Hahó,
Cirmi,
az én fiam tíz hós létére néma csendben, hullaszagban és mozdulatlanságban tud csak aludni. Kb. hat hetes kora óta ilyen, előtte mindegy volt neki minden ilyesmi. Anno a nővére is hasonló volt, csak neki nem volt nyüzsgő nagytesója. Viszont Cicó egyéves kora után elkezdett sokkal mélyebben aludni, és akkortól ha már egyszer elaludt, ágyút lehetett sütögetni mellette (most is így van). Zeze is ilyen, és nappal nagyon felszínesen alszik. Éjjel viszont mint a tök, nyilván mert akkor csend van. Cicó viszont elaludni még most is csak csendben tud, sőt lehetőleg sötétben. Bár ha nagyon kivan, bármi lehetséges, aludt már el az apja ölében focimeccsen is, a szurkolók üvöltésének kellős közepén
Szóval a zajban altatás nálunk teljesen sikertelen
De hát ez van.
Málna,
amit írtál, arról egy meséskönyvünk jutott eszembe, a Kismackó nem akar aludni. Abban Kismackó nyűglődik este, kifutkos, mindent kitalál, mi baja van (sötét van, valami mozog az ablakban, zenél az ágy, szomjas, játszani akarja a szimatolós játékot, stb.). Aztán egyszercsak a mamája megkérdezi: "Mit akarsz valójában, Kismackó?" Mire Kismackó: "Veletek lenni." A tanmese arról szól, hogy lehet, hogy Máté is szimplán veled akar lenni. Főleg most, hogy bölcsibe jár, talán úgy érzi, többet kell a közeledben lennie, amikor együtt vagytok. Lehetőleg alvás közben is
Mióta is bölcsis? Hallottam már olyat más gyerekről is, hogy bölcsiben nem alszik, csak otthon.
Szerintem a kisebb probléma, amikt otthon csinál. Két nemalvó gyerek mamájaként azt mondom: a gyerek általában nagyon jól tudja, mit akar, és nem akkora kelend, ha mellettem van éjjel. Sosem voltam feltétlen híve az együtt alvásnak, de aztán a nagy nemalvások miatt mégis úgy alakult, hogy valaki mindig a kölkök mellett van, nem egy ágyban, de közel (mondjuk, matracon, vagy a gyerek van matracon, vagy le van szedve a kiságy rácsa, és odatoljuk a nagyágyunk mellé, számtalan variáció létezik). Mondhatom, az alvás körül nem ez a legrosszabb dolog...
Sok szerencsét a folytatáshoz,
üdv
Kriszi