Kiemelt témák

Sziasztok!


Kinek mi a véleménye arról, hogy ha a nő gyeden van a gyerekkel és a férjnek nincs bejelentett állása, csak ez-az ami által éhen nem halunk ( havi 50000 ) , akkor ez normális-e.
A férjem akivel amúgy szeretjük egymást, már 3 éve munkanélküli hivatalosan. A fiunk idén januárban született, és utána volt valamivel több pénz is, de most újra megcsappant.
Tudom, hogy manapság ez nem ritka, de idegesítő, hogy őt ez annyira nem is zavarja,mert szerinte ez is elég. Nekem van 70000 gyed , röhej, hogy több mint az övé, mert előtte elég jól kerestem. Eddig keresett állást, de semmi eredménnyel, és most már nem is keres., mert beleunt. Nekem ez már hihetetlen, hogy az embert számítástechnikai középfokú végzettségekkel nem veszik fel sehova, lehet, hogy a rejtett hullámokon ezt a szándékot sugározza, mert mondom nem is zavarja már, és egyéb módokon próbálkozik Ez mind szép, csak számomra nem elfogadható az összeg.Attól tartok, hogy a gyereknek majd egyre több dolog kell, most még elvagyunk a kölcsön ruhákkal, meg időnként én is bedobom a pénztárcámat a hirtelen felmerülő váratlan dolgokra.Persze ő ezt úgy festi ki, hogy amit nem tud megvenni, arra tulajdonképpen nincs is szükség annyira. ( pl konnektorvédő, orrszívó, kereszetlőre ruha ...)
De könyörgöm, ne én legyek a végén a családfenntartó! Mert ettől eltekintve nem én vagyok az irányító, bár a lakás is tőlem származik, stb...
Elég faramuci, hogy a férjem úgy akar irányító lenni, és alkalmasint még a gyereknevelésbe is beleszól igazságtalanul, persze ehhez nem ért, mégis mintha abban élné ki magát a munka helyett, hogy otthon fönökszerepbe próbálja ringatni magát, és engem időnként idegbetegnek titulál, ha lázadni merek kinomban.
Szóval nem is csak az zavar, hogy időnként többet kell áldoznom, hanem az, hogy ez ellen nem is tudok tenni. Sőt mikor felvetem, hogy hogy oldódik ez majd meg, akkor időnként olyan válasz is érkezik, hogyha sehogy, akkor abba bele kell törődnöm.
Tehát én vagyok a "módosabb" és még maradjak is csöndbe a béke kedvéért.
Aranyos nem ( attól függetlenül szeretem ) .
Mi t lehet így tenni? Már poénkodtam, hogy majd nem fizetem a számlákat ( én fizetem a rezsit, ő a kaját).

Muzsikával az újszülöttekért
- jótékonysági gálakoncert a Gólyahír Egyesület javára -



Időpontja: 2007. november 03. szombat - 16h

Helyszíne: Otthon Művelődési Ház - Bp. XXIII. kerület (Soroksár)
Szitás u. 112.
(a Hősök terei Templomtól egy percre)



Műsorunkban felejthetetlen dallamok hangzanak fel
egyebek mellett Puccini -A bohémélet, Gounod-Faust, Donizetti -A szerelmi bájital
és Donizetti -Don Pasquale című operáiból!


Fellépnek a Magyar Állami Operaház művészei:

Cecília Loyd, Boross Csilla, Csák József, Szvétek László, Vághelyi Gábor, Ghillány Márta
Németh Mónika, Szentidai Szilvia, Töreky Katalin, Angyal Enikő, Czira Judit, Réder Katalin
Zongorán közreműködnek: Katona Anikó és Köteles Géza
"Szívből reméljük, e nemes cél érdekében sokan döntenek majd úgy, hogy részesei kívánnak lenni e remek szórakozást ígérő koncertnek, és adomány-tartalmú jegyeik megvásárlásával segítik a Gólyahír Egyesület munkáját!"
Jegyek 2007. október 1-től válthatók 2000 Ft-os áron az Operaház jegypénztáraiban, vagy elővételben a Gólyahír Egyesületnél, számlára befizetve a jegy árát 2000Ft/fő
név megjelöléssel, (a jegyek a koncert előtt a helyszínen vehetők majd át).
Érd és Vidéke Takarékszövetkezet: 64800073 - 10705005

Kár, hogy ez nem válasz !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



Inkább máshova kéne a REKLÁM !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szia!

Ha házasok vagytok, akkor nincs olyan, hogy az "ő pénze" meg "az én pénztárcám", minden közös.

Miért ne szólhatna bele a férjed a gyereknevelésbe, hiszen az ő gyereke is?

Az sajnálatos, hogy abbahagyta az álláskeresést. Hat hónap munkanélküliség után komoly mentálhigiénés zavarok léphetnek fel. Nehéz lehet a férjednek a visszautasítás, hogy sehová nem veszik fel.

Szerintem egy házasságban mindegy, hogy ki keres jobban, mert az mindig változhat. A lényeg az összetartás. "Te segítesz nekem, én segítek neked" alapon.

Ha a férjednek jelenleg több szabadideje van, akkor segítsen a házimunkában és a gyerek körül. Te meg próbáld meg dícsérgetni, hogy növeld az önbizalmát. Segíts neki állást keresni.

Nem látom át a helyzetet. Nem ismerlek. A leírtakból ötleteltem.

rifu

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni. Néhány napon belül megszületik a kisfiam. Én nagyon boldog vagyok, régi vágyam fog teljesüni. Mégsem tudok felhőtlenül örülni a párom viselkedése miatt.
Már 7 és fél éve vagyunk egy pár, bár megismerkedésünkkor én még középiskolás voltam. Amíg "csak együtt jártunk", addig semmi gond nem volt. Én a tanulás mellett (fősulit is végeztem) szinte minden szabadidőmet vele töltöttem, jártunk szórakozni, barátokhoz, kirándulni stb, mint más fiatal pár. Aztán összeköltöztünk. Velünk nem is lett volna probléma, csak az anyósommal kellett együtt élnünk, aki egy alkoholista, tróger nőszemély. Másról sem szólt az életem, csak, hogy utána takarítsak. E mellett rengeteg dolgot tönkretett a háztartásban (trógersága miatt) és néha el-el tünk ez, az, amit pénzé tett. Tehát 22 évesen egy pokolban éltem. Persze ezek miatt, napi szinten ment a vita párommal, aki próbálta az anyját védeni. Aztán betelt a pohár és visszaköltöztem a szüleimhez. Akkor persze jött a bocsánatkérés, a "gyere vissza" üzenet. Végülis megbocsátottam (de vissza nem költöztem), mert igazából nem is velünk volt a probléma, hanem az anyja miatt ment mindig a feszkó. Ezt bizonyítja az is, hogy utána nemsokkal kimentünk külföldre dolgozni, ahol éltünk mint a galambok. Harmóniában és megértésbem. Meg is fogant a gyerekünk, akit úgy volt, hogy kint szülök meg. De az anyja állandó "jaj, de egyedül vagyok" telefonjai (és állapotának romlása miatt) hazajöttünk. Ő az anyjához, én a szüleimhez.
Most kétségbe vagyok esve, hogy hogyan lesz tovább. A babaszobát már berendeztem (szerencsére itt, a szüleimnél van elég hely) de ez így nem család, hogy külön élünk, félek, hogy mindezt a baba sinyli meg! A párom ideköltözhetne, de az anyja miatt nem tud, mert nem lehet egyedül hagyni. Egyébként neki nagyon kevés a rokkant nyugdíja, sem az albérletet, sem a megélhetését nem tudná fizetni. Így persze érthető, hogy foggal-körömmel ragaszkodik a fiához, aki segít neki, plussz így nincs egyedül. Csak mindennek a gyermekem issza meg a levét!!! Röviden ennyi a történet. Bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de már ez is egy könnyebbség, hogy kiadtam magamból.
Egyébként a párom várja a kis jövevény érkezését, de csak napi 2-3 órát tud velünk lenni, mert a kedves anyuci... (de ezt már gondoljátok)
Köszi előre is a válaszokat!
Kriszti

