Sziasztok,
most látom, hogy feléledt ez a szál is. Mi is együtt alszunk, mióta Lotte megszületett. Az első bő fél évben, amíg nem kezdett mozogni és mászni, magas ágyon, ráadásul mi aludtunk kívül, mivel éjszaka is biliztettünk, hogy kéznél legyenek a dolgok. Soha nem esett le, akkoriban meg sem moccant álmában szinte.
Aztán mikor elkezdett mászni, akkor nálunk is az volt, hogy sokszor körbemászta az ágyat, pörgött ezerrel. (Álmában is azóta is rendszeresen elmászik, általában neki a falnak szegény, de mostanában már föl sem ébred rá.) És akkor elkezdett lemászni is, fejjel lefele persze, ekkor tettük a matracot a földre (még így is jó 20-30 centi, jó vastag). Sajnos akkor még nem voltunk olyan leleményesek, hogy megtanítsuk lábbal lefele lemászni. Ő viszont volt olyan ügyes, hogy a fejjel előrét nagyon gyorsan kitanulta, úgyhogy sosem esett fejre. Most már lábbal előre mászik le, és azon gondolkodtam, hogy lassan vissza lehetne tenni az ágy alját, viszont akkor nem tudna még rámászni, az meg kár lenne. Mert mostanában, ha fárad, álmosodik, és megkérdezem, hogy akar-e aludni, akkor gyakran bemegy a hálószobába, és fölmászik a matracra. Meg amúgy is szeret ott járkálni. Szeretem, hogy az ágy az életünk szerves része lett így, tele van játékokkal, könyvekkel is, és Lotte szeret benne lenni.
Jó, hogy ilyen sokan vagytok, személyesen csak 1 családot ismerek, akik együtt alszanak. Most majd idelinkelek a blogomról, hadd lássák mások is, hogy vannak itt többen is.
Egy kérdés: ti hogyan oldjátok meg a matrac szellőzését? Egyszer régen néhány hónapig matracon aludtam, és eléggé penészes lett az alja. Most hétvégenként a fal mellé állítom pár órára, ennyi elég?