Kiemelt témák

Azt akartam írni, hogy: remélem, azért valamennyire érthető.

nagyon tetszett amit írtál Liv
átjön belőle az a magabiztosság és öröm amit a hited(tudásod?) ad neked.
jó ilyeneket olvasni
Biobabát és Szilvit is nagyon jó.

Liv,
nem vitatkozni jöttem, mert teljesen kerek, amit írtál. Csak esezm,be jutott még valami, hogy "ki a misztikus".

3. Hiszem, hogy emberekként kevesek vagyunk Istent felfogni. Hacsak Isten nem szól, mi nem vesszük észre. Hacsak Isten valahogy nem nyilvánítja ki magát, nem fogjuk megtudni az ő gondolatait, terveit. JK tette ismertté a megismerhetetlen Istent. JK nélkül valami "vallásos rabságban" lennék, mert tudnám, hogy Isten van, hogy mit tett de nem tudom, ki is Ő valójában.

A misztikus meg pont azt hiszi, hogy nincs szüksége közvetítőre ahhoz, hogy Istent megismerje, hogy meghallja, hogy kommunikálni tudjon vele. Valóban, a hétköznapi mivoltunkban, azaz ahogy írod "emberekként", kevesek vagyunk Istent felfogni. De speciális emelkedett tudati állapotban (pl. meditáció, de a derviseknél a tánc, pl.) ez a hitem szerint lehetséges. Tehát ez a kapcsolat nem állandó, hanem amikor ki tudom kapcsolni az objektív (külső) tudatomat, amikor meditáció során "kiürítem az agyamat", akkor vagyok képes arra, hogy befogadjam azt, ami Istentől jön. És ezeket hívják misztikus élménynek. Nagyon gyakran ez egy pillanat, amiben végérvényesen megértesz valamit, amiben addig hittél, de onnantól tudod, vagy egy kis megérzés, egy sugallat, az, amit az angol a "wee small voice"-nak hív. És akárcsak te, a misztikus ember is kötelességének érzi, hogy megtudja, mi a célja ebben az életben. És most itt a valós célról beszélek, nem arról, hogy "elvégzem az egyetemet, házat veszek, nyaralok külföldön", hanem arról, amit megszületésed előtt a Teremtő állandó jelenlétében és magadnak választottál, de persze megérkezve jól elfelejtetted/elnyomtad.
Nem akarok úgy beszélni, mint akinek hú de sok tapasztalata van ebben, mert nincs. Volt néhány élményem, ami megerősített abban, hogy nekem ez jó, és van értelme erre menni, mert lesz folytatás is. Nem azért, mert ezt mondták, hanem mert tapasztaltam. Ez a tapasztalás ugyanaz, amit biztos te is érzel, hogy megtapasztaltad Jézus szeretetét. Nem csak hiszel benne, hanem tényleg.
Asszem a buddhisták mondják azt, hogy ugyanazt a hegyet több oldalról meg lehet mászni.

Sziasztok,
nagy érdeklődéssel olvasom az eszmefuttatásokat, és szeretnék kicsit belekérdezősködni, most elsőre a "kegyelem" oldalán állókhoz.

Az érdekelne, hogy azóta, amióta keresztények lettetek, miben változtatok. Gondolok a gondolkodásmódotokra és a hétköznapi életetekre is.

Katica, bocs, ha még visszamegyek az előző témához, de napok óta le akarom ezt írni, csak nem volt időm...

Szóval Liv vs Szilvi azaz kereszténység vs misztikusok - Steiner szerint (nagyon zanzásítva):

Krisztus előtt az emberek csak úgy ismerhették meg Istent (ő Logosznak hívja), ha saját magukat tanulmányozzák. Isten csak annyira jelent meg számukra a világban, amennyire az egyes, különböző fejlődési fokon álló emberben megtalálták. Jézus eljövetelével ez megváltozott. Istent már nem az egyes emberben kell keresnünk; ami addig megoszlott a világban, az most egyetlen emberben Krisztusban összpontosul. Ott, akkor, benne valóban Isten jelent meg, született le a Földre, egyetlen emberben testesült meg az, ami minden ember végső ideálja kell legyen. Most már benne kell keresni azt, amit addig saját magában keresett az ember.
Ha magunkban keressük Istent, akkor csak azt találjuk meg, ami emberi-isteni, vagyis egy "lebutított" , a fejlődés valamely fokán álló, tökéletlen istenit, míg a kereszténység egy abszolút, önmagában tökéletes Istent tár elénk.

"Az ember megtalálhatta magában az erőt ahhoz, hogy felküzdje magát hozzá, de nem tarthatta vele egynek azt, amit lelkében fejlődésének valamely fokán átélt. A között, ami a lélekben megismerhető volt, és a között, amit a kereszténység mondott isteninek, szakadék keletkezett. A tudás és hit, a megismerés és a vallásos érzés közötti szakadék. A régi beavatottban ilyen szakadék nem lehetett. Mert bár tudta, hogy az istenséget csak fokozatosan értheti meg, de tudta azt is, hogy miért így. Tudta, hogy a fokozatosan megjelenő istenségben mégis csak az igazi, az élő istenség van, és nem beszélt egy tökéletes, önmagában lezárt istenségről. Az ilyen beavatott nem is a tökéletes istent akarta megismerni, hanem az isteni életet. Maga akart istenivé válni, nem külső kapcsolatba akart kerülni az istenséggel. A kereszténység mivoltában rejlett, hogy misztikája ilyen értelemben nem feltétel nélküli. A keresztény misztikus saját magában akarja az istenséget megtalálni, de a történelmi Krisztusra kell néznie, ahogy a fizikai szem a napra néz. És ahogy a fizikai szem a nap által pillantja meg, amit a saját erejéből lát, úgy a keresztény beavatott belső erőit az istenség meglátásáig fokozza, de az a fény, amely látását lehetővé teszi, a földön megjelent Krisztusból árad. Ő az, akinek segítségével felemelkedhet ahhoz, ami benne a legmagasabb. A középkor keresztény misztikusai éppen ebben különböznek a régi misztériumok beavatottjaitól"
(R.S.: A kereszténység mint misztikus tény és az ókor misztériumai - egyébként nagyon ajánlom mint olvasmányt, sok összefüggésre rávilágít, ti ráadásul nyilván sokkal többet értetek meg belőle, mint én )