Tehát én vagyok a "módosabb" és még maradjak is csöndbe a béke kedvéért.
Aranyos nem ( attól függetlenül szeretem ) .
Mi t lehet így tenni? Már poénkodtam, hogy majd nem fizetem a számlákat ( én fizetem a rezsit, ő a kaját).[/quote]

Ha elolvasod, amit előzőleg írtam, akkor képet kaphatsz az én helyzetemről. Én is megkapom, hogy nekem milyen jó, mert itt vannak a szüleim, nagy házzal és van hová mennem, nem kell albérletet fizetni, de a "szegény anyámnak"...
Tehát én is "módos" vagyok, jó nem? A valóságban pedig itt leszek nemsokára egy gyerekkel és a gyessel (mivel a külföldi munkám nem számít munkaviszonynak és gyedre nem vagyok jogosult), amiből gondolom, jó, ha futja pelusra.
Nem tudom, hogy a férjed milyen típus, de nem lehetne olyan élethelyzeteket előállítani, hogy elszégyelje magát a miatt, hogy egy nő tartja el? Lehet, hogy így a férfiúi büszkeségére lehetne hatni és talán keresne munkát!

Szerintem itt sem a pénzről és a különböző szociális státuszról van szó, Kriszti, hanem egyszerűen arról, hogy a férjed nem vált le az anyjáról.

Gyereketek lesz, te és a kisfiú vagytok a férjed új családja, nem a mama. A mama felnevelte (így vagy úgy) a fiát, de nem engedi el. Érzelmileg zsarolja, hiszen a párod állandóan ott van nála. Nem az lenne a normális, hogy veled van és inkább a mamánál tölt 2-3 órát? Nem naponta, hanem talán hetente, vagy kéthetente. Szerintem az elég nagyvonalú. A mama nem engedi, hogy éljétek a saját életeteket. Milyen alapon mondja azt bárki, hogy a te szüleid szép házban laknak, bezzeg a maga albérletben. Talán a mamának nem volt lehetősége normálisabb körülmények között lakni? Nem itta el véletlenül a pénzt? Nem trógerkodta el? Az talán a te és a gyermeketek hibája?

Egy valamit nem tettem volna a helyedben: miután külföldön megízleltem a függetlenséget és együtt éltem a párommal, nem költöztem volna vissza a szüleim házába. Tudom, hogy sok szempontból kényelmes, de amíg ott élsz, gyerekként és nem felnőttként fognak a szüleid kezelni. Milyen a szüleid viszonya a férjeddel?

Remélem, nem zavartalak össze.

Boldog szülést kívánok.

rifu

Köszönöm a megnyugtató szavakat.

A páromnak jó a viszonya a szüleimmel, annyira, hogy a ők szeretnék is, hogy nálunk lakjon. (Márcsak a baba érdekében is.)
Én is természetesen úgy érzem, hogy az lenne a normális, ha mi együtt lennénk, csak már annyiszor hallottam, a "kedves mama" szájából, hogy én egy önző kis k.. vagyok, azért mert "meg van mindenem" (pedig a szüleim nem milliomosok, csak rengeteget dolgoznak és egy normális "középosztálybeli" életet élnek) és mégsem vagyok megelégedve. Nekem mindig csak több kell. + Én állandóan nyávogok, ahelyett, hogy összetenném a két kezem és megbecsülném, hogy nekem semmiért sem kell keményen megdolgozni. Pedig szerintem ez pont fordítva van, ugyanis lehet, hogy a szüleim állták az iskoláztatásom költségeit, de amint lediplomáztam a "saját lábamra álltam". Először összeköltöztem a párommal + a "kedves mamával" egy albérletbe, ahol a saját költségeimet én magam fedeztem, sajnos nem találtam állandó munkát, de alkalmi munkákból fenn tudtam magam tartani, sőt még gyakorlatilag a párom anyját is,ugyanis ő beleadott valamennyit a lakbérbe a többi nyugdíját pedig elitta, tehát én etettem és vásároltam a háztartás számára mindent a párommal. Amikor pedig kikerültem külföldre dolgozni, akkor az elején töbször volt olyan, hogy éjszaka jártunk dolgozni és 16 órát is lenyomtunk. Utána több szállodában is dolgoztam, takarítottam, és aki azt mondja, hogy mások után pucolni a wc-t az olyan jó mulatság, akkor próbálja ki! Én úgy érzem, hogy kipróbáltam már azt, hogy milyen megdolgozni keményen a pénzért.
Az együttélésünkről annyit, hogy 8 hónapig tartott. A párommal kettőnk között nem is volt igazán probláma. Én pedig olyan típus vagyok, hogy sokáig nyelek és csak egyszer robbanok. Tehát kb.7 és fél hónapig nyeltem az anyja hülyeségit. Azt, hogyha kitakarítottam, akkor két perc múlva már megint összejárkálta sáros cipővel vagy, hogy nem engedte le a vízet fürdés után. Úgyhogy mi reggel elmentünk otthonról és délután arra értem haza, hogy állhatok neki kádatsúrolni stb. Ezek szinte mindennapos dolgok voltak. + Néha el-el tűnt ez az a háztartásból, mert ő eladta, hogy legyen tütüre valója. Úgyhogy az értékesebb dolgok a lakásban mind zárható szekrényben voltak. Szép kis élet, nem?
Úgyhogy most ezért lakom a szüleimnél, mert albérletet nem tudnék fizetni a gyerek mellett, az ő anyjával pedig akkor sem költöznék össze, ha nem lenne más megoldás. Inkább mennék a híd alá! Ja, és amikor elköltöztem és megmondtam az anyjának, hogy mi is az én "kis" prolémám, hogy gyakorlatilag meglop, akkor azt mondta, hogy náluk a családban az a szokás, hogy amit vki megvesz az közös. És én milyen írigy vagyok!!! Csak azt nem tudom, hogy akkor a "vásárlás örömét" miért nem osztottuk meg?
Most már kezdek beletörődni a sorsomban, mert ha szólok miatta, akkor csak veszekedés lesz a vége. Inkább a babára koncentrálok!
Bízom benne, hogy egyszer a párom is belátja, hogy nem helyes, amit csinál.
Mégegyszer köszönöm a válaszod!
Bocsi, hogy megint ilyen sokat írtam!

