddig ez volt az első problémám itt.
DE nem volt abortuszom! Ott aztán biztos kijönne, hogy valójában milyen a doki humánuma.

zsunya
 
 


Kedves "abortuszbarátok"!

Sokan írjátok, hogy nem vagytok hívei az abortusznak, de azért mindannyian csak mentséget kerestek magatok, vagy mások számára! Szerintem,aki felelőtlenül cselekszik, az bűnhödjön is meg azért.

Az abortusz kérdés véleményem szerint egy sokkal bonyolultabb probléma, mint az aktív eutanázia engedélyezése vagy elutasítása.
Erre a kérdésre normatív válasz nem adható.
Sokan azzal dobálóznak, hogy anyagi okok miatt nem tarthatják meg a gyereket. És mi van akkor , ha már van egy két éves gyereke az illetőnek és hirtelen rosszá vállnak az anyagi körülményeik.
Akkor ezek szerint azt a gyereket is "el lehetne pusztítani" akár egy magzatot, mert a magzatnak az élethez való joga ugyanakkora, mint egy két éves gyereknek vagy akármelyikőnknek!!

Sziasztok!
További jó mentegetőzést!

P.Éva
p.éva
 


Éva, ne dühöngj.
Mi az hogy felelőtlen? Ha ebből indulunk, ki, akkor az akinek a doki nem a megfelelő bogyót irt fel, az nevelje fel büntetésből a gyereket? Vagy adjuk oda inkább a dokinak, nevelje ő, hiszen ő hibázott! Gondolkodj már. Most pont azokról beszélünk, akik igenis próbáltak védekezni, de az ilyen-olyan okokból nem volt hatékony.

Veled mi történt? Elmeséled?

zsunya
 
 


Sziasztok!

Zsunya irásában megragadott egy gondolat. Mi történik-történt a dokival, aki rossz tablettát irt fel? SEMMI. MÉg jót röhögött is rajtatok. És elfelejti az egész esetet, amit pedig a nők életük végéig hurcolnak magukkal. Nem kéne ezellen is tenni valamit????

Ildi

Ildi
pildi
 
 


Zsunya, egy régebbi kérdésedre: lehet, hogy az is befolyásolt, de azt hiszem, az jobban, hogy én tulképp testvér nélkül nőttem föl. Tudod, a beteg húgom volt ugyan, dehát ő nem számított a szó valódi értelmében testvérnek. Aztán, amire az öcsém megszületett, már 19 éves voltam, és így ez a kapcsolat már megint más, nem valódi testvéri.
És visszaemlékszem már egészen kicsi koromra, hogy mennyire vágytam testvér után, hogy vártam a húgomat, a terhesség oly véget nem érően hosszúnak tűnt...Végül pedig ezt a hosszú sóvárgást nem koronázta meg az az élmény, hogy igen, van testvérem, mert volt is, meg nem is. Hát inkább ez lehetett az oka annak, hogy már egészen korán, a tizenéveim vége felé arra hajlottam, hogy egyszer majd öt gyerekem lesz.
kíváncsi
 
 


P.Éva!
A te szavaidat idézve NEM vagyunk abortuszbarátok. Te vagy elvakult, aki csak a magáét hajlandó fújni. Ki vagy te? Senki! Legalább is ahhoz, hogy mások felett ítélkezhes.
Előbb egy kicsit gondolkozz el a fentieken, amiket írtunk! Nem mi voltunk felelőtlenek. Nem tudod az írásokat (történeteket) értelmezni?
Esetleg te is ilyen kedvesnek legkevésbé sem mondható eü-is vagy, aki szeret másokat megalázni?
P

ui.:a TÖBBIEKTŐL elnézést kérek a kirohanásért.
P
 


P,

azért ez egy kicsit erős volt. Szerintem P Éva nem megalázni akart (talán csak egy kicsitKép), hanem életvédő álláspontjának aprócskát temperamentumosan adott hangot. Meg nem olvas figyelmesen. Meg össze-vissza beszél, mert egyik mondatában kijelenti, hogy a kérdés igen bonyolult, meg rá normatív válasz nem adható (egyebekben: mi az a normatív válasz?), végül azt is, hogy úgy kell annak aki, bűnhődjön is érte. Most akkor hogy is van ez?