Másrészt addig az egyetlen mód, hogy Istenhez jusson az ember, a beavatás, a misztériumok voltak, márpedig kevesen voltak, akik erre a fejlettségi fokra eljutottak. Krisztus után már nincs erre szükség. A "Golgotai misztérium" révén mindenki, aki hisz őbenne, eljuthat Istenhez, nem kell hozzá semmi tudomány vagy misztika.

Pindi

hmmmmm...ez most igen meglepett engem.

engem is, kivancsi vagyok erre az irasra, megprobalom beiktatni

Biobaba

Tényleg nagyon érdekes, és ha "Steiner-hívő" lennék, most erősen meg lennék zavarodva (ill. akkor biztos nem, mert már korábban olvastam volna )
Mindenesetre nem értettem meg pontosan első olvasásra a részleteket, majd még bele kell mélyülnöm.

Ha jól beszéltek németül,akkor azért Steinerből az eredetit ajánlom, ő irtó nehezen "felfogható" egyébként is, a fordítások pedig többnyire ezen még csak nehezítenek. Én sajnos nem bírom a németet olyan szinten és hát az angol fordítások se mindig tökéletesek.

Talán azért, mert sok ilyet rágtunk már meg a főiskolán és azóta is, én teljesen értettem, amit Pindi írt és annyira kerek egésznek érzem.

Viszont minden hozzászólót is teljesen érte(ni vélek)k, annyira jó ilyen összeszedett, tiszta mondatokat olvasni. Nagyszerűek vagytok

Szerénység nélkül mondom, hogy "bírom a németet". Én Steinert nem bírom viszont érteni, mert a múlt szádad elején az nyelv, ahogy használták, nemcsak "régies" volt (az hagyján!), de valahogy a gondolkodásmódjuk is olyan nyakatekert volt, hogy képtelen vagyok akkori szövegeket élvezni. És ha ebben a párom is megerősít, pedig az ő anyukája német, háááááát.....

Amúgy. pl. a w-pedagógiában szerintem amúgy is az a fontosabb, hogy aktualizáld Steiner irányvonalait, hiszen ahol ma nem működik a w., ott azért nem, mert annyira ragaszkodnak a leírt betűkhöz, és nem képesek adaptálni a XXI. sz.-i viszonyokhoz.
Ennek most semmi köze S. isten- és Jézus-képéhez, csak kijött belőlem.

Én nagyon nem tudok már németül! Steinernek csak a "betegségekről" könyvei vannak meg nekünk, és abban olyan muris dolgokat ír...sok értelmes mellett persze.
Katica: válaszolok, ígérem, de már annyira álmos vagyok...

No, még folytatom picit, a ki nekem...dolgokat kiegészítve, meg Katicának valamennyire válasz-kezdemény:



1. A keresztény először Istennel találkozik, és a Vele való személyes kapcsolat formálja át jellemét, erkölcsét, kapcsolatait stb. Mindennek az alapja, hogy ráébred az Isten kegyelmére való rászorultságára: halott volt bűneiben, de miután újjászületett, Istennek él, sőt Isten él benne, és formálja át belülről.

2. A kereszténységben nem találunk utalást arra, hogy bármilyen "módszerre" vagy "képességre" szükségünk (lehetőségünk) lenne a bűntől való megszabaduláshoz és az Istennel való kapcsolat megteremtéséhez. Isten megmondta, hogy Őt hogyan lehet és hogyan kell imádni: "lélekben és igazságban", tehát az imádat helye ugyan az emberi lélek , de magára az imádatra csak a megtestesült igazságnak, Krisztusnak a megismerésével nyílik lehetőség. Ez nekem nagyon tetszett, mert cseppet sem éreztem szubjektívnek és ráadásul működött is!

3. Nem láttam annak a folyamatnak a végét, hogy én önmagam meg-megjobbításával végül tökéletességre (vagy bármi másra) juthatok. Viszont elfogadható volt számomra, hogy nem jutok soha jutott el önmagam végére, és önmagam javítgatásával nem tudok Isten előtt elfogadhatóvá válni.

4. A Biblia szerint Isten nem tartozik nekünk semmivel, sőt nekünk kell elszámolnunk Őelőtte. Inkább az a csoda, hogy Isten egyáltalán szólt, hogy kiválasztott egy népet, azzal együtt élt, és történelmén, szentírásain keresztül bemutatkozott az egész emberiségnek. És ez nekem megint nagyon tetszett.

No, megébredtek, mennem kell, folytatom majd.

3. Nem láttam annak a folyamatnak a végét, hogy én önmagam meg-megjobbításával végül tökéletességre (vagy bármi másra) juthatok.

Sajnos a végét én sem látom, bár látnám!
És most őszintén, de komolyan őszintén irígyellek, hogy te látsz másik utat, vagy látod a másik utat, vagy látod az utat, vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki magamat. Még az is lehet (:oops:), hogy csak a te utad vezet a célhoz (miket beszélek itt?! Nem is ittam!), de nekem akkor sem megy, hogy abban higgyek.
Pont azért, mert van, amit elfogadok/tudok a misztikus tanítások közül (pl. reinkarnáció, csak egy példa), és van, ami még nehéz, nagyon nehéz. Sőt, érthetetlen, és el kell fogadnom, hogy ezeket majd egyszer később értem meg, ha egyáltalán. Tehát tele vagyok kérdéssel, ami állítólag jó kezdet.
Viszont ott állsz velem szemben te, akiben nincsenek kérdések, aki megkapta a válaszokat, amik számodra igazak, és ezáltal van benned egy olyan nyugalom és belső lelki béke, ami nekem még csak célom, bár azért előfordul, hogy ilyen "áldott" állapotban találom magamat.

