2001.07.14 18:23
Szerző: Anonymous
[url=http://www.harmonet.hu/i-alma.html" TARGET="_top]http://www.harmonet.hu/i-alma.html[/url]
Osszel óvodába megyek!
(Az óvodai beszoktatásról)
Egy Gordon tréninget végzett anya kicsit szégyenkezve mesélt gyermeke óvodai beszoktatásának elso napjairól:
- Olyan kellemetlenül éreztem ma magam! Reggel - bár mosolygott, - Dávid óvónoje ezt mondta:
- Milyen oszinte ez a kisgyerek! Minden reggel odajön hozzám, arcomat a két keze közé szorítja, a szemembe néz és jó hangosan a következoket mondja:
- ÚÚÚÚTÁÁÁLOM AZ ÓVODÁT! ÚÚÚÚTÁÁÁLOM AZ ÓVODÁT! - aztán békésen megy játszani. Dávid szerencsésnek tudhatja magát. Anyja és óvónoi GORDONOSKÉNT pontosan értették ot. Nehéz a váltás. Nem haragudtak rá. Amiért érzéseit oszintén elmondta, nem kényszerítették arra, hogy az ellenkezojét mondja. Rövid ido alatt be is szokott az óvodába.
Aztán eszembe jut egy másik kisgyerek esete is, akit amiatt hoztak a Nevelési Tanácsadóba, mert kisebb testvérével szemben volt nagyon agresszív. A feltáró játék során fény derült arra, hogy otthoni nevelkedése idején soha nem esett szó az óvodáról. Késobb az édesanyjától megtudtam, féltek, hogy esetleg tiltakozik. Ezért inkább, - se szó, se beszéd -, egyszer csak elvitték oda. Amikor otthagyták, azt mondták neki, hogy anyja fogorvoshoz megy és addig o ott marad játszani.
A kisfiú erre így emlékszik vissza:
"- Mikor ebédelnem is kellett az óvodában, már tudtam, hogy becsaptak..."
Ha nem akarjuk gyermekünk bizalmát elveszíteni, jó, ha elore felkészítjük arra, hogy véget ér az anya-gyerek "páros élet", és helyette másfajta napok következnek.
Hogyan készítsük fel erre?
Avassuk be minél több apró részletbe, mi is várható ezután. Apróságaink szeretik azt is, - ha már az érzelmi felkészítés idején -, legalább kívülrol láthatják az óvoda épületét. Ilyenkor bekukucskálhatnak az udvarba, hallhatják a vidámság jeleit, esetleg láthatják jövobeli társaikat. Aztán beszélgessünk a látottakról. Hasznos az is, ha megosztjuk gyermekeinkkel, hogy mi, szülok hogyan is érezzük magunkat ebben a helyzetben. Gyakran mi, szülok jobban szorongunk egy-egy új helyzettol féltve gyermekünket. A belolünk áradó bizonytalanság elbátortalaníthatja ot. Eloször érdemes "magunkkal beszélgetni" érzéseinkrol, emlékeinkrol. Ha megmutatjuk azt is, hogy Anya hol tölti majd az idejét, amíg o az oviban van, és láthatja azt is, hogy mit dolgozik, máris többet megért az egészbol. A beszoktatás módja, idejének hosszúsága természetesen személyiségfüggo. Ha jól ismerjük gyermekünket, és sokat beszélgettünk errol a helyzetrol, el tudjuk dönteni, hogyan is kezdjük az "óvodás élettel" való barátkozást. Napi 1-2 óra? Esetleg szülovel vagy nélküle? Jobb, ha azonnal félnapot marad? Elofordulhat, hogy egyik nap szívesebben megy majd oviba, mint máskor. Ezt mi, szülok nehezen viseljük, pedig hát így vagyunk mi ezzel felnottként is. Minden különösebb ok nélkül teszünk meg valamit jóérzéssel, máskor pedig nem. Ha ezt tapasztalnám gyermekemnél, semmiképp nem faggatnám hangulatának okáról, csupán megjegyezném: - Ma reggel nincs túl jó kedved. Aztán, ha oka van ennek, akkor beszélni is fog róla.
A kisóvodás szereti, ha vihet magával valamit az otthonából: pelenkát, takarót, kedvenc babát, állatkát, vagy ki tudja mit, ami az o biztonságérzetét növeli az új környezetben.
Már az elso napokban is fontos, hogy élményeit, benyomásait megoszthassa velünk. Hallgassuk meg, amit elmesél, élvezzük, mi mindent figyelt meg, és ha olyasmirol beszél, lelkesedjünk vele együtt. Nyilván panaszkodni is fog, erre is figyeljünk oda, ne tereljük el a tárgytól, ne bagatellizáljuk esetleges rosszérzéseit. (De biztos van, aki játszik veled! vagy: Ezt most csak úgy képzeled! vagy: Nézd meg a testvéred, o hogy szeret oviba járni! Majd megszokod te is. stb.) Ilyen helyzetekben a leghasznosabb, amit tehetünk, ha csak azt jelezzük neki vissza, amit és ahogy mondta. Pl: Rossz volt, hogy nem játszott veled senki. vagy: Szokatlan ez neked, mert itthon másképp csinálod. Vagy: Másra számítottál ezzel kapcsolatban. (Gordon-tréninget végzettek már rájöttek, hogy az érto-figyelem eszközét ajánlom.)
Elofordul, hogy lassabban éro apróságaink pánikkal reagálnak az óvodára. Egy szülo 4 éves gyermeke beszoktatásához kérte segítségemet. A kislány koraszülött, kissúlyú baba volt, fejlodése lassúbb ütemet mutatott, gyakran töltött egy-egy hetet kórházban, vagyis ismerte az elszakadás kínjait. A kislány az addig eltelt egy hónap alatt nem evett, nem játszott az óvodában, otthon nem beszélt. Reggel szó nélkül elment ugyan, de látták rajta a félelmet. Ezek után édesanyja elhatározta, hogy még egy évig otthon marad vele. Az anya nem haragudott rá, elfogadta, amit a gyerek csak viselkedésével jelzett. Emellett engedte, hogy az óvodástársakkal találkozzon, óvónoi pedig meghívták ot minden rendezvényre, szerették ot. Soha nem faggatták, mikor megy már végre oviba. Egy év elteltével aztán Veronika minden gond nélkül kezdte el az óvodások életét
Ismerjük meg tehát gyermekeinket, figyeljünk érzéseikre, esetenként fogalmazzuk meg helyettük, - ha ok még nem tudják - hogyan is érzik éppen akkor magukat a borükben. Hadd érezzék, hogy ok fontosak, hogy oszinték lehetnek velünk, szabad félni, nem szeretni valamit vagy valakit, és mi nem bántjuk oket emiatt, hanem segítjük eligazodni ebben a sok ismeretlent rejto világban. A Gordonos kommunikáció ehhez sok segítséget nyújt.
Simonné Zachár Anna
Nev. Tan. vezeto
Pápa