Különben annyiban igazat is adok neki, hogy hiba a fogamzásgátló szerek mindenhatóságában bízni. Erről regéltem korában, hogy a gyerekekkel meg kell értetnünk: nem azért találták fel a fogamzásgátlókat, hogy éretlen korban is lehessen "szexelni", hanem azért, hogy az arra megérett kapcsolatban jobban lehessen tervezni a jövőt.

Kíváncsi
kíváncsi
 
 


CsíKép
Most olvastam a történetedet. No comment! Az ilyen ember minek megy orvosnak? Tényleg minden tinédzsernek szüksége lenne egy idősebb "barátnőre", nagynéni stb. aki tanácsot és támaszt tud nyújtani olyan esetekben, amikor a lányka nem akar vagy mer az anyukához menni. Szeretném, ha az én gyerekeim nyíltak lennének velem és hozzám jönnének minden bajukkal, nem lenne semmi tabu téma. Persze én sem anyámmal tanácskoztam a szexről és lehet, hogy még most sem tenném.

KiváncsiKép
Hallottam már mástól is, hogy a régi AB bizottság olyan volt mint a hadbíróság. Sajnálom, hogy át kellett menned a lelki és testi tortúrán és persze sajnálom a babát is.

P.ÉvaKép
Mit értesz azon, hogy bűnhődjön meg? Az abortusz egyértelműen a magzatot súlytja legjobban, hiszen az ő életét szünteti meg. Persze a nő lelki és testi megpróbáltatása sem elhanyagolható. Ha a gyerek megszületik és "büntetés" a szülők életében, akkor is a gyerek issza meg a levét. Szerintem a "legjobb" megoldás az örökbeadás. Tudom milyen nehéz döntés és a társadalmi megítélés stb, de ez a leghumánusabb. Szerintem..

MindenkiKép
Bevallom őszintén kicsit szégyenlem magam mint szakmáját nem gyakorló eü-s. Igaz én személyesen nem járultam hozzá senki negatív tapasztalatához addig sem amíg kórházban dolgoztam, de nagyon elszomorít, amiket írtatok.Kép Helyettük is ég a pofám és csak reménykedni tudok, hogy a "kollegák" pozitív irányba változnak.

Egcsi
egcsi
 


Kedveseim!
Csillapodjunk. Epp arrol tarsalgunk, hogy ne itélkezzünk senki felett, erre P.Evi mit csinal??????????????? Bünhödjön meg a lany, aki terhes lesz akarata ellenére?????Es mivel bünhödjön???Az abortusszal kell büntetni, vagy azzal, hogy meg kelljen tartania a nem kivant babat???
P, Neked meg nem kéne annyira leszurnod Evat...
Zsunya, én is most tanulom, hogyan kell nem itélkezni. En is sokszor rajtakapom magam, hogy ismeretlenül elitélek valakit. Szégyellem is magam érte.
Kivancsi, ne haragudj, ha felesleges kérdéseket tettem fel...
Vendég
 


Eva, NAGYON igazad van!!!
Norcsa
 


"Kedves" P!

Én vagyok senki? Neked még neved sincsen! Nem vagyok elvakult, és ha olvastad volna az előző írásaimat én is megírtam, hogy más elbírálásban részesíteném azokat, akiket pl. megerőszakoltak stb. De igenis megbűntetném azokat,akik pl az anyagiakra hivatkoznak! Mert az nem mentség! Szerintem is a legjobb megoldás az örökbeadás, hiszen olyan sok embernek nem adatik meg, hogy saját gyermeke legyen. Mások meg csak úgy dobálóznak azokkal a csöpnyi kis életekkel.
Amúgy nem vagyok egészségügyis, csak egy háromgyerekes anyuka vagyok, aki imádja a gyerekeket és nem híve a "magzat gyilkosságnak"!
És még én ítélkezek mások felett?
Én csak a saját véleményemet írtam le, amit te úgy látszik magadra vettél!
Nekem legyél olyan kedves és ne írjál többet, mert ha számodra én egy senki vagyok, akkor kivel levelezel?