(OFF: Nem akartok véletlenül feljönni a 22.-i hordozós sétára, hogy megismerkedhetnénk?)

Szilvi: hehe, azt hiszem, értem, hogy mit akarsz mondani.

(OFF: úgy néz ki, nem megy, pedig naggggggggyon szeretnék. még megy itthon a férjpuhítás, de szegény azon a héten 3x fogja megtenni a Pécs-Bp utat és a szombatját már nem akarja beáldozni még egyre. De én sem hiszek a véletlenekben...fogunk mi még találkozni, ebben biztos vagyok! )

Livi Hogyna lehet feldolgozni Isten terveit egy kisgyermek halálakor? Mármint értme én, hogy a szülőknek ez jelent valamit, de magának a kisgyermeknek - aki esetleg még csak újszülött - ez mit jelent? Jaj, érted a kérdést, remélem, annyira meg vagyok most rendülve az otthon született kisbaba tragédiája miatt, összevissza írok.

Indi, ez a kerdes mar elhangzott, legalabbis, ha jol ertelmezem:) Savitri kerdezte.
Miert van szenvedes? Az ujszulott nem tudja elmondani, h min ment keresztul. Ez szerintem az a kategoria, h Isten tudja, h mi volt vele a celja. Bennem is folyamatosan motoszkal az egesz, miota olvastam/hallottam, mert persze ennek van hirerteke, mintha korhazban legalabbis nem tortennenek ilyenek. (Es ott vajon, h allnak az orvosok a felelosseg kerdesevel... na ez itt off) Az ember fel a halaltol, mert nem tudja, mi van utana. Ennek a babanak a halala egy csomo ember eletet befolyasolja. Sokakban mozdul valami.
V az a kerdes: h az ujszulott, h dolgozza fel a sajat halalat? (Most ez lehet, h tok hulyen hangzik.) v h hova jut a halala utan, hiszen nem volt alkalma megismerkedni Jezussal?

Biobaba

Indi: Isten szuverén, azt tesz, amit jónak lát. Én nem hiszek a véletlenekben, a véletlen halálokban sem. Viszont hiszek igazságosságában és bölcsességében. Ennél többet nem tudok írni...

elromlott a billentyűzetem, bocs a kisbetűkért:

biobaba

V az a kerdes: h az ujszulott, h dolgozza fel a sajat halalat? (Most ez lehet, h tok hulyen hangzik.) v h hova jut a halala utan, hiszen nem volt alkalma megismerkedni Jezussal?

igen erre gondoltam.

livi bocs, nem volt egyértelmű a kérdés

Indianyo, szerintem ez az, amit nem tudhatunk. Amit Livi irt, Isten szuveren, a baba nem tudja nekunk elmondani... Persze beszelhetunk okosakat eredendo bunrol, v h most a baba, amikor megszuletik, meg jo... De a vege ugyanaz, h mi nem tudhatjuk.

Biobaba

köszönöm szépen, természetesen elfogadom és megértem a választ.

Sziasztok,

Liv, köszi a válaszaidat , kicsit konkrétabb, gyakorlati dolgokra gondoltam, de majd még faggatózom.

Kicsit visszatérnék az eredeti témához. És lehet, hogy túl indiszkrét kérdéseim is lesznek, arra kérek mindenkit, hogy azokat ugorja át . Bocs, ha nem találom el a pontos szakkifejezéseket, remélem, azért érthető leszek.

Nagyon érdekelne, hogy ki-ki hogyan, mikor találkozott azzal az eszmerendszerrel, amit végül kiválasztott magának (vagy az választotta ki őt ).

Aztán, hogy hogyan látják ezek a rendszerek azokat az embereket, akik kívül vannak. Pl. ahol reinkarnáció van, ott mit gondolnak arról, aki úgy gondolja, hogy egyszer élünk. A Biblia szerint milyen befolyása van Istennek egy olyan ember életére, aki nem hisz Benne (valamennyi nyilván van, mivel nem-hívőkből lesznek a hívők).

És szeretném, ha írnátok konkrét, esetleg általatok tapasztalt történéseket, amik szerintetek egyértelműen a karma/sors/Isten munkálkodását bizonyítják.

Indi, Katica, jövök hamarosan, de most a blogommal van rengeteg dolgom, meg mind a kettő taknyos....