Szia Kriszti.

Olvasd el Susan Howard "Mérgező szülők" című könyvét. De inkább olvassa el a férjed. Az anyja pont egy ilyen szülő: érzelmileg zsarolja a gyerekét, nem engedi el, ráadásul alkoholista, meg még lop is!

A párod azon az alapon, hogy "mégis az anyám" veszélyezteti a kapcsolatotokat. Mi lesz a babával? Napi 2-3 órában fogja csak látni az apját? Hogyan lesztek így egy család?

rifu

Köszönöm a tanácsot és el fogom olvasni a könyvet. Megpróbálom a párom orra alá is odadugni, hátha ez segíteni fog!
Mégegyszer köszönöm!!!

Sziasztok!
Van még remény abban az esetben, ha úgy érzem,kezd kihülni a kapcsolatunk? Már mindenen veszekszünk, semmi se igazán jó. A gondok anyós miatt kezdődtek. Most is többnyire azért van, bár nem mondjuk ki. Ráadásul én a suli mellett próbálok munkát találni, de árpilis óta semmi! HIába keresem. És nem csak úgy tessék lássék néha elolvasom z álláshírdetéseket, hanem minden nap telefonálgatok,bemegyek cégekhez, önéletrajzokat írok és küldök. De semmi! Persze anyós és a család többi tagja is folyamatosan az orrom alá dörgöli, hogy egy lusta, semmirevaló nőszemély vagyok, mert nem akarok dolgozni. Engem ez teljesen megőrjít, mert enélkül is nyomaszt, hogy nincs munkám. Ugyanis ez lenne az egyetlen menekülési lehetőség az anyóstól. Ja, és hogy a lelki életem tökéletesen rendben legyen, idén a szüelim is szétmentek, azóta mindkettőjüket próbálom, vigasztalni, megérteni és úgy találkozni velük, hogy a másik ne sértődjön meg. Ezek után mindennap elviselni jó esteben egy- két vitát a párommal, teljesen padlóra tesz. Nem akarok haza költözni, egyik szülémhez sem. MIvel nincs munkám, így elköltözni sincs hova. Csak arra vagyopk kiváncsi, hogy van-e még remény egy normális kapcsolat kialakítására a férjemmel, vagy felejtsem el az egészet. Hiába próbáltam már anyóssal beszélni és helyrehozni a kapcsolatot,ideig-óráig jó, aztán minden ezdődik előlről. Nem vagyok benne biztos, hogy minden az én hibám...

Azért, Kauka, az teljességgel lehetetlen, hogy "minden a te hibád", már csak a nagy számok törvénye szerint is.

Gondold el,
- egyelőre nem sikerült munkát találni
- szemétkedik az anyósod
- elváltak a szüleid
- te vagy a szüleid lelki támasza
- nem támogat a férjed ebben a nehéz szituban
- sokat veszekedtek
- költözni szeretnél
- van gyereketek (gondolom igen, különben, miért babaneteznél...)

A felsoroltakból eggyel is bőven elég megküzdeni.

Úgy látom, hogy a szüleid terheket raknak rád a válás utáni traumájuk feldolgolgozásával. A válásuk nem a te hibád. Nem a te feladatot őket lelkileg támogatni. Felnőtt emberek. Tudták, hogy nem lesz könnyű. Nekik kell feldolgozni. Nem lehet sem egy párkapcsolatba, sem egy válás körüli hercehurcába belelátni. Mindkét fél a saját verzióját mondja el. Van, amit elhallgatnak. Hidd el... Az én szüleim 10 éve váltak el, én 40 vagyok és még mindig fáj, hogy rajtam keresztül üzengetnek egymásnak...

A szüleid feladata most is az, hogy TÉGED támogassanak (lelkileg is, meg másképpen is.)

A helyedben elhalasztanám a munkakeresést január közepére. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor nem szokás új munkaerőt felvenni, mert év végén készülnek a jelentések, a mérlegek, az összesítők, előtte meg jön a karácsonyi előtti hajtás. Halaszd el az álláskeresését és fordulj befelé, a családod, a gyereked felé. Meg fognak érni benned a dolgok. Hülye, aki azt mondja, hogy akinek nincs állása, az lusta. Az csináljon végig egy napot úgy, hogy ellátja a háztartást és gyereket nevel.

Ha a férjed nem megértő, ne reagáld le sehogy. Dölj hátra és ne reagálj. Légy szemlélődő. Akkor észre fogod venni, hogy mi is van közöttetek pontosan: hullámvölgy, átmeneti időszak, vagy ennél nagyobb bajok. Amig emocionálisan hárítasz, addig nem fogod észrevenni.

Anyósodra nem pazarolnék semennyi energiát. Semmi értelme. Minél kevesebb kontaktus velük a megoldás. Ő bezzeg nem lelkizik azon, hogy te hogyan is érzel. Ő nem próbálkozik helyrehozni semmit.

Egyszerre egy lépést tegyél, egy gondot oldjál meg.

Köszi Rifu!
Bár azért szeretnék idén állás,mert jön a Karácsony és legalább egy kis meglepit tudjak venni. Gyerekünk még nincs. Éppen ezen okokból, amíg nincs munkám, meg sját lakás, addig nem is lesz. Én ide nem szülök,az tutifix.

sziasztok!szeretnék töletek segitséget kérni.van egy elégnagy problémám!ott kezdem,hogy 4.éve vagyunk házasok a férjemmel,de 8éve ismerjük egymást.2005-ben beköszöntött a csoda megszületett a kislányunk.a terhesség előtt normális sexuális életet éltünk,de a szülés után ez nagyban megváltozott,pedig semmi gond nem volt a szülésnél.szoval a párommal nincs is gond,mert ő szegény probálkozna csak én vagyok elutasitó egy kicsit,pedig nagyon szeretem őt.szoval szülés után az első együttlét nagy fájdalmat okozott,de gondoltam ez normális,csak az a gond h azóta is igy van.és már inkább elutasitom mert félek a fájdalomtol,pedig én is akarom az együttlétet,DE HÁT AKKOR MI A GOND!!??lassan kezdek félni h tönkre megy a házasságunk!és azt nem szeretném.szoval ha valaki már járt ilyen cipöben vagy van valami jó "ötlete"azt megköszönném de tényleg.

