Üdv Mindenkinek!
Gyugyó! Abban egyetérthetünk a 2006-ot illetően, hogy a hagyományos családmodell mint olyan meg kell(ene), hogy változzon. Hiszen a nők ugyanúgy dolgoznak, és emellett nem hárulhat minden rájuk otthon is. De kérdezem én, ezt vajon a férfiak észreveszik-e? Szerintem nagyon kevesen. Talán az otthonról hozott példa az, ami megnyilvánul a férfiaknál. Akit otthon nem kényeztetett el anyuka (akár egyszem gyerek, akár nem) azzal, hogy mindent elétett, az jó eséllyel vesz majd részt a saját házasságában az otthoni munkamegosztásban. És akkor a feleségüknek szerencséje van. Mert megváltoztatni senkit nem lehet! Te például végzel-e otthon házimunkát? És a gyerekvárással kapcsolatban mi az, amiben úgy érzed, hogy nem veszed ki eléggé a részedet? !
Hogy papucs lennél attól, hogy besegítesz otthon? Ez jellemzően férfibeszólás! Nem hinném, hogy ettől bárki papucs lenne. Egyszerűen társa az élete párjának, és teljesen természetesen, ha mindenből egyenlően veszik ki részüket.
Álmodozom! Ez a fórum azért van, hogy mindenki kiöntse a szívét! Hajrá! Hátha tudunk segíteni, valamiféle tanácsot adni, vagy egyszerűen csak együttérezni veled.
Cleo! Remélem, már semmi gond Sziszike fülével! Mi baja volt? Megfázás?
Bárányhimlő elleni oltás? Ez egy jó dilemma! Én először ellene voltam, gondolván, hogy mi is simán átvészeltük annak idején, meg rengeteg gyerek minden szövődmény nélkül átesik rajt, aztán végül eldöntöttem, hogy mire oviba megy beadatom. Sőt, inkább hamarabb. De akkor már késő volt, ugyanis a bölcsin végigsöpört a bárányhimlő, és a kisfiam is beleesett. Nagyon enyhe lefolyású volt, kb. 3-4 hólyagja volt csak, a többi pici piros pötty, az is kevés. Úgyhogy mi ennyivel megúsztuk. A védettséget így is megszerezte. Egyébként én is a neten olvasgattam sokat utána. Nézd meg a baranyhimlo.hu-t! Sok kérdésre választ ad.
Szóval kedves férjed megint belevetette magát a munkába. De hát dolgozni muszáj.
És a tervezéshez mit mond, miért nincs most kedve? Nálunk ilyen esetben azt szokta volt régen mondani, hogy rádbízom, legyen olyan, amilyennek te szeretnéd. De én meg azt szerettem volna, hogy inkább együtt tervezzük meg pl. a gyerekszobába a bútort, de végül rámmaradt.
Oviról: nekem jók a benyomásaim, szimpik itt is az óvónénik. Még aug.30-án lesz ismerkedés. Mi is vegyes csoportba megyünk, több lesz a kicsi, mint a nagycsoportos. A kisfiamnak is tetszett így elsőre az óvoda, az óvónénik. Sokat beszélek neki róla, mesélek, mi hogyan lesz.
Rólunk. Röviden. Elvitte a csajszit egy romantikus vacsorára a gyertyafény expresszre (ha valaki nem hallott volna róla - ezt a vasúttörténeti park szervezi, luxusutazás 3 órán át, kaja, pia, zene, mindezt tizehatezerért fejenként)
Kikövetkeztettem, hogy mennek. Múlt hónapban porondon volt már ez a téma, amikor a kocsinkban a kezembe akadt a foglalás erre a vonatra. Akkor kivágta magát annyival, hogy engem akart elvinni, de mivel megtaláltam, most már nem meglepi, így nem visz.
Nos, vártam, hogy mi lesz ebben a hónapban. Netről megtudtam az időpontot, pénteken a bölcsis búcsúztatón teljesen véletlenül megtudtam, hogy a csaj aznap Bp-re megy (gyerekek egy bölcsibe járnak, és a csaj anyja a barátnőmmel beszélgetve elszólta magát), a férjemuram be volt osztva éjszakára, ám amikor kerestem, nem volt a munkahelyén sem ő, sem a kocsink.
Tehát irány Bp. És mire visszaért a vonat, én ott voltam, ők pedig leszálltak a vonatról, szépen kiöltözve, a férjem átölelve a csajt. Ezek után szerintem nincs miről beszélni.
A kérdésemre, hogy hol volt előző este, belenézve a szemembe hazudta, hogy az irodában aludt egész este. Aminek azért sincs semmi értelme, mert miért nem jött akkor haza.....
A félreértések elkerülése végett, engem nem az zavar (már), hogy megcsal, mert előfordul, hogy beleszeret valakibe az ember, de akkor vállalja fel, és ne hazudozzon! A hazugság az, ami fáj, hogy teljesen palira vesz.
Hát egyelőre ennyi.
Idovan! Nálatok a szex a gond? És végül is a férjed az, aki fáradt és nincs kedve hozzá, vagy te? Vagy mindketten? Szerintem a fáradtság nem lehet egyedüli ok. Amikor a kisfiúnk kicsi volt, és még ő is összevissza aludt, és még minden ok. volt a férjemmel, valahogy azért mindig sikerült időt szakítanunk a házaséletre is. És nem feltétlenül este. Igaz, akkor még otthon voltam gyesen.
Esetleg, ha van szülői segítség, akkor elvihetnék sétálni a picit, hogy legyen időtök egymásra. Vagy végiggondoltad már azt, hogy miért nem alszik a bébi éjszakánként? Szopik még? Egyedül alszik, vagy veletek?
rjuli! üdv itt köztünk. A másik fórumban már olvastalak. Kicsit vitába szállnék veled a "tanítsuk meg a gyereket aludni" témában. Azt hiszem én merőben a másik oldalt képviselem. Soha nem lettem volna képes sírni hagyni a gyerekemet azért, hogy majd elalszik, és akkor majd én is alhatok nyugodtan. Ettől biztos nem lettem volna nyugodt! Nem én találtam ki, nálam okosabbak véleményét közvetíteném feléd, akikkel én e témában egyetértek: ha sírni hagyod a gyerekedet esténként, a sötét szobában, vagy akár villanyfénynél, hogy majd megtanul aludni, akkor tudod, mit fog megtanulni: azt, hogy hiába hív téged, az anyját (kisgyermekként a számára legeslegfontosabb emberi lényt, akiben feltétel nélkül bízik), és ezért egy idő után feladja a küzdelmet. És mélyen csalódik. És hiszem, hogy ez kihat a felnőtt életére is.
A kisfiam sokáig ébredt éjszakánként, két éves koráig szopizott, sőt 10 hónapos korától köztünk aludt, de eljött az idő, amikor magától átaludta az éjszakát. Ez nálunk az éjszakai szopi befejezése után volt. És ma már a szobájában alszik, végigalussza az éjszakát. Este mellette vagyok, meseolvasás, megvárom, amíg elalszik. Nem várom el tőle, hogy pont este, amikor mindenki vágyik az odabújásra, egyedül kelljen lennie. Hiszen egész nap mellette van valaki. Miért kéne ennek este másképp lennie.
De ez csak az én véleményem....
Sziasztok!