Új privát üzeneted érkezett!

Hat ugylatszik a legtobbunknek igen csak kijutott a jobol.
Nalunk a ferjem tanulas urugyen 1.5 eve csucsul otthon, en meg sajnos nagyon sokat dolgozom,
leginkabb ejjel. Es hat az termeszetes, hogy ha nappal otthon vagyok egy keveset azt is munkaval kell toltenem. Napi 3 oranal nem tudok tobbet aludni. Hat most par hete kiborult a bili. Elmontam neki hogy nem vagyok cseled, piszok sokat dolgozom (gyakorlatilag abbol elunk), foiskolara jarok mellette, es plusszban nevelem a gyereket es persze ott a haztartas.Ezek mellett meg tornazni is el kell menni, nehogy apa a nagy unalomban mas utan nezzen. Es az egeszben e legszomorubb az volt, mikor latom a gepen hogy egesznap mast sem csinalt, mint a chaten es a szexoldalakon logott. Persze 30 evesen, gyerekkel, egesznapos munka utan labdaba sem rughatom a mucicis tinik mellet.
Sajnos az anyosom nagyon elkenyeztette, nekem pedig mar nincs turelmem nevelni egy felnott embert. Es neha en is ugy erzem konnyebb egy ilyen kapcsolatot feladni, mint kinlodni egy ilyen emberrel.
Szoval valasztas ele allitottam a ferjem, szerencsere olyan helyzetben vagyok, hogy megtehetem. Nem kivanom, hogy magara vegyen minden retkes munkat a hazkorul, de bizony neha o is betudna rakni a ruhat a mosogepbe es a porszivozastol sem szakad le a dereka.
Szoval most elkezdett megvaltozni, igaz turtoztetnem kell magam mert hat a dolgok nem olyan tokeletesek mintha en csinalnam de legalabb csinal valamit.
Kommunikacio ide vagy oda a ferfiak legtobbje csak abbol ert ha erzi, hogy az aki a kenyelmet biztositja mar kezdi elvesziteni a turelmet. A baj az, hogy kozulunk csak keveseknek adatik meg a kulon koltozes lehetosege.
Egyebkent Zsolt nem tudom elkepzelni a kommunikaciot olyan ferfiakkal akitol csak egy uhum-re tellik, es halvany lilajuk nincs rola hogy mire dunnyogtek.
Most inkabb nem irom ide a nevem, mert en is szegyellem, hogy nem tudtam egy kolcsonos tiszteleten alapulo kapcsolatot megalapozni mar evekkel ezelott.
Névtelen
 


Sziasztok anyukák!

Ezzel nem értek egyet: Semmire sem szabad megkérni öket (feljebb írta valaki). Szerintem nem szabad általánosítani.
Igazam van Zsolt????
Névtelen
 


Bocsesz, nem írtam alá elöbb, most megteszem.

Üdv Atiapuka
Névtelen
 

 
 

Sziasztok!

Meg vagyok kicsit lepõdve rajtatok. Azt ismerem, hogy a férfiaknak a mindennapos teendõk észbentartása nem triviális feladat, ilyen nálunk is van. De hangotokból az szûrõdik ki, hogy párotokkal nem lehet beszélni, nincs kommunikáció. Hova lett a szerelem? Van még? Vagy a dolog itt már rég nem arról szól, hogy hova teszi a koszos zoknit, hanem arról, hogy egyáltalán létezik-e még köztetek az érzelem?
Ildi
Pethes Ildikó
 


Ildi!

Szerinted mit lehet csinálni, ha csak az egyik fél akar kommunikálni? Állandóan alázkodjon meg és állandóan Ö keresse a kapcsolatot? Érzelem van még, nem csalom és Ö sem csal, a szex jó, de ha összeveszünk... Kép
Zsolt jó elfilozofált: "szeresd makacsul, konokul, erönek erejével" de ez sajnos nem oldja meg a problémákat. Nekem ez azt jelenti, hogy bármit csinál a másik fél én csak szeressem, türjem el, stb. Lehet, hogy valamit félreértettem.

Köszi.
Névtelen
 


kedves Nevtelen! Zsolt szerint ez a felesegek kutya kotelessege. Ha nem teszed sarkany vagy. (hu, mit kapok en most ezert....) Igen, vannak ferfiak, akikkel nem lehet kommunikalni, en is legtobbszor annyit kapok, hogy igendragam, kozben ujsagot olvas, es halvanylila goze sincs arrol, hogy mirol beszelek. Kisse lekezelonek erzem Zsolt hozzaallasat a dologhoz, o szerintem tenyleg a teremtes koronai koze sorolja a ferfinemet, akihez az asszony csak kiszolgaloszemelyzetkent( az o megfogalmazasa szerint sarkanykent) kapcsolodhat. En pedig vallom azt, hogy a ferfiak a langolas elmultaval kezdenek beletunyulni a hazaselet nagy valosagaba, egyre kevesebbet figyelnek oda a masikra, ( ha en leirnam, hogy mi volt itt tegnap-a hazassagi evfordulonkon... Kép )de egyesek szerint nekunk ehhez jo kepet kell vagnunk, hisz a ferfinem igy tokeletes, ahogy van. Mi pedig alkalmazkodjunk, es fogadjuk el az erzelemnek es megertesnek azokat a morzsait, amit ok adni kepesek.
Bocsi, en is ki vagyok borulva, es nagyon-nagyon elegem van. Pedig nincsenek nagy igenyem. Neha szeretnem, ha meghallgatnanak. Ha visszaternenek azok a regi beszelgetesek, amik meg szerelmunk kezdeten voltak. Erre a parom ugy reagal, hogy mikoztunk mar nincs szukseg kommunikaciora, mi szavak nelkul is megertjuk egymast. Ha megkerdezem, mire gondol, azt valaszolja, hogy a szakmai dolgaira. Tulkeppen nem tudok rola semmit. Szegyen. De nem az en szegyenem.
Udv
Eva
Eva
 


