Hahó,
Botanika, örülök, hogy a bénázásom ellenére megtaláltad
Na ja, a kérdés az, hogy az adott konkrét esetben az adott konkrét kölkecnek ill. mamának (ill. persze papának) ott és akkor éppen mi a legmegfelelőbb. Ami engem borrzalmasan kiborított, az a mindig, minden esetben, minden korú gyerekre alkalmazható "csodaszer" melletti hittétel. Mert ugye te is éppen azt írtad, mennyire mások vagyunk mindannyian. Bizotny, nehéz akkor, ha a kölkecet az anyja közelsége nem elzsongítja, hanem éppen ellenkezőleg. Cicónak is volt egy ilyen szakasza. Emlékszem, iszonyú sokat voltunk kint, de az esték ezzel együtt úgy voltak, hogy fürdés után betettem a kiságyba, én meg eldűltem mellette, mint egy zsák. Néha még aludtam is egy kicsit, Cicó meg riherészett ott magában
Aztán ha már elkezdett elégedetlenkedni = fáradni, akkor feltápászkodtam, kivettem, szopi és alvás (néha akár két órát is
)
Nem akarok itten senkit a döntéséért megkövezni, vagy bármi negatívat mondani, egyszerűen én a magam részéről elhatárolom magam minden csodamódszertől, legyen az testbeszédtréning, tíz nap alatt való meggazdagodás, vagy a gyerek ún. egy kizárólagos módszerrel történő alvástanítása. Azt nem mondom, hogy mi nem terelgetjük Cicót szép fokozatosan afelé, hogy lassacskán nélkülünk is el /vissza tudjon aludni, de nagyon-nagyon iparkodunk arra, hogy semmit ne úgy kezdjünk, hogy "márpedig ennek így és így kell múködnie, ha ezt és ezt csinálom". Hanem megfigyeljük, hogy éppen mi az, ami őt esetleg megijeszti, hogy ebben az időszakában mit és hogyan tud megérteni vagy belátni, és mi az, ami már egy határon túlmegy nála - ja és persze azt is megbeszéljük, hogy mi az, ami nekünk még belefér. És így szoktunk általában azért némi ide-oda tologatás után - egészségesnek vélt kompromisszumra jutni. De gondolom, azért ezt az érző, a gyerekükre odafigyelő szülők mindig így csinálják,függetlenül attól, hogy éppen mit olvastak. Nálunk pl. most éppen belefér, hogy Cicó az apjával aludjon egy szobában, én meg a másikban, tekintettel arra, hogy én az ötödik hónapban már jelentős pocakkal büszkélkedhetem, ezenfelül istentelen intenzitással forgolódom éjszaka, vedelek, mint egy törpe vízmű, és ennek megfelelő gyakorisággal látogatom a mosdót is. Szóval Apa, ha akarna sem tudna mellettem normálisan aludni, de Cicó sem
Amúgy pedig belegondoltunk, hogy pár hónap múlva a z éjjel nyivákoló kistesóval egy darabig úgyis hasonló lesz a menetrend (Cicó plusz Apa az egyik szobában, Kistesó plusz én a másikban), akkor addig mindek szoktatgassuk a kölköt összevissza. Idővel úgyis a két kölöké lesz a gyerekszoba, ott fognak ketten aludni, hát akkor miért kellene Cicót arra egzecírozni, hogy márpedig ő egyedül aludjon egy szobában? Ja ha már itt tartunk: hol van az megírva, hogy a - bármilyen korú - gyereknek kutya kötelessége egyes-egyedül tartózkodni egy szobában az éjjeli alvás során? (Az Aludj jólban nincs.) Na mindegy, ezzel az egésszel csak azt akartam, hogy mindenki a neki működő megoldást kellene hogy megtalálja, és nem egyetlen módszert csodának kikiáltani, legyen az sírni hagyás, aludjjólmódszer, vagy akár a szopis alvás (ugye ez sem mindenkinél műxik). És ez az idők során is tutira változni fog, meg a körülmények változásával is, stb.
Erre rímel nagyon jól egy éppen pszichológusnak készülő barátném reakciója (éppen amikor beszélgettünk, tanult gyermekdiagnosztikát). Amikor elmeséltem neki, hogy mi hogyan alszunk mostanság, és láttam, hogy kicsit meglepődik (nem tudom, melyik részén a dolognak, neki nagyobb gyerekei vannak, régen volt már ebben személyesen benne), mondtam, hogy majd olyan két-három év múlva rendezzük a sorokat. Mire ő: szerinte ezek már most is rendezett sorok, csak éppen úgy rendezettek, hogy mindenki a lehető legjobban tudjon aludni. Na ezt én akár mottónak is el tudnám fogadni.
Na nem bírom, még az aludjjólmódszerről leírom, ami leginkább bennem szorult: két dolog jutott először eszembe róla.
1. Az amerikai sikerkönyvek fanatizmusa (ez a módszer mindig, minden esetben tökéletesen működik, ha nem, akkor csak az lehet, hogy valamit te nem csináltál jól, hiszen a módszer hibátlan, próbáld újra, ha még egyszer alaposan elolvasod, akkor márpedig működnie kell).
2. Az, hogy a szerző vagy soha életében nem tanult gyermekpszichológiát - különösen nem fejlődéslélektant -, vagy ha mégis, az elejétől a végéig hülyeségnek tartotta, és a lehető leggyorsabban elfelejtette
3. (jó-jó, kettőt mondtam, és ez nagyon szubjektív is lesz, akinek az eddigiek nem tetszettek, ezt már igazán ugorja át...) Az olvasó totális hülyének nézése (én tudom, mi van a te gyerekeddel, te nem tudod, majd én, az igazság kútfeje megmondom). Ehhez csatlakozik, hogy nincsenek benne jegyzetek, és nincs forrásjegyzék, azaz az illető bácsi akár a kisujjából is szophatta a módszert, a dolog kidolgozása gyakorlatilag ellenőrizhetetlen.
Tudnék még dörögni, de ha egyszer úgy istenigazában kinyitom a csapot...azt nem kívánom senkinek
Üdv,
szép álmokat mindenkinek (Cicó vmelyik reggel közölte, hogy ő bizony rosszat álmodott, de hogy mit, azt nem volt hajlandó megosztani velem
Kriszi