Norcsa

Köszi a véleményedet! Örülök, hogy te is hasonlóan gondolkodsz.

Zsunya

A gyógyszerek sem nyújtanak 100%-os biztonságot! Ezt az orvosok is el szokták mondani. Aki gyógyszert szed, az számíthat arra az 1%-ra is.
Amúgy velem nem történt semmi, csak nehéz elviselnem , ahogy sokan röhögve mesélnek az abortus-ukról és akár 4-5 ször is teherbe esnek és azokat is elvetetik. Szerintem ezt nem kéne annyiba hagyni. Az igaz, hogy van sok eset, amikor sajnos nincs más választás, de nagyon sok az olyan eset, amikor meg lehetett volna előzni az abortuszt. Fel kéne állítani egy komoly bizottságot, akik ezt elbírálják. És nekik kéne dönteni a büntetés mértékéről.

Most mennem kell, mert három gyerek mellett nem sok időm marad a netre.

Üdvözlök mindenkit és nem kell megsértődni egymás véleményén. Azért van ez a fórum, hogy mindenki leaírja, amit gondol.

Éva
p.éva
 


Kiváncsi

Nem beszélek össze-vissza, csak ha tehetném én megbűntetném azt, aki elvetet egy magzatot ( kivetelek persze vannak) és azért írtam, hogy nehéz kérdés az abortusz, mert azt nehéz megállapítani, hogy milyen esetben lehet végső megoldás a magzat elpusztítása. Én nem akarok senkit megalázni, azzal , hogy leírtam a véleményemet, de gondolkozzatok el azon, hogy annak a kis magzatnak mennyi joga van az élethez?
Szerintem ugyanannyi, mint egy már megszületett gyermeknek vagy akár annak, aki elveteti.

Éva
p.éva
 


Az abortusz kapcsan mindig az anya felelosseget firtatjak. A kedves "apukakat" soha nem veszi elo senki.
Eva, oket nem buntetned meg? Csak az anyat?
Komolyan kerdezem!
Zsuzsi
zsuzsi74
 
 


Zsuzsi

De , igazad van! A férfit is meg kellene búűntetni, amennyiben ő is hibás.
Legalábbis szerintem.

Éva
p.éva
 


Éva,
itt az alaphozzáállásod miatt kapták fel sokan a fejüket. Még hogy mi abortuszbarátok lennénk, meg hogy mentegetőzünk?! Ezt ugyan honnan veszed? Visszaolvasva a topikot én ennek éppen az ellenkezőjét szűrtem le.
Aztán meg, Zsunya hozzászólását közvetlenül a tiéd alatt, érdemes lenne átgondolnod.
Kerülhetsz még te is olyan helyzetbe, amilyenbe korábban semmiképpen sem akartál - most nem szorosan erre a témára gondolok -, s amikor az ember szorult helyzetben van, nem biztos, hogy mindig a lehető legjobban dönt. Lehet, hogy ami az adott szituban jónak tűnik, már nem látszik annak később. Nem gondolom, hogy te mindig mindent jól csinálsz, remélem, te sem gondolod ezt magadról. (Elég, ha én gondolom magamról, nem? KépKépKép) (Nehogy már komolyan vedd!!)
Büntetni, büntetni... és a bűnök bocsánatáról még nem hallottál? Különben, miért gondolod, hogy csak a másik ember tudja az egyiket megbüntetni, miért nem feltételezed azt, hogy az emer saját maga is bűnhődhet?
Azt meg, hogy amennyiben ő a hibás, a Zsuzsihoz intézett soraidra gondolok, ne haragudj, de nem is értem!!! A csajok szerinted egyedül csinálnak kisbabát?
Kíváncsi
kíváncsi
 
 


Éva, te hogyan védekezel? Komolyan érdekel. Én tablettát szedek, és eszem ágában sincs gumizni, mert viszketek tőle. A peszáriumtól a nemi vágyam esik pszichés okokból a béka segge alá, fémalergia miatt pedig nem lehet spirálom. Persze most nem esnék kétségbe ha véletlenül becsúszna egy baba, de nem mindennkinek ilyen jó a helyzete.