LÁnyok, mindenképp azt kell mondanom, ha egy kapcsolat ér valamit, igenis kommunikálni kell. Meg kell teremteni a módját (kirándulás kettesben, közös vacsora étteremben vagy akármi), és el KELL mondani a párotoknak, ami bánt. És itt nem a koszos zokni a lényeg, hanem a kommunikáció. Hiszem, hogy ha a férfi is szereti a nõt, akkor nem mindegy neki, hogy az mit gondol, mi bántja stb. De nem a hétköznapi rohanás (stb) közepette kell szóbahozni, hisz az reménytelen. Sejtik õk a problémáitokat? A kapcsolat sok év után sem vállhat azzá, hogy élünk egymás mellett, alkalmasint egy kis szex, aztán csak telnek a napok. Változtatni kell! Feldobni, odafigyelni. Tenni nekünk valamit érte! Vagy már nem tudunk velük komolyan, megértéssel beszélgetni?
Ildi
Pethes Ildikó
 


Ildi!
Ne haragudj, de ez egy kicsit olyan szöveg, mintha valamenyik nöi lapból jött volna le...
Gondolod, hogy el lehet menni egy ilyen férjjel valahová kettesben, aki azt sem hallja meg amit mondasz neki? Aki lusta arra is, hogy kimozduljon, mert otthon olyan jó...(a kiszolgálás) Amikor mindenki fáradt, én a gyerektől Ö a munkától, hétvégén pedig örülünk, hogy "pihenhetünk " egy kicsit. (Vagyis inkább Ö.)
Nagyon belefáradtam már, hogy nekem kell "feldobni, odafigyelni, tenni valamit érte". Vissza sose kapom. Hogy sejtik-e a problémáinkat? Annál jobban, hogy elmondom, nem tudom kifejezni. Átsiklik felette: elmondta, megkönnyebbült, megy minden tovább. Ez a hozzáállásuk. Zsolt feleségének véleményét miért nem hallhatjuk soha?
Mindegy, befejeztem, nekem kell megoldani a problémáimat, köszönöm, hogy elolvastatok.Kép
Névtelen
 


Szia!

ZSolt majd megvédi magát, a feleségérõl annyit tudok, hogy szült neki 5 gyereket, a legkisebbet most az õsszel, olyan nagy baja nem lehet vele...

Sajnálom, hogy nem tudok segíteni.
Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!
A kommunikációról nálunk annyit, hogy mi elszoktunk menni kettesben ide-oda és olyankor meg is szokott hallgatni (nem mindig) és megigéri, hogy változtat, de nem történik semmi. Aztán, amikor kiakadok és sírok egy sort, akkor meglepödik és megváltozik egy pár napra, végül szép lassan ujra kezdi.
Sajnos a mamája majomszeretettel csüng rajta, az ö okos, szép és tökéletes egyszem kisfián.
Attól tartok, hogy nálunk már a házasságkötéskor sem volt szerelemröl szó, de ne értsétek félre, szerettük és szeretjük egymást most is, de nincs és nem is volt az a nagy fellángolós szerelem.
Az nekem mással volt régebben, de biztos az is elmúlt volna egy idö után, ha ilyen sokáig tart, mint a férjemmel.
Evey
Evey
 


Sziasztok Lányok!

Újra hozzászólnék. Nem vagyok nagy szakértő, mert csak 3 éve vagyunk házasok, de mi a megismerkedésünk után fokozatosan szerettük meg egymást az idő múlásával. Nem volt lángolás meg ilyesmi, de én azért szeretem a párom mert olyan amilyen. Érdekes, hogy a mamája csodálkozik a legjobban azon, hogy a fia itthon végez házimunkát, fúr-farag ügyesen, mert otthon semmit nem csinált meg. Persze kiderült, hogy semmi nem volt tökéletes csak amit ő csinált meg hát persze, hogy leszokott a segítségről. Én kérdeztem, hogy akkor itthon miért segít és azt mondta azért, mert szeret és nem akarja, hogy én fárasszam magam halálra a sok munkával. Magyarul van annyira intelligens, hogy tudja-bár utálja a házimunkát, -viszont két emberen múlnak a dolgok és ha szereti a párját nem zsákmányolhatja ki és nem szipolyozhatja ki. Ha szereti....Bár én első perctől kezdve nem lestem minden kívánságát és első perctől be van osztva, hogy ki mit szeret csinálni házimunkában és így végezzük. És nem kritizálom, hanem dicsérem akkor is ha nem egyből ugrik amikor megkérem valamilyen segítségre. És ennek csak egy eszköze van a türelem és egy oka: az, hogy ott a templomban anno én komolyan gondoltam azt, hogy örökké együtt és e szerint próbálom terelgetni az életünket. Mert mint tudjuk minden házasságban a nő irányít, csak nem mindegy hogyan. Higgyétek el lányok, hogy a kapcsolat milyensége gyakran rajtunk, nőkön múlik. Csak ügyesen!

Üdv: Pankamama
Pankamama
 


Egy kis humor az egészhez:

Vegyünk tizenkét hónapot, tisztítsuk meg szépen a keseruség, a gog, a kishituség és félelem minden szennyétol. Osszunk fel minden hónapot 30 vagy 31 részre úgy, hogy a készletbol jusson az egész évre. Állítsunk össze minden egyes napot egy adag munkából, két adag életörömbol, humorból.

Tegyünk hozzá 3 tetejes kanál optimizmust, egy kávés-kanál türelem, egy szem iróniát és egy csipetnyi tapintatosságot.

Keverjünk az egészbe boségesen sok szeretetet. Az egészet díszítsük a figyelmességek csokraival és tálaljuk naponta tiszta deruvel.
bigacsiga
 


Atiapuka!

Azt hiszem, lassan eljön az ideje, hogy bánatunkat sörbe fojtva rendesen kipanaszkodjuk magunkat a nökröl... Amugy igazad van.

Hölgyek, EviC, Evey, Eva, Névtelen!
Jéé, csupa Éva... hogy is van az a régi sztori az almárol, a nöröl, meg a szegény ártatlan pasijárol?? Kép

A problema szerintem nem a feledékenység, a gyökerek mélyebben vannak. Volt erröl korábban sokat szo tavaly.
Szerintem másak a szerepkörök, más a problémakör, más a szokincs a két ember között. Alapvetö kommunikácios és kapcsolati problémát jeleznek ezek az aproságok.
Ezek jelek, tünetek.