Katica,
hú.
Szóval engem ateistának neveltek. Aztán gimi után elkezdtem "keresgélni", de inkább véletlenszerűen. A nagyegyházak nem voltak szimpatikusak alapból (elnézést, de ez van ), így nem ott kerestem. Találtam sok jó dolgot, sok jó embert, de a saját hitemet nem. Abbahagytam.
Kerülgetni kezdett az ezoterika, a new age. Bizonytalan voltam, nagyon, mert egyszerre és hirtelen robbant be ebbe az országba minden a 90-es évek elején, válogatás nélkül. Nem tudtam, miben bízhatok, ezért inkább nem akartam magam elkötelezni. Nagyon érdekelt a téma, de mégsem olvastam könyveket a témában, mert féltem, hogy hülyeséget "veszek be".
Talán első v. második randinkon a férjemmel kiderült, hogy ő réges régen rózsakeresztes volt, ahogy az édesanyja is. De aztán anyósom visszaköltözött Németo.-ba és ott a Christengemeinschaft (itt is említett Keresztény Közösség) tagja lett, mert ő egyházat, vallást keresett, a r+ pedig egyik sem. Theo maga pedig a távolkeleti filozófiák irányába érdeklődött tovább.
És akkor a nagyfiunk elkezdett W.-iskolába járni, ami már akkor tervünkben volt, amikor meg sem született. És szinte minden, amit ott tapasztaltam, annyira igaznak tűnt, annyira "ezt kerestem"-élmény volt. Csak "szinte", mert a mai napig an egy rakás minden, amit nem tudok felfogni, pl. az étertest számomra megfoghatatlan. (Az asztráltest nem.) Ahogy nem értem és nem követem az angyali hierarchiákat sem.
Úgyhogy akartam is, meg nem is. Az itteni Antropozófiai Társaságról hallottam olyan véleményeket, ami alapján nem tartottam nekem valónak.
És akkor azon kaptam magam, hogy a rózsakeresztes website-t nézegetem. És Theo is ezen kapott engem és ledöbbent. Nyelt nagyot, mondván, ő nem biztos abban, hogy megint bele akar ebbe merülni. (Hehe, mert félt, tudta, hogy nem lehet félvállról csinálni. Ahogy a velem való megismerkedéskor is. Félt, rettegett, hogy komolyra fordul a dolog, és ő esetleg megint megégeti magát.) De olyan egy hónappal később írtam a Rendnek, hogy küldjenek egy felvételi kérvényt. És Theo is akkor eldöntötte, hogy folytatja.
Minden megváltozott azóta, és csak jobb lett. Persze, vanank nehézségek, de tudjuk, hogy azoknak oka van, és teljesen másképp tekintünk rájuk. Viszont olyan sokat kapunk fizikai és szellemi értelemben is, hogy azt nem is tudnám felsorolni. Nem mondom, hogy minden tanítást el tudok fogadni. De az a jó, hogy nem kell. És ahogy haladok a tanulmányaimmal, máris vannak olyan dolgok, amiket már megértek, és a korábbi el-nem-fogadásom átalakul. Ilyen volt az, pl., hogy Lélek az első lélegzettel költözik az emberbe, addig nem. Ezt most már elfogadom, nem azért, emrt addig puhítottak, hanem mert értem, hogy miért mondják ezt, és mert elfogadom az okokat. Nem tudom, érthető-e.
Ja, és mivel egy időben Steiner is r+-es volt, sőt saját rendet is alapított (mivel jelenleg is számos r+-es rend létezik), így ha nem is egyezik az antropozófia és az én hitem,de kompatibilisek egymással.

"Pl. ahol reinkarnáció van, ott mit gondolnak arról, aki úgy gondolja, hogy egyszer élünk" Hát, majd legközelebb rájön, vagy nem, de ez nem is lényeges. AKi nem hisz benne, az is fejlődik életről életre, kapja a feladatokat, amiket megold vagy sem.

A harmadik kérdésed nagyon khm... nem tudom, szeretnék-e válaszolni, vagy túl elborultnak tartanátok, esetleg akár őrültnek.

Juj, de hosszú lett. És nincs vacsora, rohanok!

Szilvi, köszönöm.

Remélem, sikerült vacsorát varázsolni a családnak .

Túrós tésztát ettünk.

nem boldogulok a billentyűzettel, készülök válaszolni hosszabban, de csak később megy. olvasni tudok

Sziasztok!

Nem lehet véletlen, hogy mindig olyan témákra kattintok rá, ahol ismerős neveket találok. Bár eléggé zárt körnek tűntök, ez a kör talán még bővíthető.

Átolvastam (átfutottam) a topikot, és ha nem baj, elmondanám a benyomásaimat. Ha baj, átugorjátok.

Számomra a különböző vallások, ezoterikus irányzatok stb. az igazság egy-egy szeletkéjét jelentik. Nagyon érdekes ezeket boncolgatni, összevetni, én is élvezem, de az igazságot nem ezek összevetésével, hanem összeadásával lehet szerintem leginkább megközelíteni. Még akkor is, ha a tartalmuk látszólag ellentmondásos. Egy példával élve: ha valaki megbetegszik, és tudni szeretné az okát, akkor különböző szemléletmódú emberektől különböző válaszokat fog kapni. Az orvos mondjuk egy vírust fog okolni, a pszichológus a leleki tényezőket helyezi előtérbe, az asztrológus bolygók által szimbolizált energiák és elemek egyensúlyára hivatkozik, a buddhista a karmára stb. Kinek volt igaza? Mindnek, és a betegség csak ezek összeadásával értelmezhető. Persze lehet súlyozni, hogy a szellemi természetű űa ok magasabb rendű a fizikainál, de a mi kultúránkban mégis előbb az orvost keressük fel.

Elkalandoztam... Szóval szerintem minden vallásnak, filozófiának stb. igaza van, ami a végső igazságot, amit nevezhetünk Istennek is, keresi. Egyesek azt mondják, hogy ezek közül némelyik már torzult, de ha igaz az, ami való, és való a kimondott vagy leírt szó, gondolat, akkor mindennek van létjogosultsága. A gondolat teremtő ereje... Volt már tudatos álmotok? Nekem egyszer sikerült, és nagyon fantasztikus volt. Ott és akkor minden teljesen valóságos volt, nem álomképszerű, azzal a különbséggel, hogy tudtam, bármit megtehetek, amit ébren nem. Úgy izgultam, hogy fel ne ébredjek, hogy nem jutott eszembe okosabb, mint hogy repüljek. Ahelyett, hogy az aktuális életfeladatom megoldást firtattam volna.

