Jónapokat!
Tegnap megint volt tréning. Megint okosodtam sokat. Most pl arról, miért veszem figyelembe azt az esetet, ha elüt a villamos.
Na mindegy.
Azon töröm a fejem, mi leszek, ha nagy leszek. És semmi, de semmi ötletem nincs. Próbálom magammal elhitetni, hogy majd leszen valahogy. De ez csak nagy nagy bizonytalanságot és aggodalmat ébreszt bennem.
Találtam egy topikot egy másik fórumon, ahol mindenki marhájul biztos a dolgában, és nem értik vajon miért nem csinálja mindenki azt amit szeretne. Odairtam, hogy mert nem tudja (én szegény
) hogy mit szeretne. Tiszta gáz, tudom. És igen ide tartozik. Mert ez ugyanaz, hogy ne törődjünk senkivel, csak magunknak feleljünk meg. Én a magam számára néhány dologban mércét állitottam, de általában gondosan ügyeltem rá, hogy még csak esélyem se legyen elérni. Más erzerszáz dologban, meg nincs mérce. Igy nincs minek megfelelni. Ezért jókis egyszerű a külső elvárásokhoz igazodni.
Ilyenkor mondják a magabiztos okosok, hogy üljek magamba, és gondolkodjak el, hogy ki vagyok én, milyen vagyok, és mit szeretnék. Aztán tartsam magam ahoz. Csak e három szép kérdésből a ki vagyok én, és a mit szeretnék válasz nlkül marad. A milyen vagyokra meg rém szubjektiv igy nem is valós a válaszom.
Úgy érzem magam, mintha bezártak volna valami hülye fejébe. Még annyira sem tudok gondolkozni, mint eddig.
Kiagyaltam miből csinálok diplomamunkát, meg miből irok szakdolit. Hogy mi lesz ebből.
Én. Kissé szétszórt, de help!