Nem tetszik a jellemünk? Tetszett volna gondolkodni, mielött gyereket szültök nekünk. A gyerekeinben az összes rossz tulajdonságaink ott vannak szépen elosztva.
És veletek meg lehet beszélni a mi problémáinkat?
Evey mondja, nem lehet leüni beszélni vele. Nevtelen: 30 eves embert nevelni... nem irigyellek. De Te is éppen azt mondod, hogy képteleség a kommunikácio egy ühüm-re képes embertöl. Ez az kapcsolat betegsége, és tudni kell rola, és nem engedni elfertözödni.
Olvasgassál bele a válási topicba, és gondold végig, mit is akarsz, mit teszel.
Szabadság van, mindenki azt tesz amit akar, és utána szépen hordozza a döntésének a terheit.

A szeretet pedig nem türést jelent, ez téves. Ezt honnan veszitek? Eröfeszitésröl van szo, kölcsönös tiszteletröl, önnevelesröl, páros kalandrol, nem puszta érzelmekröl, de ez is közhely.

Vegyétek észre, hogy a bajaink egymással tipikusak, nagyon is hasonlo cipöben járunk. Olyan ez, mint a járvány. Mindenki ugy szurja el, ahogy tudja.

Feleségem véleménye: nem birom idecsalni. De a nyári találkozóra biztosan, ott majd kikérdezheted, és visszahallhatod rolam is az általatok emlitett negativumokat.

Eva! Hogy mit kapsz? Egy széles mosolyt. Részben nem volt kedvem folyton a Kép jelet nyomkodni, másrészt néha a pasiknak is nagyon-nagyon elege tud lenni a feleségükböl. (Atiapu, mit szolsz, hm??)

Ildi: kösz.
üdv: Zsolt
Zsolt
 


Sziasztok!

Természetesen egyetértek Veled, Zsolt.

Lányok! Egy kicsit mindenki nézzen a lelkébe, nem lehet, hogy Ti is hibásak vagytok a kommunikáció hiánya miatt? Én az exnejemmel próbálkoztam a kommunikációval. Amíg egy véleményen voltunk nem is volt probléma. Azonban mihelyst más véleményem volt valamiről, gondokba ütköztem. Le voltam hurrogva, bármivel érveltem. Ráadásul én nem vagyok egy "nagypofájú" vitapartner-lehet, hogy ez a baj- és egy idő múlva ráhagytam. Úgy éreztem magam, mint egy kutya, amikor kihívja a galamb egy repülés-versenyre. Meguntam az üresjáratokat. Egyébként most sem vagyok másmilyen, csak ha a gyerekkel kapcsolatos viták merülnek fel. Érte ÜTÖK-HARAPOK!
De nehogy azt higgyétek, hogy problémám egyedi!!!

Szóval, aranyos anyukák, ne menjetek el a problémák felett (hallgassatok Zsoltra meg Rám), magától semmi sem fog megjavulni! Sűrűn kérjétek ki párotok véleményét és legalább néha adjatok neki igazat.

Most ennyi.
Üdv Atiapuka
Névtelen
 


Kedves apukak!

Orom olvasni a masik fel hozzaszolasat! En eleg sokszor hajlamos vagyok kompromisszumra es az is igaz, hogy a kommunikacio hianya sokszor az oka a veszekedesnek, megnemertesnek. Ezert talaltam ki a pentek deli randevut a ferjemmel. Neki konnyu, csak lesetal a munkahelyerol a kavezohoz, mig nekem egy kisse nehezebb eljutni oda. De mindegy a lenyeg, hogy egy kicsit kedveskedhessunk egymasnak. De ez csak egy nap (azon is egy ora) a heten! A tobbi napon elfeledkezem en is (o is) a figyelmessegrol. Lehet, hogy en ugyanolyan "rossz" vagyok mint o, csak o nem kurtoli vilagga. De azert a hazimunkaban es a csalad egyeb dolgaiban kovetkezetesebben kozremukodhetne! Erre hogy lehetne ot ravenni, apukak? (Lenyegeben ez az eredeti problemam.)
EviC
EviC
 


Kedves EviC!

Tedd fel valamelyik szivofeltétet, majd vedd elö és fogd meg neki azt a hosszukásat, huzd jol ki (tudod, amelyik kétágu), és dugd be a konnektorba. Majd keresd meg a bekapcsologombot, és kapcsold be, máris lesz egy engedelmes házimunka-konyhai robotgéped. Mint egy porszivo. A garanciaidöt nem tudom.

Komolyra. Nagyon tetszik, amit csinálsz. SOHA ne add fel a kommunikaciot! Gondold meg: ha ez a heti randevu nem lenne, akkor soha nem mondanátok annyi kedveset egymásnak... Olyan könnyü ám anélkül is éveket leélni, és belesavanyodni.

Visel ö is felelösséget irántatok, csak nehéz rola beszélni, ezért nem tudod.

Házimunka? Sok függ a szerepek elosztásátol. De ami a bajod, az csak egy következménye lehet az egymásra figyelésnek, és egymás megbecsülésének. Nekem is kellett több mint 10 év házasság után 2 hét,mikor a családom nyaralni ment, és ottmaradtam a munkámmal, meg a rámszakadt, összegyülemlett felmérhetetlen háztartási elmaradással, hogy rájöjjek valójában, mivel küszködik a párom.
De ez az évi 52 alkalom a kedveskedésre, ez tetszik. Gratulálok!
Zsolt
Zsolt
 


Sziasztok!

Kedves Fiúk és Lányok!

Ha gondoljátok olvassátok el az alábbi dolgot közösen a párotokkal. Talán sok mindent másképpen fogtok utána látni.Kép


[url=http://fwall.pphf.hu/lampaskiado/csogl.html" TARGET="_top]http://fwall.pphf.hu/lampaskiado/csogl.html[/url]


Üdv:Pankamama
Pankamama
 


Sziasztok!