Hosszú vagyok, de még egy gondolat. Lehet kutakodni az igazság, teljesség, Isten után, de megérteni, megmagyarázni itt ezen a létsíkon a mostani eszünkkel, és főleg szókincsünkkel úgysem tudjuk, legfeljebb a már említett szeletkéket megragadni. Még akkor sem, ha valakit Rudolf Steinernek vagy Jézus Krisztusnak hívnak. (Nem követek el szentségtörést azzal, ha az Ember fiát egy szintre hozom Isten fiával, hiszen mindannyian Isten fiai, na jó esetenként lányai vagyunk. Polaritás...) Lehet, hogy ők valóban ki tudtak tekinteni magasabb szintekre, és birtokolták a valódi tudást a teljességről, de ezt csak a mi közvetítőcsatornánkon, az ehhez a létsíkhoz tartozó nyelveken tudták átadni, ami szükségképpen alacsonyabbrendű, tökéletlen, így máris széttöredezett az egész darabkáira, amiket megpróbálunk felcsipegetni, de darabkáiban is nehéz értelmezni, vagy éppen azért.

Nem aszerint „szelektálok”, hogy mit hiszek el, és mit nem, hanem hogy mi áll közelebb a szívemhez. Keleten a közösség, Nyugaton az egyén a mérce. Önmagában egyik sem jó, vagy rossz, de mivel én a nyugati kultúrkörben nőttem fel, számomra a keleti filozófiák személytelenek (ez már felmerült itt valahol), közelebb áll hozzám a kereszténység, keresztény miszticizmus, vagy a z európai ezoterikus iskolák. Hú, ez most úgy hangzott, mintha ezeket baromira ismerném, de nem!!! Tanulok, tanulok, tőletek is.

Nagyon hosszú lettem, vajon átrágja ezen magát valaki?

Györgyi

Györgyi - én nem gondolom, hogy zárt kör vagyunk.

És tök jó gondolataid vannak, írjál még. Mi fog meg igazán a keresztéynségben, milyen misztikus irányzatokat nézegetsz (vagy mályülsz el bennük), mivel szeretsz foglalkozni?

Igen, egyáltalán nem zárt kör ez.

Sziasztok!

Ez a keresztény miszticizmus baromi jól hangzott tőlem, pedig semmit nem tudok róla. Mondjuk úgy, homályos sejtéseim vannak, egyáltalán mi akar lenni.

A kereszténység kulcsszava: szeretet, a keleti vallásoké (amennyire ismerem őket) béke, nyugalom. Ott az a vágyott cél, hogy végül feloldódjunk a teljességben, de én jó öreg európaiként szenvedve is szeretnék inkább individuum maradni. Jó, tudom, hogy valami nagyobb egység, pontosabban az Egység része vagyok, de szeretnék rész maradni, és nem teljesen beleolvadni. De ezt lehet, hogy csak az erre az életre kapott egóm mondatja velem.

Nem tudom, láttátok-e a Szamszára című filmet. Ott a végén egy elhagyott feleség szájából elhangzik Buddha neve, illetve különböző névváltozatai, amelyeket mindenki jól ismer, legalábbis abban a kultúrkörben. Majd elhangzik egy másik név is, amit viszont alig ismer valaki. Ez a másik név Buddha feleségéé, akit elhagyott, amikor elindult megvilágosodni...

Félreértés ne essék, nekem semmi bajom a keleti vallásokkal, filozófiákkal, csak nekem jobban bejön az, amiben felnőttem. Nem kaptam ugyan vallásos nevelést, de mégiscsak a kultúránk része kitörölhetetlenül.

Amiben jobban elmélyedtem, az az asztrológia. (Még papírom is van róla.) Ezen keresztül könnyebben el tudtam magam fogadni a hibáimmal együtt is, mert tudom, milyen eszközök álltak rendelkezésemre a születésemkor. Ami nem volt benne a "készletben", azt elég nehéz kifejleszteni, bár nem lehetetlen.

Ilyen hiányosság a képletemben a szeretetre, főleg az önzetlen szeretetre való képesség, amit "illik" egy anyának a gyereke iránt táplálni (ha már babás honlapon vagyunk). Asszem Rüdiger Dhalkénál olvastam, hogy az ekcéma hátterében az egyik szülő tudattalan gyűlölete áll. Magamban örültem, milyen szerencsések vagyunk, hogy a kislányomnak bababőre van, mert önző individulaista lényemnek minden oka meglenne, hogy tudattalanul gyűlölje a kis rabszolgahajcsárt, akit tudatosan persze nagyon szeret. Azért négy hónapos korában csak előjött az az ekcéma... (Bár szerencsére nem súlyos.) Ajánlottak egy homeopata orvost, akivel remélem, le tudunk ásni a mélybe is, és nem rekedünk meg a bőrfelszínnél.

Ha már karma, ti is biztos elgondolkodtatok azon, miért pont őt/őket kaptátok (illetve választottak titeket), mit kell egymástól megtanulnotok.

Györgyi

Györgyi,
igen, a buddhizmusban nekem ugyanez, ami nehéz: a semmi, a beleoldódás. A filmet sajnos nem láttam. Moziba ennyi gyerek mellett nemigen járunk, videónk sincs. Most nemrég óta tudunk egy céges laptopon dvd-t nézni, de még "nem fogtuk fel" igazán, így kb. 5 filmet, ha láttunk azóta.

Komolyan Árnikának hívják a kislányodat? De édes!

Gyerekek: a legnagyobb fiam, Alex, egy nagy tükör számomra, sok szempontból, hogy miylen voltam. Hogy viselkedtem az öcsémmel, hogy viszonyultam a szüleimhez (csak érdekes módon a fiamnál én viselkedek úgy, mint velem anno az apám ), a házimunkához, stb. Persze vannak különbségek, de mégis. Egyszer jártam egy ismerős asztrológusnál (rendtárs, amúgy) , ő mondott dolgokat, hogy pl. Olivért én vezetem el a spiritualitás útjára (pont én?!?!?!?!? Nem a sokkal előrébb járó, és közlékenyebb, bölcsebb apja, akivel ráadásul jobban ki is jön?), meg hogy ABigélnek később nagy szüksége lesz rám (elmondta miért ).
Timó akkor még a pocakomban volt, így róla nem tudok semmit, de azt igen, hogy ő nekeünk hatalmas változásokat hozott. Vajon merre megyünk tovább őáltala, jut sokszor eszembe.

hú, most szaladnom kell.