Bubone!

Nálam az első fiam után játszódott le ugyanez...sajna nekem is nagyon fájt majd egy évig is...Aztán valahogy elmúlt....Igazából nem tudok neked semmi indokot vagy okot mondani hogy mitől jött helyre,de azért próbálkoztunk szépen lassan,finoman(nagyon megértő és türelmes volt a férjem)és alkalomról-alkalomra nem fájt annyira.De nem lehet hogy tényleg valami fizikális baj okozza a fájdalmat?Voltál nőgyógyásznál?Ha minden rendeben, akkor lelkiekben alapul a fájdalmad(egyébként nekem se fizikai volt).

Panni

Sziasztok!
Nem tudom nekem tudna e valaki segiteni , de van egy olyan szörnyü problémám hogy úgy érzem a párom nem foglalkozik velünk eleget.
Szóval most vagyok 11 hetes terhes és 4 hetes voltam mikor kiderült. Akkor még azt mondta adjak neki idöt hogy feldolgozza a hírt. én adtam de most is azt mondja többet kell dolgoznia hogy legyen pénz a kicsire ebben igaza van de van egy ház ami elméletileg az ö nevén van és abban élünk egy udvaron az apossommal akivel együtt dolgoznak egy cégben ami az apósommé.Van két autónk amit fizetni kell mert az egyiikbe az apja belelóvalta és ki berült hogy hiba van vele de a hibát már nem segitt megoldani és ráadásul nem is olcsó autó.Hogy ne keljen rá annyit fizetni mivel járni nem tud vele ki vota a forgalomból akkor jött az apja hogy kell egy autó hogy dolgozni tudjon természetesen megszerezni nem segitett neki. most itt állunk két marha drága autóval. És ezzekel takarózva azt mondja hogy neki most kétszer annyit kell dolgoznia hogy mindene meglegyen a kicsinek . Én ezt elhiszem de így egy nagyon fontos dolga nem lesz: apja. már most is a vizsgálatokra elvisz mert tudja hogy kell de például múltkor mondta az orvos hogy jöjjön de néze meg a manót de nem akkarta. Semmi másra nem hajlandó elmenni mint a fontos vizsgálatokra és sajnos már volt két spontánóm úgy hogy most itthon vagyok veszélyeztettként. Így én magamtól sajnos nem tudok elmenni pláne hoyg Ecseri vagyok és ezzek a foglalkozások pedig Tarcsán lennének át kénne utaznom a fél várost BKVvel.elöször azt hittem azért mert az apja se nagyon foglalkozik a gyerekeivel hiszen van neki 5 és abból igazán csak kettövel van napi viszonyban mert az egyik vele él mert csak 6 éves a másikkal pedig dolgozik (a párom ö 26) de kiderült hogy nem mert ö mind a három feleségével együtt volt a terheség allat voltak mindenhol terhes tornán foglalkozásokkon és még az orvoshoz is bement amikor csak megengedte neki az orvos és ezt a feleségek mondták. Úgyhogy most nem tudom hogy mi van aelem van a hiba hogy túl sokkat akkarok vagy mi mert én már unom hogy színte csak telefonon tudunk beszélgetni.



Szóval ha van valakinek valami jó ötlete akkor azt szivese várom:

Pancsyka És Manó

Sziasztok!

Látom van itt egy kis élet, sajnos.

Nálunk is gond van a házassággal.

Két napja elment, magamra hagyott a gyerekekkel.
Még azt sem tudom, hogy időt kér-e vagy sem.


Ha van valakinek ebben tapasztalata, mondja meg nekem, hogy élte túl??
Kész vagyok! Visszaszoktam a cigire. Sokat sírok, sajnos a gyerek előtt. Egyszerűen sírógörcsöm van, pedig tudom, hogy nem szabadna.
Tudom, hogy ez a vonat elment, de nem bírom elengedni , azt mondta h majd beszélünk.Egyszerűen fáj, hogy ilyen embernek szültem gyerekeket. És a pici még nagyon fiatal és a "nagy" is pici még.

Írjon valaki ha van valami jó stratégia.

köszönöm
m&e

Szia!

Igazából tanácsot adni nem tudok,de gondolom hogy mit érezhetsz!Nekem is van 2 gyermekem a kicsi most 5 hós,a nagyobb 3 lesz a nyáron!Nálunk fordított a helyzet,úgy hogy én csak a másik oldalról tudok írni:
Amikor terhes voltam,kb 7-8,éreztem hogy valami hiányzik a kapcsolatunkból.Azt éreztem hogy eltávolodtunk egymástól,hogy már nem vagyunk fontosak egymásnak,hogy már nem szól másról az ő élete mint a pénzről.Mikor megszültem minden tovább romlott.Egy nagy adag depresszió és egy bomló kapcsolat elött álatm.Állandóan ideges voltam,éjszakákon át nem tudtam aludni(nem a kicsi miatt),el is apadt sajna a tejcsi is.Aztán egyszer csak kijött belölem minden,kitálaltam a férjemnek aki persze teljesen kiborul.Nekem nem volt lehetőségem lépni,mivel lakáshitelünk van én gyesen vagyok és a szüleim nagyon messze vannak.Csak voltunk egymás mellett,minden nagyon idegesített,nem is szivesen feküdtem vele egy ágyba sem,de úgy voltam hogy próbálom a végsőkig húzni és jó pofát vágni mindenhez.Aztán elkezdtünk beszélgetni hosszú idő után nagyon sokat és úgy döntöttünk hogy még próbálkozunk.Jelenleg itt tartunk és azt hiszem hogy probál a férjem jobban odafigyelni ránk...talán jobb lesz...Persze ez az egész nem ilyen egyszerü ahogy leírtam!
Szóval nálunk kicsit fordított a helyzet,de azt hiszem hogy a sok beszélgetés az ami használna.Aztán ha az derül ki hogy ő nem szeret téged akkor tartsd szem elött azt hogy mindenkinek jár annyi esély hogy rátaláljon az igazi boldogságra.Akkor adj esélyt magadnak is hogy te is boldog lehess mással,hiszen ha ő nem érez irántad akkor csak nyűglődés lenne az életetek.Én gondolom hogy neked most nagyon nehéz lehet,főleg két gyermekkel egyedül,de főleg a lelki teherrel hogy hogyan lesz tovább.Fogadj el minden segítséget és próbálj erős maradni,hiszen a két kis csöppnek szükségük van rád!
Ha már egy kicsit is tudtam segíteni akkor örülök nagyon!
Sok erőt és kitartást kívánok neked!
Xemer

Azt elfeljtettem mondani, hogy van egy harmadik a képben, aki egyelőre nem olyan fontos,mint a család, de mégis igen.
Szóval megcsalt.
És kegyetlenül fáj. De szeretem ezt az állatot, a gyerekeim apja, a pici 5 hetes egyébként. Szóval nagyon kicsi. És tényleg nem látom hogyan tovább. Szívesen mondanám, hogy mehetsz, de a lelkem mélyén mást szeretnék. Ez a nagy baj. Így aztán nem mondok semmit, az ő döntése lesz, mert ma este beszélnünk.