A stilusról: ha azt irod gyikosság, azt mondod gyilkos aki elveteti. Ez pedig nagyon komoly itélkezés. Erre ki ne kapná fel a fejét.

A férfiakró: férfiak hoznak törvényeket nőkről. No komment.

Én az orvost büntetném, aki nem a megfelelő bogyót irta fel. Hatvan valahány féle van. Miért csak 5 félét hallok magam körül?

A bizottság baromság. Honnan tudhatnák?

Ide tartozik: tegnapi vészhelyzetben örökbefogadás volt. Preferáljuk ezt. Tessék kampányolni, elmenni és beszélni a magzat védelmében az örökbeadás mellett. Nem pedig itt gyilkosozni.

Ehh. Ha nem figyelek kikelek magamból.

Szóval aki nem védekezik, az tartsa meg. Akinél kimutatható, hogy védekezett annál a lehetőségét tartsák fenn a választásnak. Természetesen a gumi és pesszárium nem játszik. Spirál megvan, bogyó kimutatható.

zsunya
 
 


Sziasztok!
Igen, Evica, (P.Evi) az alaphozzaallasod sokaknak furcsa volt. Szerintem itt senki nem mentegetözni akar, ahogy irod, hanem elmondja, mit gondol az abortuszrol. Mindenkinek joga van elmondani, amit gondol. Ezt is Te irod. Hat akkor???
Sok abortuszt meg lehetne elözni kellö odafigyeléssel, védekezéssel, igen. MI ANNYIT TEHETUNK;HOGY A MI GYEREKEINKET KELLOKEPPEN FELKESZITJUK MAJD: mast sajnos nem. De, mint fentebb irtam: ez is valami.
Zarojelben jegyzem meg: nagyon jo lehet 3 gyerek mamajanak lenni, el tudom képzelni, milyen nehéz feladat, de biztosan megéri. Ne itéld el az abortusz mellett döntö nöket, csak azért,mert Neked megadatott, hogy 3 gyereked legyen, mert olyan körülmények között éltél, hogy nem kellett öket elvetetned. Nem tud6od, ki, miért csinalta azt, amit.
Es abortuszbarat a fene.
Csok.
Vendég
 


A P.Éva sem mond többet, mint a P. Egyik "megkülönböztető" jelzés sem takar semmi infót. Ez már lerágott csont, felesleges ezzel jönni.

Hogy magamra vettem? Persze. Ugyanúgy szólt nekem az "abortuszbarátok"!, mint azoknak, akik nem szemellenzősen vannak az ab ellen. Gyilkosság? Ezt nagyon jól kifejtette Zsunya. Tehát, aki ab-ra megy, egytől-egyig gyilkos, mert semmi sem tekinthető mentségnek.

Hogy teljes legyen a történetem, azért azt még elárulom, hogy nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi legyen. Szerettem volna a babát már akkor is. A döntésemben (döntésünkben) pedig közrejátszott, hogy fogamzásgátlót szedtem. Féltem, hogy baja lehet a gyógyszertől. Vizsgálatok? Természetesen vannak, de 20 évvel ezelőtt is annyira megbízhatóak voltak? Engem személy szerint ez nyugtalansággal töltött el. És hogy mennyire nem volt nekem ez mindegy akkor (és máig), a "fekete napot" máig gyászolom.

Erős volt a hozzászólásom? Nem jobban, mint P.Éváé.

Bizottság: kinek is lenne ez jó?

Az előítéletekről még egy történet: 4 évvel ezelőtt elment a magzatom. A kórházban a szülő anyákhoz fektettek. Senki nem tudta, hogy nekem "csak" eü küretem volt. Majdnem mindenki úgy tekintett rám, ahogy azt nem kívánom senkinek. Egyetlen egy kismama érdeklődött, hogy miért is tettem ilyet. Amikor kiderült, hogy "vétlen" vagyok a történtekben másképp viszonyultak hozzám (köszönöm, de ebből a megértésből már nem is kérek). Épp elég nagy trauma volt számomra, hogy elvesztettem a babámat, még azt is át kellett élnem, hogy az emberek az ELŐÍTÉLETEKtől telve milyen gonoszul is tudnak viselkedni.
P
 


Sziasztok!