Megszereztem a Rózsakeresztes szellemtudományt( a polcomról ), ha lesz egy kis szusszanásom, olvasgatok majd.

Írok majd arról, miért ebbe a családba születtem, de most a hordozós nappal van tele a szívem

Az érdekelne, hogy azóta, amióta keresztények lettetek, miben változtatok. Gondolok a gondolkodásmódotokra és a hétköznapi életetekre is.

No, hát pár fura példa:
1. A férjemmel nem éltünk együtt házasság előtt.
2. A munkahelyén (kis grafikai cég) a reggeli értekezlet előtt imádkoznak. Döntések előtt-nem hinnéd el-imádkoznak.
3. A férjem presbiter (ez ilyen elöljáróféle, akihez lehet fordulni, ha valakinek valami gondja-baja van), ezért a lakásunk teljes átjáróház, mindig jön valaki beszélgetni, imádkozni, vagy feltöltődni vagy segítséget kérni. Ha valaki beteg, olajjal meg szokta kenni és imádkozik érte (sima étolaj...). Előfordul, hogy éjjel kettőkor sütök pizzát 4 angol szakos egyetemistának!
4. A hűtőnkőn a bevásárlólista mellett lista van arról is, miért imádkozunk, miben keressük épp Isten vezetését.

Most hirtelen ennyi. Még van bőven, majd írogatok még.

Szilvi:

nem biztos, hogy a nagy tekintélyű, művelt és bölcs gurutól tanuljuk a legtöbbet. Nekem van egy barátnőm, aki a mai kor mércéjével mérve nem vitte semmire, nem is különösebben művelt, a spirituális ismeretei pedig szinte a nullával egyenlők, de többet tanultam tőle/általa az életről, a világról, magamról is, mint bárki mástól.

Először hagyományos nevet akartam adni a kicsinek: olyat, ami régen nagyon gyakori volt, mára viszont teljesen kiment a divatból. Az Erzsébet volt nagyon sokáig a favorit, már csak a 2007-es Szent Erzsébet évforduló miatt is. De a név jelentése (Isten esküvése) Apának nem jött be, pedig szerintem csodálatos. (Nekem nincs olyan szerencsém, hogy házon belül bővítsem a spirituális ismereteimet.) Valahogy az Árnika felé orientálódtunk, ami pedig az utolsók között szerepelt a listánkon. Ha hihetek az utónevek jelentéséről szóló könyvnek, Árnika életében kiemelt jelentőségű a szüleihez való viszonya, és ha ez nem felhőtlen, az súlyos törést okozhat az életében. Nagyon kaparok, hogy jó anya lehessek, hogy kifejlesszem magamban a feltétel nélküli szeretetet. Első körben nekem sztem ezt kell megtanulnom általa. Nem véletlenül kaptam többemberes gyereket. Apában megbízom.

Györgyi

nem biztos, hogy a nagy tekintélyű, művelt és bölcs gurutól tanuljuk a legtöbbet

Nem is. Különösen az önjelölt guruktól óvjon meg az ég.

Árnikához meg akkor kitartást és sok bölcsességet kívánok!

Liv,
nagyon jók! Még!

A párom első reakciója a 2. pontra: Magyarországon?! Második: Milyen jó ötlet! (Kicsit irígykedve...)

És akkor most jöjjenek azok, akik nem látnak (akkora) különbséget közöttünk:
Merthogy emlékeztettem rá, hogy ő két éven keresztül egy bizonyos rituáléval kezdte a munkanapját (amíg az irodatársának nem változott a beosztása, mert azóta nincs reggel egyedül): néhány irodai jóga-gyakorlat (az "csak" a testi jólétéhez, a gerincére, stb.), légzőgyakorlatok, bizonyos hangzók intonálása (pl. om, rama és van számos más), egy rövid meditáció és a következő (saját maga írt) invokáció:
"May the still, small voice within* (ld. lent) guide me as I work today. May it point out the lessons to be learned from the situations I encounter. May it show me all the opportunities to serve that come my way. May it aid me in engaging in my work with interest, energy and enthousiasm. May it help me guard against laxity, apathy and laziness. May I be inspired to perform my duties with dignity, honour and conscience. So mote it be."

Ő nem döntéshozó, de pl. személyes konfliktusoknál gyakran alkalmaz vizualizációs és meditációs technikákat (amik akár imaként is felfoghatók néha), és működnek. Gondolom a férjedéknél is az imák.

3. pont: Miután számos fejfájást elmulasztott, a fejfájós hölgyek már számítanak rá. Namost tudom, hogy ez talán szerinted "mágia", ami tilos, de szerintünk meg semmi nem-isteni nincs benne, mert T. nem speciális tehetség, ő nem "gyógyító", hanem csak egy csatorna, ahogy mindnyájan lehetnénk azok, aki az univerzum energiáját a megfelelő módon a megfelelő helyre irányítja.

4. Ez is nagyon tetszik! Ez hosszú lista, vagy "csak" 2-3 tétel van rajta?

Amúgy le a kalappal előtted, nem csak az éjjeli pizzasütés miatt, hanem hogy akkor nálatok mindig rendet kell tartanod,- na én ezt nem bírnám. Ha hozzánk valaki váratlanul esik be, hááááát....... magára vessen!

*Theo kérte, hogy magyarázzam meg (bár lehet, hogy nem szükséges), hogy a still (=silent, nem kicsi), small voice from within, rózsakeresztes felfogásban a lelkiismeret hangja, ami egyenlő a lelkünk hangjával, a lélek pedig a mindannyiunkban lakó isteni szikra.
És amikor a belső hangtól kéri, hogy mutassa meg a megtanulandó leckéket, az tulajdonképpen az, amiről a karma szól.
A szolgálatos rész: a r+-esek szerint amit tanítanak, annak a célja nem az egó növelése és kizárólag a saját célok elérése, hanem az, hogy ezáltal jobban szolgálhassuk embertársainkat.
so mote it be=így rendeltessék=r+-es "ámen"

És akkor most jöjjenek azok, akik nem látnak (akkora) különbséget közöttünk:

Félreérthető lehettem: én itt komoly hasonlóságokat látok!

