A napokban voltam egy kertipartin. Az osztályom rendezte.Miután egy órán keresztül úsztam a dícséretekben, hogy milyen jó, szép, kiegyensúlyozott gyerekem van ( a sok gyerek között csak mosolygott, gagyogott, és tényleg nagyon jó volt, mint mindig) valahogy feljött az együtt alvás téma. Na végig hallgattam szülőket, kollégákat, hogy nem szabad.
Mikor már a tizedik is ezt mondta, megelégeltem.
A következőnek mondtam "lehet, hogy nem tetszik nektek, de nem érdekel. Nekünk jó így. Az, hogy más nem tudta mikortól kell különaltatni nem jelenti azt, hogy én nem fogom tudni.
Eddig mindent jól csináltam. Szóval nem számít, hogy nektek tetszik-e."
Igazából most azon szakadt el a cérna (egyébként nagyon jól tűröm), mert olyan szülők okoskodnak, akikneka gyerekével a nyolc év alatt folymatos viselkedési probléma volt. Valamint az a kolléga akart okosabb lenni, akinek a gyerke már a fejéhez vágta, hogy ő mindig csak a második volt az iskola mellett.Talán az ilyen szülő a pénz hajkurászása helyett együtt alhatott volna a gyerekével, és akkor neki is jobb lett volna.
Hát szóval ma még sokan vannak akik ezt nem nagyon tudják elfogadni, de a lényeg tényleg az, hogy a gyerekem mindig mososlyog. És egy szónak is száz a vége nagyon szeretünk vele aludni. Már az apja sem tudna nélküle elaludni.
A családban egyébként mindenki elfogadja. bár az is lehet, hogy azért mert nálunk mindenki így csinálta. Mi is a szüleinkkel aludtunk, és a nővérem is a gyerekével.
Ez nálunk már lassan hagyománnyá válik.
Majdnem kifelejtettem, ehhez jön még a védőnő tanácsa ellenére az igény szerinti szoptatás, babahordozás, és akkor már teljes a képlet ahhoz, hogy én valamiféle "idegen lény" legyek a férjemmel együtt. (Ő is szokta vinni magán kendőben, babazsákban a picurt).
Szép mosolygós napot!
Ancsurka