De köszi
m&e

Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél,biztosan nagyon nehéz,főleg hogy a pici tényleg ilyen kicsi és főleg ugye most lenne a legnagyobb szükséged rá:(
Ugyan nem ismerlek és nem ismerem a családi előzményeket,de sokszor az ilyen dolgok pont e terhesség miatt alakulnak ki,mert sajnos szerintem a férfiak nehezen viselik hogy nem "olyan" a nő mint az elött,ezért sokszor máshol keresik!Azért én megkérdezném tőle hogy mi az ami miatt mást keresett!Vajon a szex részét viseli rosszúl vagy az érzelmek multak el?Mert nem mind1.Ha van kedved esetleg tovább beszélgetni akkor nyugodtan írj és beszélgethetünk tovább!
Minden jót kívánok neked!

OFF: pszichológiai kérdőív-kitöltés

Kedves Anyukák!

Szakdolgozatot írok a szülővé válás és a házassági elégedettség összefüggéséről és segítségre lenne szükségem az ehhez kapcsolódó kutatáshoz.

Tartós párkapcsolatban élő (házas vagy élettársi, mindegy) gyermektelen és kisgyermekes (csecsemőtől-óvodáskorig) személyekkel szeretnék kitöltetni egy három részből álló kérdőívet (a demográfiai adatokon kívül 71 kérdés). (Nem baj, ha csak a pár egyik tagja tölti ki és nem baj, ha van már kisebb testvér is.)

Kérem, hogy ha beletartoztok valamelyik kategóriába és van kedvetek, segítsetek a mellékelt kérdőív kitöltésével, vagy ha ismertek valakit, aki hajlandó lenne, továbbítsátok neki a kérésemet.(A kérdőív kitöltése névtelenül történik, az adatokat csak összesítve használom fel.)

A kérdőív letölthető a http://www.box.net/shared/7xrizqwowo tárhelyről (vagy kérésre megküldöm). A kérdőív visszaküldhető az alábbi mailcímre, vagy a kérdőív végén található egyéb anonim módokon. (Bármilyen felmerülő kérdésre szívesen válaszolok. Ha valakit érdekel, a kutatás eredményeit is szívesen közlöm.) Segítségetek nagyon sokat jelentene. Ha valaki még esetleg a párját is ráveszi, háát... hálám névtelenül is örökkön üldözni fogja....

Köszönettel és bocs az offért,

Homonnai Moni
h.monika@t-online.hu

ON

szvsz ezt most elég rossz helyre sikerült beszúrni. csodálkoznék, ha az itt hozzászólók között most benne lenne az első 10 teendőben egy kérdőív kitöltése.

visszatérve a topikhoz: asszem az olyan ffi, aki az első olyan helyzetben, amikor nem ő van a középpontban, lelécel, nem érdemel több időt/esélyt. ha hosszabb idő és konfliktusok után zűr van, akkor családterápiát javasolnék. és depresszió esetén ne legyetek "szemérmesek", kérjétek pszichiáter segítségét, nincs abban semmi cikik, ha vki pár hónapig antidepresszánst szed.

hát "egyből" nem is mondta senki. de, ha az agy biokémiája megborul, arra nincs az a játszóház, akármi, ami megoldást hozna.
és nagyon károsnak tartom, hogy még mindig sípolni kezdenek sokan, ha pszichiáterről, gyógyszerről hallanak. egy csomó rászorulónak amúgy is épp elég fenntartása van az ilyen jellegű segítségekkel kapcsolatban,mert fúj gyógyszer, fúj dilidoki, és az életben nem jutnak el a megfelelő segítséghez. ha úgy szól a felhívás, h szülők háza IS van, akkor tök jó, de talán el kéne fogadni, h a pszich. is egy út, tudni kell arról, h ez is segíthet, sőt, van, akinek csak ez segít.

Rjuli!

Teljesen egyet értek veled!!
Sajnos a rossz beidegződés,az előítéletek miatt tartunk itt ahol tartunk...
Vannak országok ahol komoly hagyományai vannak ezeknek a terápiának és működnek!!

Panni

Sziasztok!Nekem tudna valaki segíteni???????????? Férjemmel5.5éve vagyunk együtt,fél éve házasok.Most született 2hónapja második gyermekünk.Imádni való pasi.Mindenben segít,fürdetni,pelusozni,mosogat takarít,bármikor ugrik,ha kérem,soha meg nem csalna,imád .Tudom,h.nem találnék még egy ilyen pasit.A problémám:Nem tudom elviselni a közeledését.Mikor csak átölel már menekülnék.Már a gyerekek elött elkezdődött.Csókolozni abszolút nem akarok.Imádom,de ha látom,h.mit akar képes vagyok direkt veszekedést provokálni,hogy megússzam.Mit csináljak?Hogy találjak vissza hozzá?Nem akarom elveszíteni!!!!!!!!!!Van megoldás????Ugye van?!!!

Próbálj vele türelmesebb lenni. Ne akard, hogy megutáljon mert ha így viselkedsz vele akkor ő is el fog tőled hidegülni és elveszítheted. Mióta érzel így iránta? Nem értem, hogy ha szereted miért utasítod el a közeledését?

szia mille!kb.2éve van ez,h.egyre kevésbé akarom vele az együtt létet.Mikor a kislányom megszületett,igazából ott jöttek a bajok.Pl:hangosan beszélt,levert valamit,folyton csörömpölt a baba felkelt,üvöltött persze,én meg sírni tudtam volna az idegtől!Ráadásul nagyon nehéz szülésem volt,hónapokig alig bírtam ülni,megrepedt a farokcsontom.Szretem őt.Gondoltam,már a válásra,de már csak a gondolatára is megőrülök,hogy mást szeressen,öleljen.Én sem értem magam,ha tudnám mi a baj nem kérnék segítséget.Nagyon ingerült vagyok,mindenre ugrok sajnos.

borcsi5: Biztos, hogy szereted mert különben nem írnád, hogy megőrülnél, ha mást ölelgetne... talán egy kicsit depressziós vagy... de nem hiszem, hogy a terhesség miatt mert azt írtad, hogy a gyermekeid születése előtt kezdődött már az elhidegülés. Mindenképp azt javaslom, hogy próbálj meg vele leülni és beszéljétek át ezt az egészet mert ez a helyzet akár még jobban elmérgesedhet. Gondolkoztál már azon, hogy mi lehetett a kiváltó ok? Mikor kezdődött el ez az elhidegülés?