Nem kívánok részt venni a veszekedésben, de olvasom a véleményeteket. Lenne egy kérdésem.

P. Éva!

Komolyan kérdezem, semmi hátsó szándék nélkül, csak szöget ütött a fejemben. Kit büntetnél meg? Azt a nőt (párt) aki elmegy a dokihoz és azt mondja, hogy elvetetem, vagy azt aki meg is tette. Ha már a szándékért is büntetnének az nagy baj lenne? Börtönbe zárnád őket? Egy várandós anyát aki majd mondhatja a gyereknek, hogy sajna börtönviselt anyukád van. Esetleg jó erős pénzbüntetéssel? Akkor aki az anyagiak miatt szabadulna a magzattól és meg kell tarania, esetleg még a büntetést is ki kell fizetnie az még szerencsétlenebb helyzetben lesz... A gyerek szív szintén. Szóval nem értem milyen büntetésre gondoltál? Vagy ez csak azoknak járna akik meg is tették?

puszi
sasha

Kép
sasha
 
 


Szia P!

Hozzád hasonlóan jártam. A nővér annyit tudott rólam, hogy abortuszom lesz, a kórlapomra rá se nézett. Betettek egy 10 ágyas szobába a szülésre várakozó nagypocakú csajok közé. Senki sem szólt hozzám, senkit se zavart, hogy a sarki ágyon zokogok. Nem akartam elvetetni a babát, muszáj volt, mert elhalt a terhesség. Bevallom, évekkel ezelőtt történt, de ma is rémálmodom az ott töltött napról. A második alkalommal szintén a kismamák közé fektettek be. Ott sem kérdezte senki, miért vagyok ott, csak néztek rám megvetően. A vizitelő főorvos csodálkozott és kikelt magából, amiért közöltem 3 órával a műtét után, hogy este hazamegyek, ha kell saját felelősségre. 30 éves koromra, két elhalt terhesség után, két beindult spontán vetélés mellett átélt klinikai bánásmódtól megőszültem. Mert elítél a világ, elítéli azt a szót hogy abortusz, és nem kérdezik meg, vajon miért is kerülsz oda.
Hozzáteszem, évek óta várok egy babára, talán most sikerül és lesz, de a klinika küszöbét még mindig reszkető gyomorral lépem át.
senki
 


Senki, sajnálom, és nagyon drukkplpk, hogy sikerüljön végre!
Itélkezünk. Pedig biztos vagyok benne, hogy sosem lehetünk teljesen birtokában az "igazságnak".
Annyira jön ez most szembe velem, akárhova nézek. Nektek nem tűnik fel? Folyton, ha kell, ha nem itélkezünk.
Hogyan lehetne ezen változtatni? Nyilván ilyen ez a kor, hogy az ego mindenek felett. (Mert megérdemlem) De akkor is. Nevelés? Szerintem ehez a két szülő mintája kevés.

Ti, akiket igy meghurcoltak jogtalanul mennyire vagytok körültekintőek mások megitélésében? (Ezt nem provokációnak szánom, csak ide gondolkozom)

zsunya
 
 


Egcsi!
Még jó régen ezt írtad:
"Tényleg minden tinédzsernek szüksége lenne egy idősebb "barátnőre", nagynéni stb. aki tanácsot és támaszt tud nyújtani olyan esetekben, amikor a lányka nem akar vagy mer az anyukához menni. Szeretném, ha az én gyerekeim nyíltak lennének velem és hozzám jönnének minden bajukkal, nem lenne semmi tabu téma."

Ebben pont az a furcsa, hogy nincs, és nem is volt köztünk tabu téma. Csak a kapcsolatunk olyan szintű, hogy mindentől igyekszünk szó szerint megkímélni a másikat, de mondjuk én minden szerettemmel így vagyok, és szüleim is. Pl apukám, amikor agyvérzést kapott, és már nem tudta megmondani a nevét, sem azt, hogy ki kicsoda, csak annyit tudott mondani az anyunak, hogy "Annak, akinek a hasában...NE SZÓLJ!"
Ugyanis én akkor voltam terhes a lányommal. Tényleg nem volt már sok köze a külvilághoz, de ez valahogy akkor, abban a pillanatban is működött nála, és szerencsére még működik isKép. Én tényleg azt gondolom, hogy ennél szorosabb kapcsolat nemigen alakulhat ki.

