50+: Nagyon igaz dolgokat írsz, csak sok ember nem vizsgálódik, mert tökéletesnek képzeli magát. Talán a lelke mélyén megbújó bizonytalanság az, ami arra készteti, hogy elvárja, hogy dícsérjék, "ajnározzák", és hangoztassák, hogy pl. csak az jó, amit Ő csinál. Ilyenek apósom-anyósomék is, mindennel kapcsolatban azt hangsúlyozzák és szinte kiselőadást tartanak arról, hogy miért is olyan jó, amit ők csinálnak. Mert más máshogy csinálja, de ők bezzeg még ezt és azt is hozzáadnak, legyen az étel, vagy apósom által barkácsolt akármi (pl. a postaládánkat ő készítette, és fél cm vastag, nehogy elkorrodáljon, ami sztem kissé túlzás). Én elismerem, hogy hajtanak, tökéletesre törekszenek, de mikor CSAK magukat tudják dícsérni, másokat nem, vagy legfeljebb nagyritkán, az már gyanús!!! Szerintem.
Ezért is írtam az előző oldalon is, hogy sose jó, amit csinálok. Ezt nem úgy mondják ki, ahogy én itt leírom. Isten ments, hogy ilyen konkrétumokat kimondjanak! Csak abból tudom, hogy így gondolják, mert CSAK AZ A TÖKÉLETES, AMIT ŐK CSINÁLNAK! Ha valakit megdícsérnek, akkor attól már valamit akarnak is, vagy egyszerűen be akarják bizonyítani, hogy ők elfogulatlanok magukkal szemben, de ezek felszínes dícséretek csak, érződik a különbség.
Érdekes, hogy először apósom váltott ki nálam ellenérzéseket, mert ő nyíltabban kimondja a véleményét, és a kioktatós hangnem nála mindennapos. De aztán kezdtem kiismerni a "szelíden" meglapuló anyósomat is, aki csak alattomosságból, sunyiságból húzódik meg sokszor a háttérben, hogy aztán, mikor odaszól, jót csattanjon! Persze még akkor sem úgy, hogy nekem szól, csak utalgat! És ez még rosszabb! Pl. "Jaj, kisfiam, hogy öltözködsz!" és közben rám néz jelentőségteljesen, rosszallóan.
És agyonféltik a fiukat. Szinte tőlem is féltik, különösen eleinte. Pl. apósom kiselőadást tartott arról, hogy milyen érzékeny a kisfia, nehogy megbántsam, és ne engedjem, hogy más megbántsa, vigyázzak rá! Pedig egyáltalán nem érzékenyebb az átlagnál, és mint tapasztaltam, megtudja védeni magát!
Beleszólnak mindenbe, pl. hogy vezet, mit vesz fel (sokszor az én ruházkodásomba is), a baba öltözetébe is (pl. 40 fokban megkérdezte anyósom, nem fázik-e a kicsi lába!
). És mindezt jogosnak érzik, mert a család szerintük össze kell, hogy tartson, segíteni kell egymást. Csak az a baj, hogy nem lehet tőlük könnyen szabadulni, mivel a párom az apjával csinálja a gazdaságot, páromnak is van földje, apósoméknak is, és mivel egy géppark van, így kénytelenek vagyunk együttdolgozni. Pedig veszteséges a gazdaság, de apósom szerint több lábon kell állni, nem számít, hogy 5 évente van bevétel! És csak agyondolgozzák magukat, meg agyondolgoztatják a fiukat is!!! Én csak azért úsztam meg eddig, mert terhes lettem, arra tényleg tekintettel voltak.
És egy másik érdekes dolog: anyósom alig jött kb. 2x segíteni, mikor itt laknak 200 m-re, de anyámékra meg azt mondta apósom, hogy azért nem jönnek, mert nem kíváncsiak rám, közben meg hetente jön anyám a 82 éves nagyanyámmal, és segítenek! Minden héten egy nap, mikor 70 km-re laknak tőlünk! Mert anyósomnak rengeteg dolga van: csirkenevelés, főzés! De ha itt van, akkor is mindig csak a kicsivel foglalkozik, állandóan kézben tartja, mikor meg én felveszem, rámszól, hogy elkényeztetem! (Írt már itt valaki hasonlót.) Ha meg szoptatok, nem hagy magunkra minket, hanem leül mellém és néz. Sokszor nem is dumál, inkább néz! Hát már a tököm kivan tőle. Ez van akkor is, mikor náluk vagyunk és kénytelen vagyok megszoptatni Bogit.
Tudom, én is hibás vagyok, hogy nem szólok vissza neki, pedig lehet, hogy az kellene, de akkor duplán hibás lennék! Inkább nyelek és csak gyűlik a méreg bennem, mert első hallásra lehet, hogy ezek kicsinységnek tűnnek, node sorozatban! És sógornőm is tiszta anyósom, bár ő nem sunyi, ő inkább kioktatós, mint az apja!