Liv,
amikor jönnek hozzátok imádkozni, akkor van valami speciális hely a lakásban (pl. dolgozószoba), ahová elvonultok olyankor, ahol az összes imádkozástok zajlik, vagy pedig akárhol és mindenhol? Akár épp pizza felett ülve?

Szilvi: a gurut csak azért írtam, mert hirtelen nem jutott eszembe jobb kifejezés. Mondjuk lehetett volna tanítómester, de ez is elég hülyén hangzik. Amúgy csak általánosságban írtam, nem a férjedre céloztam vele, remélem, nem értetted félre.
Györgyi

Liv,
amikor jönnek hozzátok imádkozni, akkor van valami speciális hely a lakásban (pl. dolgozószoba), ahová elvonultok olyankor, ahol az összes imádkozástok zajlik, vagy pedig akárhol és mindenhol? Akár épp pizza felett ülve?

Általában a nappaliban, simán praktikussági okokból. Kaja meg hát vagy előtte, vagy utána van. Persze, ha "csak" imádkozni jönnek, akkor nem is készítek ennivalót, mert akkor úgy sem esznek/ünk. Ha meg épp böjtölünk (jajj, ilyen is van ám...), akkor meg csak tea van. Egyébként, ha az a kérdésed, a helynek nincs jelentősége.
L

4. Ez is nagyon tetszik! Ez hosszú lista, vagy "csak" 2-3 tétel van rajta?

Hosszú, bizony! De gyakran változik, persze.

Amúgy le a kalappal előtted, nem csak az éjjeli pizzasütés miatt, hanem hogy akkor nálatok mindig rendet kell tartanod,- na én ezt nem bírnám.

Igen, jajaj, nem ez a kedvenc részem!:roll:

Ez a kis invokáció nekem nem tűnik olyan "tömény hardcore mágiának", tényleg, inkább imádságfélének tűnik.

Jövök még, folytatom!

Livi: nagyon tetszik a listád! ilyen imádkozós papírkáim nekem si vannak a monitorra felragasztva

Györgyi a guru eredeti jelentése tanító. semmi kacifánt, nem mágus meg fakír meg átváltozóművész. persze ma már mindennek változni látszik a jelentése, na erről teszek is fel egy képet, hogy mindenkinek jókedve legyen:



és egy kis rövid történet: Benáreszben, a hinduk legszentebb városában is sok ilyen szádhu - azaz a világi élettől visszavonult szent ember él. az egyik odajött hozzám a kis edénykéjével koldulni, a karján óra. kérdem tőle: miért visel órát ő, akinek ez már mit sem jelent elméletben? válasz: azért, hogy az ébresztőóra segítségévell fel tudjon kelni napkeltekor imádkozni! - hát ilyenek ezek a mai guruk

Az én meggyőződéseimről msot nem tudok írni, mással van tele a fejem, de elkezdtem a Rózsakeresztes szellemtudományt olvasni és ezzel kapcsolatban egy idézet és egy kis megjegyzés:
W-iskolában, illetve egyéb antropozófus körökben szokás rendszeres közös tanulmányokat folytatni, ilyenkor egy cikket, előadást vagy könyvet közösen olvasunk, előre kijelölt részből valaki felkészül és beszélgetünk róla. Nagyon lassan, alaposan, mondatról mondatra.

és az idézet:

"...A legmagasabbbat, amire feltekinthet, "Isteni"-nek nevezi az ember, s legmagasabb elhivatottságát ezzel az Isteni-vel valamiképp kapcsolatban állónak kell látnia. Ezért is hívjuk az érzékin túlmenő bölcsességet, mely számára saját lényét és ezzel elhivatottsáégét is menyilatkoztatja, "Isteni bölcsességnek, vagy Teozófiának.
Az emberi élet és a Kozmosz folyamatai vizsgálatára a Szellemtudomány elnevezést használják. ..." (RS:Theosophie)

Szilvi szeretnék hozzátok beiratkozni egy kurzusra

Indi:

Ha a guru tanító (nem tudtam pontosan), akkor ezt a szót ma már inkább csak önmaga paródiájaként használjuk. Legalábbis mifelénk. Szóval inkább ciki, mint megtisztelő sztem.

Az antropozófiáról: mondjuk úgy, hogy nagyon keveset tudok. Pedig '98 és 2001 között dolgoztam egy cégnél, amit antropozófiai alapokon alapítottak. Néha belelapoztam a könyveikbe, de akkor még csak mosolyogtam rajta, hogy a Föld egy élő organizmus, meg hasonló bohóságok. Azóta közel 180 fokot fordult a világképem. Olvastam egy-két ezoterikus könyvet, de az antropozófia homályos terület maradt. Néha belelapoztam egy-egy Rudolf Steiner műbe a könyvesboltokban, de mindig olyan zavaros katyvasz maradt számomra az a néhány sor, amit éppen átfutottam. Ez azért lehet, mert a: az elején kellett volna kezdenem, b: a megfoghatatlant/felfoghatatlant elég nehéz szavakkal megfoghatóvá/felfoghatóvá tenni, c: egyszerűen hülye voltam hozzá, vagy még nem voltam rá megérve. Mit ajánlanál elolvasni, ha valaki az alapoknál szeretné megismerni az antropozófiát?

Györgyi

Pedig '98 és 2001 között dolgoztam egy cégnél, amit antropozófiai alapokon alapítottak.

Györgyi Ezt egy kicsit bővebben, légyszi!