Nekem annó a barátnőm anyukája azt mondta, hogy egy széthulló családot egy gyermek sem tarthat össze és, hogy gyermekkel is megtalálom a boldogságomat...

Én azt mondom, hogy egy őszinte beszélgetés a pároddal sokat segíthet!!! Mint már írtam ha utálatos vagy hozzá és provokálod azzal csak magadnak ártasz mert neki is megváltoznak az érzései és nagyon nehéz lesz onnantól rendbe hozni a kapcsolatotokat! Addig kell tisztázni és megbeszélni a problémákat amíg ennyire szeret!

Ha így viselkedsz vele nem fog szeretni hazajárni mert, hogy otthon úgyis vita van...

Remélem meg tudjátok beszélni!

Szia millye!
Igen igazad van, Próbáltuk már megbeszélni,de nem merem neki elmondani,h.nem szeretek vele.....!!Nagyon jó ember,nagy fájdalmat okoznék neki!!! Szilveszterkor is megbeszéltük,h.odafigyelünk egymásra,de már másnap összekaptunk!
az jár folyton a fejemben,hogy miért csak én igazodjak hozzá?
Miért nekem kell folyton nyelnem?Azt hiszem mióta a sarkamra álltam,azóta vannak a bajok.ez a pár év alatt idáig nőtte magát.

A legfontosabb élni és élni hagyni... és türelem... valamint az alkalmazkodás is nagyon nagyon fontos! Azzal soha ne bántsd meg, hogy megmondod nem szeretsz vele lenni ... őszintének kell lenned, de nem hiszem, hogy nem szeretsz vele együtt lenni mert akkor nem ragaszkodnál hozzá ennyire!
A házasság csapatmunka, keményen meg kell dolgozni érte.
Valamint ne felejtsd el, hogy a kapcsolatotok tartósságának egyik alapköve, a kiegyensúlyozott nemi élet!
Szervezz közös programokat! Menjetek el a gyerekekkel sétálni, kirándulni... korai lenne feladnod! Van két egészséges gyermeked szerető férjed senki nem kívánna jobbat! Hidd el, hogy jó dolgod van és talán csak akkor jössz erre rá, ha már ő nem lesz! Ne rontsd el! Mert késő lesz és bánhatod egy életen át!

szia millye!!
megint igazad van,de ezeket én is tudom.(sajnos)Lehet nyugtatót kéne szednem,h.ne legyek idegbajos folyton,v.pszihológushoz kéne fordulnom.Képes vagyok olyanon idegeskedni pl.:hogy jó lesz-e az ebéd!!!!!!!!
Ráadásként pikkelysömöröm van,(könyök,térd,kézfej)aminek az ideg árt,terjed tőle! Arra is gondoltam már hogy a p.s (pikkelysömör) miatt vagyok ilyen.Nézem magam a tükörben és arra gondolok milyen undi vagyok,hogy kellhetek neki!!!!??Egyre jobban terjed és nem csinálhatok semmit.Krémet sem lehet,mert szoptatok.Elkeserítő nagyon!!Nyáron alig merek már kimenni az utcára,mert mindenki bámul!azt hiszik fertőző beteg vagyok! Ő azt mondja imád,de nehéz ezt elhinnem neki,mikor látom hogy nézek ki!Beleőrülök az tuti!

Köszönöm a törődést!!!Remélem nem húztalak le nagyon

látom hamarosan jön a kisbabád!Könnyű szülést és sok egészséget kívánok nektek.

borcsi5: Szia! Így már nagyjából értem a dolgokat! Neked inkább magaddal van bajod! Nem vagy megelégedve a külsőddel és szégyelled a betegségedet... pedig a férjed így szeret és így elfogad! Van értelme elmenni a depresszióddal orvoshoz! Sokat tud segíteni! Az egyik ismerősömnek lelépett a felesége a babaprojekt előtt... ettől teljesen depressziós lett. Viszont ajánlottak neki egy masszört aki masszírozás közben elbeszélgetett vele és nagyon sok pozitív energiát adott neki... teljesen megdöbbentünk azon, hogy mennyit segített neki két kezelés. Talán érdemes lenne elmenned neked is! Rosszat nem tesz! Önbizalomhiányban szenvedsz és ezért van, hogy eltolod magadtól a párodat mert szégyelled a magad a bőrbetegséged miatt és nem hiszel abban, hogy van aki így is szeret és elfogad!

Fel a fejjel és tegyél érte, hogy ebből a depresszióból ki tudj lépni!
Menj el szakemberhez!
Sok egészséget és rengeteg önbizalmat kívánok neked!

Szia millye!
Nagyon köszönöm,a bátorító szavakat,nagyon jól estek!!!
Biztos jó a kapcsolatod a pároddal,ilyen éles látás mellett tuti!!
A férjem 2-3 év alatt nem jött rá a problémámra,te pedig 3-4 levélváltás után!
Megpróbálok segítséget kérni,remélem sikerül!!
Ha nem lenne gond beszámolnék neked a fejleményekről!?
Ha gondolod,pü.-t ben .
sok sikert a családodhoz,mégegyszer könnyű szülést és sok egészséget kívánok.

Szia borcsi5! Nagyon szívesen! Biztos vagyok benne, hogy sikerül javítani a depressziódon! SOK SOK ÖNBIZALMAT KÍVÁNOK NEKED! Igen, köszönöm jó a kapcsolatom a férjemmel! Sajnos nekem sem volt egyszerű az életem mert az előző férjemet 22 évesen temettem el de az élet megerősített és sikerült talpra állnom! Tovább kell lépni! Azért írtam már neked, hogy örülj az életnek és, hogy van két egészséges gyermeked! Mert mi is fontos az életben?

1. Egészség.
2. Ne éhezzünk
3. Ne fázzunk

A többit már megoldjuk!

Persze, hogy nem gond.....! Várom a beszámolódat!


Minden jót kívánok nektek!

Szia millye!
Kaptam egy kineziológus címét,hogy ngy eredménnyel gyógyít sömis betegeket.Nagyon bizakodtam,kár volt!!!!
Kiderült,hogy 8-9 hónap a kezelés(4000/alkalom)+havi 36000ft körül a HAVI gyógyszeradag.Ezt beszorozzuk a 8 hónappal: 300 000ft körüli összeg.Ennyit az álmokról

borcsi5: Ez döbbenet! Nem is érem, hgy ezt hogy képzelik! Ez nagyon drága! Ne aggódj! Biztos lesz más megoldás vagy olyan aki olcsóbban dolgozik! Én is körbeérdeklődök az ismerőseim között!
Kitartás!

