Azért nyitok ilyen topikot, mert ezt a témát nem találom sehol máshol... Előre is bocs, ha rosszul kerestem, és lett volna már.
Olyan anyukáktól kérnék tanácsot, akik tapasztaltak (vagy láttak más családban) hasonló problémát.
A kisfiam elég erős és nagy gyerek. A viselkedése még elég babás, nemigen lehet "megbeszélni vele a dolgokat", mert tkp. azt csinál, ami nem lehetetlen számára. Ha rászólok, nem zavartatja magát, csak az hat rá, ha elhúzom a tiltott dologtól, vagy ha erre nincs lehetőségem, akkor a rászólások közül csak az emelt hangon való rászólás. Az apja néha a kezére üt, de ha nem elég "durva" a dolog, akkor viccre veszi, és csinálja tovább. Zsarolni nem tudjuk, mert csak néz ránk, bólogat, és nem hogy utána, de közben is csinálja azt, amiről épp azt mondjuk, hogy nem szabad. Szóval nagy huncut. Amúgy nem sírós, nem sértődős, nem hisztis (még sose hisztizett), nagyon jókedvű, árad belőle az életerő. Ez jó is nagyon. Csak épp az nem annyira jó, hogy emiatt nem könnyű elérni, hogy amit nem szabad, azt ne csinálja, amit meg meg kéne tennie, azt megtegye.
Eddig bevált az, hogy beraktam a járókába, ha nagy huncutságot csinált (persze előtte figyelmeztettem, hogy járóka lesz, ha asztalra mászik pakolni, járóka lesz, ha játékkal veri a tv képernyőjét, járóka lesz, ha megveri a barátnőjét, stb). Ez általában hatott is, vagy abbahagyta, vagy ha nem, akkor tényleg járókába raktam. De ma megtanult kimászni a járókából. És délután nagy vidáman kimászott a kiságyból is. Ötször mászott ki, mire hajlandó volt benne maradni, de nem éppen szép szóra.
Mostmár ez mindig így lesz? A járóka viszonylag békés eszköze volt a huncutságok megakadályozásának. Mostantól hogy fogom abbahagyatni vele azt, amit nem szabad?
Ja, még nincs két éves, beszélni néhány hónapja tud, de még nem egészen jól, több mindent mond, mint amennyit megért (sokszor bólogat, de tudom, hogy fogalma sincs, mit mondok). Iszonyú eleven, semmi sincs tőle biztonságban, ő maga is csak azért van biztonságban, mert a lakás teljesen hozzá van berendezve.
Hogy ha nagyon akarom, persze meg tudom rendszabályozni, de nem akarom ezentúl úgy, hogy ordibálok vele, vagy hogy a kezére ütök. A járókás zsarolás nagyon jól működött. Mostantól mi legyen? Utcán pl. az van, hogy egy másodpercre sem figyelek máshova, csak rá. De a nap 24 órájában nem élhetünk így...
Aki azt írná, hogy "beszéljem meg vele a dolgokat", vagy hogy "ugyan, hisz gyerek, nem kell neki megtiltani semmit", vagy hogy "legyek türelmes, és ebben a röpke pár évben rendeljem alá az életünket az ő dolgainak", az inkább ne írjon, mert azzal előre tudom, hogy nem fogok egyetérteni. Vekerdyt olvashatnék én is, ha akarnék. De nem tetszik. Normálisan szeretnénk élni, és nem tartjuk helyesnek (senki a családból) a gyereknek totálisan(!) alárendelt életvitelt.
Ja, és ilyen gyakorlati gondjaim vannak: ha éjjel felébred, és kimászik az ágyból, és mászkálni kezd a lakásban, akkor mit csinálok? Ezentúl nem alhatok majd nyugodtan? (Akik erre azt mondják, hogy ilyen gyerek nincs, azok tévednek, az én fiam tényleg nagyon eleven.) És tényleg eléggé kicsi még ahhoz, hogy mindenféle eszetlenségeket csináljon, ha nincs többé fizikai korlát. Ezt meg tapasztalatból tudom.