Sziasztok,
Kati,
és mi a helyzet a telefonnal? Mert Cicó is pont így van, plusz a legnagyobb hiábavalóság szerinte egyértelműen a telefon. Ha telefonálok, akkor tutira jön, és hoz egy könyvet. Nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy anyának csak egy szája van
Egyébként azon gondolkodtam, hogy talán ilyen korban még csak a számára érthető, felfogható tevékenységeket tudja elfogadni és így tolerálni is. A mosogatás, főzés, mosás tiszta ügy, akkor anyának foglalt a keze, néha mindenfélével össze is van kenve. Felfogható a számára, hogy pl. ezzel piszkos edényből csinálok tisztát, hogy neki legyen miből ebédelni stb. Na de azt hogy fogná fel, hogy egy világméretű, fizikailag megfoghatatlan hálózaton keresztül egy távoli városba küldök szövegeket??? Én biztosan nem érteném a helyében
Enikő,
ez is lehet talán alkat, meg persze kor kérdése. Én kb. tíz hónapos kora óta mesélek neki hol könyvből, hol fejből (a könyves meséket néha jobban szereti), eleinte olyan szivacsos mosható könyvből, aztán később jöttek a leporellók, stb. Ma két évesen már bármilyen könyvet vagy újságot oda lehet adni neki, szépen egyenként lapozza, nem tépi (legfeljebb véletlenül, ha elkezd kapkodni), sőt néha, ha én éppen nem érek rá (pl. mosogatok), akkor leül valahová és meséli magának. Ilyenkor el tudok olvadni...
Yoan,
köszi, már jól vagyunk, pontosabban Cicó teljesen, előtte viszont klasszul rám ragasztotta... mostanában elég lestrapált az immunrendszerem, mindent elkapok. De semmi gond, eszem homeós bogyókat, és ezek úgy tűnik, használnak. Cicó remekül bírja a porszívózást (utálja, ha viszket meg folyik az orra), pláne hogy a végén szinta mindig kapott egy tubus neki való bogyót, és az ugye jó édes...
Ja és nagyon megdicsértem, hogy milyen okos, fennen hajtogattam, milyen büszke vagyok rá
De csak alvás előtt kellett neki szivattyúzni, hogy el tudjon aludni, egyébként többé-kevésbé megoldottuk a dolgot kifújással (amikor náthás, akkor egy kicsit mindig belejön, csak egészségesen mindig elfelejti).
Kaja, hogy ontopik is legyek:
nálunk érdekes módon Cicó a nagymaminál sokszorosát eszi az itthoninak mostanában. Tegnapelőtt spec kelkáposztát kapott, ezt senki sem szereti a családban (csak a nagymama), és azt se tudta, hogyan lapátolja be. Tudjátok, nálunk az ilyen önállósági témákkal szokott fennakadás lenni, pl. az egyedül evéssel. Sokszor várja, hogy a sült galamb vagy a főzelék a szájába repüljön, vagy ha nem is várja, órákig elábrándozik két falat között, pl. azt játssza, hogy a krumplidarabok kövér boltos nénik, és pici halacskalányok vásárolnak náluk zöldséget meg sajtot
Ja és a kedvencem, amikor sportból hetekig elhörcsögösködik egy-egy falattal a szájában. Közben jéggé hűl minden, anyának leszakad a dereka az ücsörgésben (nem bírok a hasammal fél órán túl egy széken ülni), sőt ő maga is megunja az egészet, és közli, hogy "most kiszállok". Szóval ilyenkor rendesen égnek áll a hajam... Nálatok hogy megy ez az ügy?
Üdv
Kriszi