Jubi: Csak egy pillanatra térek vissza a hozzád feltett kérdéseimhez. Az elsőben arra szerettem volna választ kapni, hogy a testi fenyítés mértékének felső határát (jelen esetben fenekelés) milyen alapon állapítottad meg. Az Írás betű szerint vétele alapján akár bottal is megverhetem a gyerekemet, csak arra kell vigyáznom, nehogy belehaljon! (Péld 19,18), (Péld 23, 13)
A harmadikban pedig azt szerettem volna tisztázni, hogy az, hogy nem ütöm meg a gyerekemet, nem egyenlő azzal, hogy "szabadjára engedem".
A játszóteres példa kicsit félreérthető volt. De a lényeget tekintve mindegy, és abban is egyetértünk, hogy a gyerek semmibe vette az apja szavát. Az, hogy észrevett valami érdekeset, csak egy példa volt arra, hogy a gyerekek néha ilyen vagy olyan okból viselkedhetnek kiszámíthatatlanul, és a sajátom, valamint mások tapasztalata azt mutatja, hogy ez még a szülei tekintélyét elfogadó, engedelmes gyermekkel is megtörténhet.
Laci: örülök, hogy írtál.
A Mártinak szóló első két bekezdéseddel majdnem teljesen egyet tudok érteni. Csak egypár észrevétel:
Ha a gyermek rendszeresen ignorálja vagy felülbírálja a szülő döntéseit, és sportot csinál az engedetlenségből, akkor ott a szülő-gyermek kapcsolatban valami már korábban megsérült, aminek sokszor nincs a felszínen érzékelhető köze az épp elfogadhatatlan viselkedéshez. Ha ilyen esetben csak tüneti kezelést végzünk, az roppant káros lehet a későbbiekre nézve.
Ahhoz, hogy a verés hatékony legyen, általában nem elég, ha csupán kellemetlen. Jobban kell fájnia annál, mint amennyire a tiltott dologra vágyik.
Hogy a verés ne okozna a gyerekeknek testi-lelki károsodást: háááát... ez eléggé szituáció-függő. (Egyébként ezt a megállapításodat mire alapozod? Csak nem a Jubinak idézett két Igehelyre?
)
A testi épséget veszélyeztető helyzetek azért nagyjából elkerülhetőek olyan módon is, hogy egyszerűen nem adok rá lehetőséget, hogy megtörténjen. Pl. én azóta éjszaka vasalok, mióta megszületett a kisfiam. A konnektorokba vakdugókat raktunk, az elektromos vezetékeket olyan helyen vezetjük, ahol nem fér hozzá, a fürdőszobát, ahol a veszélyes szerek is vannak, szigorúan zárjuk, stb. Ezzel együtt szülői felügyelet mellett bizonyos dolgokat meg lehet tapasztaltatni a gyerekkel. (Na nem éppen a konnektort
)
Én nem állítom, hogy SOHA nem fogok olyan helyzetbe kerülni, hogy más eszközöm már nem lévén kénytelen legyek odasózni egyet. De azt gondolom, hogy ha a testi fenyítést eleve beépítem az eszközök közé, akkor olyankor is alkalmazni fogom, amikor igenis lenne még más eszköz, ami hatásos, csak ahhoz össze kéne szedni a fantáziámat, a kreativitásomat, a türelmemet...stb. Csak hát egyszerűbb ráverni a fenekére.
Ahogy naivitás azt is feltételezni, hogy a testi fenyítést alkalmazó szülő gyermeke MINDIG engedelmes lesz.
Szerintem ha a tekintély megszerzéséhez a szereteten és a bizalmon keresztül vezet az út, akkor az elvesztett tekintélyt is így lehet visszaszerezni.
A szülő nem csupán a szavával nevel, hanem az egész lényével. Isten sem csak szavakban, szavak által szól hozzánk. (Az Ige nem egyenlő a Szentírással. Az Ige Isen megnyilatkozási formája, az Ige maga Isten, mint élő Úr. /Jn 1,1/ Ehhez a témához kapcsolódik még a Szentírás szó szerinti, vagy ha úgy tetszik betű szerinti értelmezése, amely szerintem egyenlő a "merev és szellemtelen" értelmezéssel. Erről lehetne bővebben is írni, de talán a másik topikban.)
Keménység-lágyság: ez szerintem így elég felszínes megállapítás, hogy aki ver, az kemény, aki nem, az lágy. A férjem olyan keményen oda tud szólni, ha akar, hogy az ember ereiben meghűl a vér.
Azt is jó lenne tisztázni, hogy mit értünk "jó" és mit "rossz" dolgok alatt. Eddig csupán arról volt szó, hogy a veréssel visszatartjuk a gyereket azoktól a rossz dolgoktól, amelyek saját, vagy mások testi épségét veszélyeztetik. Akkor csak ezekben az esetekben verjünk?
Napok óta írom ezt a hsz-t a szabad perceimben, és most már muszáj abbahagynom, mert holnap utazunk, és rengeteg dolgom van még.
Csak annyit: utánanéztem a Bibliában a fenyít, fenyítés, fenyíték, fenyítő szavakat tartalmazó Igehelyeknek. Ha újra géphez jutok, leírom, mire jutottam.