Picilivi
épp a minap beszélgettünk erről egy kedves mamatársammal és visszaemlékeztem annak idején még a Petrás-féle népművészeti iskolában a gyermekpszichológia előadásra. A pszichológus a saját fiának és unokájának történetét mesélte el:
kisfiú nézi apukájával a mesekonyvet és kérdez: Mi ez? válasz: béka. Mi ez? Béka. ... 185ödszörre: Mi ez? válasz: porszívó.
Kisfiú összezuhan, a sírás határára kerül és a bizalma az édesapjában, a felnőttekben, a világban megrendül. (2 éves forma lehetett, ha jól emlékszem).
Miért? hát nem azért kérdezi meg annyiszor, hgoy mi az, mert nem tudná már akár másodszorra is megjegyezni, nem. Azért kérdi, mert szüksége van arra a bizonyosságra, hgoy a világ kerek, kiszámítható, biztonságos. Hogy ő megbízhat benne. Ezt áthágni nagy fájdalmat okozhat egy kisgyermekben.
Természetesen egy nagyobb gyermeknél már nem erről beszélek, de úgy gondolom, te is erről a korai érdeklődésről kérdeztél.
Én is néha visszakérdezek, hogy szerinte mi van ott, de többnyire érzem, hogy kella válasz, a megfelelelő. Az nem szoktam elmondani, hgoy már milyen sokszor megkérdezte (remélem!), mert pont aza cél, hgoy ő bármikor megkérdezhessen és biztos lehessen benne, hgoy megbízhat a válaszomban. Azt hiszem, a trükk9özés akkor jön, ha ez a bizalom valahol sérül.
Persze, egy csomószor érzem, hogy forr bennem az adrenalin a türelmetlenségtől, olyankor megpróbálok válasz nélkül elsomfordálni, néha bejön