Szivesen megírom itt is röviden, hogy ne offoljam szét a topicot.
Csecsemőosztályról:
Nincs semmi horror történet, alapvetően kedvesek voltak, csak nem épp a baba/szoptatásbarát 100 %-os képviselői.
Hangsúlyozom, hogy nem mindenki, mert volt aki segített. Az ott töltött három nap alatt 3 csecsemős nővért láttunk, ebből az aki a legtöbbet volt ott, a klasszikus csecsemőosztály elvek szerint nyomatta a cukros vizet a gyerekekbe, a bedurrant cicis anyukáknak szépen sárgultak a gyerekei mert mikor véletlenül felébredtek azonnal ment a szájukba a cukros víz, így mikor szoptatásra került a sor akkor csak aludtak.
Első szoptatási próbálkozásom láttán a csecsemős nővér beszólása idézem: ezzel a mellbimbóval fizikailag lehetetlen szoptatni. Nem kell mondanom, hogy ez kissé felzaklatott. (Megjegyzem 10 hónapos a gyerekem és még mindig 2x szopik és mellbimbót sem cseréltem). Viszont a Szoptatás című szakirodalmat már kívülről fújtam, na annak minden egyes állításával ellentétes tanácsokat adtak az anyukáknak.
Én nem akartam a gyereket a csecsemőosztályon "tárolni", hiszen babás szobában voltam, de első éjszaka az eda után nem igen tudtam fitten pattogni így szivesen otthagytam, másnap éjszaka is egy pár órára betoltam, mert totál hulla voltam és féltem, hogy nem hallom meg ha sír vagy más módon kárt teszek benne
.
Szóval azt javaslom, hogy NAGYON határozottan ragaszkodj, hogy vagy végig veled legyen a gyerek (ezt mindenki elhatározza, de aztán amikor ott vagy és mindened fáj, akkor egy kicsit engedsz az ajánlatnak, hogy te csak pihenj, majd ők vigyáznak rá), vagy "motiváld" a csecsemősöket, hogy az első ébredésre hozzák ki neked a gyereket.