Antropozófia: egyrészt önmagában is egy nagyon bonyolult dolog, ahogy leírtam, a tanárok, óvónők és minden a-alapon működő intézmény folyamatosan tanulja, olvassa, boncolgatja, akár ugyanazt a dolgot is.

Két alapkönyv van, amit nagyon fontos elolvasni. Az Általános embertan (Allgemeine Menschenkunde) és a Teozófia (Theosophie). Ezekben van szó arról, ki is az ember, milyen "részekből" épülünk fel, mi a helye a világban és aza világ a látezúő világokban hol helyezkedik el. A tanárképzésen is ezzel foglalkozik az első év. Után jöhet a nevelés művészete szellemtudományi szempontból és a többi igen izgalmas mű. Nagyon bonyolult, még egyszer hangsúlyozom. Steiner nyelvezete, a kor régies nyelvezete és a fordítások méginkább nehezen emészthetővé teszik. De ez a Waldorf-pedagógia alapja. Erre épül minden más.

Nem állítom, hgoy Steiner olvasása nélkül nem lehet W-szülőnek, w-tanárnak lenni (bár utóbbit talán mégis). De ez a topik pont az ilyen filozófiai kérdések boncolgatására született, úgyhgoy mégis érdemes erről si beszélni.

Én magam 10 évnyi tanulás után is csak a kezdő tanuló kategóriába tartozom antropozófiailag - nem tudom, hgoy eljuthatok-e a haladó osztályba valaha. Vekerdy azt mondja: addig jó, amíg vannak kérdéseink. És nincsenek rossz kérédsek, csak buta válaszok.

Ja és még egy, ami sokkal megfoghatóbb: a hármas tagpzódsásról és szociális kérdésekről írottakat mindenkinek ajánlom. Az én világom aszerint épülfel - és enm Steiner hatására. Én úgy kerültem a W vonzásába, hogy az érdeklődésem bevonzotta a helyet, ahol ezt tanulhatom. Mert eredetileg is ilyenformán gondolkodtam, de kellett egy lökés (kirúgtak sokadszorra az egyetemi felvételiről), hogy meg is lássam a felvételi felhívást.

Györgyi,
eszembe se jutott félreérteni, mert az amorc-nál nincsenek guruk, tanítók, semmi személyi kultusz nincs. A nagymesterek* a világ legnormálisabb, legalázatosabb, legtoleránsabb emberei, én eddig néggyel találkoztam. (Otthonszülős hasonlat jut eszembe: valahogy olyanok, mint amikor az anya állva/félig guggolva szül, Ági pedig alatta térdel.)
*A tanítások nem az ő tanításaik, és nem is állítják be így.

Indi,
mobiltelefon, hahaha, nagyon jó!

Györgyi ismét: én nem tudok Steinert olvasni. Igen, hülye vagyok hozzá. Idézeteket, rövid kis kivonatokat oké, de egy könyvet úgy, hoyg értsem is, na az nem megy. Türelmetlen leszek tőlük.

Indi,
a "kurzus" pl. lehet a Creative Visualization. Szerintem el tudok vinni neked egy könyvet holnap (csak ne felejtsem el). Nagyon new age-ízű, de az esszencia benne van és az jó.

Szilvi: A Pagony Táj- és Kertépítész Irodát 1990-ben alapította 5 fiatal táj- és kertépítész. Nem ismerem a pontos sztorit, de előbb volt a közös szellemi érdeklődés, utána jött a közös vállalkozás ötlete. A munkájuk során igyekeznek mindig megismerni az adott táj/kert szellemiségét, történetét stb., a tervezésnél pedig mindig az adott tájba illő alkotást létrehozni és természetes anyagokat használni. (Sokan azt hiszik, hogy a kertépítészet csak arról szól, milyen növényeket ültessünk a kertbe, de ennél egy fokkal összetettebb szakma.) A Pagony tagja a Kós Károly Egyesülésnek is, ami a magyar organikus építészet képviselőit tömöríti. Bővebben: www.pagonyiroda.hu
Nagyon jól éreztem ott magam, de nem volt lehetőségem továbblépni a szerkesztő-rajzoló+lótifuti munkakörből, és Budapesttel is végleg le akartam számolni. (Ehhez képest most újból Budapesten vagyok.)

Vekerdy waldorfos? Nem is tudtam...

Hát... ha annyira nehezen érthető Steiner, nem tudom, sikerül-e közelebbről megismernem. hajlamos vagyok a nehezen érthető részeket átugrani egy könyvben, de egy egész könyvet mégse lehet átugrani. Most lehet, hogy hülyét kérdezek, de könyvtárból is kölcsönözhető? Árnikával pénteken megyünk hordozókendő tanfolyamra, ahol remélem, megtanulom végre a kendőkötés fortélyait, és még lényegesebb, hogy Árnika is szersse. Ha bejön, mobilisabbak leszünk, és el tudok menni könyvtárba is.

Györgyi

Györgyi én kérdeztelek és válaszoklok si mindjárt:
az Antropozófiai Társaság könyvtárában (II. Bimbó u 127 talán) kölcsönözhetőek a könyvek, igen. Normál könyvtárak nemigen tartanak, persze a FSZEK-ben nyilván vannak kölcsönözhető példányok is.

Vekerdy a honi Waldorf atyja.

Nekem is nehéz Steiner. Nagyon. Midnenkinek. Ezért van az, hgoy egy-egy írást akár évekig tanulmányoznak. Persze, nem kell feltétlenül olvasni, de némely témát midnenképp ajánlok, a legfontosabb a szociális hármastagozódás kérdése, mert egy igazságos társadalom így épül fel - a Waldorf-intézmények is eszerint működnek.
Ezen kívül az evangéliumokról szóló és a karmikus írásai szintén nagyon érdekesek, valamint az egyes népek sorsáról, feladatárólí rottak (pl. Népszellemek missziója)

Pagonyt megnézem majd, érdekel.