Elég "későn" kapcsolódom be a társalgásba, de végigolvastam a topic-ot becsületesen.
Azt árulja el nekem valaki, hogy lehet megváltoztatni egy férfi "pontosság utáni vágyát"?
Én 11 éve ismerem a párom, imádjuk egymást, rengeteget beszélünk, de első pillanattól kezdve hozta azt a dolgot a kapcsolatunkba, hogy NEM TUD PONTOS lenni.
Az, hogy késett a randiról, egy dolog...
Sosem tudom pontosan, mikor jön haza - szobafestő maszek, így "rugalmas" a munkaideje - a másik dolog...
De a legbosszantóbb, hogy most már 3 éve mindkettőnknek van mobilja, mégsem képes rá, hogy hazaszóljon, ha nem a megbeszélt időben jön.
6 hónapja annyival javult a helyzet, hogy újra dolgozom, és a fiúnkat Ő hozza-viszi az oviba. /Szerencsére onnan még nem késett el, és nem is hagyta ott a gyereket./
De ha rajta múlik a megbeszélt időpont betartása, akkor "így jártam"!
Valószínűleg ez abból is adódik, hogy engem az "inkább érj oda előbb, mint késs!" alapon neveltek, Ő pedig mindig a maga ura volt. De akkor is...
11 év után már nem is vitázom ezen a témán, csak bosszant minden alkalommal.
Ja, és a mobilon rászólás sem eredményes, mert ha azt mondja 1 óra múlva otthon leszek, az tutti min.másfél.
Amúgy minden szempontból jó pasi, jó apa, házias, stb., de ez a "hibája" számomra nem jó.
Ha valakinek van ötlete, megköszönném

Kriszta
TKriszta
 


Kriszta!

Ha férjednek ez a legnagyobb hibája, akkor Te egy boldog Nő vagy és ne akard megváltoztatni!
Egyébként úgy beszéltélMagatokról, mintha rólam és az exnejemről beszéltél volna. Ugyanolyan vagyok mint a kedves párod. Én is inkább 5 perccel később érek oda mindenhova, mint elöbb 2 perccel.
Azért egy előnye van ennek is: Ha valahova időre kellett mennünk a volt párommal, akkor mindig szinte percre pontosan értünk oda. Mert amnennyivel elöbb akart ö indulni én annyival késöbb akartam, s igy az aranyközéputat választottuk. Akkor volt baj, amikor mondjuk megbeszéltem vele, hogy az anyukámmal jöjjenek elém valahova. Anyu pont az ellentétem, ö már félórával elöbb mindig ott van. Úgyhogy képzelheted, hogy mennyit várt rám a 2 nö, pedig lehet, hogy csak 2 percet késtem. Ezért mindig én tartottam a hátamat!!!

Szoval ne is törödj Vele, és örülj neki, hogy van egy olyan párod, aki jó pasi, jó apa, ...

Üdv Atiapuka

Ui: A hosszú ö betüket direkt nem használtam, mert rosszul jelennek meg!
Atiapuka
 


Helló Atiapuka!

Köszönöm a megnyugtatást... Azért jó, hogy ez nem csak az én párom "hibája".
Ha pszichológust kérnénk meg kivizsgálásra, lehet, hogy bebizonyítaná, a férfiak egyszerüen csak "általános késésben" vannak ? Kép
Egyébként a párom megváltoztatásáról már 1000 éve lemondtam, de egyszerüen azt nem értem meg, ha már egyszer késik - és persze van mobilja! -miért nem lehet telefonálni!
/ Bár erre legutóbb azt mondta,hogy elég ha egyszer szidom le a késés miatt otthon, a telefonban inkább nem hallgatná végig ugyanazt./
Lehet, hogy ismer engem valahonnan ? Kép)

Szóval, köszi a megnyugtató sorokat!

Üdv,
Krisztaanyuka
TKriszta
 


TKriszta!

Megnyugtathatlak, férjed nincs egyedül...
Amit mondott, abban meg van igazsága...

Üdv: Zsolt
Zsolt
 


Látod Kriszta, 3 apukából 3 ilyen!!!
Az apukák már csak ilyenek, de azért szeretnivalók!-persze ha egyébként megérdemlik.

Szia Atiapuka
Atiapuka
 


Sziasztok!

Most nagyon meg kell dicsernem a ferjem, mert tegnap este megigerte, hogy elmosogat, de vegul megis elaludt a rekamen, de koran reggel felkelt, mielott en (ez ritka mint a feher hollo) es elmosogatott zart konyhaajto mogott, hogy ne is zavarjon a zorombolesevel. A mai proba, pedig, hogy megint elment a baratjahoz es megint biztam ra jegyeket levasarolni a boltban. (Hogy megmondtam neki, hogy irtam rola a Babaneten teljesen megtaltositotta.)

TKriszta!

Szerintem versenyeznunk kellene, melyikunk ferje kesik tobbet. Az enyem altalanossagban 1, masfel orat. Ha azt mondja mindjart jon (haza a munkahelyerol pl.) nem is varom csak leghamarabb 3/4 ora mulva. (De ez nem azt jelenti, hogy akkor jon, csak attol kezdem el varni.)

EviC
EviC
 


Evic!
Ne tedd ki probáknak, mert egyszer leszedi a füledet.
Ö is kitehetne Téged biztos olyan probáknak, amin rendszeresen megbuknál...
Versenybe beszállok, szerintem én nyernék..
üdv: Zsolt
Zsolt
 


Zsolt!

neki nem mondtam, hogy ez proba lesz, sot o mondta, ha menni kell a boltba o megy, hogy helyrehozza a multkori dolgot. Kulonben megint ures kezzel jott haza, illetve nem teljesen, mert a baratjanal agyagot formaltak es egettek, s mig a tobbiek mind egy dolgon dolgoztak egyutt, o nekem csinalt egy kis szines viragcserepet. A boltba meg megint nem ert oda idoben. Mindegy, o mar csak ilyen. Csak neha (gyakran) kihoz vele a sodrombol. Egyebkent igaz, o is ki tehetne engem bizonyos probaknak amin nem mindig tudnek atmenni. (Pl. ket kocsi koze hatra beallas - na, ez csak egy vicc.)

A feleseged csucsidoket szokott kesni, vagy magadrol beszeltel?

EviC
EviC
 


Evic!

ÉN szoktam késni. Még jo hogy. Csak magammal büszkélkedhetek.

Könyörgöm, ne probálgasd, mert baj lesz. Csak a sikertelenséget és keserüséget halmozod magadban. Van feladat megosztás, ez közös tulélési játék. Mindenki azt csinálja, amiben éppen erösebb. Volt vkinek egy beszámoloja, hogy szépen kiblöffölte a férjét... majdnem.
Ha éppen képtelen bevásárolni, ne azt várd töle mindenáron, mert csak kinozzátok egymást. Kár, hogy a szines cserepek nem segitik a család tulélését. De néha jol jönnek. Ha bevásárlást vársz, és ö igy fejez ki vmit, akkor elmész a vmi mellett. Az idö kevés, az aknamezö kegyetlen. Vigyázat, ez nem gyakorlat!