Szia millye!

Köszönöm,aranyos vagy!!!

Szia Borcsi!
NEm lehet a férfiaktól elvárni, hogy kitalálják, hogy mi bajunk van (főleg, ha mi magunk sem vagyunk tisztában vele). Ilyesmi csak a mesékben van.
HA nem tudod elfogadni magad, akkor valószínűleg nem a férjeddel való kapcsolatodban kell keresgélni, hanem a szüleiddel, az édesapáddal vagy az édesanyáddal való kapcsolatban. Harmadik lehetőség, hogy egy korábbi negatív szexuális tapasztalatod jön most elő ebben a formában. HA sikerül megtalálni a szíved mélyén, hogy miért nem tudod magad elfogadni, és végül ezt leküzdve sikerül elfogadni magad, akkor valószínűleg "magától" meg fog gyógyulni a bőröd is. De a férjed ebben csak annyit tud neked segíteni, hogy szeret és elfogad. Esetleg megkérdezheted tőle, hogy ő hogyan látja, hogy te miért nem tudod elfogadni magad. Az segíthet, de fontos, hogy ha ő őszintén válaszol, ne sértődj meg, hanem gondolkozz el, és mérlegeld, hogy egyet értesz-e vele vagy sem. És kérlek szépen, ne felejtsd el, hogy a férjed férfi. Nem az anyád, nem a barátnőd, nem a nővéred.
Szeretettel kívánok gyógyulást!
Még valami. Készülj fel, hogy ezek a dolgok ahogyan nem egyik napról a másikra alakultak ki, nem is jönnek helyre pillanatok alatt. Légy türelmes magadhoz!

laki papné:

igen,igazad van,de nem tudom leküzdeni a lelki problémáimat.Igen,több van sajnos.Nem akarom magam sajnáltatni ne érts félre,csak segítséget keresek!
Először is elsorolom a kiváltó okokat,amivel tisztában vagyok

1.5 évesen állítólag én magamra rántottam a kuktát az akkor elkészült húslevessel.A mellkasom a nyakam és a karom égett meg.Csúnya heg maradt utána.Már az oviban fonnyadt-bőrűnek csfoltak.A suliban is kaptam rendesen!
Anyám egyedül nevelte a 3 lányát,az alkoholba menekült,olyankor kegyetlen volt,mind hármúnkat elverte mindig(hiába nem csináltunk semmit,Ő talált okot!!!) A szíjtól,fakanáltól,söbrű nyéltől,vesszőtől,a gumi papucsától kezdve mindennel vert minket,még az öklével is.Nővérem nem egyszer ment monoklival suliba.Minden nap rettegve mentünk haza a suliból,hogy be van-e rúgva!!!!!!!!!!
10-11 éves koromban egy férfi leszólított,hogy szeretnék-e kis madarakat.Elvitt a vasút mögé,lekellet vetköznöm,Ő meg rámfeküdt és élvezkedett rajtam.Nem hatolt belém,nem fogdosott semmi,csak kielégítette magát rajtam.

ezért mondtam,tudom mik a kiválltó okok,de tenni nem tudok ellene sajnos.Vagy szerinted igen?

borcsi5: Ez borzasztó! Ez már egészen gyerekkorra visszavezethető lelki probléma! Sajnos anyukád bőven tehet arról, hogy így alakult az életed... pedig azok akik gyermekeként nem kaptak szeretetet jobban ragaszkodnak a társukhoz. De kiváltó ok lehet a párod közeledésére a kiváltó ok az a perverz állat is aki azt tette veled... csoda hogy nem utáltad meg örökre a férfiakat.... nagyon szomorú volt soraidat olvasni. Tudom, hogy nem egyszerű túltenni magadat a múlt mindig kísérteni fog... de van segítség és a legjobb gyógyír neked a szerető férjed aki így elfogadott és a két szép gyermeked! Talán nem árt ha az ember a problémáit kibeszéli!
Biztos vagyok benne, hogy sikerül rendbe jönnöd! Az biztos, hogy nem egyik pillanatról a másikra, de kitartónak kell lenned!

Borcsi, igen, valami ilyesmi háttérre gondoltam. (bár reméltem, hogy ennyire nem szörnyű)
Nagyon jó, hogy a férjed nagyon szeret és elfogad, mert így sokkal jobbak az esélyeid a gyógyulásra. Én úgy látom, hogy szaksegítségre van szükséged (én a magam "mezei" lelkipásztorságával úgy érzem, nem tudok eleget ahhoz, hogy segítsek), ez a probléma nem könnyen oldható meg, de biztos, hogy orvosolható. Talán a Nők a Nőkért Az Erőszak Ellen szervezetnek van olyan pszichológusa, aki tudna neked segíteni, de mindenképpen úgy látom, hogy szükséged van egy nagyon jó pszichológusra.
Ezekről a dolgokról, amik veled történtek, tud a férjed?

Borcsi, Az előbb ugyan nem írtam, de nagyon sajnálom, ami veled történt. Ebben a helyzetben nagyon szuper, hogy van egy szerető férjed!
Utánanéztem, a pikkelysömör kezelésére ajánlják a Holt-tengeri sós fürdőt, csak utána le kell zuhanyozni, a nárdus és a szantálfa olajat. Jojobaolajba csepegtetve kellene masszírozni vele a sebeidet. Lehetne bele tenni egy kis rózsaolajat is, bár elég drága, de mindent gyógyít. Én az illóolajakat azért szeretem, mert az illatuk a lelket is gyógyítja. A legjobb az lenne, ha a férjed keze simogatna az olajjal.
Még ami eszembe jutott, az agykontroll, mert ezt a rengeteg rossz tapasztalatot fel kell dolgoznod, meg kell magaddal értetned, hogy nem te vagy az oka és nem kell magadra haragudni és megbocsátani és elengedni. Ja, tudom, hogy leírva nagyon egyszerűen hangzik, de egyáltalán nem az, ezért írtam előbb, hogy szerintem szaksegítségre van szükséged.
Milyen szülésed volt? (lehet, hogy a szülésélmény hozta felszínre ezeket a dolgokat benned)
Nem tudom, merre laksz. Szegeden tudok egy gyógyítót.
Meg vagyok győződve arról, hogy rendbe fogsz jönni. Elkezdődött a gyógyulásod útja. Meg fogod találni, aki tud segíteni.
Szeretettel:

Sziasztok!

teljesen meghatott a törődésetek
Igen tud,de nem mondott igazán semmit

laki papné:hol lehet ezeket az illó olajokat beszerezni?(bár nem tudom.Voltam én ezzel annó kórházban és ott azt mondták,hogy kerüljem az illatosított dolgokat.:tusfürdő.....
gyógyszertári kenőccsel kéne fürödnöm,de nagyon büdi.Nem akarom,hogy apa ezt szagolja!!
A szülésem rendben zajlott sok-sok szenvedéssel ahogy illik.Rövidebb volt,mont a Kírával.