A megoldást én inkább abban látom, hogy orvosok, akiknek igenis ez is a munkájuk része, nem csak a szülés levezetése, ne tegyenek ilyet, mint a fentebb leírt esetekben.Ha engem ennyire kiakasztottak, és itt nem csak egy dokiról volt szó, akkor ezen bizony változtatni kéne.
Nem volt abortuszom. De az is elgondolkodtató, és nem kis ellentmondás, hogy ha lett volna, akkor val.szeg rám is olyan megalázóan néztek volna, mint a többiek esetében tették. És itt az ellentmondás: ha esetleg terhes egy lány, és úgy dönt megtartja, akkor szintén ujjal mutogatnak rá.

Lányok!
Hogy van ez?
Elvetetem-elítélnek.
Megtartom-elítélnek.
Megszülöm, örökbe adom-elítélnek.

Bocsánat, itt nincs középút!
Arról nem is beszélve, hogy az az anyuka, aki a babája kihordása mellett dönt, igen kevés segítséget kap. Nem anyagiakról beszélek, hanem ilyen apróságokról, hogy fedél a feje fölött, ennivaló, míg babát vár, stb.
Majd akkor, ha egy gyermek megszületése feletti döntés csak egyéni szeszély lesz, lehet ítélkezni. Addig, amíg igenis vannak külső tényezők, efelett nem lehet döntést hozni.

Senki!
Bocsi, nagyon rossz nevet választottálKép!

Zsunya!
Én csak arról tudok beszámolni, hogy az én kedves dokim felé nincsenek már negatív "gondolataim". Sőt, ezektől függetlenül IS jó orvosnak tartom.
Azért ez furcsa.

Csi
csii
 
 


Nem vagyok abortusz párti, de nem is ellemzem. Nem ítélem el, ha valaki elveteti az embrióját. De ha engem kérdeznek tanácsért, hát akkor nem is támogatom az abortuszt. Szerintem ez olyan kérdés, ami mindig az egyénre tartozik, senki másra.
Elítélem viszont azt, aki világrahozza gyermekét és vagy megöli, vagy sorsára hagyja. Pedig tudom, hogy a szülés utáni ölésre millió pszichológiai magyarázat van. Ezeket a magyarázatokat viszont nem tudom elfogadni, képtelen vagyok rá, így elítélem azokat akik ilyet tesznek.
Elítélem a barátnőmet, aki bepasizott, terhes lett, ezért két hónapja szó nélkül otthagyta a férjét és a lányát. A családját azóta sem hívta fel, a lányát egy telefon erejéig sem kereste. Ha eldöntjük hogy gyereket szülünk, hogy felnevelhessük, az én fogalmaim szerint egy életre vállaljuk, nem pusztán néhány évre. De lehet, hogy mindezt csak az anyám, a környezetem és az élet által belém nevelt erkölcsi normák mondatják velem.

Ádám Éva
Senki
 


"Lányok!
Hogy van ez?
Elvetetem-elítélnek.
Megtartom-elítélnek.
Megszülöm, örökbe adom-elítélnek."

Ez az.
Már korábban is irtam ezt, csak valahogy nem reagáltok rá. Nincs jó megoldás. És valóban egyesével mindenkinek magának kellene megváltoznia. Na de hogyan?

zsunya
 
 