Hm, szines virágcserép. Eszembe jut egy szöke haju kisfiu a meséböl, aki dobozt akart hazavinni a bárányának, meg védöburkot a rozsának, mert elfelejtette, hogy anélkül hagyta otthon, és megfázhat a széltöl azon a kisbolygon. Olvasgasd és gondolkozz el a párod lelkén!

üdv: zsolt
Zsolt
 


Szia EviC!

Hát, tényleg versenyezhetnénk..Kép
Csak az a baj, hogy amikor végre "ráállok" arra, hogy most biztosan késni fog, tutti, hogy jön időben.
Ekkor meglepődök, és naívan azt hiszem, hogy ezentúl így lesz mindig.
Aztán meg nem Kép

Kriszta
TKriszta
 


Kriszta, nalunk ilyen gond nem szokott elofordulni!

Zsolt, a szines cserepek tenyleg jol jonnek neha. Megha ezzel egyidoben erzem is a keseruseget, hogy megint nem azt kaptam amit vartam.
Sajnos nalunk a munkamegosztas ugy mukodne egyaltalan, hogyha mindent meg tudnek en egymagam csinalni, o pedig hebe hoba, ahogy neki kedve tartana besegitene. Sajnos mivel mar vannak gyerekek kenytelen vagyok ot megkerni dolgokra. Itt nem probarol van szo, hanem kenyszerrol. Nem hiszem, hogy egyedul lennek ezzel a dologgal. Es ha egyszer megigeri, hogy elmegy a boltba, akkor nem lenne rossz, ha tenyleg szamithatnek arra a vacak tejre amit hoznia kell.
A lelekkel kapcsolatban megfogtal. Sokszor nem figyelek oda, mert nincs idom a beleerezni az o lelekivilagaba. A gyerekekejebe sem. Ha megis, csodak tortennek!
EviC
EviC
 


Kedves EviC!

A tejvadászatrol majd faggasd ki páromat a nyári találkozon, ha el tudtok jönni, nálunk ö a fövadász. Ezeket a varászlatokat ö intézi.

A csodákrol, amit irsz. Tudod, emiatt vagyunk itt egy ideig ezen a kék bolygon. Ezt nagyon komolyan mondom. Minél régebb ota figyelem az eseményeket, azt veszem észre, hogy egyre inkább ezek a fontosak. Az összes többi csak technikai idötöltés... El ne menj mellettük!

Zsolt
Zsolt
 


Nekem az tûnt fel, hogy a gyerek megszületése mennyire meg tudja kavarni az emberek fejét. Saját magamon tapasztaltam, hogy a bébi megszületése óta mennyire ki tud akasztani a férjem UGYANAZON tulajdonsága, ami miatt korábban megszerettem õt. Ha régebben imádtam, hogy olyan mélységes nyugalommal, lassú, de biztos tempóval végez el mindent, most éktelen haragra gerjedek, ha a beszélni még nem tudó, emiatt problémáját sírva közlõ gyeremekünkhöz is azzal a lassú, kényelmes módján megy oda és oldja meg a helyzetet ("ezt a bekezdést még elolvasom, aztán még elszívok egy cigit és majd utána"). Nem állítom, hogy sokszor nincs igaza, hogy nem kapkod! de gyakran csak a rossz hangulat kialakulásának megelõzése okán nem ugrok oda és kiáltok rá, hogy talán felpöröghetne egy kicsit. Az általános rendetlenség és a hosszú munkaidõ okán rámhagyott otthoni teendõk rá is ugyanúgy jellemzõek, mint a fenti férjekre. De mivel köztünk van egy kedves/irónikus hangulat és a szándék, hogy nem hagyjuk magunkat belesodródni a típushibákba (lásd: WC fedõ felhajtva), ezeken kisebb szóváltásokkal hamar túllendülünk, többek között megkérdezem magamtól, hogy valóban olyan egetrengetõen nagy a fickó mulasztása?. És néha én is otthagyom a földre ejtett alsónadrágot és a kinnt felejtett tejet (leginkább azon a napon, amikor este edzésrõl hazajõve azonnal a hûtõre veti magát hideg tej után kutatva :-), és akkor néhány napig elrakja maga után az ágynemût... De nem hiszem, hogy nagyon sokat tudnék már rajta változtatni, 30 felett. Sosem lesz ügyesebb, soha nem fog huzamos ideig odafigyelni a rendre, és az alsónadrágját soha nem fogja a szennyestartóba tenni, de mindig hajlandó lesz megpróbálni, ha kérem. (Néhány napig...)Ez sovány vigasz azoknak, akiknél hiányzik a kommunkáció, mert nálunk nem hiányzik, és nem csupán a kommunikáció van meg, hanem a jószándék is, hogy azért nem akarjuk a kedvest halálba cikizni a saját rossz tulajdonságainkkal. De nagyon mázlisták vagyunk, hogy kezdettõl fogva önreflexíven figyeljük saját magunkat is, és tényleg csak okkal balhézunk. Volt már egy házasságom, ott nem voltam ennyire észnél, meg is lett az eredménye, a felhajtott WC tetõk tönkretették a gyerekkori szerelmet. Pedig ott még gyerek sem volt (talán pont ezért?). Nagyon oda kell figyelni egymásra.
eliza
 


Sziasztok! Végigolvastam, amit írtatok,és elgondolkodtam. Nálunk pont fordítva van, általában én vagyok a rendetlenebb, és a férjem nehezen érti meg, hogy miért nincs múzeumi rend, amikor a kétszintes kertes házban kergetem a két és féléves gyereket egész nap, főleg nyáron, hiszen azért van a kert, hogy kint legyen, de nem hagyhatom egyedül. Azért kosz nincs, csak nem fekszenek a szőnyegrojtok elvágólag. Lehet, hogy nekem is el kéne utaznom két hétre? Gyerek nélkül? Amúgy én is utálok késni, de a férjem rendszeresen későn indul.Hogyn lehetne rávenni egy kis lazaságra? Amúgy a porszívózás nem nagyon érdekli, ha látszatra tisztaság van, pedig engem ez jobban zavar.
Szilvi
 


Kedves Istenek (apukák, hát persze...)!