Aranyosak vagytok,bár én bíznék ennyire a gyógyulásomban!!! Vidéken lakom,Maglódon.Az jó messze van szegedtől

Nem hiszem lányok,hogy azokat több évig tartó szenvedéseket valaki megtudja gyógyítani.(anyám '94-ben szájrákban meghalt,akkor 14 éves voltam.Amióta az eszemet tudom,vert minket.ez nagyon sok idő!!)Pénzünk sincs kidobni való a két gyermek mellett.

Szia Borcsi!
Az illóolaj természetes gyógyhatású anyag, az illatosított meg valami mesterséges, ártalmas dolog. Én a Herbáriában szoktam Aromax illóolajokat venni. A rózsa elég drága 3000 ft körül van egyetlen mililiter, de ahelyett lehet Jázmin olajat is használni, a szantált nem tudom most, mert én kb 10 éve használom már, ami van (rég lejárt, de tönkre nem ment). A jojoba azért jó, mert szagtalan, én bőrbajokra nagyon szeretem az olívaolajat is (rendes hidegen sajtolt salátaolaj), csak hát egy kicsit saláta szagú
Kedves Borcsi! Szerintem Te egy csodálatra méltó ember vagy. Kezdve azon, hogy más kisbaba simán belehalt volna egy olyan forrázásba, egészen odáig, hogy a sok szenvedés ellenére képes vagy szeretetet adni és kapni, több,mint öt éve együtt vagytok, gyerekeid vannak, ez mind arról tesz bizonyságot, hogy nagyszerű, a szeretetre igazán méltó ember vagy.
Sokat gondoltam rád az elmúlt napokban és imádkoztam érted. Még három dolog jutott eszembe: 1. mindennap menj ki a friss levegőre legalább 20 percre, ha süt a nap még többre (a gyerekeknek is kell a levegőzés)
2. Ülj le egy tükör elé és nézd meg jól magad. Írd le egy papírra, hogy mi szép rajtad: a szemed, a mosolyod,a hajad, a hátad, a lábad stb. (sajnos nem tudok súgni, mert nem ismerlek, ha látnálak, egy csomót fel tudnék sorolni!!!), írd le a jó tulajdonságaidat, amikért érdemes szeretni téged. Jó sokat írjál össze! Kérd meg a férjedet, hogy mondja el vagy írja le, mit szeret rajtad, miért szeret téged. (Ha mondja, akkor írd le te!) Írj két jó hosszú listát a nővéreidnek, hogy miért szereted őket (külső, belső dolog egyaránt lehet), és kérd meg őket, hogy ők is írják le neked, hogy miért szeretnek téged. HA elkeseredsz, vedd elő ezeket a listákat és olvasgasd. HA eszedbe jut, hogy nem szép a bőröd, mondd ezt magadnak: Igaz, de a szemem, a mosolyom szép ...
3. Neked az érintés rosszat jelent (forró leves, verés, undorító bácsi). Szükséged van sok-sok jó érintésre, hogy ez átalakuljon. Öleld meg, simogasd, puszilgasd sokszor a gyerekeidet (ez nagyon jó érintés! ), öleld meg minden nap csak úgy a férjedet, kérd meg, hogy simogassa a hajadat, masszírozza meg a hátad, a lábad, az arcod. Menjetek el uszodába, te lebegj, Ő pedig tartsa a fejedet és csak rád figyeljen. /Nekem az segített a "nem vagyok szeretetreméltó" legyőzésében, hogy a férjem és a gyerekeim szeretetére támaszkodtam/
Még valami. 3 hónapos a kisfiatok. Ilyenkor a test természetes védekezése a következő teherbeesés ellen, hogy nem kívánod, a jószagú kisbabád mellett büdösnek érzed a férjed. Ez természetes és egy-két hónap és elmúlik.
Szép napot és gyógyulást. ja, akartam még kérdezni, hogy milyen vallású vagy. A hit ilyen esetben nagyon sokat segíthet.
Szeretettel:

laki papné: Csodálatos amit írtál! Igazán jó volt olvasni soraidat! Nagyon jól jön borcsi5-nek a vigasztaló szó és a segítség! Biztos, hogy tudnál is segíteni rajta, ha találkoznátok!

kedves laki papné!

Megkönnyeztem soraidat,nagyon megérintett amit írtál
Nem is hittem volna,hogy ennyi törődést kapok idegenektől,mikor segítséget kértem Biztosan nem véletlen,hogy erre az oldalara keveredtem.Én katolikus vagyok,de hazudnék ha azt mondanám hogy jó katolikus.Nem mennék bele mélyen,de érdekelne Isten miért haggyja a sok szenvedést?!Ártatlan gyerekekről beszélek,akiknek az a bűnük,hogy megszülettek!!Szokták mondani :nem büntet,csak kipróbál......Nem firtatom tovább

Nagyon kedves vagy!!tényleg!!
Ma voltunk a nővéremmel pesten és az úton arról beszélgettünk,hogy anyám miért csinálta ezt velünk?Mikor beteg lett,nagyon sokat szenvedett.Kihúzták a fogait,levágták a fél nyelvét,levarrták ,csont soványra fogyott... szörnyű volt látni a szenvedését!!A leg megdöbbentőbb az volt,hogy még olyan betegen is bántott minket,volt hogy a nővéremet leköpte..Szörnyű volt!!!Szóval a nővérem szerint ezt kapta az Istentől böntetésül azért a sok bántásért,amit mi kaptunk tőle!!!

Megpróbálok beszerezni illó-olajokat:)

Én még soha nem gondoltam arra,hogy a problémáim a bőrömmel vannak összefüggésbe.Lehet benne valami.(égés,verés,csúnya bácsi)

Mégegyszer köszönöm:)

Kedves Borcsi! A pikkelysömör pontosan olyan betegség, aminél azt kérdezik: "miért nem akarod, hogy megérintsenek?" Te a miértet már tudod, most meg kell tanulnod örülni a jó érintéseknek.
A szenvedés miértjeire, a rosszaság miértjeire nem tudom a választ. Azt tudom, hogy a nehéz időkben Isten a "karjaiban" hordoz minket.
Szeretettel gondolok rád.

sziasztok

ezerrel kutatok psoriból gyógyult emberek receptjei után
Ha lesz valami érdemleges szólok.Ti is érdeklődnétek

Borcsi, nem a bőröd a fő gond, hanem a gondolataid és az érzéseid, ha a lelki sebeid elkezdenek gyógyulni, a bőröd is meggyógyul.
Ha akarsz, meg fogsz gyógyulni!!!