Sziasztok!
Megvagyunk.
Bár az ellenségemnek sem kívánom a mai napunkat, egész jól alakultak a dolgok, egy két mallőrt kivéve.
Első volt akit elvittek műteni, 9.22-kor. Az ígért fél órából 1 óra lett, hát vagy száz évet öregedtem.
De minden rendben volt. Sírva hozták ki, csukva volt a szeme, és nyöszörögve sírt. Simogattam, beszéltem hozzá, ettől megnyugodott, és elaludt, de kb 15 percre rá zokogva ébredt. Fájt a hasa, kapott vénásan fájdalomcsillapítót. Az első rossz dolog ekkor történt, ugyanis úgy vette a levegőt, mint mikor kruppos rohama volt, és úgy is köhögött.
De szerencsére már a műtőben kapott légzéskönnyítő gyógyit, meg calcimuscot ott is, meg akkor is, amikor szóltam, hogy gázos a légzése. Meg is nyugodott a gyógyiktól, aludt 1 órát.
A második bibi: észrevettem, hogy nem csöpög az infúzió. Szóltam vagy 3-szor, végül sikerült a főnővérnek szólnom, aki megnézte a kézfejét, és egy "hűha" kíséretében kiviharzott, majd vissza, és kivette a branült. Olyan pocsékul rögzítették, hogy elmozdult, és a szövetekbe ment az összes lé. Úgyhogy most pufilufi a keze, meg az alkarja félig.....
Jó sokára sikerült eljönnünk, volt vagy 6 óra. Fél hétre értünk haza, bekebelezett két tányér tejbegrízt (pépeset ehet csak), sejthetitek milyen éhes volt, egész nap nem evett. Aztán evett egy kis kenyérre tunkolt tojásos lecsót...öhömmm
Kapott Cataflam cseppet, ezt 3-4 napig naponta 3-szor kell adnom, aztán holnaptól napi kétszer meg kell szadiznom a kukiját. Mondta a dokibácsi, hogy nem lesz egy leányálom
DE! Nagyon jókedvű, eleven, mintha mi sem történt volna
, csak a kukija fáj, ha pisil.
Na és egy kép:
Narancssárga a hasa