Én tanitottam a férjemet vezetni, bármikor beállok bármekkora helyre, bármekkora autóval (teherautót is vezettem eleget), számitástechnikus vagyok, kismama vagyok, istenien fözök, ragyog a háztartás, a férjem akkor jön-megy, amikor akar a barátaival és azok is gyakori, szivesen látott vendégek nálunk, szép vagyok még igy 100-as derékböséggel is, jól keresek. Na? Most persze biztosan készen áll a zsebben egy kellöképpen nagyképü, lepattintós férfiduma (mennyi ilyet semmisitettem meg mig dolgoztam, mert Istentársaitoknak nem tetszett, hogy egy kislány néha jobb náluk), de tudod azért vagyunk egyre jobbak mi nök jó pár dologban, mert kénytelenek vagyunk-voltunk megfelelni Nektek. Aztán most csapkodtok, nem sok minden maradt már a fegyvertáratokban, csak a durvaság meg a nemtörörömség. Mintha azt kiabálnátok: "Ti akartatok emancipálódni, hát most nesztek!". Mondhattok bármit rám, nem zaklat fel. De csak egy kis példa, persze nem általánositani szeretnék: ma az autoszervizben 3 szék volt, kettön ült két pasi, a harmadikon az egyikük a lábát pihentette (kell is az ugy 30 felé...). Én meg álltam ott nagy hassal fél órát. Az urak meg kedélyesen beszélgettek. Na képzelem, milyen lehet egy ilyen ember otthon anyuval...
Ha valaki feltétlenül kötözködni akar, itt megteheti: pocok@hotmail.com
Pocok
 


Sziasztok!
Nalunk is a parom a "rendesebb". Szerinte mindig ragyogni kell mindennek. Talan en nem is mondhatnek erre semmit, mert o nem csak "kovetel hanem meg is csinalja, nem hagy semmit soha szet . Sot ha kell szo nelkul elmosogat kitakarit ha en csak ugy ledobok valamit o szepen osszehajtja. Mivel sokan panaszkodnak a parjukra en azt tanacsolnam a fius mamaknak, hogy mar kiskoruktol szoktassak a rendre, tisztasagra es segitokeszsegre a fiukat. Nem maniakusan, de ha megtanuljak, hogy ne dobaljanak szet semmit es a szennyest tegyek a szennyestartoba akkor kesobb is ugy fogjak csinalni.
Nektek mi a velemenyetek?
Tudom 30-on tul mar nehez atnevelni, de szerintem csak kenyelembol nem csinalnek semmit. Egyebkent a volt baratom sem volt rendetlen ezt csak azert irom nehogy azt higgyetek csak a ferjem ilyen es nincs tapasztalatom.
Névtelen
 


Szia, Névtelen!
Csatlakozom a férjük háziasságát dicsérőkhöz. Nálunk is az a helyzet, hogy a férjem imádja a rendet, ráadásul meg is csinálja. Mindez párosul azzal az idegesítő körülménnyel, hogy mindezt mindenkitől elvárja, megőrül a kiömlött almalétől, szétszóródott morzsáktól. Ez pedig kisgyerekek mellett (ugye?) elkerülhetetlen. A két fiam közül az egyik inkább hasonlít az apjára, ő szívesen segít a pakolásban, de a kisebbiket hat lóval kell odavontatni a szétszóródott cuccokhoz. Azt hiszem, az nagyon igaz, hogy ha azt látják otthon, hogy Apa segít a házimunkában, akkor ők is hasonlóan fognak majd viselkedni a saját életükben.
Mit gondoltok?
Emese
emese (emese)
 


Pocok!
Hát ez tök jo! Figyelj, azért csak eltévedsz a városban, vagy valami, nem? Te, és a férjed mi hibát talál benned? Valaminek csak kell lennie, ennyire nem lehet hibátlan a vilag....
Amugy köszönöm a derüs perceket.
Zsolt
Zsolt
 


Pocok, en is csatlakozom az elottem szolohoz... a derus percekert! Klassz vagy!

EviC
EviC
 


Óbudán 1x már tévedtem el, viszont lehoztam Öt, a férfit, késö este töksötétben a Hármashatár-hegyröl, mert valamiért úgy érezte, hogy ha elindul a fák között egyenesen (mintha lehetne egy erdöben egyenesen menni...), akkor biztosan elöbb-utóbb emberlakta részre talál. Állitólag a Nagy Indiánkönyvben is igy tett Unkasz meg a papája. Mire leértünk fájt a hasam a röhögéstöl (igy legalább nem féltünk), viszont a kedves is rájött, hogy az indánosdinál néha célravezetöbb a turistajeleket is megnézni.
Nem vagyok tökéletes, még szép, ki az? Jelentkezzen!
Pocok
 


Sziasztok!

Én tökéletes vagyok!!!!Kép

Gyönyörü is és okos is, de legföképpen rettentöen szerény...Kép

Dia
dia (dia)
 


be lehet még szállni egy-két biztató szóért?
beja
 


Szia Pocok!

Ha minden nő ilyen jó fej lenne, mint Te, a pasik elsunnyoghatnának jó meszire. De gondolj arra, hogy a sok zizzent agyú "Istennek" (tisztelet a kivételnek) olyan nő kell, aki kettőig nem tud számolni, mert az nem veszi észre a hiányosságokat... Na, erre vannak a szőkék kitalálva. (Ismételten tisztelet annak a kevés kivételnek!)
Szóval, Pocok HAJRÁ! Éljenek a belevaló csajok!
Rita
ritasol
 


Én szeretnék egyszer szöszi lenni egy napra, hogy kipróbáljam, milyen az. Ti nem?

Félreértések elkerülése végett: nem a hajszin teszi a szöszit, van barátnöm, aki a hülye viccek miatt szineztette sötétebbre a gyönyörü, természetes szöke haját, és nagyon megértem, mennyire idegesitö lehet az a sok rossz vicc. Szóval ne értsen félre senki, akinek a hajszine szöke. Mert attól még (szerintem) minden nö szuper, és valamiben (sok-sok mindenben!) nagyon jó, még akkor is, ha a férfiak egy része ezt nem veszi észre. Vagy észreveszi, de zavarja. Vagy nem hiszi el.
Pocok
 


sziasztok!