Sziasztok!
Senki, nem vagy Senki. Valaki vagy!!!Kép. Nemsokara lesz babad, csak ne add fel!!! Nagyon drukkolok!!! Nekem sem jött nagyon sokaig össze, én is sok babat elveszitettem, sajnos.Vizsgaltasd TELJESEN ki Magad, MINDENT nézzenek meg!!!Hatha igy kiderül, mi a baj. Szoritok!!!Amugy az abortuszrol hasonloan gondolkodom, mint Te, le is irtam a véleményemet fentebb. Nem ismétlem magam.
Zsunya, Csi!!! Nem csak elitélni nem szabad masokat, de foglalkozni sem azzal, masok mit gondolnak rolunk, miért itélnek el, stb!!!!!!! Tönkreteszi az ember életét, ha mindig a masok véleményével foglalkozik. Ez is épp olyan nehéz, mint nem itélkezni masok felett. En is most tanulom mind2t. Szerintem, ha valakinek mind2 sikerül, az BOLDOG EMBER!!! Kép
Vendég
 


Senki!Kép

2 vetélés? Hányadik héten? Kell, hogy legyen oka! És van is. Ami biztos(a dokiktól), hogy ha a 9.hét körül történt, akkor szinte 100%, hogy hormonálisan nem vagy rendben, kevés progeszteront termel a szervezeted. Van megoldás, nem kell elkeseredni. Ha érdekel bővebben, írj nyugodtan mailt.
A dokid mit mondott a vetélések okaira? Biztos azt mondta, hogy genetikai, igaz? Ha a 6.hét körül, akkor igen, de sárgatest-elégtelenség az ok a 9.hét körül, amikor a sárgatest már, a méhlepény még nem termel elég progeszteront. Ez így van, biztos.
Én is átéltem hasonlót, de szerencsére megvetéssel nem találkoztam a kórházban. Akkor biztos nagyon kikeltem volna magamból, és nem is tudom mit tettem volna...
Ha gondolod, írhatsz nyugodtan mailt. A profilomban, a weblap legalján olvasható a régi sztorim.
Ne törj össze, nemsokára Nálatok is kopogtat a gólyaKép

Nikie
nikie
 
 


Szia Nikie!
Össze nem törtem, csak akkor egy kicsit, ami elég volt az őszüléshez.
Nos, első vetélésnél csak a protokoll szöveg jött: a természet szelektál, a terhességek X %-a vetéléssel végződik, blablabla. A második után nem mondott semmit a dokim, csak azt, hogy kivizsgáljuk. Nos, készültem én a kivizsgálásra, de a természet megelőzött, így nem vizsgálatra, hanem terhességi vizsgálatra mentem :-)
A terhességem 4. hetétől szedem a hormonokat, úgy néz ki, eddig megúsztam. A 9. héten voltam UH-n, minden nagykönyv szerinti volt. A héten megyek a nuha szűrésre. Szóval bizakodom, mi mást tehetnék?
Megnézem a weboldalad!!
Éva
Senki, aki valaki
 


Ja, elfelejtettem megírni, mindkét vetélés a 9. héten történt - ezért zabálom most a Duphastont.
Senki
 


CsíKép
Igazad van, akiket szeretünk szeretnénk megkímélni a rossztól, a csalódástól. Azért még mindig tartom a véleményem, hogy mindenkinek szüksége van egy bizalmasra. Nekem sem anyukám az, pontosan az általad leírt okokból, de van valaki!
Az biztos, hogy nagyon nagy változásra van szükség a társadalom szemléletét illetően és nem csak az abortusz-megtartás-örökbeadás kérdésben. Amit mi tenni tudunk, hogy a gyerekeinket formáljuk és reménykedünk, hogy "ragad" rájuk valami.

Egcsi
egcsi
 


Sziasztok!!!
Senki!!! Mar irtam erröl mas topikban(elvesztettem a kisbabamat cimü): én a pajzsmirigyem alulmüködése miatt veszitettem el a piciket, a 19.héten & a 10.héten. Aztan megtalaltak, mi a gond, hormonokat szedek immaron majdnem2 éve. Sajna életem végéig...Kép
Viszont van azota 1 fiam!Kép
Csi, Egcsi, jo ha van 1 igazi bizalmasa az embernek, akire mindig szamithat. Viszont nincs mindenkinek...Bizonyos dolgokat az ember még a bizalmasanak sem mond el... Ezért IS van a Babanet, vagy mehet az ember psy-hez...En irok.Csak ugy, magamnak, vagy a fiokoknak. Segit.
Nikie, azota lett babad?
Vendég
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet: