a múltkori bejelentkezés óta minden teljesen elromlott. mikor hétfőn vittük Zsófit a bölcsibe a hosszú kihagyás után először, alig várta, hogy szaladhasson be a többi gyerekhez. bement, visszajött, újra bement, és ezt csinálta többször, végül csak bement. ahogy nézett ránk, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy ott fogjuk hagyni. aznap este már bújósabb volt és másnap már alig lehetett otthagyni. végül szerda estére belázasodott és azon az éjszakán csak az ölemben tudott aludni, különben állandóan keservesen sírva riadt fel. másnap nem vittem már bölcsibe. a doki pedig nem találta semmi baját. a bölcsiben nem evett, de eddig itthon evett esténként. ezután már itthon sem evett semmit vasárnapig, csak tejcsit ivott és nem lehetett tőle elvenni a cumisüveget egész nap. olyan a kis drága, mint egy kismajom
állandóan bújik, és annyira látványosan boldog itthon, amikor mind itthon vagyunk.
azt tudni kell Zsófiról, hogy egy nagyon vagány kiscsaj (volt). imádta a gyerekeket, semmitől nem félt, mindenkivel barátkozott, mindenkire nevetett. nagyon kiegyensúlyozott. (nem tudom, hogy használjam az időket, mennyire kell múlt időt használnom)
szóval teljesen meglep, hogy ennyire rosszul reagált a bölcsire. gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de erre azért nem számítottam
kicsit gyanús, hogy a bölcsiben történhetett valami, mert eddig nem volt igazából semmi probléma. a beszoktatáskor is evett, aludt bent nélkülem.
most teljesen el vagyok keseredve, és tanácstalan vagyok