Az én férjemnek is vannak hibái, például a névnapok, születésnapokat és házassági évfordulókat rendszeresen elfelejti. mindig azt mondja hogy szóljak neki hogy jövőhéten szülinapom lesz.Hogy néz az ki? Olyan mintha mindenáron ajándékot szeretnék kapni, pedig egy szál virágnak is örülnék.
A porszívózást ő is megcsinálja és a vásárlást is. De nem rég még a pocimban volt a baba és az utolsó napon is elvárta hogy minden meglegyen.Egy pohár vízért is engem ugrasztott.
És amiért most nagyon mérges tudok lenni még a fürdő vizet sem viszi ki a szobából. Mivel a picit bent fürdetjük.
És elvárja hogy a nagyot is én fürdessem és persze mindkettőt én fektessem le. A pici 6 hetes.
Mindezek ellenére szeretem, csak isszonyú bosszantó tud lenni.

Szóval csak ennyit akartam mondaNI.
sziasztok Gabi1
gabi1 (gabi1)
 


Nem t'om, lányok, mikor lesz már nálunk is egyenjogúság, mármint az anyák fejében, és itt most a kedves mamáinkra gondolok és hosszútávon saját magunkra is. Mert asszem õk, a kedves anyukáink neveltek minket/férjeinket ennek a megható családmodellnek megfelelõen: a nõé a háztartás, a gyerek és a férj kiszolgálásának gondja, a férfi pedig eljár a "hivatalba". A nagyon jóindulatú és meglehetõsen szórakozott páromat ihletett pillanatokban (lásd: a gyereket megfürdettem, megetettem, elaltattam, fürdõvizet kiöntöttem, elmosogattam) néha megkérdezem, hogy ugyanmár nem jutott-e eszébe, hogy a tévénézés helyett összeszedhetné a gyerek szétdobált játékait pl. Rámcsodálkozik, hogy nem..., de már indul is csinálni. Mert tõle otthon semmi ilyesmit nem kértek, nem kellett összeszednie a saját piszkos ingeit, zoknijait, nem kellett magának teát fõznie ésatöbbi. Hát ezek után csodálkozzon az ember lánya :-)? Hát nem csodálkozik. Szóval nehéz velük, és eltérõen a fiainktól, a férjeinket csak nagy nehézségek árán tudjuk nevelni.
A kérdésem: biztos, hogy elvárja a férjed, hogy te fürdessed, fektessed mindkét gyereket egyedül? Megbeszéltétek már ezt? Próbáltad már elmagyarázni neki, hogy milyen sokat jelentene a nagynak, ha az apja is ott lenne és jót hancúroznának a vízben/öltöztetésnél, és milyen jól elbeszélgethetnének a lefekvésnél? Vagy hogy milyen érdekes, hogy a picurka napról-napra új és új dolgokat produkál, pl. hat hetesen elkezd mosolyogni arra, aki föléhajol? Próbálj mesélni egészen apró dolgokról a gyerekkel kapcsolatban (kivéve a ma hányszor kakilt/pisilt témakört!), kitartóan és lelkesen, egy idõ után érdekelni kezdi a legmacsóbb fickót is a téma... Be lehet dobni olyan trükköket is, hogy "te, figyelj, ez rádmosolygott!" meghogy "mikor így néz, akkor tisztára olyan, mint te vagy" akkor is, ha nem is. És igenis meg lehet mondani neki, hogy vigye ki a fürdõvizet, mert nehéz az egy nõnek. De meg kell mondani, és nem dühösen, hanem úgy, hogy "életem, olyan nehéz ez a kiskád tele vízzel, te meg olyan erõs vagy, légyszíves vidd ki, mert ha ez így megy tovább, úgy kicombosodom, mint Arnold Schwarzenegger" vagy valami hasonlót, lényeg a humor és a nyomaték. Nálunk ez mûködik. Mûködik még a munkarend is: egyik este én fürdetek, és a párom szórakozik (értsd: miközben én csutakolom, õ beszélget/játszik a gyerekkel, így övé a mosolygó gyerekarc minden hálás pillantása), a másik nap fordítva. Ha felborul ez a rend (mondjuk a férjem nincs otthon egymás után két nap), akkor is a legutolsó közös fürdetés az "elszámolás" alapja.
A fiam most 10 hónapos. Remélem, sikerül úgy felnevelnem, hogy a leendõ menyemnek ne legyenek a fentiekhez hasonló panaszai...
eliza
 


szia eliza!

rosszúl írtam az előzőekben ezek a gondok nem mindig igazak, ha van kedve megcsinálja ha nincs akkor ha kérem akkor sem. Aminap is volt rá példa amikor mondtam neki hogy fürdesse meg a Bettit akkor egyszerűen azt válaszolta hogy nem, ma viszon szó nélkül nem is kértem rá, (mert az az igazság már nem is merem, mert egyből letámad)megfürdette.
Szóval akkor csinálja amikor éppen kedve van hozzá. Ha megfürdeti nagyon jókat játszanak. Én őt is megértem hisz nagyon sokat kell dolgoznia, ezért nem igen szoktunk veszekedni ez miatt csak ha éppen én is nagyon fáradt vagyok.
Az anyukájától meg nem sokat tanulhatott mert rá sem lehet mondani hogy éppen háziasszony.
Ezt a munkarendet én is kifogom próbálni, köszi a tanácsot.

Gabi1
gabi1 (gabi1)
 


Lányok! El kell dicsekednem az én arany párommal.Nálunk a kezdetek óta Ő fürdeti a gyereket, ez az esti program , játék fürdetés és utána alvás.Akármilyen sűrgős munkája van ez nem maradhat ki.Valamint a bevásárlást is Ő intézi legtöbbször és mindig kedveskedik valami finomsággal ha hazajön. Vigyáz a gyerekekre ha megyek tornázni hetente kétszer,szó nélkül kiviszi a szemetet .Ma pl. napközben felhívott hogy éjjel a tévében volt egy fantasztikus film és felvette nekem mert gondolta biztos érdekel.És ez számtalanszor előfordul tehát nem véletlen.Soha nem nekem kell pl. égőt cserélni mert észreveszi, hogy kiégett és már cseréli is.Tanul a fiammal pedig nem is a sajátja.Mindig van benzin az autóban ha elmegyek sőt ha hosszabb útra megyek mindent átnéz hogy rendben van-e.És jól tud főzni, a gyümölcstortáját mindenki irigyli.Akkor sem szól ha nem mosogattam el vagy a háztartással kevesebbet foglalkozom,azt eszi amit talál a hűtőben. Sajna nem vagyok egy háztartástündér de ezt Ő elfogadja. De, hogy ne legyen a kép tökéletes a szülinapomról elfelejtkezik. Mindenkinek van hibája!!{Kép}
Tímea
 


Gabi1,
én is elhamarkodtam a tanácsaimat, lefelejtettem az elejérõl, hogy biztos vagyok benne, hogy a párod csak fáradtságból nem megy oda a fürdetéshez. Aki két gyereket is vállal, az szereti a gyerekeket és élvezi a velük való együttlétet. Arra kell csak rávezetni õket azonban(gyakran az enyémet is), hogy fogják fel: mi is fáradtak vagyunk! Csak bennünk nagyobb a természetadta felelõsségérzet a bébik iránt, ezért mi nem hagyjuk ott õket sem, meg a szétzilált lakást sem.
Azt az erõtlen áltiltakozást hallanád, amit a férjem dob be, ha a soros fürdetése napján azt mondom neki:"tudod mit, látom fáradt vagy, ma én csutakolok"... De valahogy mégsem kell kétszer mondanom:-) Mint ahogy azt sem, ha a gyerek elaltatását vállalom át (az is felváltva megy). Néha felmerül bennem, hogy mi lenne, ha két-három napra egyedül maradnának nélkülem, és neki kellene csinálnia mindent? Szerintem azonnal hívná valamelyik nagymamát :-)
Szia!
eliza
 


Kedevs Eliza!
Tudod, ezen már én is sokat gondolkoztam. Mármint azon, hogy mi lenne, ha akár 1 (azaz egy) napig egyedül maradna a férjem a gyerekekkel. Pedig ö igazán segít itthon, erre nem lehet egy szavam se, de szerintem az örületbe kergetnék a lurkók rövid úton. Ezt már fel is vetettem Neki, erre azt válaszolta, hogy én meg menjek be helyette a munkahelyére. Az egészben az a vicc, hogy szerintem én helyt tudnék állni, de benne nem vagyok ennyire biztos...
Emese
emese (emese)
 


Dia!

Kép Hát akkor Neked is szaporodni kéne Kép
Hát igen...
zsolt
Zsolt
 


Hûha, magamba kell szállnom. Dicsekszem itt netszerte, hogy nálunk milyen fenenagy kommunikációs mennyország van a családban, erre tudjátok mit mondott ma nekem életem párja? Hogy a soha nem érezte magát annyira kivülállónak és bizonyos mértékben kirekesztettnek, mint a fiunk megszületése utáni elsõ hetekben... És hogy bizony beletelt néhány hétbe, amíg megtalálta a helyét és a teendõit a mi kis hármasunkban.
Nálunk bonyolította a helyzetet, hogy édesanyám hetekig ott lakott nálunk az elején, minden munkát kivett a kezünkbõl. Na de ez mellékszál.
Szóval lányok (Zsolt...), nekik sem volt könnyû! Ismerek egy házaspárt, a tipikus álomcsapat a most hároméves csodásan okos és jólnevelt gyerekükkel. Vagyis volt eddig, mert a férj most rohant épp el tõlük, mert nem tudta tovább elviselni, hogy a felesége lényegében a gyerekbe szerelmes már, és õ szépen lassan teljesen kirekesztõdött ebbõl a szoros kapcsolatból.
Nem lehet, hogy férjeink nem lusták és macsók, hanem elhanyagoltak és ez így csapódik le? Szálljunk magunkba, hölgyeim.
Adrien
 


Sziasztok!

Most szállok csak be a beszélgetésbe, nagyjából végig futottam a leveleken és sajnos túl sok árulkodik rossz tapasztalatokról. Nálunk sincs kolbászból a kerítés, de jól megvagyunk.Szoktunk beszélgetni mindenféléről, legyen az bármilyen intim, hiszen azért vagyunk egymásnak, hogy megoszthassuklegintimebb gondunkat is.A párok többsége ritkán beszélget és ez nagy baj.a levelekből az tűnik fel, hogy sok az általánosítá és a fiúk összetartanak, mintha megvédhetnék egymást.Én azt mondom, vannak sárkány feleségek és valóban rossz férjek is léteznek.Én azt tapasztaltam, hogy egy férfi is lehet figyelmes.Nálunk pl. az első babát mindig ő altatta el, mert hasfájós volt és nála nyugodott meg, akár órákig is sétált vele és betegállományba ment, hogy együtt könnyebben bírjuk.A kislány teljesen kötődik az Apjához és ez érthető, mert sokat voltunk együtt.Amikor teheti segít nekem, közben megszületett a második gyerek.Az ő születésénél is itthon volt velünk egy darabig, nagyon jó volt.Sokszor kapok Tőle virágot(alkalom nélkülis).Ha nincs időm vasalni, kivasalja az ingét, akár megfőz vagy elmosogat és szívesen teszi.Hála Istennek Ő egy kicsit modernebb felfogású és nem hagy mindent a nyakamba.Sokszor dícsér és mindig eljön velünk oltatni a gyerekeket.Természetesen dolgozik is és eltart minket.Nehogy azt higyjétek, hogy valami pénzeszsák és megteheti.Nem iszik, nem dohányzik, nem jár el a haverjaival ill. néha egy barátjával.Évek óta a közlekedés a hobbija és az új buszokat, villamosokat stb.nézi meg.Ha teheti minket is visz.Persze azért van magánélete is.Nem kell azt hinni, hogy papucsférj.Nem ugráltatom, nem mondok mindent meg neki, Ő ezt magától csinálja.Egyszer majdnem elveszített engem és a lányunkat, azóta értékeli,a családját.Azért neki is van hibája, általában késik és néha ott hagyja a szennyest a földön, de azthiszem nagyon boldog vagyok.Kedves férfiak vegyenek példát és becsüljék meg a nejüket segítsenek nekik.Kedves nőtársak mindenkinek hasonló boldog családot kívánok.
Névtelen
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet: